Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Soren Salander

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 20:36

Yesterday at 20:09

Yesterday at 14:07

Yesterday at 13:32

Yesterday at 12:20

Yesterday at 12:18

Yesterday at 07:09

Yesterday at 07:07

Yesterday at 07:05


Share | 
 

 Dezira Vadim

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
Jós/végrehajtó
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Változó.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 27.

TémanyitásTárgy: Dezira Vadim   Hétf. Márc. 27 2017, 18:32

Dezira Vadim
I'm still here...
Dezi, Dézi, Zira, Kelainó
kortalan
legendás lény / hárpia
Helena Bonham Carter
hajadon
vegyes játékos
saját
Hárpia vagyok. Tudod te is magadtól, hogy ez mit jelent, nem? Nem, semmi? Jó, segítek. Ha felbosszantasz, pillanatok alatt mutatom meg a valódi alakomat s a hegyes karmaim fogják felnyársalni a szemgolyódat. Lecsapnál? Sok sikert, ott fogok repkedni fölötted és ragadozóként fogom bele-belemélyeszteni a mancsomat a zsákmányként funkcionáló testedre, majd pedig szétcincálom. Nem hiszed? Pedig megjósoltam, na erre varrjál gombot.

useri információk
Sok minden voltam már, hisz majdnem az idők kezdete óta létezem. Voltam az emberek szemében vihardémon is. A megtestesült sötétség, ki kérlelhetetlenül borította be a tájat olyan sűrű fekete fénnyel, hogy biztosan eltévedjenek a hajósok. Nővéreimmel mi voltunk a tengerek kalandorainak legnagyobb félelme. Később már csak félnivaló gonosz lény voltam, ki mindent felfal, beszennyez s a puszta nevének említése is kártékony. Alakom a halál jelképe lett, megjelentem a kínzás megszemélyesítőjeként is. Voltam sok minden… most nem vagyok semmi sem. Még félnek tőlem, még néhányan emlékeznek azokra az időkre, mikor nővéreimmel rettegésben tartottuk a faluk lakóit. Ezek többnyire nem emberek, hanem azok az istenek, s néhány rebellis, aki alkut kötött velünk. Mostanra…  Alig vannak alkuszók, alig van lehetőségem enni…

Éhes vagyok.

Eleinte még volt dolgunk, fontos feladatok, melyeket a felbőszült istenek sóztak ránk. Ránk, hárpiákra, hogy minket okoljanak a szerencsétlenségért, a rémképekért, a kínzásokért. Nem mondom, nem hatja meg a lelkem a dolog, élveztem ezt a munkát s az istenek is betartották az alku rájuk eső részét. Megvolt mindenünk, ami kell. A 13. században összeomlott minden számomra. Létrejött a tanács, lecsökkentek a viaskodások, már nem kell mennünk, már nincs kivel alkut kötni. Már nincs semmi… A világ kifordult a sarkaiból, az emberi csatározásokon kívül nem történt más. Az pedig oly szerény, oly lényegtelen. Nem is nagyon használtak minket, hisz vagy nem tudták, hogy még létezünk, vagy a puszta nevünket csupán megfélemlítésnek használták. Bele sem gondoltak, hogy a hárpia név mögött vagyunk még… Még itt vagyok. Az ínséges idők miatt szétszéledtünk, évszázadok óta nem láttam a nővéreimet. Az, hogy élnek, bizonyos. Az, hogy hol, kétséges. Héba-hóba találok olyan lényt, vagy gyűlölködő embert, kit alkura csábíthatok, de oly kevés, oly rég volt már az utolsó…

Megöl a béke.

Az ember úgy van kitalálva, hogy kapzsi legyen, önző és élvezethajhász. Csatára lettek teremtve, el kell taposniuk egymást, hogy élhessenek, hogy elnyerjék az istenek kegyeit. Nem mások ám az istenek se… Ki-ki a más babérjára vágyik, felemelkedni a hegy aljáról egyenesen a csúcsára, viszály és kevélység, talán több bűnük is van, mint az emberiségnek… S mégis béke van. Ájtatos, átverő, hazug béke. Telnek az évek, a századok, ha valaki is megpróbált változtatni a dolgokon, pillanatokon belül eltörölték a kedvét hozzá. Eszükbe sem jutott minket, hárpiákat hívni. Néha úgy érzem, anyánk is megfeledkezett rólunk. Nem csak ő, mindenki. Pedig itt vagyok. Tagadom a kísérőm létezését, több ezer év után sem kötődöm senkihez. Megtagadom… Lehet sosem fog megszületni… Vagy megszületett s az emberiség abortusszal vetett véget gyönge életének? Ez is hazugság, ez is szemfényvesztés, mint ahogy az is, hogy majd kellek az új világba is. Ugyan… mégis kinek kellenék?

Vicc az egész. Éhes vagyok.  

Most is… Sétálok az utcákon, ránézésre senki sem mondja meg rólam, hogy mily veszedelmes vagyok, hogy én vagyok az a mitológia szörny, kitől a középkorban annyira rettegtek, ki masszív sötétséget és rettegést hozott áldozatai számára. Azok számára, akiknek a haragosa alkut kötött velem. Velünk. Talán, még most is rettegnek, a tudatuk peremén, mélyen eltemetve önmagukban a tényt, hogy még mindig létezem. Halálos veszélyt jelentek mindenre és mindenkire, mégsem törölték el a fajom. Ez jelentheti azt is, hogy még szükség lesz ránk, de jelentheti azt is, hogy csak nem merték… Mindegy is… Én itt vagyok és még mindig várok. Forgatom a kártyáimat a kezemben, magam szórakoztatására jósolok és figyelem a világ változásait.  Én itt leszek ezután is… kössünk alkut?

Adj enni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dezira Vadim   Kedd Márc. 28 2017, 11:38

elfogadva
welcome to our family
Veletek hárpiákkal valamiért szeret a sors kibazilikázni. De Tanácstagként... szerintem a Tanács létezi minimum ugyanannyi bajt is hozott magával, mint békét. Mert a béke illékony. Az emberiség pedig kapzsisága csúcsán jár. Eljön még a te időd.

Vissza az elejére Go down
 
Dezira Vadim
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: legendás lények-
Ugrás: