Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Kedd Szept. 19 2017, 18:02

Kedd Szept. 19 2017, 14:30

Kedd Szept. 19 2017, 14:21

Kedd Szept. 19 2017, 14:11

Hétf. Szept. 18 2017, 22:02

Vas. Szept. 17 2017, 20:30

Vas. Szept. 17 2017, 20:10

Vas. Szept. 17 2017, 19:39


Share | 
 

 brave enough

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

geek istenség

⌲ Foglalkozás :
Kongresszusi képviselő (független)
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 27.
⌲ Kor :
27

TémanyitásTárgy: brave enough   Csüt. Márc. 23 2017, 19:57

Paige&Ephraim

Hátrébb dőlök a széken, de nem teljesen hátra. Egy zongoraszéken amúgy sem szokás teljesen hátradőlni, mert dümm-paff-anyád a vége általában. Nincs háttámlája... Felveszem a balomba a rotringot és átírok pár hangjegyet, mielőtt újra nekifutnék. Ebben a fordulóban nem fogom a szakállam alatt dúdolni magamnak, mert megint el fogom cseszni. Az ujjaim lassan landolnak a fehéreken és a feketéken. Legalább addig sem duzzogok. Két munkahellyel sosem könnyű, két kötetlen munkahellyel meg még igazabb ez. Egy részem megérti, hogy a kis indie játékfejlesztőcsapat feje miért akar többet az én időmből. De a másik meg baromira nem érti, hogy miért kellett egyes fejlesztési szakaszokat becuccolni Philék kecójába. A négyzetlábak mérete korlátozott, főleg azóta, hogy Eli ideiglenesen visszacuccolt a szobájába. A VR szobába. Nem kell az 1+1, hogy miért nem akar az apja mostanában fejszetten játszani.
Én meg... ülök a szinti előtt és hülyeségekre gondolok. Sikeresen el is rontom megint a dalt. Nagyot sóhajtok és rá hajtom a buci fejem a klaviatúrára, ami szinte felsikolt a szőr alatt.
- Fel akarod adni a leckét, mi? Mindig a menü zenék... -dünnyögöm a két billentyű közötti résbe az alaplapnak, de mindhiába. Attól még a dal nem komponálódik meg magától. Az órára pillantok. Délután öt óra kilenc perc. Lassan el kellene kezdenem vágni a következő részt, holnap délben annak is fel kell mennie. De ezt is meg kell csinálnom... meg a játékban a térképet. Bassza meg az életem.
- EEEEPH! - ordít nekem a földszintről Phil, én pedig nagy nehezen felszedem magam a székről és elindulok a lépcsőn.
- Ha nem megy, mondtam, hogy próbáld JIT-el. - ééés kapok egy halálnézést. - Most mi, mondtam, hogy Psyco halott, használd a PyPy-t. Vagy a Wacom halt le? Kérlek ne mondd, hogy a Wacom halt le. - megállok a lépcsőn és leejtem magam mellé a karom. Még ha rendelek is egy újat most az Amazonról, nem fog időben megérkezni. Phil pedig elszánta magát, hogy ad ki a sorozatából egy új részt a héten. A Cintiq mellett meg főleg szopacs lenne nekem, ha túlhajtotta volna.
- Nem, nem, nincs baj, segíts játékot választani. Szia Paige! - hadarja az öreg szatírsebességen, ógörögül, én pedig majdnem orra bukok az utolsó mondat hallatán. De inkább a lassú sétát választom.
- Szia Paige! - köszönök neki vérszegényen, majd az órára pillantok megint. Öt óra tizenegy perc. - Öm... nem... izé, szóval nem fél hatra beszéltük a főnökkel a villámgyűlést? Vagy változott valami?

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Informatikus, Hacker és Játékfejlesztő
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 14.
⌲ Kor :
52

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Pént. Márc. 24 2017, 22:23


Ephraim & Paige
Bevallom őszintén mérges voltam a főnökömre, Ephraimra és végső soron saját magamra is amiért belekerültem ebbe a helyzetbe. Igazság szerint mondhattam volna azt is, hogy ha Ő jön akkor én megyek. De már annyira megszoktam a munkahelyem és nem szívesen változtatok még akkor sem, ha emiatt együtt kell dolgoznom az Nüx és Kratos legkisebb fiával. Holott tudom, hogy úgy sem fogok tudni kijönni vele, hiszen mindig kötekedik, és sose csinálja azt amit mondok neki. De talán a főnök így könnyebben belátja, hogy mi nem vagyunk egy jó páros és keres neki valaki olyat aki hagyja magát elnyomni. Én ehhez túlságosan is heves és temperamentumos vagyok. Ebből is látszik, hogy görög vér folyik az ereimben, és még ha akarnám se tudnám letagadni, hogy kinek a lánya vagyok.
Most mégis valami olyanra készülök, amire eddigi életem folyamán sose volt példa és amire reményeim szerint többé nem lesz. Ugyanis nagyon nem szándékozom abból rendszert csinálni, hogy fejmosást tartsak egy olyan valakinek, akivel az első tapasztalataim nem voltak éppen pozitívak. Ennek ellenére most mégis besétálok az oroszlán barlangjába és próbálom meggyőzni róla, hogy mi nem vagyunk ellenségek, és ha nem lesz olyan öntelt akkor még talán tudunk is együtt dolgozni.
- Szia Phil! – köszöntem vissza a mellettem elsuhanó alaknak, miközben még egy barátságos mosollyal is megjutalmaztam.
Valahogy sejtettem, hogy Eph valahol a nyomában lehet, de azt nem gondoltam, hogy ennyire közel lesz és ennyire meg fogja lepni az ittlétem.
-Szia Eph. De igen és igazából nem változott semmi, csak gondoltam egy picit előbb jövök és megkérdezem, nem e kell valamiben segíteni. Végül is egy női szemlélő sok mindent észrevesz, amit ti férfiak nem vesztek észre. – motyogtam az orrom alatt, miközben letettem a táskám és levettem a bőrdzsekimet.
Bevallom nem pont ezek voltak az első gondolataim, amikor elindultam hozzá, de látva ezt a kautikus helyzetet ami itt uralkodik ez a válasz tűnt a legkézenfekvőbbnek.
- Szóval hogy állsz a projekttel? – néztem rá érdeklődőn miközben a mellkasom előtt összefontam a karomat és vállammal nekidőltem a falnak.
Nem tudom miért, de valami a lelkem mélyén azt súgja, hogy nem éppen azt a választ fogom kapni amire vágyom. Minden esetre reménykedem benne, hogy jól mennek majd a dolgok és mindent sikerül a javamra fordítani, alakuljon bárhogyan is a mai nap hátralévő része.
music: music ● notes:  juuj   ● words: 375 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

geek istenség

⌲ Foglalkozás :
Kongresszusi képviselő (független)
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 27.
⌲ Kor :
27

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Hétf. Jún. 05 2017, 20:04

Paige&Ephraim

Phil mindent olyan hangosan, hatalmas dirrdurral képes intézni, hogy a játékválasztásra is azt hittem, hogy valami tönkrement. De bennem megy tönkre valami abban a pillanatban, ahogy meghallom, hogy kinek köszön. A kezeim kicsit remegnek. Vajon miért jött korábban? Ránéztem a telefonomra, biztosan nem azért mert áthelyezték a megbeszélést... Tudom, hogy időzített bomba vagyok, sőt azt is, hogy apa is titokban megfigyeltet. De nem kellene minden éber percem tekintetek kereszttüzében töltenem. Ugye?
- Ó! Hát... izé. Ihlet kellene leginkább nekem, úgyhogy, ha ismersz esetleg egy múzsát, akkor örülnék annak. Nos, a ház asszonya poszt foglalt itt. - dörzsölöm meg zavartan a tarkóm.
Közben a nappaliban felordít Phil, Eli pedig leesik ijedtében a fotelról. Vadul lobogtat az öreg szatír egy Sonic Riders lemezt. Azt hiszem kap majd Paige kedves édesapja egy linket a készülő felvételhez.
Sóhajtok egyet, ahogy visszafordulok felé a tekintetemmel és mímemelem a mozdulatot, ahogy összefonja maga előtt a karjait. Védekező pozíció...
- A kódrészeim befejeztem, már csak két dalt kéne megkomponálnom. De mint mondtam, az ihlet elkerül és... legutóbb, mikor leültem, úgy kellett Chryse-nek visszanyomnia belém Káoszt. Tehát, remekül, köszönöm. Hát te? - vonom meg kicsit a szemöldököm. Ha már kardoskodik, akkor kardoskodjunk együtt.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Informatikus, Hacker és Játékfejlesztő
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 14.
⌲ Kor :
52

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Vas. Jún. 11 2017, 19:09


Ephraim & Paige
Őszintén szólva a megismerkedésünk óta nem tudok zöldágra vergődni az Ephraim iránt érzett indokolatlan ellenszenvem fölött. Igazából már akkor ellenszenves volt amikor még azt sem tudtam, hogy kicsoda. Persze azóta megtudtam és ha lehet ilyet mondani akkor az érzéseim csak még inkább felerősödtek vele szemben. Azonban rá kellett döbbennem, hogy annak ellenére, hogy egy okoskodó és mindig kotnyeles alak, azért a munkájával még nekem is tud néha meglepetést okozni. Úgyhogy eldöntöttem, erőt veszek magamon és megpróbálom felfedezni egy szimpatikusabb oldalát is ami miatt nem kell majd folyamatosan a csudába kívánnom az ilyen megbeszéléseket, mint ez a mai. Ezért is jöttem ma előbb, mint bárki más és ezért is ajánlottam fel a segítségemet.
- Ismerek egy párat, de az is lehet, hogy én is tudok neked segíteni, csak mond el hol akadtál el. Bizos nem lehet olyan nagy a gond. – válaszoltam neki készségesen, ami még engem is meglepett.
Úgy látszik mégis csak jobban megy nekem ez a Ephraimmal való barátkozás, mint azt elsőre gondoltam volna.
- Ez felettébb érdekes. Én már kész vagyok a saját részemmel, szóval időm, mint a tenger. Tehát ha kellenék csak szólj. – vigyorogtam rá elégedetten.
Tudhatná, hogy nem jövök felkészületlenül és egyébként is a munka nálam szent és sérthetetlen. Amolyan előbb a munka aztán a szórakozás elv alapján. Még olyan esetekben is amikor még jócskán van időnk a határidőig. Mondjon rám ezért bárki bármit, de én akkor is így érzem jól magam. Ez után tudok csak 100%-ig a szórakozásra és minden másra figyelni.
- Amúgy kettőnk közt szólva, a robbantásos ügyedet sikerült már eltusolni? Mert láttam, hogy nemrég elkezdték újra építeni a házat. – néztem rá érdeklődőm és egy kicsit cukkolva, abban reménykedve, hogy végre nem lesz olyan nyuszi, hogy ne álljon ki ellenem és ne mutassa meg milyen az igazi énje.
music: music ● notes:  juuj   ● words: 295 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

geek istenség

⌲ Foglalkozás :
Kongresszusi képviselő (független)
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 27.
⌲ Kor :
27

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Hétf. Aug. 21 2017, 20:37

Paige&Ephraim

Talán csak Ponosznak öntöttem ki a lelkem, amikor beleakadtam abba az érzelmi katyvaszba, amit Paige iránt találtam magamban. Ő meg természetesen csak mintha kódokban beszélt volna és röhögött, amivel nem mondhatnám, hogy túl sokat segített, főleg mert Paige nővére a neje. Ha valamiben is hasonlítanak, legalább iránymutatást kaphattam volna vagy egy fivéri jótanácsot, de nem, oldjam meg egyedül én is, ha már felnőtt férfi vagyok. Vagy mi a tosz. Nem indult zökkenőmentesen az ismeretségünk, nem voltam éppen a jókedvem magaslatán azt hiszem, de ha van esélyem mederbe terelni ezt az egészet, akkor halál biztos, hogy megteszem. Ha van cél, van mód is. Meg remény. Ami a jelenlegi helyzetemet tekintve egy életveszélyes optimista megközelítés, mert mostanság minden történik velem, csak jó nem. Jelzi ezt a gyomorideg is és az enyhe kis remegésem, ami a közelében fog el újabban, mert biztos nem feltűnő neki sem, hogy most, mint ideiglenes lakótársak, próbálok olyan óvatos és kerülgető lenni, mint valami elcseszett velociraptor.
- Nos, felőlem felmehetünk és megmutathatom a kottát, egy crescendo-val nem tudok mit kezdeni, valahogy nem tűnik elég erőteljesnek nekem, nem tudom mi hiányzik belőle. - magamat is meglepem, hogy nem utasítom el csípőből az ajánlatát, mint ahogy alapból tenném. De több fül többet hall, meg a szám azon része, aminek libabőrt kellene okoznia.
- Nem volt az, szupernimfaanyut még életemben nem láttam olyan ijesztőnek, mint akkor. Ezért sem vagyok olyan gyors, tudom, annak örüljek, hogy még tudok dolgozni. - dörzsölöm meg megint a tarkóm kissé zavaromban.
Egyértelmű lépéshátrányban vagyok azzal, hogy a nagyapám állandóan megszáll engem, egy részem érzi, hogy kezd állandósulni is már a dolog. Nem vagyok annyira erős, hogy végleg távoltartsam magamból az öreget és ne torkolljon ez az egész tragédiába egy pislantás alatt. Már kezdem elfelejteni, hogy milyen érzés egy felhőtlen napot eltölteni anélkül, hogy valami baj ne ütne be és nem munka terén. Még mindig képes vagyok elválasztani azt, attól amit Elwoodékkal csinálok és attól is, amit magánéletnek csúfolok.
- Igen, sikerült, az NSA különleges hadműveleti igazgatóját eresztették rá személyesen. Újraépítik, de én már nem oda költözöm vissza. Sőt, ez az utolsó munkám, mint játékfejlesztő, csak még főninek nem beszéltem róla. - pillantok félre egy kicsit, mert még jó lett volna egy nagy munkát megcsinálni, valami nagy durranást, de nem.
- Akkor érdekelnek a foghíjas számok...? Mert szívesen megmutatom őket. - mutatok a lépcsősor irányba, legkevésbé sem törődve a temérdek firtató Elwood-pillantással.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Informatikus, Hacker és Játékfejlesztő
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 14.
⌲ Kor :
52

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Kedd Aug. 22 2017, 16:27


Ephraim & Paige
Van az a pillanat amikor az ember nem tudja eldönteni, hogyan is tovább. Na nálam ez pont most jött el. A lelkem mélyén szeretnék adni egy esélyt arra, hogy Eph és én valamilyen furcsa és kicsavart módon megtaláljuk a közös hangot. Viszont a szívem a lehető leghevesebb módon tiltakozik ez ellen a kapocs ellen, amit nem tudok hová tenni. Bár amióta Nikolai meghalt azóta a szívem és az agyam szinte semmiben nem értenek egyet és ezt már kezdtem egészen megszokni, addig ameddig ez a kis... kis... szóval Ephraim az utamba nem került. Miért kell mindig mindent összekuszálnia?
- Ugye tényleg elakadtál, és nem csak fel akarsz csalogatni a szobádba? – vontam fel játékosan a szemöldököm.
Majdnem 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ilyesmire nem lenne képes, de azért valamivel muszáj piszkálnom Őt. Nem lehet, hogy ennyire nyuszi legyen és ne merjen kiállni magárt. Éppen itt az ideje, hogy végre meglepjen és megmutassa ki is Ő valójában. Mert ha csak egy ijedős kisfiú akinek látszik akkor talán minden hiábavaló és csak fölösleges időpocsékolás ez az egész ismerkedős, bizalom dolog.
Az iménti megállapítására, csak egy szelíd mosoly kúszik az ajkaimra, ami persze nem azt jelenti, hogy kinevetném. Csupán, jól áll neki amikor zavarban van. Aminek ha jobban belegondolunk semmit nem kellene, hogy jelentéselegyen a számomra. Azt hiszem kezdek meghibbanni és ez az Eph iránti érdeklődésem már csak a hab a torta tetején. Lehet, hogy szabadságoltatnom kellene magam egy időre és talán meglátogathatnám a testvéreimet. Úgy sem találkoztam már velük egy jó hosszú ideje, úgyhogy azt hiszem éppen itt az ideje szemügyre venni a családom minden tagját, élőket és holtakat egyaránt.
- Ennek igazán örülök, nem tett volna jót nekünk, ha... Várj csak! Hogy-hogy ez az utolsó munkád? Ezt nem teljesen értem. – néztem rá nagy boci szemekkel, amelyekből sütött az értetlenség.
Fogalmam sem volt róla, hogy készül valami. Főleg nem olyasmire ami ennyire hatással lesz arra, hogy a közelemben van e vagy sem. Ez egyszerűen nevetséges. Mi a frász folyik itt? Gyűlölöm ha valamit nem értek és ez most tipikusan olyan helyzet amit nagyon, de nagyon nem értek. Mire készülhet Ephraim és a családja? Tudom, hogy a játékok az élete és az is, hogy önszántából nem hagyna fel ezzel a szenvedélyével. Éppen ezért is nem értem hová ez a nagy sietség. Talán még sem kellene neki segítenem, talán hagyhatnám, hogy egymaga oldja meg a problémáit és akkor... akkor, talán több időm lenne kitalálni mi is állhat a dolgok hátterében. Mi ez a megmagyarázhatatlan lüktető érzés a mellkasomban ami akkor tört a felszínre amikor rádöbbentem, hogy nem fogom Őt látni nap, mint nap.
- Persze, mutasd az utat. – feleltem a kérdésere meglepően kedvesen. Ami elég ritka dolog ha mi ketten egy helyen vagyunk. Általában ilyenkor mi nem szoktunk ilyen kis cukik és "barátságosak" lenni. Sokkal inkább jellemző ránk a heves és temperamentumos harciasság, de most minden olyan más.
- Ugye tudod, hogy a többiek mind azt hiszik, hogy van köztünk valami. Mármint olyan értelemben. – kuncogom jókedvűen, miközben felérek a lépcsősor tetejére és várom, hogy Eph utolérjen és láthassam a megdöbbent arckifejezését.
music: music ● notes:  juuj   ● words: 505 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

geek istenség

⌲ Foglalkozás :
Kongresszusi képviselő (független)
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 27.
⌲ Kor :
27

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Kedd Aug. 22 2017, 17:45

Paige&Ephraim

Vele szemben én csak egy zöldfülű vagyok, akit Cincinattiban ért a születése, amíg ő már régen felnőtt nő volt, a saját útját járva. Ez csak ellenem hajtja a vizet, de ne legyek Kratosz fia, ha nem jövök ki legalább félig jól ebből a helyzetből is, mert úgy járok, mint a legidősebb bátyám és fogja magát az öreg, hogy bemutasson rajtam egy transzkontinentális dobást, mert a gyerekét sügér pillanatban csípte fülön. De jóban vagyok Paige apjával, aki futólag említette, hogy a lánya szívét nehéz megnyitni, tehát készüljek falakra. De Ephraim Brian Ingram vagyok, illene ezt kicsomóznom.
- Komolyan elakadtam és nem az én szobám, hanem a zeneterem az. Az én régi itteni szobám most az E-játékraktár. - viszonozom azt a szemöldökfelvonást.
Eleget futottam, nem áll szándékomban újra menekülőre fogni előle, csak mert az agyam húrjain penget. Tudok én fejre állítani asztalokat, csak nem szoktam, meg eddig nem is nagyon csináltam, tekintettel arra, hogy engem is azzal az érzelmi vénával vertek meg, mint mindenkit fiúgyermeket a családban, aki erőből kapott túl sokat: én sem nagyon tudom értelmezni a felém leadott érzelmi jeleket, de én meg fogom próbálni.
Kicsit megforgatom a szemeimet, amikor ő elmosolyodik a zavaromon, de akkor is örülök, hogy két fülem van és nem vagyok szatyor. Normális esetben a napjaim negyven százalékát töltöm zavarban, mert nem kimondottan ingerszegény környezet az Elwood-ház, itt alacsonyan szállnak a beszólások. Itt nincsenek tabuk, nincs olyan, hogy valaki megússzon valamit. Szerintem én már elég mély sírt ástam magamnak azzal, hogy kicsit odaszurkált nekem Paige, lehet kérek időpontot korábban Leanánál, mert orvosi segítség is kellhet ehhez.
- Még csak egy órája hozta le a POLITICO a cikket, de a belügyminiszter leukémiás lett, így a bátyám veszi át a helyét, az ő helyére Nate sógorod lép, én pedig kongresszusi képviselő leszek. Amúgy sem volt titok, hogy apa elnöknek készít elő engem, ami 16 év múlva lesz. - húzom el egy kicsit a szám, ahogy színt vallok előtte, főleg a meglepetése miatt.
Nekem sem kellemes érzés, de legalább még nyolc évig nem kell költöznöm a városból, viszont rengeteget leszek Washingtonban. Csak annyit akartam volna még mielőtt életbe lép apám nagy demokráciareformáló tervének rám vonatkozó része, hogy hadd építsem még  a saját karrierem egy kicsit. Megcsináltam az alkotmányjogot, könnyedén, de messze nem annyira a szenvedélyem, mint elveszni egy tengernyi kódban és diadalmasan előmerülni valami káprázatossal. de hogy itt áll előttem és így néz rám, így leesik, hogy ezzel azt is elveszítem, hogy naponta láthassam és a véremet szívja meg én az övét. Ismeretlen fájdalom önt el, ami majdnem a csontomat is marja.
- Erre, fel. - mutatom neki az utat, most még nem is iszkolok előre, mint akit tüzes ostorral kergetnek a lépcsőn. Ilyenkorra általában már összeveszünk, én megfogadom magamnak, hogy nem is szólok hozzá többé, de öt perc múlva kezdődik előlről az egész egy másik probléma miatt. Kinyitom az ajtót és felkapcsolom a villanyt, mert én általában sötétben dolgozom, le vannak húzva a redőnyök is. Akkora landol bennem az, amit mondott és hatalmas szemekkel, totális döbbenetben fordulok vissza felé.
- H-Hogy micsoda? Mármint, Elwoodék is azt hiszik, de hogy... - kicsit botorkálok is a meglepetéstől, hát még az ordító nagy zavaromtól. Paige meg szerintem kimondottan élvezi is a helyzetet. - Miből gondolják azt?

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Informatikus, Hacker és Játékfejlesztő
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 14.
⌲ Kor :
52

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Kedd Aug. 22 2017, 20:19


Ephraim & Paige
- Nyugi, csak vicceltem. Mindent olyan véresen komolyan veszel. – feleltem mosolyogva.
Tény és való, hogy én is feszélyezve érzem magam a közelében már egy ideje, de ettől függetlenül nem kellene ennyire savanyúnak lennie. Igazán érthetné a viccet és kis csipkelődéseimet.
- Ohh... Szóval akkor te is beszállsz a politikai életbe. Nem gondoltam volna, hogy téged is érdekel a családi"biznisz". – mondtam egy parányi elkeseredéssel a hangomban.
Nem igazán értem mi folyik itt. Miért érdekel most ennyire, hogy Eph nem fog velem dolgozni és nem fogom Őt minden nap látni. Hiszen addig is egész jól megvoltam nélküle ameddig bele nem csöppent újra az életembe. Annyira kiborító tud lenni amikor ilyen érzések kavarognak bennem és ennek tetejében még a szívem és az eszem sincs összhangban. Valamit tennem kell ez ügyben, mert ha ez így marad akkor előbb vagy utóbb be fogok golyózni.
- Kellemes, de egy kissé sötét, olyan Gótos – motyogom, mialatt belépek az ajtón.
Valahol sejtettem, hogy Eph egy kicsit vakond életmódot folytat amikor dolgozik, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire bezárkózik ilyenkor és még egy kis fényt sem enged be az életébe. Pontosan olyan, mint amikor én elveszítettem a hitemet a szerelemben. Én ugyan így kizártam mindent és mindenkit az életemből. Akkor költöztem el a szüleimtől és akkor vetettem bele először magam abba, hogy megmentsek mindenkit akinek egy kicsit is szüksége van rá. Aztán ahogy telt az idő, a fájdalmam halványabb lett és a megszállottságom is alább hagyott. Én pedig úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt annak, hogy ha nem is szerelmet, de a boldogságomat újra megtaláljam.
- Mi az, hogy "is"? Ki hiszi még ezt? – Nézek rá megdöbbenten.
Eddig még senki nem mondta nekem azt, hogy biztos van köztünk valami, meg milyen cuki pár lennénk meg ilyesmi. Sőt mindenki aki hallott minket veszekedni egy-egy piti dolog miatt azt mondta, hogy gyilkos párosítás lennénk. Előbb vagy utóbb kinyírnánk egymást, meg minden ilyesmi. Erre most kiderül, hogy mégis vannak akik szerint van köztünk valami. Hát ez fantasztikus, egyszerűen fenomenális.
- Mármint félre ne érts, de nem hiszem, hogy mi jól tudnánk együtt működni. Főleg, hogy a munkában is folyton nyírjuk egymást. – motyogom elgondolkodva, miközben elfordultam tőle és odébb sétáltam, hogy a lehető legmesszebb kerüljek tőle és így talán tisztábban tudjak gondolkodni.
music: music ● notes:  juuj   ● words: 370 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

geek istenség

⌲ Foglalkozás :
Kongresszusi képviselő (független)
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 27.
⌲ Kor :
27

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Szer. Aug. 23 2017, 20:52

Paige&Ephraim

- Ha fel akarnálak csalni, akkor a VR-szobába tenném. Az párnázottabb. - mosolyodom el, annyira nagy karót azért nem nyeltem szerintem.
Egy kicsit tartok attól, hogy mi lesz, ha megmutatom neki, hogy én sem vagyok sokkal külömb humorban, mint azokkal, akikkel dolgozom. Éppen eleget ragyogtatom azt azokban a videókban, amikben benne vagyok én is. Nem tarthatom mindig nyitva a bolondságcsapot.
- A teljes politikai irányítás istenének a fia vagyok, az lenne a furcsa, ha nem érdekelne, csak jól titkolom. Meg eredetileg alkotmányjogon és államtudományon diplomáztam. - az oktatóim szerint őstehetség és született politikus vagyok, de valahogy mindig a kocka került előtérbe és a rivaldafénybe, nem az aki fejből lenyom akárkit alkotmányos kérdésekben.
Szinte karmolja a lelkem eddig teljesen feltáratlan részét, hogy igenis létezik olyan, aminek a hiányát nem tudom majd Skype-on áthidalni és hogy az pont Paige lesz. Mert a Ludum Dare után nem hittem volna, hogy lesz olyan, hogy az órára pillantok, hogy merre járhat és nem azért, mert egy aneurizma határán voltam.
- Bocsi, csak fényérzékeny vagyok újabban. - habogok, mert verőfényes napsütésben egy kicsit mintha sebezhetőbb lennék Káosz inváziójával szemben, de dolgozni is akarok.
Meg valamibe bele kell temetkeznem és mivel a kódjaimon már huszadjára sem találtam fogást, így megállapodtam magammal, hogy a zene lesz a következő, amibe megpróbálom belefojtani a bennem lappangó ősi gonoszságot, ami a világ elpuszítását fenyegeti jelen pillanatban. Amikor először manifesztálódott ez, akkor apám valahogy úgy kezdte, hogy "ha én lennék a helyedben, akkor struccpolitikát folytatnék....". Tessék, lássék, nem kérdéses, hogy melyik szülőmre hasonlítok jobban, meg egyébként is megértem a legidősebb bátyám, hogy miért olyan zárkózott, pedig én nem látom át olyan mértékben a teret és az időt.
- Csak a szüleid, az én szüleim, a testvéreink, egyéb rokonaink, meg az összes Elwood, legyen az nimfa vagy szatír. - vonom meg a vállamat.
Aztán esik le, hogy ő ironizált, mert ezek szerint csak az én fülembe jutnak vissza tényleges ilyen pletykák, de a családjaink és Elwoodék mindig is az összeboronálás nagymesterei voltak, szóval nem vettem túl komolyan őket. Főleg nem a mi előéleteinkkel, mert glicerin és trinitrát vagyunk, akik minden apró dologra egyből robbannak egymással. De egy kicsit érettebb fejjel, annak is megvolt a maga szentsége, mert amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment, csak mindig volt kiváltóoka stresszehelyzetekben.
- E-Ebben egyetértek? - bólogatok, de inkább elfordulok, hogy bekapcsoljam a gépet alvó módból. - Mégis, most itt vagyunk, nem veszekedünk, hanem normális civil társalgást folytatunk, tehát milyen hülye vagyok, hogy eszembe jutott egyáltalán a lehetőség is.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Informatikus, Hacker és Játékfejlesztő
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 14.
⌲ Kor :
52

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Csüt. Aug. 24 2017, 12:38


Ephraim & Paige
A megjegyzésére csak egy egyszerű hümmögésre futotta tőlem. Ezek szerint mégsem olyan karót nyelt mint amilyennek gondoltam. Minden esetre érdekelne, hogy mit is gondolhat rólam. Mert az egy dolog, hogy nekem meg van, vagyis megvolt róla a véleményem, de az mindig is érdekelt, hogy Ő miként vélekedhet rólam.
- Ez végül is jogos, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy naphosszat nyakkendőben és öltönyben járkálj föl és le. – vallottam színt előtte. Igazából tényleg nem tudnám elképzelni, de ez csak az egyik indokom arra, hogy miért is nem tudom Őt politikusként elképzelni. Ő számomra mindig is az a kissé karót nyelt, okostojás lesz aki a kódolásaival képes volt még néha nekem is meglepetéseket okozni. Ami ha tényleg nagyon-nagyon őszinte akarok lenni magammal akkor hiányozni fog, de persze ezt a világegyetem összes kincséért se mondanám el neki, ahhoz túlságosan is konok és önfejű vagyok, ami nem feltétlenül jelent minden esetben jót.
- Pedig nem árt ha néha egy kis fényt is beengedsz az életedbe. – motyogtam ahogy beljebb sétáltam a helységbe. Igazából nem zavar, hogy egy viszonylag sötét helyen kell vele kettesben lennem, hiszen mi történhetne? Másrészről meg az elmúlt évek alatt amióta megszülettem, volt időm hozzászokni az élet sötét és napos oldalihoz is.Túl sok mindent láttam már ahhoz, hogy egy ilyen kis apróságon fennakadjak, hogy Eph sokkal inkább szeret a sötétben kuksolni, mint mondjuk én.
Meglepetten fordulok felé amikor felfedi előttem az igazságot és így aztán kénytelen vagyok ráeszmélni, hogy mennyire vak voltam, hogy ezidáig nem vettem észre a nyilvánvalót.
- Hát ez fantasztikus. Pedig azt hittem, hogy a szüleim megtanulták már, hogy ne üssék az orrukat az életembe. – puffogtam késsé durcásan amikor lehuppantam az első ülőalkalmatosságra ami elém került. Azt hinné az ember, hogy legalább a családjában megbízhat, erre tessék azok árulnak el akikben elvileg a leginkább meg kellene bíznom. Meg egyébként is én és Eph? Most komolyan, mi ketten olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Bár azt hiszem ez nem éppen a legmegfelelőbb példa a lényeg a lények. Még ha igaza is lenne a többieknek és sikerrel járnának az összeboronálásunkat illetően akkor is meglehetősen rövid élettartalmú lenne ez az egész. Pillanatok alatt kinyírnánk egymást és akkor csak a rossz emlékek és érzések maradnának utánunk.
- Na várj... Ezt most úgy érted, hogy te látsz abban értelmet amit mondanak? – fordulok felé meglepetten amikor végre sikerül felfognom, hogy mit is mondott az előbb.
Ez most csak valami bugyuta tréfa, ugye? Most már Őt is sikerült megfertőznie az Elwood bandának a ragályos eszement elképzeléseikkel.
- Szerinted közted és köztem lehetne valami? – vontam fel kíváncsian az egyik szemöldököm, miközben felálltam és odaléptem hozzá egészen közel. Egy hajszál választott el attól, hogy hozzáérjek. Minden egyes levegővételét éreztem a bőrömön és csak milliméterek választottak el attól, hogy az ajkaink egymáshoz érjenek.
music: music ● notes:  juuj   ● words: 457 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

geek istenség

⌲ Foglalkozás :
Kongresszusi képviselő (független)
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 27.
⌲ Kor :
27

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Csüt. Aug. 24 2017, 18:26

Paige&Ephraim

Egy ideig élt bennem róla egy kép, miszerint ő is a szülei kis kincse, aki próbálja mutatni a savanyú libát olykor, aki szeret másokon ostort csattogtatni. Vagyis rajtam. De ez mostanában elkezdett változni, igencsak viharos ütemben.
- A cikkben a képen is öltönyben vagyok, de ha megnyugtat én sem tudnálak valami nagyasszonyos kosztümben elképzelni vagy báli ruhában. - vonom meg kicsit a vállamat. Ha megszokunk valakit egyfajta közegben, akkor nagyon nehéz elképzelni azt, hogy ugyanaz a személy egy teljesen másik környezetben. Én is így vagyok mondjuk a tűzoltó bátyámmal, akiből meg szenátor lett most. Viszont ő helyben van már Washingtonban, én rám vár pár évnyi ingázás, amikor kevesebb időt töltök a körzetben amit képviselek, mint ahol képviselem. Francba is, nagyon fog hiányzni Paige...
- Pont most engedtem be. - pislogok rá egy kicsit. Nem kell értenie, hogy rá céloztam most ezzel, de igen, beengedtem azt a fényt, ami talán a legjelentősebb nekem. képtelen vagyok természetes fény mellett dolgozni, mert elég rohamom volt mostanában, legalább kicsit hadd pihenjek kettő között. Egyébként is fénypárti vagyok alapból, de amíg visszatérhet az az énem, ahhoz túl kell esnem pár dolgon.
Igazán sejthettem volna, hogy az ő szemébe nem mondják úgy, mint az enyémbe, de akkor is meglep, hogy eddig egyáltalán nem is tették, csak én kaptam az ívet állandó jelleggel.
- Én is ezt kértem az enyémektől és tessék, a szülők szülők maradnak, ha kell a hátunk mögött is. - kivéve anyám, aki meg nem akarja, hogy közöm legyen Paige-hez, ne töltsek vele időt és minek vállaltam el ezt a játékot mint fejlesztő. Nem vagyunk azok, akik túl sokáig kibírnák cirkuszolás nélkül, de eddig mi mellettünk, pontosabban a családjaink ötlete mellett szól az, hogy még nem kaptunk hajba.
- Igen, pontosan úgy értem, mert nem vagyok vak és ostoba, hogy ne lássam a rációt benne. - pillantok rá futólag, de igencsak zavarban.
Ahogy közel lép hozzám és szabályosan megmérgezi az agyam a közelsége és a parfümje illata, úgy kezdek egy picikét becsavarodni is.
- Ennél is kevesebb távolság kezdetnek. - emelem meg a szemöldököm kicsit és én pontosan olyan családból származom, hogy be is zárjam a távolságot közöttük azzal, hogy az ajkaira rabolok.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Informatikus, Hacker és Játékfejlesztő
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 14.
⌲ Kor :
52

TémanyitásTárgy: Re: brave enough   Csüt. Aug. 24 2017, 20:48


Ephraim & Paige
- Tényleg? Akkor meg kell néznem azt a cikket. – kuncogtam jókedvűen. Nem gondoltam volna, hogy mi így is el tudunk egymással beszélgetni és nem kell folyamatosan nyugtatgatnom magam annak érdekében, hogy ne vágjak hozzá valami keményet.
- Pedig tudnék neked meglepetést okozni. – mosolyogtam rá játékosan, miközben huncut fény csillogott a tekintetemben.
Ami azt illeti én kimondottan szeretek csinosan, elegánsan felöltözni. De valljuk be őszintén, hogy a jelenlegi beosztásomnak köszönhetően nem igazán van alkalmam ezt az oldalamat megcsillogtatni. Viszont ami késik az nem múlik, ahogyan azt mondani szokták az emberek. Úgyhogy ki tudja még a végén az is megeshet, hogy egyszer meglepetés szerűen elmegyek meglátogatni a nővéremet egy-egy ilyen csillogóbb esemény alkalmával és meglepem Ephraim-et is. Bár fogalmam sincs mi értelme lenne, főleg ha nincs semmiközünk egymáshoz. Vagy van? Most már én se igazán tudok kiigazodni a saját érzéseimen, a fene enné meg az egészet.
Nem tejesen vagyok benne biztos, hogy ez a kis megjegyzése az akar lenni ami, vagy ez is amolyan kétértelmű dolog. Az is lehet, hogy csak én képzelek bele többet az egészbe mint ami amúgy benne van. Lehet, hogy tényleg az agyamra ment a sok munka és ki kell vennem némi pihenő, hogy kitisztuljon az agyam.
- Ez annyira bosszantó... Azt hinné az ember lánya, hogy ilyen idős korára azért megtanulják, hogy hagyjanak neki egy kis teret. – morgolódok még egy kicsit, de igazából nem tudok haragudni a szüleimre, bármennyire is szeretnék. Tudom, hogy csak jót akarnak nekem és azt is, hogy mennyire aggasztja Őket az, hogy még nem találtam meg azt akivel a halhatatlan életem hátralévő részét le akarom élni. Viszont azért mindennek megvan a maga határa.
- Szóval szerinted én ostoba vagyok amiért nem tudom elképzelni magunkat szerelmesen összebújva? – nézek rá kérdőn és egy kissé sértetten.
Már megbántam, hogy ennyire parányira mértem a köztünk lévő távolságot. Képtelen vagyok teljes mértékig tisztán gondolkodni és értelmes összefüggések vonni a dolgok között. Nem eshetek pánikba! Sőt mi több, nem eshetek szerelembe. A szerelem fáj és akkora fájdalmat nem lennék képes még egyszer elviselni, mint amikor életem első szerelmét elveszítettem. Egyszerűen képtelen lennék rá és ha Eph, még ha nem is szándékosan, megbántana az olyan mélyen érintene, hogy félek kockáztatni.
Amikor végül Ephraim válaszolt a kérdésemre, egy pillanat erejéig nem tudtam mi is történik. Majd amikor megszüntette közöttünk a már így is parányi méretű távolságot és ajkait az enyémekhez érintette, az eszem végképp felmondta a szolgálatot és csak az ösztöneimre hagyatkoztam. Olyan ösztönökre amelyek még soha nem hagytak cserben és most sem tették meg. Egy abszurd és felettébb váratlan módon alakult így a kapcsolatunk, aminek eredményeként olyan érzéseink törtek a felszínre a másik iránt amelyekről azt sem tudtuk, hogy léteznek, létezhetnek. De úgy látszik mégsem beszélnek félre azok akik szerint a szerelmet csak egy hajszál választja el a gyűlölettől. A mi esetünkben ez is pontosan így volt, hiszen egészen idáig abban a hitben voltam, hogy nem tudnám őt szeretni, erre most itt állunk és minden ellenérzés nélkül csókoljuk egymást. Mindezt egy olyan csókban amit a leginkább egy mindent elsöprő lassú tüzesen izzó lávára hasonlít.
- Talán... Mégis csak lehet abban valami amit a többiek mondanak. – motyogtam kissé még mindig kábán a csókunk hatásától.
music: music ● notes:     ● words: 520 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: brave enough   

Vissza az elejére Go down
 
brave enough
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: