Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Pént. Dec. 15 2017, 15:25

Csüt. Dec. 14 2017, 19:24

Szer. Dec. 13 2017, 14:03

Vendég
Vas. Dec. 10 2017, 22:58

Vendég
Pént. Dec. 08 2017, 18:00

Pént. Dec. 08 2017, 00:27

Hétf. Dec. 04 2017, 13:37

Szomb. Dec. 02 2017, 22:13


Share | 
 

 keine Panik

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: keine Panik   Hétf. Ápr. 17 2017, 21:11


Ryen & Eleonore



Here we are, don't turn away now, we are the warriors.



- Nah, bemerke mich, Ada! – reccsenek rá a kuzinomra, aki az imént vágott rá tenyerével az asztalra. Mindig is heves és hirtelen haragú volt a Frauen. Herr-, vagy Fräuleine Millert, vagy mindkettejüket, szépen, egymás után, széttépné az a szaros Weret – mutatok rá a tényre. Meg, persze... még, ha nem is vallom be sem magamnak, sem senki másnak, hamarosan leáldozik a mi időnk. Miller már így is dögrováson van, a végét járja, hamarosan mi következünk – Ada, Gregory, én, és a többiek, a régi időkből. A mi időnkből. Az aranykorból. Egyikünk sem játszhatja ki a Geschick-et. Mind múlandó, semmik vagyunk. Porszemek. Éppen e múlandóságból, e halandóságból következően ki kell képeznünk a következő generációkat. Át kell adnunk nekik a tudásunkat, amiket mi is a felmenőinktől kaptunk. Az emberiségnek nincs más-, nincs jobb esélye, csak a vadászok. Nem a legjobbak, nem a legkiválóbbak, hanem a tökéletesek. – De tanulniuk kell – folytatom az imént megkezdett gondolatmenetemet. – És megígértem Herr Millernek, hogy a szárnyaim alá veszem a Jungeneket. Nem a te nevedben ígértem, hogy majd te foglalkozol velük, Liebling – emlékeztetem erre az aprócska-, de nagyon is fontos tényezőre. Eleonore Schäfer pedig nem szegi meg az ígéreteit, és betartja a szavát tízből tizenegyszer. – Értsd meg kérlek, és ne gyerekeskedj. Van még ebben a szutykos városban éppen elég természetfeletti, amiket kedvedre gyilkolászhatsz – meglepően, egészen bájosan mosolyodok el, de ez persze nem jelenti azt, hogy kezdem türelmemet veszteni. – Ez a te városod, én hétfőn fogom a kalapomat és a kabátomat, und huss, ich abfliege – vissza Oroszországba, vissza az én területemre, oda, ahová való vagyok. Ahol én vagyok az úr, nem Ada, nem Herr Miller.
- Stimmen, abgemacht! – védekezően emeli fel kezeit, mintha csak egy fegyvert fognék rá. Pedig még csak a blézerem belső zsebében van a kis méretű pisztoly.
- Danke – iszok bele a teámba, majd a flaskámból töltök bele némi vodkát, úgy folytatom a reggeli tea partit a kedves unokanővéremmel.
Henryt lepattintom, és magam ülök a volán mögé. Igazság szerint nem volt ennyire egyszerű a procedúra, sőt, egészen konkrétan le sem pattintottam, mert nem volt rá időm. Meguntam, hogy az a szmokingos szurikáta vezet helyettem, én meg a hátsó ülésekre vagyok száműzve, mint egy gyerek. Tehát eljátszottam a szenilis vénasszonyt: ah, seiße, odabent felejtettem a sálamat. Mert, ugyebár, egy burzsuj dáma mindig burzsuj dáma, nem igaz? Stílusos, elegáns, megnyerő, csodálatos és lenyűgöző. Még akkor is, amikor egy Weretet készül lemészárolni, ugye? Aber nein, Idiot! Henry persze készségesen visszament Ada házába, hogy a bejárati ajtó közelében elhelyezett fogasról levegye az amúgy finom, könnyű anyagból készült kiegészítőt. De, mire visszafordult az autó felé – még a sál sem volt a kezében, mivel az ajtó csapódására figyelt fel -, addigra én már a fekete, négykerekű csodában ültem, a következő szempillantásban pedig a gázra léptem, és padlóig nyomtam. Kaján vigyorral a képemen konstatáltam a visszapillantóban, ahogy szerencsétlen, jól átejtett Henry, a járda szélén integet nekem, és heves, gyors kézmozdulatokkal igyekszik azt jelezni nekem, hogy forduljak vissza, vagy álljak meg. Én meg nyugodt szívvel húzom fel a napszemüvegemet, és kötöm be magamat – nehogy már megállítsanak, és meg kelljen fújnom egy szondát, mert az bizony nem vetne rám jó fényt, ha nem jelennék meg a Miller háznál ma, hogy felszedjem a fiatal Fräuleint, és elvigyem őt egy kis kiruccanásra a Hudson folyó partjára.
Rágyújtok, és nyugodt, kellemes tempóban haladok végig New York szürke utcáin. A karórámra vetek egy pillantást; időben vagyok. Az idő is nagyszerű. Hát, mi ez, ha nem egy csodálatos nap a vadászatra?!
Miller háza előtt parkolok le, és párszor megnyomom a kormányon a dudát, aztán ki is szállok, és a fényes, fekete felületnek támaszkodom, és újabb szál cigarettát veszek elő, míg Fräulein Millerre várok. Fekete farmer nadrág, lapos talpú, fekete bőrcipő, fekete, laza és bő blúz van rajtam, valamint egy bőrkabát. Keine Schal! És a napszemüveg. Szőke hajam kiengedve. Ajkaim vérvörösek. Szemhéjamon tusvonal.
Amikor megjelenik a Fräulein, jobbomból átveszem a balomba a félig hamvadt cigarettát, és jobbomat felé nyújtom.
- Eleonore Schäfer Zharkova. Ön, minden bizonnyal Ryen Miller. Örvendek – bár, ez nem hallatszik ki a hangomból, csak a szokásos illemköröket futom le, mintha csak egy jólszituált úrinő lennék. Mintha...! – Szálljon be, és menjünk! – adom ki az első feladatot, majd magam is hasonlóképpen teszek. Újfent bekötöm magamat, a dekk a számban van addig, majd halkan dorombolva búg fel az autó motorja.
Rövid hallgatás után – a rádiót nem kapcsoltam be, nem szoktam rádiót hallgatni – megszólalok.
- Mióta foglalkozik a vadászattal, Fräuleine Miller? – recsegek, mikor megállunk a pirosnál.


Words: 732 ▲ Music: Warriors ▲ Note: As a child you always knew that you'd be the one that work while they all play.
Vissza az elejére Go down
 
keine Panik
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: