Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 16:15

Pént. Szept. 21 2018, 23:00

Csüt. Szept. 20 2018, 23:10

Szomb. Szept. 15 2018, 22:24

Szer. Szept. 12 2018, 22:51

Szer. Szept. 12 2018, 22:42

Szer. Szept. 12 2018, 15:16

Vendég
Hétf. Szept. 10 2018, 21:12

Vendég
Hétf. Szept. 10 2018, 21:12


Share | 
 

 H E K A T É

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
❖ nocturnal animal
⌲ Hozzászólások :
2
⌲ Tartózkodási hely :
❖ Tartaros
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 05.

TémanyitásTárgy: H E K A T É   Hétf. Márc. 06 2017, 12:28

Zelena Emerald West
Once you let the darkness inside, it never comes out.
Hekaté
kortalan
görög istennő
Ana Ularu
vénlány hajadon
biszexuális
canon karakter
❝ In certain circles…
I was known as the Wicked Witch of the West.❞


Hekaté (Ἑκάτη) a görög mitológia egyik alvilági istensége. A varázslás, a sötétség, az éjszaka és a keresztutak istennője, a boszorkányok úrnője, a Tartarosz kormányzónője, illetve az egyik holdistenség. Ő uralkodik a kísértetek és az éjszakai jelenések fölött. Hatalmát az istenek és emberek is egyaránt félték, tisztelték, nem szívesen haragították magukra. Még maga Zeusz is módfelett tiszteli őt, főleg miután a titánok elleni harcban az Olümposz mellett foglalt állást. Noha a legtöbben istennőként ismerik és ábrázolják, Hekaté valójában Asztéria és Perszész lányaként hivatalosan a titánok közé tartozik. Szent növénye a sisakvirág, amelyet ő talált meg s használt először, s amely erősen mérgező; sokan farkasölőfűnek is hívják.

obsessed with wickedness
Mit gondolsz, van ennek a sötétségnek valami neve? Ennek a kegyetlenségnek. Ennek a gyűlöletnek. Hogyan talált meg minket? Ármánnyal lopta be magát a szívünkbe, vagy egyszerűen csak mi kerestük fel és öleltük magunkhoz? Mi történt velünk, hogy úgy küldjük a gyermekünket a nagyvilágba, mint ahogy a fiatal férfiakat küldték a háborúba? Miközben a biztonságos visszatérésük után vágyódunk, pedig a lelkünk mélyén tudjuk, hogy a legtöbben már az út mentén el fognak bukni. Mikor vesztettük el így önmagunkat? Árnyékok által felemésztve, amiket egy az egyben elnyelt a sötétség. Szerinted van ennek a sötétségnek valami neve...? Mondd csak (...) a te neved az?
H E K A T É
Hallom őket. Hallom… őket, akiket cserbenhagytam. A nevemen szólítanak most is. Hallom a sikolyaikat, a halálhörgésüket; ahogy az utolsó lélegzetvételükkel még az én nevemet kiáltják az ég felé. Úrnőm, úrnőm, segíts! Érzem őket. A fájdalmukat. Érzem, ahogy a tűz perzselve égeti szét a bőrük felszínét. És én nem teszek semmit. (…)
- Oldozz fel, atyám, mert vétkeztem. – Keserű mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy szinte gúnyosan köpöm képen a gyóntatószék másik végében meghúzódó isten szolgáját. Istenét? Hah! Mégis melyikét?! Hazug, hamis isten. – Sorsára hagytam az enyéimet. Hagytam őket meghalni a mocskos keresztények kezei által, pedig egyedül csak én segíthettem volna nekik. Az a rengeteg hatalmas és erőteljes boszorkány egytől egyig mind máglyán végezte. Vagy vízbe fojtották őket. Köveket kötöttek az összeláncolt lábaikra és bedobták őket a tengerbe. Lelöktél őket a szikláról bele a tengerbe. Mind megfulladtak. Vagy megfulladtak, vagy elégtek. És én – szurokfeketére színeződött ujjbegyeim karmolva marnak a tölgyfából készült reteszbe, mely elválaszt kettőnket. –… mindegyiküket éreztem. – A másvilág és én össze vagyunk kötve; a saját bőrömön érzem, amikor egy új jövevény – különösképpen egy boszorkány, valaki az enyéim való közül – érkezik az Alvilágba. A boszorkányok hozzám tartoznak, mindig is hozzám tartoztak. Ők voltak a szóvivőim, a papnőim; akik szolgáltak, és akik mágiát szabadítottak erre a világra a nevemben. Nem volt ez sötét vagy fekete mágia. Nem volt bántó vagy ártó szándékú. Csak mágia volt, eleinte még… Aztán ez a mágia két csoportra oszlott; voltak, akik a sötétséget választották. Azt az igazi, eredendően romlott, színtiszta sötétséget. De nem számít, mert a lányaim voltak ők is ugyanúgy. Mindnyájan hozzám tartoztak; engem nem érdekelt, hogy a mágiának melyik oldalát képviselték. És mint ahogyan én, úgy az emberek sem válogattak boszorkány és boszorkány között. Megtagadták az isteneket, hogy egy soha nem létező istent szolgáljanak, és ezzel egyidejűleg kiűzzék a mágiát a világukból. És azokat, akik a mágiát magukkal hozták. Az enyéimet. – Ott voltam. Végignéztem a halálukat. És nem tehettem semmit… Nem avatkozhattam közbe, csak végignéztem. – Égetve, marva szánt végig egy árva könnycsepp az arcomon. Ez lenne a fájdalom? A fájdalom, amint éppen ezernyi szilánkra törik a szív. –… csak végignéztem, ahogyan meghalnak. Bűbájt bocsátottam rájuk, hogy kevésbé érezzék a halál kesernyés ízét. Elbódítottam őket, hátha így elviselhetőbb lesz számukra a halál. Nem tettem semmit, nem védtem vagy mentettem meg őket, mindössze csak elvettem a fájdalmukat. – Gyáva voltam, mert nem néztem szembe az istenek atyjával, aki megparancsolta nekem, hogy nem tehetek semmit. Zeusz. Végig kellett néznem, ahogy meghalnak. Azt mondta, hogy nem avatkozhatok közbe, mert ez az élet rendje. Az emberek – akiket ő úgy imád – maguk fogják eldönteni, hogy milyen istenségnek teszik tiszteletüket, és hogy melyiknek fordítanak hátat. Vagyis nekem fordítottak hátat. Nekem és a hírnökeimnek. És a mágiának. – Gyűlölöm a mágiát! Jobban, mint ti, keresztények… Gyűlölöm, mert elvettem tőlük még azt is, ami a születésük jogán megillette volna őket. A halálukat. A maga nyers és brutális valójában. Megérdemeltek volna egy méltóságos halált, amit nem tompítok el a mágiámmal. De én megtettem… Muszáj volt megtennem, mert nem bírtam tovább hallgatni a sikolyaikat. Nem bírtam tovább nézni, ahogyan szenvedtek! Csak magamra gondoltam. Mert én jobban szenvedtem náluk… És nem akartam azt a fájdalmat érezni. – De azóta is azt a fájdalmat érzem. Mert ez a fajta fájdalom nem szűnik meg. Soha. Őket látom minden naplementében. Őket hallom minden farkasüvöltésben. S őket érzem idebent, a háborgó mellkasom legmélyén, ahol egy feketére aszott szív hunyászkodik meg. Talán nem is érez már, csak céltalanul dobog. Dübörög. Zakatol.
Összeroskadok az aprócska gyóntatószék padlóján. Én, én. A szánalmas figura, én. A kitaszított. A gyökértelen. Az, aki már nem kell senkinek, mert sorsára hagyta az övéit. Az, akinek nincsen hová mennie. Nincsen otthona. Nincsen múltja. Nincs jövője. Vajon ha Zeusz is érezné azt, amit én érzek? Ezt a fájdalmat? Amikor a lelkedből kiszakítanak egy darabot? Nekem kiszakadt minden egyes darabja – a legutolsó pontosan akkor, amikor a világon az utolsó boszorkányt is kivégezték. (…) az üvöltés, amely akkor elhagyta a torkomat, világokat rengetett meg, és kettéhasította az eget. Egyesek szerint… Mások szerint azonban nem történt semmi. Semmi az égvilágon. Nem mozdultak meg a fák levelei. Nem fújt a szél sem. A világ megdermedve, rezdületlenül állt egy pillanatig (…), majd minden ugyanott folytatódott, ahol abbamaradt. Engem kivéve.
- Úgyhogy mondja meg, atyám, mégis merre kéne mennem? Balra, amerre semmi sincs rendben? Vagy jobbra, ahol meg semmi sem maradt? – De válasz helyett csupán a csend üvölt rám némán. A te neved az? Senki sincs a gyóntatószék túlsó végén. Senki sem hallja már a nevedet…
SÖTÉTSÉG. Szinte észre sem veszed, ahogy a bőröd alá férkőzik. Átjárja az idegsejtjeidet. A lényedig hatol. Egészen a csontjaidig rágja magát, akár egy húsevő virág. Megmérgez, megront – lassan, illanva vájja bele karmait a szívedbe. Eredendő bűn ez, amely bemocskolja az ártatlanságot. És nem érdekli, hogy mi áll az útjában. Ez nem foglalkozik semmivel. Csak megy tovább. Erőszakkal. Elpusztít mindent, ami a színe elé kerül. Élve emészt fel, belülről, ha kell… Van ennek a sötétségnek valami neve? Súgd meg nekem. Mi ez a név? Kihez tartozik? A név, amelyet már elfeledtek. A név, amely már senkihez sem tartozik. Vagy egyvalakihez talán mégis. Magához a sötétséghez. Suttogj, csak suttogj… Oh, súgd meg nekem ezt a nevet, te gyönyörű gonoszság! Ugye a te neved az? (…) HEKATÉ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
∿ FLOTUS ∿
⌲ Hozzászólások :
219
⌲ Tartózkodási hely :
∿ Washington D.C. ∿
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 13.

TémanyitásTárgy: Re: H E K A T É   Pént. Márc. 10 2017, 18:13

elfogadva
welcome to our family
Édesem, én mondtam már neked ezerszer, hogy hagyd Zeuszt..Ne hallgass rá, hisz jóval több vagy annál, minthogy az a felkapaszkodott senki dirigáljon neked. Elvesztetted önmagad egy részét, visszahozom neked, megmutatom, hogy az a Hekaté, akit én ismerek, még ott van benned.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
H E K A T É
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: Istenek :: görög istenek-
Ugrás: