Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 sorry, not sorry, mate

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
▲ Writer, photographer
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
▲ Samsara; it means “wandering”
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: sorry, not sorry, mate   Csüt. Jún. 22 2017, 19:55


Alec & Celeste



Oh, just like all of my best friends: like to go & get fucked up.



Rengeteget utazok, mióta eljöttem Egyiptomból. Ennek már párszáz éve, volt időm hozzászokni a különböző klímákhoz, amik a Földön uralkodnak, valamint az emberekhez, az ilyen-olyan kultúrákhoz, amik kialakultak az évezredek során. Én is fejlődök az emberekkel, és az általuk kreált vívmányokkal, a technikával: kezdetben használtam a posta intézményét, gőzzel működő járművekkel utaztam, aztán magam is telefonáltam, amikor már volt rá lehetőségem, mára pedig úgy kezelem az online, levelező fiókot, az okos telefonokat, az appokat, mintha én is csak egy lennék a halandók közül. Pedig, ha tudnák a valóságot, hogy tulajdonképpen miféle istenek, félvérek és szörnyetegek járnak körülöttük, akkor, minden bizonnyal, rám is más szemmel néznének, mint sokakra.
Az első emberi nevem Samsara volt, ami azóta mindig második keresztnévként funkcionál; nem véletlenül: azt jelenti ’vándor’. Mikor az ősi, egyiptomi kultúra Napja leáldozott, és az utolsó városokat is elhagyták, vagy más birodalmak lerombolták, megsemmisítették, szégyenemben, és mérhetetlen szomorúságom okán a homokba süppedtem. Méterekre a föld alatt akartam örök nyugalomra lelni, aludni akartam az idők végezetéig. Soha többé nem akartam látni a Napot, vagy a Holdat, sem a csillagokat; semmit, csak a homokot, ami sírhelyemül szolgált.
És ez egészen addig működött is, míg valaki meg nem zavart e nyugalomban. Az első-, magukat nevetséges módon tudósnak nevező emberek, és csoportok a 16. században mentek Egyiptomba, de ők csak a felszínt kapargatták. Hallottam őket, ahogy beszélnek, ahogy a falakról leszedik a századok porát és pókhálóit, ahogy a kígyók sziszegtek a betolakodókra, a skorpiók felbolydultak. Gyökeres változás a 18. század végén kezdődött, mikor már mélyebbre kezdtek ásni a félkegyelműek. És többé már nem csak tudományos céllal érkeztek, hanem elvitték a szobrokat, a kőtáblákat, a papirusz tekercseket, hovatovább megzavarták a méltóságos fáraók álmát is!
Ezt nem tűrhettem tovább. Nem. Hirtelen, és mélyről feltörő, pulzáló harag tört fel a lelkemben, és cselekvésre sarkallt. Nem hagyhattam. Hogyan is hagyhattam volna? Miért hagytam volna? Nem...
Hosszú évekig harcoltam ellenük a magam módján. Kísértetként jártam a folyosókat, a kriptákat, a föld alatti csarnokokat; nemes egyszerűséggel az emberekre ijesztettem. Persze, nem mindegyikük ijedt meg a láthatatlan-, avagy a semmiből jövő hangoktól, a maguktól megmozduló, földre eső tárgyaktól, a kígyók és skorpiók hadától. Nem. Voltak köztük bátrabbak, kitartóbbak, olyanok, akik mindezek ellenére is maradtak és nem elégedtek meg elődeik tudásával; többet akartak. Saját hazájukba lopták a kincseinket, mindent elpusztítva, és ezzel egyidejűleg kizsigerelve Egyiptomot.
Nekik veszniük kellett. Meghaltak. Így, vagy úgy. Balesetnek álcázott halált haltak, avagy rejtett, emberi kéz által kieszelt csapdáknak lettek áldozatai. Voltak olyanok is, akiket én magam, saját kezűleg, élvezettel, hosszasan kínoztam. Kéjesen gyötrő, lassan ölő hóhérjukká váltam.
Nem tudom, hogy mi változott meg bennem, vagy az egész világban. A felfedezők, a tudósok, a tolvajok továbbra is visszatértek, és nem hagytak fel mindazzal, amit elkezdtek. Be akarták fejezni. És nem tudtam az útjukba állni.
E helyett félreálltam, és követtem a nővéremet, aki már sokkal korábban elhagyta Egyiptomot, hogy megismerkedjen az emberek világával. Jócskán le voltam maradva vele szemben, de, azt hiszem, egészen hamar behoztam ezt, és mára már ugyanott tartunk.
Én most éppen Londonban vagyok. Itt tartok. Feleség lettem. Vagy feleség féleség. Vendégelőadó vagyok ebben a hónapban a főváros egyetemein, és, mit ad az ég: Egyiptomról tartok órákat. Néha a múzeumokban is tartok különböző diskurzusokat a látogatókkal.
Most éppen egy jó nevű egyetemről tartok a hotelbe, de mielőtt odamennék, útba ejtem a Hyde Parkot, annak reményében, hogy mivel erősen lóg az eső lába, már nem lesznek kint sokan (egyébiránt tévedtem, a briteket láthatóan nem zavarja az időjárás e válfaja). Mióta komolyabbra fordultak a dolgok Rick és köztem, kellenek ezek a tér-, és időbeni üresjáratok, hogy tudjak gondolkodni... az egészen. Rajtunk. Élvezettel kattogok azon, hogy vajon jó döntést hoztam-e akkor, amikor igent mondtam neki. Nemet kellett volna mondanom. Nemet, hogy megutáljon, és soha többé ne akarjon látni engem, hogy most ne tartsunk ott, ahol: hogy titkolózok előtte. Mert nem tudja, hogy mi vagyok. Nem ismeri teljes egészében ezt a nőt. És a három-, állandó kérdés: elmondjam Ricknek? És, ha igen, mégis mikor? És hogy fogom túlélni, ha elhagy, mert bolondnak hisz, vagy, ha mégsem, és egyszerűen meghal mellettem?
Mi lesz így velünk?

Csendes elmélkedésemet egy ismerős zavarja meg. Illetve, először csak a kisugárzása-, egy érzésként vág képen. Olyan, mint egy hideg kéz ujjainak cirógatása a tarkómon. Tekintetemmel az ismerőst keresem a tömegben. Az érzés kiváltóját.
Aztán meg is lelem.
Ajkaim kétes mosolyra görbülnek, miközben figyelem a halál szép istenét.
- Mi járatban? – csak ennyit rikkantok oda Anubisznak, ha ez előtt nem ismert fel, most majd a hangomról biztosan meg fog. – Mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára – és nem is hazudok nagyot, mert bár annak már vagy száz-kétszáz éve, ha az ember lánya istennő, máshogy érzékeli az idő múlását.


Words: 766 ▲ Music: Best friends ▲ Note: You gotta leave that city to love that city or else you might get trapped.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
istenkedés/pszichiáter
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
mindenhol
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 05.

TémanyitásTárgy: Re: sorry, not sorry, mate   Vas. Jún. 25 2017, 16:06


Celeste & Anubis

A második és a harmadik páciensem érkezése között pont van annyi időm, hogy tegyek egy sétát a közeli Hyde parkban, ezért ki is használom, hogy kiszellőztessem a fejem; az első betegem egy skizofrén nő volt, aki gyógyszerek mellett legalább minimálisan próbál normális életet élni (mondjuk ki őszintén, nem sok sikerrel), a második pedig egy férfi, aki egy autóbalesetben elvesztette hatéves ikerfiait és feleségét is, és az öccse cipeli hozzám, akár akarja a másik, akár nem. Valójában a férfinak magától valószínűleg ahhoz sem lenne életkedve, hogy akár kimenjen a mosdóba, nemhogy még kezelésre is járjon.
Nem is beszélve az ilyen betegek aurájáról, amiknek nyomasztósága ellen nehéz pajzsot emelni, néha még rajtam is kifog a feladat a sokadik ilyen ember után; egyszóval, kellenek ezek az egy-másfél órás szünetek.
Éppen zsebretett kézzel sétálgatok végig a fák alatt, oldalamon a huskymmal, Nicóval. Mivel néha hajlamos neveletlennek lenni, inkább pórázon tartom, nehogy elrohanjon egy mókus vagy galamb után, ugyanis sajnos képes rá. Éppen azon gondolkozom, nem kéne-e mégis elengedni pár percre, amíg botot dobálok neki, amikor megérzek egy nagyon jellegzetes aurát; azonnal kimegy a fejemből minden, ahogy felpillantok. Úgy látszik, én voltam a lassabb, ugyanis a nő már mosolyog és meg is szólít.
- Nahát, Uadzset - mosolygok vissza félig gunyorosan. - Valóban mintha csak tegnap gyilkolásztad volna azokat a szerencsétlen embereket.
Csak ugratom, már nagyon régen nem érzek iránta ellenszenvet. Tulajdonképpen a magam módján egészen kedvelem, csak furán mutatom ki. Ez róla is elmondható, persze.
Az eredeti nevén szólítom, mert fogalmam sincs, változtatott-e nevet azóta, hogy utoljára láttam.
Végignézek rajta. Az öltözködése modernebb lett, persze, de valójában nem változott semmit, ugyanolyan csinos, mint régen. Istenként könnyű.
Nico lelkesen csóválja a farkát és szimatolni kezdi a nőt: biztosan érzi, hogy más, mint az emberek többsége, de miattam már hozzá kellett szoknia ehhez.
- Jelenleg itt élek - válaszolom meg aztán a kérdését. - És te? Hogy telt az elmúlt időszak?
Minden érdekel vele kapcsolatban. Dolgozik-e, hol él, van-e párkapcsolata... A legérdekesebb dolog a világon megtudni, hogyan boldogulnak más istenek az emberek birodalmában.


POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
▲ Writer, photographer
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
▲ Samsara; it means “wandering”
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: Re: sorry, not sorry, mate   Vas. Aug. 27 2017, 18:01


Alec & Celeste



Oh, just like all of my best friends: like to go & get fucked up.



Tudom. Tudom én jól, hogy sok fejfájást okoztam anno Anubisznak, de hát nem tehetek róla. Nem tudtam türtőztetni és megfékezni önnönmagamat. Gyűlöltem a halandókat, akik a Birodalomba – az ÉN Birodalmamba – jöttek, felfedezték, feltérképezték, hogy aztán feláshassák az egészet. És, persze, hogy elraboljanak mindent, ami mozdítható, és azt is, ami nem. A múzeumokban bárki, bármit állíthat egy ereklyéről. Nem tudtad elvinni? Sebaj! Törj le belőle a csáklyáddal egy darabot, és mondd azt, hogy így találtad! El fogják hinni, mert a halandók naivak.
Tulajdonképpen nem is kellett volna megpróbálniuk megfékezni engem mindabban, amibe belekezdtem, hanem sokkal inkább támogatniuk kellett volna engem a kis akciómban. Elvégre Egyiptom nem csak az enyém, hanem a miénk. A miénk, a fáraóinké, és az alattvalóiké. Nem maguktól hagyták el az ősi Birodalmat, hanem elűzték, elhurcolták, elpusztították őket – és folytatták, amit elkezdtek.
A holtak dühönghettek – gondolom én, már csak magamból is kiindulva. Ha holt lélek lennék, én sem örülnék neki, ha baszakodnának velem.
Szóval egyfajta egyszemélyes hadsereg voltam, amolyan bosszúálló féle, igazságosztó. Mindez kéretlenül voltam, így nem csoda, hogy a többi isten – főleg Anubisz, akihez ugye minden halott, első kézből került – nem repesett az örömtől, és próbáltak visszafogni engem. Nem sok sikerrel.
Amikor Anubisz felfigyel rám, és üdvözöl – vagy olyasmi -, sanda mosolyra görbült ajkakkal biccentek felé.
- Jó okom volt rá, Anubisz – meg sem tudom számolni, hányszor mondtam neki-, vagy más istennek ezt, vagy ehhez rettentően hasonló dolgot. Hallotta már elégszer, de úgy tűnik, nem tud betelni a hangommal, és a szavaimmal. – Legalább nem unatkoztál – világítok rá a pozitívumra, már, ha az emberek megölése pozitív dolognak számít. Kinek a pap, kinek a paplan. Én ugyanis minden gyilkosság után kéjes elégedettséget, és gőgös büszkeséget éreztem fortyogni a lelkemben. Hogy Anubisz pontosan mit érzett, azt máig nem tudom pontosan. Annyi biztos, hogy nem volt boldog.
Leplezetlenül mérem végig, és állapítom meg, hogy pont ugyanolyan, mint egykoron volt. Talán, mintha... éppen csak egy cseppet lazább volna.
Amikor a kutya odajön hozzám, felé nyújtom a kezemet, hogy megszagolhassa, majd, amikor megnyalja a finom bőrt kézfejemen, megsimogatom a fejét.
- És van egy kutyád – állapítom meg a nyilvánvaló tényt. – Nocsak... a halál istenének érző szíve volna? – sok isten, nem sokra tartja az állatokat. Vagy éppen csak azt a fajt, melyet hozzá társítottak. Nos, nekem nincs kígyóm, se másom, de egy oroszlánt mégsem tarthatok a lakásomban. Ezt is tiltják a modern, felvilágosult emberek.
- Jól vagyok – vonok vállat. – Megvagyok – felelem szófukarul. – És nem itt élek – nevetek halkan és röviden. - Most éppen egy egyetemről jövök, előadást tartottam, és, mit ad Hórusz, pont az egyiptomi kultúráról – sokat sejtetőn mosolygok az istenre, még midig a kutyáját simogatva. – Hát, neked?


Words: 434 ▲ Music: Best friends ▲ Note: You gotta leave that city to love that city or else you might get trapped.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: sorry, not sorry, mate   

Vissza az elejére Go down
 
sorry, not sorry, mate
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Egyesült Királyság :: Anglia :: London-
Ugrás: