Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Csüt. Júl. 19 2018, 20:25

Csüt. Júl. 19 2018, 18:51

Szer. Júl. 18 2018, 23:33

Szer. Júl. 18 2018, 23:17

Szer. Júl. 18 2018, 19:53

Szer. Júl. 18 2018, 19:34

Szer. Júl. 18 2018, 19:05

Szer. Júl. 18 2018, 16:38


Share | 
 

 Mack & Dam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Infóközpont
⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Mack & Dam   Csüt. Ápr. 06 2017, 14:08



Mack & Damien

Vannak napok, amikor az ágyam és én már kora reggel búcsút veszünk egymástól, és vannak napok, amikor el sem jutok oda, hogy lefeküdjek aludni pár órát. Ez az átka annak, ha az ember egy nightklubbot vezet, ahol természetesen mindig, minden szál összefut. Szeretem ezt csinálni, mert szeretek képben lenni a dolgokkal és egy ilyen őrült világban ahol ma élünk, nem hátrány ha az ember olykor lépéselőnybe tud kerülni.
Ahogy ránézek az órámra rájövök, hogy már szombat reggel van, így elkanyarodok a kocsimmal a kedvenc pékségem felé, és szerzek fánkot, meg többféle péksütit és két nagy tejes kávét, és ezekkel manőverezek el óvatosan Mack házáig, hogy meglepjem egy szombati viszonylag korai reggelivel így kilenc óra táján. Bár ő már ébren szokott lenni ilyenkor, én vagyok a sokáig alvó kettőnk közül. Bár ez nem meglepő azt hiszem.
Fekete farmert és sötétkék V nyakú pólót viselek, és bőrdzsekit, így állok meg az ajtó előtt hogy becsengessek és lassan a komplett Für Elise dallamot le tudom már csengőzni neki. Csak hogy idegesítsem egy kicsit, csak olyan kora reggeli csínytevés, és már előre látom hogy borzas, kócos fejjel összeráncolt szemöldökkel pizsamában fog ajtót nyitni nekem, mint oly sokszor tette már.
- Jó reggel Mack. Na, ne nézz rám ilyen morcosan, hoztam kávét és fánkot is bocsánatkérésként... - mosolyodok el ahogy ajtót nyit nekem végül.
Idézet
@ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Rendezvényszervező
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.
⌲ Kor :
25

TémanyitásTárgy: Re: Mack & Dam   Vas. Ápr. 09 2017, 00:42



Dam & Mack


Az emberek nagy többsége jó barátságban van a hétvégékkel, én azonban nem ezek közé tartozom. Én ilyenkor dolgozom a legtöbbet. Lévén, hogy egy rendezvényszervező cég tulajdonosa vagyok, aki szereti kivenni a részét a rendezvények szervezéséből is, és nem csak az irodában kuksolni 0-24-ben. Ma viszont semmiféle késztetést nem éreztem magamban arra, hogy kimásszak az ágyból és bármit is csináljak. Úgy terveztem, hogy egész nap az ágyban fogok gubbasztani, vagy esetleg a kanapén tv-t nézve és pizzát eszegetve. De nem, nekem sosincs olyan szerencsém, hogy ilyen könnyen megússzam.
Éppen a másik oldalamra készültem fordulni, hogy tovább alhassak, amikor valaki rátenyerelt a csengőre. Persze az álom azonnal kipattant a szememből. De hogy lelket verjek magamba és felkeljek a kényelmes kis ágyamból az már más tészta. Úgyhogy először megpróbálkoztam azzal, hogy a fejemre húztam a párnámat, hátha akkor nem hallom majd azt a kellemetlen és idegesítő hangot, de nem mondhatnám, hogy ez olyan szuperül működött. Úgyhogy nyűglődve ugyan, de mégis kimásztam az ágyból, és lesétáltam az emeletről az ajtóig amit aztán kinyitva megpillanthattam a legjobb barátomat.
-  Tudsz róla, hogy a normális emberek ilyenkor még alszanak? – nézek rá kicsit morcosan, miközben nyitva hagyom neki az ajtót és mezítláb a rövidnadrágos, pántos pólós pizsamámban elindulok a kanapé irányába, hogy elnyúlhassak rajta.
Ha Damien-ről van szó akkor nem igazán vagyok egy jó házigazda. Végtére is Ő már nem vendég nálam. Olyan mint ha haza járna. Sokszor már csak azt veszem észre, hogy otthonosabban mozog a lakásban, mint én. Pedig ez eredetileg az én házam, viszont alighanem több időt tölt itt mint otthon. Ebből kifolyólag már mindennek tudja a helyét és az útvonalát.
-  Ha most nem lenne nálad a kávém és a reggelim, nem is állnék veled szóba. – játszottam meg egy kicsit a sértődöttet.
Imádom Damien-t nélküle nem is tudom hogyan éltem volna túl ép ésszel a velem történteket. Ő az én támaszom, a mentsváram. Az-az ember akire számíthatok ha baj van és ki iránt egyre erősebb érzések kezdenek vonzani. Ami ha nagyon őszinte akarok lenni, ez eléggé megrémít. Szeretem Őt mindennél jobban és azt is ami kettőnk közt van. Viszont egyre inkább azt érzem, hogy ez már nem elég a számomra. De közben mégis ott motoszkál a fejemben, hogy mi van akkor ha Ő viszont nem akar többet tőlem és ezzel elrontok mindent amink csak van. Valaki igazán megmondhatná, hogy mit csináljak, mert egyenlőre semmi ötletem nincs.
-  Várjunk csak… De… Hogy-hogy te ilyen korán fent vagy? – kukucskáltam rá a kanapé háttámlája mögül, miközben egyre aktívabban kezdtek el cikázni a gondolatok a fejemben.


music:Clikk note:Hello, Love!  juuj  words: 420



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Infóközpont
⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Mack & Dam   Kedd Júl. 04 2017, 18:13



Mack & Damien

A legkevésbé sem zavar a tény, hogy rendesebb emberek ilyenkor alszanak, és ebbe a legjobb barátom is beletartozik, aki történetesen még csak nem is ember. Nohát ilyet! Ez egy ilyen világ, az istenek, és félistenek az emberek között élik mindennapjaikat hogy ne ölje meg őket a magány, és néha kifejezetten szórakoztató nézni, mennyire vakok a halandók.
Mindenesetre a tényen nem változtat, hogy kilenc körül parkolok le a háza előtt, miközben tudom, hogy jó eséllyel még alszik, én pedig még le sem feküdtem. Félisten vagyok, kicsit jobban bírom a gyűrődést mint egy átlag ember. Lendületesen lépkedek fel a kis lépcsőn, és lezongorázom a dallamot a csengővel. Többször is, mert szinte látom magam előtt ahogy próbálja elérni hogy hagyjak fel a csengetéssel, hátha a párna alatt nem hallja. Ismerem már ennyire, nem kell hozzá sok képzelőerő és mikor ajtót nyit, szélesen rámosolygok.
- Ugyan tündérem, te se normális se ember nem vagy, szóval nem is kell ilyenkor aludnod. Na húzd odább azt a csinos feneked - lépek be mellette a házba, ahová szinte már hazajárok, a vendégszobát nevezhetném simán sajátomnak is. Szerintem még egy két ruhám is lenne it ha jobban körülnéznék, de végül is van nekem rendes házam is, a város másik felén. Nem kell szűkölködnöm, de feleannyira otthonos, mint ez. Az enyémen nem érződik a sok apró csetresz, mint nála. A konyhába trappolok egy tálcára rakom le a még meleg péksütiket és a papír poharas kávét is inkább bögrébe transzportálom át, és így megyek be a nappaliba ahol is mellé telepedek le, akkor is arrébb kell érte löknöm.
- Tudom, éppen ezért van nálam a kávéd és reggelid, hogy szóba állj velem és ne csapd rám az ajtót - vigyorodom el ahogy felveszem az egyik croissant. Isteni, a csoki is folyós benne.
- Mi van, nem eszel? - kérdezem tőle, és nevethetnékem támad a kómás fejétől, de visszafojtom és csendesen reggelizek tovább, aztán a kávés bögrét veszem fel és hátradőlök.
- Hát az az igazság hogy még le sem feküdtem, és két napja nem jártam a házam közelében sem, szóval... ha már úgyis ennyit megyek gondoltam útba ejtlek téged is. Most fogok csak lefeküdni kicsit aludni, mert már fáradok - de valamit valamiért, így legalább a természetfeletti élettel, és az aktuális pletykákkal képben vagyok. A bár is halad remekül, és nappal a megbízottam vezeti, vagyis akkor amikor én nem tudok éppen jelen lenni. Dörzsölt fickó, és nem bántam meg hogy alkalmaztam.
- Te sem látszol sokkal kipihentebbnek mint én, egész héten pörögtél mi? - kérdezem.  
Idézet
@ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Rendezvényszervező
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.
⌲ Kor :
25

TémanyitásTárgy: Re: Mack & Dam   Vas. Aug. 20 2017, 16:05



Dam & Mack


Valójában nem haragszom Damienre, még ha akarnék se tudnék. Ez valahogy a sejtjeimbe van kódolva. Ennek ellenére mégis dühítő, hogy ilyen -relatíve- korán felébresztett. A mai napot arra szántam, hogy a takaró alá bújva egész nap lustálkodjak és ne csináljak semmit. Ki szerettem volna pihenni az elmúlt időszak minden fájdalmát és nyüzsgését, hogy a következő hetet újult erővel tudjam kezdeni. Viszont ennek már lőttek, ugyanis Dam nem az a pihenős és Chillezős fajta.
- Tény, hogy nincs ki mind a négy kerekem, hogy beengedtelek és az is tény, hogy nem vagyok 100%-ig ember, de ettől függetlenül még szükségem van alvásra ahogy neked is, szükséged lenne rá. – vetettem oda kissé durvábban, mialatt becsukódott utána a bejárati ajtó.
Ahogy elnyúltam a kanapén, rögtön meg is éreztem ahogy a nyugalom, és a fáradtság kényelmes puha takaróként körülölelt. Ez a fajta nyugodtság furcsa módon csak akkor szokott úrrá lenni rajtam amikor Damien a közelemben van és ez valamilyen szempontból azért megrémiszt. Nagyban függeni valakitől ijesztő dolog, főleg azok után amin az eddigi életed során már keresztülmentél. De mégis amikor a közelében vagyok akkor minden megváltozik, minden kitisztul és képes vagyok arra, hogy újra eltudjam azt hinni, hogy újra lehetek boldog.
- Ez a te nagy mázlid. Meg az, hogy iszonyatosan szeretem azt a tök fejed. – csúfolódom egy kicsit, miközben felkászálódom, hogy kényelmesen nekikezdhessünk a lakmározásnak.
Bevallom töredelmesen, hogy el tudom képzelni miként is nézhetek jelen pillanatban ki, de őszintén szólva nem igazán izgat. Az égnek álló szőke tincsek, álomtól még kissé ködös tekintetem és szexuális vonzalmat teljesen lelombozó cuki pizsamám, mind olyan dolgok amiket Damien már láthatott egy egy olyan alkalommal amikor nálam éjszakázott. Na nem mint ha nem lenne vonzó férfi és nem vonzana, de ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy vele szemben semmi okom arra, hogy megjátsszam magam és színleljek. Ő olyannak fogad el amilyen vagyok és ez a valaha volt legjobb kapcsolatot alakította ki kettőnk között.
- Ne piszkálj. Örülök, hogy egyáltalán tudok értelmesen beszélni a kimerültség miatt. – nyújtottam rá a nyelvem, majd az éltető fekete nedüért nyúltam és hatalmasakat kortyoltam belőle.
- Valld be, hogy nem tudsz aludni a pihe-puha vendégágyam nélkül. – csúfolódtam, most már vigyorogva, mialatt beleharaptam a frissen hozott péksüteménybe.
Egyszerűen fogalmam sincs, hogy Dam hogyan képes ennyire finom péksüteményt szerezni, ez mindig is rejtély volt a számomra. Akárhányszor kérdeztem, hogy hol szerzi be ezeket a csokis csodákat mindig az volt a válasza, hogy ez legyen az Ő titka. Lemerném fogadni, hogy csak azért húzza az agyam, mert tudja mennyire csokoládéfüggő vagyok. Nálam ez valami olyan misztikus vonzódás amit nem lehet csak úgy megmagyarázni, ezt érezni kell. Tudom, őrültség, de a csokoládé számomra olyan, mint orvosság. Gyógyír minden fájdalom, csalódottságra, bánatra és örömre.
- Ne is mond. Én nem tudom mi volt ebben a hónapban. Mindenki egyszerre akar megesküdni, meg partyt rendezni. Csak a héten volt négy esküvőm és három egyéb rendezvényem. A többiek eseményeiről már nem is beszélve. Kész káosz az egész, szóval ne csodálkozz ha ülve elalszom, jó? – pislogtam rá tágra nyílt szemekkel, miközben a csokis croissant, amitől lemerném fogadni, hogy tiszta maszat leszek előbb vagy utóbb.


music:Clikk note:Hello, Love!  juuj  words: 510



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Infóközpont
⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Mack & Dam   Szer. Okt. 18 2017, 20:20



Mack & Damien

Kényelmesen leparkolok, és már előre vigyorgok, és csak fokozódik a mosolyom, ahogy előkerül Mack kómás zombi feje az ajtóban. Természetesen tudom, hogy ébredés után egy házisárkány, szóval ennek fényében készültem némi útravalóval is. Amit papír zacsikban cipelek magammal, hogy biztosítsam az életben maradásom, mert még élve van szükségem magamra. A bolt nem vezeti önmagát, kellek hozzá én is.
- Ez vitathatatlan tény, de éppen ezért engedsz be, hogy némi értelmet csempésszek amúgy lusta és hanyag napodba, amíg még ébren vagyok. Jah, kéne néha, de kinek van rá ideje, most komolyan? - vigyorodom el, és a konyhába megyek, hogy normálisabb körülményeket teremtsek a reggelizéshez. Teljes otthonossággal nyúlkálok a helyiségben és már fenn sem akadok ott, hogy lassan jobban tudom mi hol van, mint a saját lakásomban, vagy akár Mack is. Kezd az az érzésem lenni, hogy túl sok időt töltök itt, de mit bánom én? Jól érzem magam Mack-el, és lassan... nem is tudom. Talán működhetne ez rendesen, nem csak legjobb barátokként. Máshogy is. Érdemes lenne meglépnem, vagy pont ezzel rontanék el mindent? Nem tudom.
Visszaérve a nappaliba én is leteszem magam és felé nyújtom az egyik bögrét. Igazán vicces látványt nyújt, a hatezer felé álló hajával, ami ilyen igazi madárfészek haj, és a cuki pizsijében. Na nem mintha nem láttam volna már így.
- Naná hogy szereted, ha ilyen finomságokkal halmozlak el kora reggel. Tudod te milyen nehéz olyan croissant kapni amibe folyékony a csoki?! - nevetek fel, hiszen tény és való nem egyszerű beszerezni, de mégis mindig sikerül. Jó dolog az, ha az embernek mindenfelé vannak ismerősei, és megtesznek ezt azt. Meg eltesznek pult alá ezt azt.
- Ha nem piszkálnálak, kezdhetnél aggódni értem angyalom, mert a végemet járnám - kuncogok fel, és figyelem ahogy ő is beleharap egy sütibe. Mint valami kis hörcsög, komolyan. Kinyújtóztatom a lábam, és befalom a saját croissanom ami ki fog tartani ebédig. Márpedig most aludni fogok, szóval...
- Lehet nem tudom. De már én is ott tartok hogy ülve, sőt még állva is tudnék aludni - kuncogok fel ahogy a bögrémet markolom, és nyújtózkodok. Nem tagadom, jobban esik ide jönni, mint a saját üres lakásomba, ahol se Mack se otthonos melegség nem vár.
- Az szép, akkor te se loptad a napot a héten. Mi lenne ha most visszamásznánk a szobádba és elindítanánk egy filmet és közös lustálkodással töltenénk az időt? Ugyanis esélyes hogy itt fogok elaludni - pillantok rá kérdőn. Volt rá példa hogy egy ágyban aludtunk el, és szerintem mindketten élveztük, bár sokszor nem mertük megismételni, ki tudja miért. Én a magam részéről azért, mert féltem nem tudom visszafogni magam eléggé, és rámoccannék.
Idézet
@ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Rendezvényszervező
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.
⌲ Kor :
25

TémanyitásTárgy: Re: Mack & Dam   Hétf. Okt. 23 2017, 21:43



Dam & Mack


Imádom Damient amióta csak ismerem, de néha ki tudja csapni nálam a biztosítékot, főleg olyankor amikor nem foglalkozik magával. Tudom ez eléggé anyáskodóan hangzik, de talán azért van, mert már csak Ő van nekem a régi életemből és féltem őt. Ennek ellenére már ismerem Őt annyira, hogy tudjam, ha Ő nem akar valamit akkor arra úgy sem fogom tudni rávenni. Ezért csak egy grimaszra és egy helytelenítő fejcsóválásra futotta tőlem arra a megjegyzésére, hogy ki ér rá aludni, miközben becsuktam a bejárati ajtót.
- Ezt nem tagadom. Viszont azt is tudom, hogy mennyire szereted, szerény személyemet és mennyi örömet okoz neked, hogy meglephetsz egy egy ilyen csokis croissannal. – csúfolódtam, vigyorogva a bögrém mögül.
Valahogy amikor vele vagyok mindig előbújik a játékos gyermeteg énem aki imádja az alvó oroszlánt piszkálni. Viszont van egy olyan sanda gyanúm, hogy egyszer erre még nagyon rá fogok faragni és akkor megnézhetem magam.
- Nem megy az olyan könnyen, meg amúgy sincs az emberiségnek akkora mázlija, hogy egy könnyen megszabaduljon tőlünk. – feleltem sejtelmesen mosolyogva, majd egy nagyot haraptam a friss, finom péksüteményből amit úgy majszolgattam mint egy kis hörcsög.
- Szóval ágyba akarsz vinni? Mondhatom szép kis alak vagy. – kuncogtam jóízűen, miközben letettem a kávémat és a maradék péksütimet az asztalra.
Nem tagadom, többször is kötöttünk már ki egy ágyban, de valahogy sose vittük ezt túlzásba. Minden alakalommal amikor itt alszik nálam, inkább a vendég szobában szállásolom el és úgy teszünk mintha lakótársak lennénk. Ami egyébként nem is lenne rossz ötlet. Viszont attól tartok, hogyha még ennél is több időt töltenénk együtt akkor előbb vagy utóbb elvesztem az eszem és megteszem azt ami ellen a józan eszem kézzel-lábbal tiltakozik. Ugyanis az agyam már megtanulta azt amit a szívem még egy akkora lecke után sem volt képes. Nem szabad a barátságot keverni sem a munkával, sem a barátsággal. A mi barátságunk pedig túl fontos a számomra ahhoz, hogy megkockáztassak egy elhamarkodott lépést.
- De az választ filmet aki először felér. – nevettem el magam és már futottam is.
Olyan gyorsan szedtem a lábaimat, hogy annál gyorsabban már képtelen lettem volna gyorsabban. de volt egy olyan sanda megérzésem, hogy Damien nem lesz rest és valami turpissággal úgy is megpróbálja majd átvenni tőlem a vezetést, még mielőtt valami nyálas romantikus filmet akarnék megnézetni vele. Pedig ha tudná, hogy ez szándékomban sem állt, mert akkor egészen biztosan nem tudnám magam féken tartani.


music:Clikk note:Hello, Love!  juuj  words: 390



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Infóközpont
⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Mack & Dam   Szer. Nov. 08 2017, 00:12



Mack & Damien

Nem szoktam túlzásba vinni a magamra fordított időt, ezért is lehet hogy gyakran látszom enyhe borostával, vagy kialvatlan arccal, a karikákról a szemem alatt nem is beszélve. Ám, még ha külsőleg nem is, belsőleg igen csak éber vagyok, és jajj annak aki át akarna verni véletlenül. Megbocsátó aztán tényleg nem vagyok. Mack az egyetlen aki túléli azt is ha megbánt, másnak nem lenne ekkora szerencséje. A helytelenítő pillantására csak vállat vonok, úgyis azt csinálok amit akarok, még tőle sem tűröm el hogy megszabja mit kellene tennem és mit nem. A tanácsokat elfogadom, de meg nem mindig.
- Szerény személyedet, aki a szerénységet hírből sem ismeri? Persze, mérhetetlen örömöt, mint látod, mivel még be is jutottam és életben is maradtam annak ellenére, hogy felkeltettelek. Lassan ez lesz a specialitásom hogy különlegesen finom croissant szerezzek neked - vigyorodom el, már a konyhából, ahogy tálcára pakolom a finomságokat és úgy viszem be a nappaliba, és nyúlok ki a kanapén. Hulla fáradt vagyok, de előbb a kaja, mert a szervezetem igenis igényli, ahogy Mack társaságát is. Nem mindig, de vannak napok amikor majd megőrülök hogy nincs itt, hogy lenyugtassa folyton forrongó természetem.
- Hát az egyszer biztos. Még sokáig itt fogjuk rontani a levegőt és még jó pár üzletet meg kell kössek, nem érek rá meghalni de... aludni néha lehet azért - mert néha kell, bár általában ugye elodázom hogy minél később jussak oda. Olyankor viszont alszom, mint akit agyonvágtak. Nem kéne ennyit halasztani, de mindig van valami más dolgom, ami nem hagy.
- Én mindig, és oda is viszlek ha akarlak - vigyorgok vissza kétértelműen, mert belsőmben ilyenkor felébred a vágy, hogy csak az enyém legyen és úgy vihessem ágyba, ahogy azt érteni szokás, nem pedig baráti alapon. A bennem élő őserő amit örököltem, a farkas, birtokolni akarja, és nem ereszteni soha többé. Nehezen tartom néha vissza ezt a vágyat de meg kell fékeznem ha nem akarok mindent elrontani kettőnk között ha már megszereztem.
- Aha, ne is álmodj róla! - iramodok máris utána, egy fél másodperccel lemaradva, a reflexeim még mindig jók. Felszaladok a lépcsőn utána és a szoba előtt kapom el derékon ragadva és felemelem, tehát az én lábam lép át először a küszöböt.
- Én nyertem, én választok - vigyorgok, hiszen nem volt egészen tisztességes, de az élet soha nem az, és ez legyen a legnagyobb problémája hogy nem hagytam nyerni. Valahogy, együtt tudok élni ezzel a váddal.  
Idézet
@ | Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Rendezvényszervező
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.
⌲ Kor :
25

TémanyitásTárgy: Re: Mack & Dam   Vas. Nov. 26 2017, 20:26



Dam & Mack


[size=15]Mosolyogva csóváltam a fejem azon amit mondott, de inkább nem mondtam semmit. Tudom, hogy néha elviselhetetlen tudok lenni és azzal is tisztában vagyok, hogy ez a múlt eseményeinek hatására csak még inkább fokozódott. Így hálát adhatok a sorsnak, hogy Damien mellettem van és ott segít ahol csak tud, még akkor is ha néha az őrületbe tudjuk kergetni egymást.
- Ezzel valahogy én is így vagyok. Főleg most, hogy terjeszkedni akarok. Szinte semmi időm nincs arra, hogy kipihenjem magam. Lehet, hogy egy kis időre szabadságolnom kellene magam. Aztán elutazni valami egzotikus szigetre és belevetni magam újra a "vadászatba". – csicseregtem figyelmen kívül hagyva, hogy milyen reakciókat válthat ki belőle az amiket fecsegek.
Eddig még nem nagyon volt alkalmam beszélni neki, sem arról, hogy Amerikába megyek, hogy ott új irodát nyissak. Sem pedig arról, hogy végre készen állok arra, hogy újra megpróbálkozzam azzal, hogy bizalmat adjak egy férfinak aki újra összetörheti a szívem egy pillanat alatt. Bár ebbe még belegondolni is fáj, de nem szabad figyelmen kívül hagynom ezt az eshetőséget sem, annak fényében ami eddigi életemben már előfordult velem.
-Hogy mekkora egy gazember vagy te Damien Westfall. – nevettem rá jókedvűen.
A lelkem mélyén igazán jól esett, hogy van olyan aki érdemesnek tart arra, hogy tényleg szeressen és nem csak kihasznál, mint tudjuk ki. De az eszemmel mégis tudom, hogy Damien csak bolondozik és talán látja bennem a nőt, de nem hinném, hogy olyan szemmel tudna rám tekinteni.
-- Mert miért ne? – kérdeztem vissza a vállam felett, miközben egy karnyújtásnyira voltam a célomtól.
De mint mindig most is kijátszotta ellenem a képességeit és így megint csak előttem lépte át a szobám küszöbét.
- Ez nem ér! Egy aljas csaló vagy! – nyújtottam rá a nyelvem, pontosan úgy mint egy durcás kislány.
A nyakamat mertem volna rá tenni, hogy valami hasonlóval fog bepróbálkozni és mint az látszik, a megérzéseim ismételten nem csaltak. De lesz ennek még böjtje. Ahogy erreflé az emberek mondani szokták. "Fehér ember nem felejt."

music:Clikk note:Hello, Love!  juuj  words: 320



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Mack & Dam   

Vissza az elejére Go down
 
Mack & Dam
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Egyesült Királyság :: Anglia-
Ugrás: