Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szomb. Feb. 17 2018, 21:15

Pént. Feb. 16 2018, 23:37

Szer. Feb. 14 2018, 22:22

Vendég
Szomb. Feb. 03 2018, 19:47

Kedd Jan. 30 2018, 21:50

Kedd Jan. 30 2018, 20:47

Kedd Jan. 30 2018, 20:37

Kedd Jan. 30 2018, 18:49

Hétf. Jan. 29 2018, 16:24


Share | 
 

 Just Foolish Things~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
Egyelőre kristályszökevény
⌲ Hozzászólások :
29
⌲ Tartózkodási hely :
Etna
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.
⌲ Kor :
766

TémanyitásTárgy: Just Foolish Things~   Hétf. Ápr. 03 2017, 20:31

Don’t laugh

so loudly…

Vinnie & Electra
Te jószagú úr… isten? Isten. Végülis. Mondhatom, nem? Kit érdekel. Azonban az, ahogy a világ kinéz, több mint döbbenetes. Jó, tudom én, hogy 666 év sok idő az emberiségnek, de én valahogy arra számítottam, hogy kiirtották egymást. Ehelyett mindjárt kitörik a nyakam, ahogy nézek fel egy nagy szürke hasábra, miben emberek rohangálnak a felhők alatt. Mi van kergebirkák, az istenek közé akartok emelkedni? Pff, jó vicc. Ellenben valahol módfelett ijesztő, hogy hova jutottak ezek a kis földi giliszták. Anyától kaptam némi gyorstalpalót, mikor napokkal később végre hajlandóak voltunk elengedni egymást az ölelésből, de erre azért nem számítottam. Csak el ne felejtsem, hogy el kell rejtenem a képességeimet, mert ebben a világban már „nem létezünk” úgy igazán. Na ez azért elég sértő. Azonban kénytelen vagyok most megoldani ezt a kihívást, mert anyának rendbe kell tenni az otthonunkat, lévén én csak félig vagyok, hogy is mondják az emberek? Mitológiai alak vagy micsuda. Szóval nekem igen csak ártalmas lenne az a növény, amivel eddig kábította magát. Meg hát… adott ilyen fura zöld fecniket, hogy vegyek ruhát. Meg mondom őszintén, nem tudom hova lettek az aranytallérok, mert ha ránézek erre a darab papírra, kapásból megmondom, hogy lócitromot se ér. Na mindegy, elvileg jó helyre lettem teleportálva és csak be kell mennem az ajtón. Nyúlok is felé hogy eltoljam, gondolom tolóajtós, erre… ez megmozdul?! Ijedten ugrok arrébb, az első arra járó ember karjaiba, ahogy az önjáró ajtószárny gyorsan ki, majd becsukódik.
- Ez mozog!
Sikkantom a nyilvánvalót, mire furcsa tekinteteket kapok jutalmul. Mi van ezek nem látjááááá… áhhá… értem. Ezek már megszokták, legalábbis abból gondolom, hogy most bement rajta két hajadon és nem ijedtek halálra. Miért mennek az ajtók maguktól?! Nem érzékelek belőle mágiát… csak nézem és nézem, és közben el is felejtettem, hogy rossz helyen vagyok. Fel is sikkantok még egyszer, mikor valamiért oldalra nézek és észreveszem, hol is vagyok. Fülig vörösödöm, majd némi krákogás után, előveszem az emlékeimet.
- Elnézését kérem a kellemetlenségekért, mister. Volna szíves visszahelyezni a földre?
Nyöszörgöm ki rejtett reszketegséggel, miközben egész méltóságteljesen vagyok a karjai közt, mér amennyire a helyzet ezt lehetővé teszi. Egy smaragdzöld, bokáig érő ruha van rajtam, deréknál fekete fűzővel kiegészítve, világos szöld selyem díszítéssel a szegélyeken. Hát igen… ez bizony egy picivel modernebbre bájolt középkori ruha. Bár lehet még így is látszik rajta, hogy nem mai… mi is az a szó? Divat?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Just Foolish Things~   Hétf. Ápr. 03 2017, 21:43


Here comes the tragedy, heeere comes the traaagedy…
Lassan, a születés fájdalmával emelkedem fel az ágyamból, megrezzenek, ahogyan a hűs padló a mezítelen talpaimhoz ér. Kómásan sandítok az éjjeliszekrényemen rezgő mobilra. Nyolc óra múlt öt perccel, az ébresztőm ismételten csörögni készül, de egyelőre ahhoz is lustának érzem magam, hogy kinyúljak érte és lenyomjam.
The sound of aaaagony…
Végül mégis megteszem, s ezzel a határozottsággal még a fürdőszobáig is eljutok. Furcsa és utálatos ez a kétéltűség, mikor az isteni énednek semmi földi szükséglete nem lenne, de a bosszantó halandószerű alakodnak teli a húgyhólyagja. Mire fel van erre szükség? Ja, igen, emlékszem már. Az emberek magasról tesznek ránk, a kutyát sem érdekli, mi van velünk, az áldozásról meg annyit… ha egy trollkodó facebook bejegyzésem eléri az ezer feletti lájkszámot, már egy sikeres napot tudhatok magam mögött. Modern világ modern kórsága ez, ehhez kell alkalmazkodni, különben az a kevés is elvész, ami csurran-cseppen. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette könnyítek magamon, halovány fintorral a képemen pillantok azután a tükörbe, miközben megmosom a kezeimet.
Here comes the tragedy…
No, de félre a komorsággal, végre itt a várt szabadnapom, amit úgy tölthetek el, ahogyan úri kedvem tartja. Bőszen a konyhába csoszogok. Kezdjük, mondjuk valami finom kajával – ritka előnye az emberi létnek, az ízek! – aztán folytassuk mainstream filmek kritizálásával, és…
Miért is üres a hűtőm?
Mi a franc?!
Hát éppenséggel nem franc ez, hanem a nagy büdös semmi és kénytelen leszek kimozdulni az élelemért. (Igen, jól látod. Magad uram, ha szolgád nincsen. Vagy ha van, csak épp egy marharépa. Mindegy, a lényeg, talán nem tör rám az agyérgörcs, ha magam választom ki, mit akarok és megyek érte saját tempóban, mintsem a balfék futárokra várjak.)
Egy szó, mint száz, felöltözöm, útra kelek és hol kötök ki? Valami bugyuta bevásárló központnál, ahol már a bejáratnál megakaszt valami viccosztályról szabadult fehérnép.
Felvont szemöldökkel szemlélem az ámulatát, amit a fotocellás ajtó iránt tanúsít és ha nem forszírozna ennyire a gofri gondolata – közben erre is gondoltam, ne kötekedj -, biztosan lenne pár „kedves” szavam hozzá, ám erre kevés esélyt látok.
Pontosabban kevés esélyt láttam, a sors mégis másként határoz, és mire feleszmélnék, a hölgyemény, szép tisztán kivágva a magas Cét a karjaimban köt ki.
- Téveszmés? Hallucinál? Skizofrénia? – találgatok, inkább az orrom alá motyogva az esetleges diagnózist, mintsem a nőnek szegezve ezeket, de ki tudja…
- Ó, hogyne. Akkor most óóóvatosan leteszem, így ni. Senki nem bántja, a csúúúnya ajtó főleg nem. Tulajdonképpen honnan szabadult? Excalibur con? Furák, maguk cosplayesek… - akaratlanul is ketyósként kezelem a nőt, mert hogy az? (Igen? Nem? Passzolod? Közönségsegítség?)
Annak tűnik. De ki vagyok én, hogy mélyre ássak a szituban?
- Talán haladjunk beljebb. – teszem meg aztán a javaslatot, hogy kezdenek körülöttünk felgyűlni a bámészkodók.
Vissza az elejére Go down
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
Egyelőre kristályszökevény
⌲ Hozzászólások :
29
⌲ Tartózkodási hely :
Etna
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.
⌲ Kor :
766

TémanyitásTárgy: Re: Just Foolish Things~   Hétf. Ápr. 03 2017, 22:07

Don’t laugh

so loudly…

Vinnie & Electra
Döbbent tekintetem némiképp megszilárdul a kellemetlen felismerés szikrájaként, de mentségemre legyen mondva, azt nem mondták, hogy ennyire… más lett a világ, mióta nem jártam idekint. Ezért majd fogok is balhézni a Nyugat úrnőjével, történetesem anyámmal, hogy igazén szólhatott volna legalább érintőlegesen az ilyen dolgokról. Apróság persze neki az… de talán akkor nem csináltam volna magamból udvari bolondot fél pillanat alatt. Bár még az is lehet, hogy valahonnan követi a dolgok alakulását és éppen pukkadozik a nevetéstől. Sose lehet tudni a boszorkányoknál… Ami azt illeti, az én fejemben is megfordul, hogy szimplán lepörkölöm a ruhát a „megmentőmről”, de végül marad a grimaszba oltott bájvigyor. Az első kettőt még értem is, de az a harmadik szó tájidegen. Vajon most sérteget vele? Ha rám néz eközben, csak a nagy és értetlen mogyorószínű bogárszemeimet fogja látni. Viszont öröm az ürömben, hogy méltóztatik visszaereszteni az anyaföld adta biztonságba, bár az a túljátszott nyálas hang elkezdte kikezdeni az idegeimet. Viszont egyre nagyobb értetlenséggel pillantok rá, annyi sületlenséget hordott össze fél perc alatt, hogy komolyan nehezemre esik fékezni az átkozódni vágyásom.
- Elnézést... de miről is beszél pontosan?
Döntöm enyhén oldalra a fejem s kíváncsian pillantok végig rajta. Hiába próbálom megfejteni, hogy hol is tart eme kellemetlen beszélgetés fonala, azonban képtelen vagyok rá. ellenben, mikor felhívja a figyelmemet az időközben körénk gyűlt emberseregletre, csak megvetően forgatom meg a szemeimet.
- Ahh… halandók…
Morgom kevésbé nőiesen s enyhe biccentés után, ámbár kissé félve közelítek az önjáró ajtó felé. Elég mókásan festhet, ahogy gazellaként szökkenek be, nehogy összepréseljen a galád. Legalábbis szerintem arra utazik… Megigazítom a ruhámat és teljes méltósággal… veszek el a tömegben.
- Aphrodité szerelmére… mi ez az állatkert?
Nyögöm ki elhűlve s addig hátrálok, mígnem megint megtalálom a szörnyen kedves úriembert. Hátam az ő mellkasának feszül, ahogy tolattam, s onnan hátrahajolva nézek most fel rá.
- Megmutatná kérem… hogy jutok el itt egy szabóhoz?
És villantom a kis cicaszemeket… mert mos konkrétan rosszul vagyok attól, amit látok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Just Foolish Things~   

Vissza az elejére Go down
 
Just Foolish Things~
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Washington D.C.-
Ugrás: