Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 Rise up, like glitter & gold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Rise up, like glitter & gold   Szomb. Ápr. 01 2017, 15:06


David & Eleonore



Do you walk in the valley of kings?



Miller rohadt nagy szerencséje, hogy éppen az Államokba kellett utaznom, máskülönben neki kellett volna Moszkvába vonszolnia a vénséges-vén valagát. És, mint azt tudni illik, Miller öreg, mint az országút. Abban sem vagyok biztos, hogy bármire is képes, ilyen-olyan bogyók nélkül – egy kis kék tabi reggelire, egy kis fehér pirula vacsorára.
Vadász körökben nyílt titoknak minősül, hogy a Miller család feje már régen kiöregedett a szakmából, és már nemigen hallani róla-, és a bewundernswert Werkes-ről, amiket korábban, újra-, és újra végrehajtott. Ezzel persze nem akarom alábecsülni-, avagy becsmérelni őt, mert a maga nemében, és a maga idejében nagy koponya volt, és roppantul tehetséges vadász, de... nos, olybá tűnik, hogy az öreg Herr Miller ideje lejárt. Vagy, ha még nem is – lévén nem halott -, nem sokára le fog járni.
Előtte persze még találkozni akart velem; hogy miféle okból, vagy apropóból kifolyólag, azt nem említette, amikor pár héttel ezelőtt értekeztünk egy, amolyan Freundschaftstreffenről. Meglehet, hogy ez lesz az utolsó találkám a férfivel – fut át az agyamon, amikor leszállok a repülőgépről, immár New York repterén. Megkeresem egyetlen bőröndömet, amivel a Nagy Almába érkeztem, hiszen nem szándékozom nagyon elhúzni az itt tartózkodásom idejét, egyetlen hétvégéről van szó csupán, és, natürlich, nem jó kedvemből érkeztem, hogy kiszórakozzam magamat, a férjem nélkül. Gregory ugyanis most nem tartott velem, csupán a lelkemre kötötte, hogy legyek rendes asszony, és ne romboljam le New Yorkot. (Nem terveztem ilyesmit.) Saukerl ugyanis ismeri a módszereimet és a gyalázatos szokásaimat. Pontosan tudja, hogy az utcákon vér fog folyni, ha beteszem a lábamat bármelyik kis-, vagy nagyvárosba.
Azt persze a szívére vette, hogy Jägert magammal hoztam.
Mert, bizony, most is munkaügyben teszek látogatást New Yorkban. Eredetileg az egyik kuzinom hívott, mivel kisebb gondja akadt egy makrancos, egyiptomi démonnal, és úgy vélte, elkél egy-két segítő kéz. Az csak hab, azon a bizonyos tortán, hogy így legalább értesíthettem Millert is, hogy a városába jövök, készen arra, hogy közölje, amit akar. Az e-mail-ben valamilyen különös oknál fogva nem volt hajlandó beavatni a részletekbe; egyszerűen fontosnak tartotta, hogy beszéljünk, négy szem között, személyesen.
A reptér hatalmas, önműködő üveg ajtóin kilépve, azonnal felém iramodik egy férfi. Ösztönszerűen eresztek Jäger fekete, bőrpórázának szorításán jobbommal.
- Üdvözlöm New Yorkban, Mrs. Zharkova! Mrs. Kingsley küldött – közli a férfi, komoly ábrázattal, nekem pedig felszaladnak szemöldökeim homlokomon. Már a nyelvem hegyén volt: Schienbein! – A poggyászát, ha szabad, asszonyom – nyújtja a bőröndöm felé kezét, én pedig átadom neki, ő pedig készségesen és alázatosan átveszi, majd a fekete autó felé húzza, hogy könnyeden a csomagtartóba tegye, miközben én nyitom az ezüstszínű kilinccsel a hátsó ajtót, és Jägert magam elé engedve, beszállok a négykerekű csodába, mely úgy suhan végig a városon, mint az álom, egészen az unokanővérem házáig.
Ada már az ajtóban vár rám. Megtévesztő lehet a nő mások számára: decens, krémszínű ruhát visel, karcsú derekán vékony, fekete bőrszíjjal és a ruhához hasonló, halvány bézs magas sarkúval. Szőke haj lágy, göndör hullámokban omlik vállára, kék szemei pedig csak úgy szikráznak a késő délutáni napfény pászmáinak játékában. Úgy áll ott, a fehér kerítéses, zöld pázsitos ház bejárati ajtajában, a gyöngysorral a nyakában, -fülbevalóval a fülében, mint egy hamisítatlan, stepfordi feleség.
Valójában pedig egy kegyetlen gyilkos.
- Áh, meine Liebling! – rikkantok, amikor kiszállok az autóból, amit értem küldött. Jäger hű árnyékként követ, akárcsak a sofőr, vagy hordár, nevezzük, aminek akarjuk. (Szolga.) – Ezer éve már... – megyek fel a lépcsőn, majd megöleljük egymást. Végigmér engem.
- Korodhoz képest jól tartod magad. Túl jól. Mi a titkod, Kuzin? – réssé szűkíti szemeit.
- Hetente több alkalommal vérfürdőt veszek. Csodákra képes – nevetgélek, és az állításom nem is áll olyan távol a valóságtól. A kuzinom is nevet. A hordár már kevésbé.
- Holnap el kellene intéznünk azt a mocskos pokolszökevényt – whiskey-t tölt, immár a konyhában, a hordár jelenléte nélkül. – A Hudson folyó környékén tanyázik, egyébiránt egy Weretről van szó – magyarázza, miközben átadja nekem a minőségi, bronzszínű italt.
- Rendben – bólintok erélyesen, majd a szeszbe kortyolok. – Még úgy is el kell mennem a Gramercy Tavernbe. Millerrel lesz találkozóm, és oda foglalt asztalt.
- Úgy hallottam, nincs túl jó bőrben az öreg – ingatja meg a fejét Ada. – Nem is tudom, mikor láttam utoljára... töpreng hangosan, és láthatóan emlékeiben kutakodik.
- Az utolsókat rúgja – jelentem ki, nemes egyszerűséggel, Jäger fejét végigsimítva.
- Majd Henry elvisz – fejével az utcafront felé int.
- Ki a fasz az a Henry? – összevonom szemöldökeimet. Nem a férje, nem a fia.
- A sofőr – magyarázza Ada. – Haza is hoz. Most nincs szükségünk rá – vonogatja a vállát.
Mielőtt az autóba ültem volna, még átöltöztem. Fekete, háromnegyedes ujjú ruhát húztam fel, decens dekoltázzsal és vállalható hosszal. Fekete magas sarkút, és blézert vettem fel, táskát vettem a vállamra, majd csókot nyomtam Jäger szép ívű, nemes vonalú fejére.
- Mutti ist wiederkehren in kurzem, meine Liebling – aztán Ada lelkére kötöttem, hogy úgy vigyázzon a maedchenre, mint a szeme fényére.
A Tavernhez érve a sofőr nyitja az ajtót, és nyitott esernyőjét a kezembe adja. Az ajtónálló nyitja az ajtót előttem, odabent pedig csak el kell köhintenem, hogy Miller névre foglaltak asztalt, mire pillanatok alatt olyan mélyen benyal nekem a személyzet minden egyes tagja, hogy szinte csikálják nyelvükkel a mandulámat.
Schön.
Amikor megpillantom az asztalnál ülőt, felvonom egyik szép ívű szemöldökömet.
- Ez csak valami félreértés lehet – recsegem a nőnek, aki ide kísért, és közben a ház borait ajánlgatta.
- Mr. Miller ezt az asztalt foglalta le – metszőn rá villantom brandy színű íriszeimet.
- A Miller eléggé gyakori név – forgatom a szemeimet.
- Mr. Miller az egyetlen, ezzel a vezetéknévvel ma este – csicsergi a nő, a kezében lévő tabletet cirógatva, valószínűsíthetően a foglalások listáját böngészve.
- Elmehet – fordítom el tőle fejemet, felszegve államat, majd a fiú mellé lépek. Mr... – némi megvetéssel a hangomban ejtem ki e jelzőt, szinte, mintha valósággal fájna. – Miller, ha nem tévedek. Amikor legutóbb találkoztunk, már akkor sem volt túlságosan kisimult. Miről maradtam le? – fürkészem az ifjú ábrázatát, és valamiféle ismerős vonást vélek felfedezni mimikáin. Felismerem benne az öreg Millert, és sejtem, miről van szó. – Hol van az apja? – nézek le rá, mivel még mindig nem ültem le vele szemben, a szemeibe vájom pillantásomat és nem eresztem. – Ha ez valamiféle ostoba, gyermekded tréfa, nem állok jót magamért, Liebling – karcos hangon dorombolok.


Words: 1 015 ▲ Music: Glitter & Gold ▲ Note: I've got fire in my soul.
Vissza az elejére Go down
 
Rise up, like glitter & gold
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: