Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Pént. Dec. 15 2017, 15:25

Csüt. Dec. 14 2017, 19:24

Szer. Dec. 13 2017, 14:03

Vendég
Vas. Dec. 10 2017, 22:58

Vendég
Pént. Dec. 08 2017, 18:00

Pént. Dec. 08 2017, 00:27

Hétf. Dec. 04 2017, 13:37

Szomb. Dec. 02 2017, 22:13


Share | 
 

 Deal with it, Mr. Bald~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
Jós/végrehajtó
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Változó.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 27.

TémanyitásTárgy: Deal with it, Mr. Bald~   Kedd Márc. 28 2017, 21:01


Emrys& Dezi

Vajon milyen nap van ma? Meg... melyik év? Na, nem mintha túlzottan számítana. Ugyanolyan lesz ez is, mint a többi ezer és ezer. Miért is izgatna ez engem túlzottan? Csípőből rávágnám, hogy semmiért, de végül a pocakom halk morajlása megadja a választ. Már emlékszem, éhes vagyok, as always. Összességében módfelett fáradt vagyok már alkuvókat keresni vagy lopkodni, de picipoci erőteljes anyázása kénytelen-kelletlen mozgásra késztet. Pár napja már itt vagyok New Yorkban, szerény meglátásom szerint, ugyanolyan mint a többi, csak össze vannak keverve benne a dolgok egy kicsit, hogy az embereknek úgy tűnjön, teljesen más a többitől. Mondjuk, ők nem is látnak mindennap mindent felülről. Ellenben én, igen. Ott fent jóval kevesebben vannak, és szürkületben még csak észre se vesznek. Amúgy meg nem is érdekel, ha mégis. Az emberi agy úgy van programozva, hogy ha valami ijesztő, ismeretlen dolgot lát, az emlékeit addig manipulálja, amíg valami ismerős formára nem alakítja azt. Mondjuk bitang nagy madárra. Ez lényegében nem is akkora baromság, mint amekkora haszontalan faj is az övék. Az a kedvencem, mikor az a reakciójuk az ismeretlenre, hogy el kell azt pusztítani most és azonnal, mert atyavilág. Tényleg elmondhatatlanul nagy barmok. Nem is értem mit esznek ezeken a főmuftik. Ahogy azt sem, én miért lettem elfelejtve. Óó, nem kell aggódni, jön még kutyára úthenger… Én fogom tolni, mert vezetni nem tudok. Mondjuk olyan nagyon nehéz nem lehet, ha repülni tudok. Bár meg kell hagyni, lehet beleőszülnék abba a lassúságba amit az autók tudnak. Várjunk csak… megint túl sokat mélázok. Hagyjuk is az egészet a fenébe, pocak éhes, meg kell etetni. Abbahagyom a láblógatást és talpra szökkenek egy nagyranőtt fenyőfa tetején. Kicsit vicces ez a zöld itt a sok mű között, de nem az én tisztem kritizálni a várostervezőket. Az öltözékem elég… egyedi. Elsőre egészen kellemesnek tűnhet, de ha közelebbről megnézed, inkább elrettentő. Fekete magasszárú tornacipő, fekete passzos nadrág bőrövvel és madaras övcsattal fedi az alfelem, míg felülről egy fekete csőtop szikrázik rajtam, elől 3 ponton egy-egy lánc indul meg s a nyakpántomon összpontosul, amiről csepp alakú kövek lógnak le eltérő magasságban. A hátam okkal fedetlen, mégpedig azért, amit most tenni fogok. Hagyom, hogy igaz valóm előtűnjön, hogy ez a csalfa álca leolvadjon húsomról s az legyek, aki igazán vagyok. Szürkés-fekete tollak bújnak ki a vállaimból s a lapockám felé indulva csont képződik ott, nyúlik ki a bőrömmel együtt, hogy aztán pompás szárnyakká fejlődjenek. Kezeim is kissé módosulnak, az ujjaim megnyúlnak s karmokká fejlődnek, könyékig fel is kérgesedik a bőröm, mint ahogy amúgy a madarak lábai is kinéznek. Szeretem ezt a formámat… csak így érzem a szél suttogását igazán, csak így érzem magam valódinak, szabadon szárnyalónak. Szénaboglya sötét tincseim laza kontyban vannak feltűzve, bal oldalt egy fonat lóg alá valahonnan a közepéből. Néhány tincsemen gyöngyök vannak és bőrzsinegek felfűzve. Éjsötét szembogaraim tükrözik a dicstelen múltam, szárnyaim csattogása pedig fenyegeti a fakó jövőt. Felszállok a fáról, egészen fel a magasba, hol emberi szem csak egy átlagos madárnak nézhet. Fel egészen a felhők aljáig, kik csókokkal hintik be a magas épületek burkolatát. Az ösztöneim és a jóslataim után megyek, mást nem tehetek ebben a rút világban. Nem figyelem merre repülök, csak élvezem a magasságot, a sebességet, hurkokat csinálok, mélyrepülést és mindenféle nyaktörő mutatványt, ami nekem meg se kottyan, kisujj az egész. Ohh egy felhőkarcoló, hozzuk rá a frászt az emberekre! Ahaha! Vagy várjunk csak… vajon hoznak magukkal szendvicset? Ezt meg kell néznem… Kezdek is „sompolyogni” ott a levegőben, fekete füst kíséretében el és feltűnök az ablakok előtt, ügyelve rá, hogy ha lát is valaki, csak a pillanat töredéke legyen, épp annyi, hogy elejtsen valamit meghökkenő ijedtében. Mert az vicces! Főleg miután anyáznak a leöntött ruhájukon. Egészen addig körözgetek, mígnem kiszúrok egy árva uzsonnásdobozt… úúú,  vajon van benne kaja?


POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Themisz felvigyázó
⌲ Hozzászólások :
15
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Deal with it, Mr. Bald~   Vas. Ápr. 02 2017, 19:53

Dezi & Emrys

Mint a hét majdnem minden napján bejöttem dolgozni, most informatikusként, kellett már egy-két fokkal nyugodtabb munkahely. Nem mintha nem élveztem volna a KGB-t, vagy másik ilyen melót. De néha szükség van ilyenre is, ami egyébként kisujjból megy. Maradhatnék otthon is, csak kicsit feltűnő lenne, hogy a gépek maguktól dolgoznak. Nem vagyunk X-Man képregényben, így nem is vállhatom fel a technopátiát. Sőt azt se, hogy valójában ki vagyok. Ez van, talán egyszer megint eljön a mi időnk.
Unottan kattintgatok, és teszem le az asztalra a szemüvegem, nincs is igazából szükségem rá, viszont a sztereotípia szerint az informatikusok szemüvegesek, és kockák. A hosszú, zsíros haj, ami csimbókokban lóg a vállukra, na az nincs. Ugyanis a Napra lehet nézni, de a fejem búbjára nem.
- Smith, keresnek az információs pultnál, azt hiszem egy futár. – bosszúsan sóhajtok, mert éppen enni akartam, így déltájban illendő lenne reggelizni is nem? Ledobom az uzsis dobozomat az asztalra, és lekacsázok a pulthoz. Mondhatnám, hogy sántikálok, de annyira már nem látszik rajtam a dolog. Pedig kétszer leesni az Olimposzról nem annyira vidám dolog, sőt..Mondjuk az elsőre nem is emlékszem, csecsemő voltam. A másodikra már igen, Zeuszke éppen hisztizett valami oknál fogva, nem emlékszem, hogy min. Átveszem a futártól a csomagot, miután aláírtam. Szükségem lett néhány pendrive-ra meg pár apróságra.
Hümmögve sétálok vissza a helyemre, ha lenne hajam most az égnek állna, hála annak, amit látok. Egy hárpia, az ÉN dobozkámmal. Rabló banda, mindegyik az. Néhányat legszívesebben meg is kopasztottam volna, főleg azokban az időkben, amikor a kovács voltam, az isteneknél. Ellopott ércek, fegyverek, csupán azért, hogy bosszantsanak engem. De tudom, hogy mi dolgom ezzel az egyeddel is, alku, és akkor nem fogja a kajámat lopni. Bár ez már az övé, megbüntethetném, viszont minek tenném? Én bármikor tudok ebédreggelit szerezni, ő meg nem. Lehet, hogy napok óta nem evett.
- Legalább pár halandó is meglátott? – érdeklődöm kíváncsian, ledobva magam a székembe.
- Azt pedig megszerezted a tied. Bemutatkozzam, vagy tudod, hogy ki vagyok? – vonom fel a szemöldököm. Nem ismerek név szerint minden hárpiát, azt meg remélem, hogy azt tudja mégis melyik istentől lopott. Nem mintha szeretnénk büntetni, vagy ilyesmi. Nem érzem most sem a késztetést. Teljesen feleslegesnek tartom amúgy is, példát nem lehet ezzel statuálni csak nagyon ritkán.
-Tegyük fel, van valami ajánlatod, alkut kötünk, nem kell többet lopnod. A dobozban sajtos-sonkás szendvics van. Üdítőt nem tudok hozzá adni, de lophatsz olyantól, aki nincs bent, mondjuk a másik irodából. – vonom meg könnyedén a vállamat.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
Jós/végrehajtó
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Változó.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Deal with it, Mr. Bald~   Vas. Ápr. 02 2017, 20:44


Emrys& Dezi

Lehet mégsem lesz olyan szörnyűséges ez a mai nap, legalábbis az a hívogatóan árva uzsonnásdoboz olyan érzést kelt, hogy még is csak szeret engem valaki odafent. Oké, elég a viccből, tutira nincs olyan sehol se mert még arra sem emlékeznek hogy nem pusztultam még ki. Kis körültekintés után beteleportálom magam az irodába s úgy kaparintom a kezeim közé a szóban forgó tárgyat, mintha valami legendás kincset tartanék, vagy mint Rafiki Simbát a trónszirten. Szeretlek szendvics! Ezt az idilli pillanatot kivakuzza egy reflektorfényű plakáthomlok. Majdnem megvakultam hirtelen, de mivel pontosan azt az ismerős illatot árasztja, ami idevezetett, így nem tűnök el íziben. Fekete szembogaraim figyelik ahogy elsétál, én meg ölelem magamhoz a dobozt, hogy azt ne is akarja többet, mert nem adom! Enyim! A kérdésére a morcos kajaféltő ábrázatomon vigyor keletkezik. Elrugaszkodva a földtől, fejjel lefelé repkedve vigyorgok előtte.
- Remélem igen!
Ja hogy rejtőzködni kéne? Hát pont nem érdekel. Viszont ha már úgy is közelebb vagyok, szimatolok egy kicsit, így, fejjel lefelé. Orromat dugom a homlokához s onnan szippantok piciket, majd nemes egyszerűséggel megnyalom a kopasz kobakját. Persze rögtön elillanok és a szoba másik végében pottyanok egy másik székbe, rohadtul szemtelenül vigyorogva. Szeretek a tűzzel játszani… talán így lassan de biztosan feldereng neki, kibe botlott újfent.
- Rég láttalak, Héphi. Hogy s mint?
Nem várom el tőle, hogy emlékezzen rám, aki névtelen kis dögként piszkáltam őt, aki nővéreivel Zeusz utasítására kínzott istentagadó embereket. De azért hátha. Én viszont felismertem a kovácsok kovácsának jellegzetes acélforgácsos illatát. Ez olyasmi, ami a bőréből jön s egy olyan érzékeny nózi elől nem lehet elfedni, mint amilyen az enyém. Szorongatva a dobozt körülnézek. Ez nem nagyon hasonlít egy műhelyhez. Azt sem kötöm az orrára, hogy igazából a saját illata hívott ide engem és nem csak úgy idepottyantam.
- Ez a hely… nem túl… hasznos egy kovácsnak. Most miben utazol?
Pillantok rá érdeklődve s csipkedném tovább is, de a gyomrom akkorát kordul, hogy majdnem zavarba jövök. Nos, megszereztem, tehát megehetem. És bízom benne, hogy bent is marad. Megszereztem! Bent kell maradnia. Gyermeki rajongással nyitom ki a dobozt, s már-már örömkönnyek táncolnak a szemem sarkában. Úgy harapok bele, mintha ambrózia lenne. Nekem azzal ér fel. Minden egyes falatot annyira kiélvezek, hogy az is éhes lenne, aki amúgy teleette már magát.


POTUS

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Themisz felvigyázó
⌲ Hozzászólások :
15
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Deal with it, Mr. Bald~   Hétf. Jún. 05 2017, 20:19

Dezi & Emrys

Egyébként, ha lenne hajam, akkor emiatt a hárpia miatt hullana. A sok egyéb más mellett, mert van annyira acélból az idegrendszerem, hogy kibírjam, ezt a tollas lényt. Épp elég probléma, hogy néhány legendás lény azzal szórakozik, hogy felfedi magukat a halandók előtt. Mert akkor menni kell, emléket törölni, meg ilyen apróságok. Nem nekem, nem erre vagyok specializálódva.
- Az istenek szerelmére, veletek tényleg csak a probléma van. Semmit nem változtatok. – kissé ingerülten pillantok rá, amikor megnyalja a fejem. Lehet sült hárpiát kéne belőle csinálnom. Egy sóhajjal fonom össze a karjaimat. Egy szárnyaska csinálja ezt velem.
- Kelainó. Most, hogy látlak már nagyon jól vagyok. Nincs más, akit kínozhatnál esetleg? – húzom mosolyra a számat. Nekidőlök az asztalomnak, kaját kell szereznem, ha már ellopta ez a nőszemély.
- Azért mert nemcsak kovács vagyok. Manapság meg amúgy sem tudnék abban utazni. Régóta nincs szüksége a világnak kovácsokra, vagy istenekre. Úgyhogy most informatikusként tengetem a napjaimat. Annyira nem rossz, mint gondolnád. Néha unalmas, esetleg idegesítő, ha a halandók nem értenek valamit. Viszont otthon nem ülhetek, mert bekattannék elég hamar. – próbálom leplezni a kuncogásom, mindig vicces, ha egy hárpia ételt szerez magának. Bár kitudja milyen régóta éhezik.
- Manapság nem könnyű élelemhez jutni, igaz? – érdeklődöm kíváncsian.
- De mint már említettem kössünk alkut. Nekem kell egy titkárnő, tegnap bocsátottam el az előzőt, nem volt az a túl hasznos egyén. Neked pedig nem kéne lopnod se, és nem éheznél. Kivéve, ha felbosszantod szerény személyemet, s megnyalod megint a homlokom. Akkor roston foglak megsütni, és kimérakaja lesz belőled. Persze, ha továbbra is éhezni, meg lopni akarsz, engem ugyan nem érdekel. Csak ne az enyémet. – tárom szét kicsit a karomat. . A döntés az ő kezében van, alkut ajánlottam .

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
Jós/végrehajtó
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Változó.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Deal with it, Mr. Bald~   Hétf. Jún. 05 2017, 21:24


Emrys& Dezi

Tűz, tűz, tűz, vicces tűz. Szeretek vele játszani. Ami azt illeti, semmi sem tud megakadályozni abban, hogy játsszak a tűzzel, sem konkrét sem átvitt értelemben sem. Diadalittas vigyorral szemlélem a fújtatását, a szoba másik végéből a megszerzett zsákmányomat őrizgetve, óvva, jobban, mint az életem. Noha nem vagyok benne egészen biztos, de mintha az utolsó szál hősi hajszál vesztét is én okoztam volna anno. Vagy ezzel csak piszkáltam? Nem is tudom, elég sokat boldogítottam még a kovácsságos idejében.
- Miért változnék? Örök vagyok. Az egyetlen, mi mindig az, ami eddig is. Nem is értem mit műveltek.
Ingatom meg a fejem, mert roppantmód nem értek egyet ezzel az éljünk együtt a használhatatlan tűzrevaló korcshadsereggel itt a földön. Szemmel láthatóan, nem is igyekszem túlzottan épp csak annyira, hogy ne kerüljek bajba… vagy legalábbis ne vegyék észre. Magasra szöknek a szemöldökeim, mikor a nevemen szólít. Milyen rég is hallottam már … és emlékszik rám! Nahát… tutira szerette, hogy ott vagyok és boldogítom. Másért nem emlékezhet a nevemre, ugyebár, mert egy tündérbogár vagyok.
- Mondd még egyszer! Mondd ki! A nevem…
Kérlelem, és roppantul ártatlan és édes tekintettel pillantok rá… aztán meg szerelmessel, de ez már a szendvicsnek van címezve. az első falat után felpattanok és táncra perdülök a kezemben a kajával. Hol lassúzok vele, hol évődök magamhoz szorítva, miközben lassan rágom az ételt, könnycseppekkel tarkított orcámon ájtatos boldogság honol. Egy pillanatra megállok, de csak hogy válaszoljak, majd harapjak mégegyet.
- Fura hozzáállás… pedig nektek nincs szükségetek a világra. Ezzel az egész baromsággal.. szerintem már megőrültetek.
Vonom meg a vállaim s újfent átadom magam annak az eufórikus érzésnek, amit az étel okoz a nyelőcsövemben, majd a pocakomban. Ő hangos murrogással köszöni meg, és sürget a többiért. Ejnye pocak, nem lehet… ki tudja mikor jön a következő. Szépen kell, élvezni kell. A kérdésére hirtelen fagyok meg, s hörcsögként felfújódott orcámmal, ami egyébként tele van a kajával, s némiképp elszomorodva rázom meg a fejem, nemlegesen. Nagyon nem könnyű élelemhez jutnom. Régebben még úgy ahogy ment azután is, hogy Zeusz elfelejtkezett rólam, rólunk… de azóta az emberek is elfelejtettek, eszükbe sem jut hívni, használni engem. És ha fel is fedem magam, nem vesznek komolyan, vagy sikítva elszaladnak. Lassan megrágom és lenyelem a falatot, aztán a szendvicsbe bámulva nyitom a számat.
- Nem emlékszem, mikor ettem ez előtt utoljára.
Már majdnem beszippantana az önmarcangolás és a lángoló düh, amikor a kopaszbarack érdekeset mond. egyből felcsillan a szemem s még egyet harapva a szendvicsbe a magasba röppenek és előtte landolok guggolva az asztalán, belebámulva az arcába. Nagy a kísértés… nagyon nagy… de most nem nyalom meg. Nem, az orrát se… pedig olyan fényes…!
- Kapnék… enni? Mit… Mit kell csinálni? Mit vársz tőlem? Mit hozzak? Levágott gorgófejet? Rózsafát a Heszperiszek kertjéből?  Villámot a fellegekből?
Hirtelen gyorsul fel a beszédem, ahogy egyre lelkesebb vagyok s csak az állítja be a számat, hogy harapok még egyet a szendvicsből s szinte felakad a szemem a gyönyörtől. Oh, nom-nom-nom.


POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Deal with it, Mr. Bald~   

Vissza az elejére Go down
 
Deal with it, Mr. Bald~
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: