Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 Jade & Anubis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
istenkedés/pszichiáter
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
mindenhol
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 05.

TémanyitásTárgy: Jade & Anubis   Vas. Jún. 25 2017, 21:52


Jade & Anubis

Ezen a csodaszép szombat reggeli napon rengeteg mindent kezdhetnék magammal: sétálhatnék egyet a Hyde Parkban Nicóval, etethetnék mókusokat, elnézhetnék a Harrodsba új és még drágább berendezési tárgyakért, esetleg az Oxford Streetre még több márkás ingért, vagy beülhetnék egy kávéra valamelyik kedvenc helyemre és élvezhetném a kivételesen napsütéses időjárást.
Mivel mindegyik remek programnak tűnt, úgy döntöttem, nem fárasztom magam a döntéssel, és inkább berontok Jade-hoz hajnali kilenc órakor.
A kapcsolatunk közel sem volt rózsásnak mondható, ugyanis még mindig nem szívlelt azért, hogy démonná tettem – ugyanakkor remélem, egyszer majd belátja, mi miért történt. Ha hagyom, hogy az alvilágba kerüljön, soha többet nem jön ki onnan (vagy csak évtizednyi szenvedések után egy borzalmas életben születve újjá), így kapott egy újabb esélyt. Fogalmam sincs, miért lett öngyilkos, mi történt vele, és csak remélni tudom, hogy egy nap fog majd annyira bízni bennem, hogy elmondja.
Ha rajta múlik, sosem találkoznánk a „betanításán” kívül, így sajnos kénytelen vagyok ráerőltetni magam akár akarja, akár nem. Az én feladatom az, hogy megtanítsam az új képességeit, de nem veszem véresen komolyan, és bár most már az én felügyeletem alá tartozik, az alá-fölé rendeltségi viszonyt sem tartom, úgy kezelem, mint bárki mást. Nem is várom el, hogy tiszteljen. Nem várok el semmit, inkább csak remélem, hogy talán valamikor kedvelni fog, mert érdekesnek találom, és mert biztos vagyok benne, hogy több van ott, mint amit mutat. Ha őszinte akarok lenni, én máris megkedveltem egy kicsit.
Egyszóval fogok két bögrét, amit megtöltök az imént készített teával – almás –, és kilépek a lakásom ajtaján, hogy felmehessek az ő emeletére. Nico, a huskym a nyomomban üget.
Mivel ez egy belvárosi épület hatalmas lakásokkal, elképesztő áron vettem – tényleg, megdöbbentő, mekkora összegeket van pofájuk kérni az embereknek a legkisebb lakásért is itt, a város szívében –, akárcsak Jade-ét. Szerencsére istenként nincs gondom a pénzzel, az pedig fel sem merült, hogy neki bármit is fizetnie kelljen, ráér, ha már lábra állt, munkát vállalt és visszailleszkedett az élők közé.
Becsöngetek hozzá, aztán előre feltartom mindkét bögrét, mint valami békeajándékot (persze az egyik az enyém), hátha így kevésbé akarja majd megsimogatni az arcomat egy serpenyővel. Vagy esetleg kipróbálni egy tányér légellenállását és emberi testbe való becsapódási erejét.
- Jó reggelt – köszöntöm rögtön, ahogy ajtót nyit, és szélesen rávigyorgok. – Csak nem most keltél?
Megkockáztatom, az utóbbi időben már nem is neheztelt rám annyira, lévén én vagyok az egyetlen társasága. Persze, rájátszik, hogy igen, de valójában talán kezdenek változni irántam az érzései.
Nem várom meg, hogy beinvitáljon, Nicóval egyetemben elfurakodom mellette, levágom magam az első kanapéra, amit találok, majd papucsom ledobása után felpakolom a lábam a dohányzóasztalra, egyszóval nagyon otthonosan érzem magam. A kutya a kanapé mellé fekszik.
- Nézd, hoztam neked teát, hogy ne ölj meg – nyújtom felé lazán a még mindig forró bögrét. – Hoztam volna pirítóst is, de nem mertem megkockáztatni, hogy rám borítod a dzsemet. A teát könnyebb kiszedni a ruhából.
Az emberek gyakran közvetlenségem és hiperaktivitásom miatt kedvelnek (a másik fele meg persze azért utál), azért alkalmazom ezt a módszert előtte is, mert így nagy általánosságban könnyebben elfogadnak és könnyebben megnyílnak. Nem akarom, hogy azt gondolja, sajnálom őt, sokakhoz hasonlóan talán ő sem szereti.


POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Jade & Anubis   Hétf. Jún. 26 2017, 00:38

My demons....

Anubis & Jade

Illegális bordélyok és a fekete piac. Ezek azok a kulcsszavak, amikre minden alkalommal rákeresek, és ezek azok a szavak, amik minden alkalommal fel tudják bennem emelni a pumpát. Elképesztő mi minden zajlik az egyszerű emberek háta mögött, amit nem képesek észrevenni, amire egyszerűen felháborítóan vakok, és nem hiszem el hogy nem látják. Nem akarják? Én sem akartam! Most viszont, a pokol kapujából fordítottak vissza, és ezt egy lehetőségnek véltem, hogy bosszút vehessek saját magamért.
Régebben el sem tudtam képzelni hogy valakit ennyire mélyen emészthetnek az indulatok, legyen az bármi is. Nem tudtam volna elhinni, hogy ember érezhet ilyesmit, amit most én érzek, és lehet ennyire fájdalmas. Van az a fájdalom, ami már annyira fáj, hogy egyszerűen átfordul másba, gyűlöletbe. Szerettem a barátaimat! Mindent megadtam volna értük, és ők... egyszerűen elfelejtettek engem, és nem hitték el hogy élek, hogy élhetek, és van esélyük... Szörnyű gyanú foglalkoztat már napok óta ezzel kapcsolatban, és nem hagy nyugodni, minél tovább gondolkodom rajta annál inkább valószínűnek tűnik. Mi van akkor, ha direkt hívtak aznap bulizni, hogy később szabad préda lehessek? Miért nem kerestek, amikor logikus lépés lett volna? Hacsak nincs valami takargatnivalójuk.
Ki fogom deríteni, és mind égni fogtok!
Reggelre járhat már az idő, nem is figyeltem hogy ennyire elment mellettem, amíg kutattam és jegyzeteltem. Csinos kis mappa hever a könyököm alatt. Félrerúgok egy üres lapot, leteszem a laptopot az asztalra, és eldőlök a kanapén. Kényelmes lakás, szép és szolid. Anubis lakása, de azt mondta lakhatok itt, ha rendben tartom. Erre aztán nem lehet panasza, ragyog szinte a tisztaságtól. Ő maga is itt lakik, egy szinttel lejjebb és gyakran töri rám az ajtót hogy ő most jött és itt van.
Nyugtalanul alszom el egy kis időre, olyan négy órát ha sikerül nyugodalmasan aludni, mielőtt meghallom az éktelen csörömpölést, azaz kopogást. Vagyis csengetést. Igen, ez a csengő hangja. Minden erőfeszítés nélkül intek az ajtó felé, mire egy éjfekete csáp jelenik meg és kinyitja neki, addig én felkelek. Hajam ezerfelé állhat mint ilyenkor szokott, a fekete toppom meggyűrődve, és rövid kis sortom sem éppen szalonképes. Pizsama. Női verziós pizsama.
- Jót? A jó és a reggel soha sem szerepelnek egy mondatban - vágok vissza, de morcosságom élét sajnos elveszi egy ásítás amit nem tudok elnyomni. Ezzel válaszoltam is a kérdésére. Csíkszemekkel nézek a bögrére és közelebb lépek felé hogy lássam, mi van benne. Nem fekete, máris elvesztem az érdeklődésem iránta.
- Ez még kevés lenne hozzá, hogy ne öljelek meg, lévén nem iszom teát reggel. Az első kávém előtt nem. Örülök hogy évezredes emlékezeted ilyen kiváló - húzom el a szám, és csinálok magamnak a kis konyhában folyékony cián erős mérget. Azaz akarom mondani kávét. Azzal felszerelkezve indulok vissza a nappaliba, és leülök a másik kanapéra, és ha Nico nem akar megenni akkor megsimogatom. Mindig szerettem az állatokat, nekem is volt kutyám. Egy corgi. Talán megint lehetne... Az asztalon összerakom a mappám, széthullott lapok és rajzol mindenütt. Portrék, és fikció. Nem vagyok egy rajzművész de felismerhetőek az arcok. A célpontok hogy pontosítsak.
- Minek köszönhetem hogy rám törtél ilyen istentelen időpontban? - kérdezem, mert nyilván nem csak azért jött hogy lássa, ébren vagyok-e már. Bár tőle kitelik. Igaz, néha nem is bánom hogy jön, hiszen rajta kívül szinte senkit nem érdeklek, vagy tudják hogy élek. Igen, hogy meg fognak lepődni ha eléjük állok, erőm teljében. A lelküket akarom, látni ahogy átkelnek a pokol kapuján, és akkor... akkor megnyugvást lel az én lelkem is. Élhetek így. Anubis szerint örökké élhetek így, ha megtanulok dolgokat, amiket ő meg tud nekem tanítani.

My Wonderland | Anubis *-* |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
istenkedés/pszichiáter
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
mindenhol
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 05.

TémanyitásTárgy: Re: Jade & Anubis   Csüt. Júl. 27 2017, 23:16


Jade & Anubis

Ha tudom, mi foglalkoztatja, valószínűleg tudnék segíteni neki. Ugyanakkor ennek bizonyára ő is tudatában van, talán csak nem bízik bennem eléggé.
Bár valójában az sem zavar kifejezetten, ha újdonsült démonaim esetleg nem tartják rendben a kisebb lakásomat, mégiscsak hálás vagyok Jade-nek azért, amiért akárhányszor belépek, úgy érzem, mintha egy komplett takarítóbrigádot béreltem volna fel.
- Ó, ha te is örökké élnél, egy idő után megunnád a hétfők és a reggelek utálását – felelem könnyedén, pont miután ledobtam a papucsomat. – Mellesleg takaríthatnál nálam is, úgy látom, ez a lakás neked nem kihívás. Esetleg még azt megfontolnám, hogy legközelebb kávét hozok neked tea helyett.
Rávigyorgok, fel sem véve a sértést.
- A tea sokkal egészségesebb. Ki kéne vinnem téged Indiába nevelődni.
Gondolkodtam már azon, hogy lehet, hogy Ázsiában hamarabb léptek a megvilágosodás útjára. Ott felismerték a reinkarnáció és a spiritualitás létezését, sok helyen egészen más az értékrend; ezért szerettem annyira. Az is vicces, hogy a legtöbb ember, aki már utolsó életét tölti egyszerű emberként a Földön, oda születik.
Persze ez csak az én hitem, és minden vallás valódi egy kicsit, még ha ezt istenként mondom, akkor is. Az is elképzelhető, hogy ennek a világnak más a rendszere, nem ugyanaz, ahonnan én jöttem eredetileg és vált belőlem isten itt. De bonyolult.
Nico természetesen nem akarja megenni őt, még a farkát is hajlandó megcsóválni, bár való igaz, elég lustán. Elhúzom a szám, nekem ugyanis bezzeg sosem csóválja.
- Istentelen? – ráncolom össze a homlokom. – Akarsz erről egy mély filozófiai vitát folytatni?
Bár egészen biztos vagyok benne, hogy nem.
- Unatkoztam – mondom aztán, mintha ez mindenre magyarázat lenne. – Bátorkodtam feltételezni, hogy nélkülem te is unatkozol.
Ezt úgy mondom, mintha evidens lenne, hogy minden élőlény az én társaságomat akarja ezen a bolygón, még a szám is pimasz vigyorra húzom. Rögtön utána viszont elkomorodom, ahogy pakolni kezd, és miután utolsót kortyolok a teámból, leteszem a dohányzóasztalra, ahonnan előzőleg levettem a lábam. Előredőlök, és figyelem, ahogy összerakja a mappáját. Elkapok néhány rajzot, pont mielőtt végleg eltűnne minden a szemem előtt.
- Feltételezzem, hogy ezek ártatlan rajzok, vagy van okom aggódni? – vágok bele kertelés nélkül. Az az igazság, hogy nincs okom azt gondolni, hogy egyszerűen csak nekiállt volna arcokat rajzolgatni, miután tudom, hogy életében öngyilkosságot követett el. Embereket gyilkolni, kínozni, vagy egyéb nagyon csúnya dolgokat csinálni pedig sajnos nem állt jogában, ahogy nekem és hivatalosan más isteneknek sem. Ráadásul ha ő csinálna valamit, nem elég, hogy másodszor is megölnék, ezúttal végleg, de engem is elővennének, és nem igazán kívántam rosszban lenni a többi istennel. Nem éppen emberséges – istenséges? – büntetési módszereikről voltak híresek.


POTUS




(gyenge reag, de nézd el nekem, éppen igyekszem visszatérni :c )
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Jade & Anubis   Szer. Aug. 02 2017, 17:40

My demons....

Anubis & Jade

Még mindig nem tettem túl magam azon, hogy kora hajnalban - kilenckor - rám tör, és még csak nem is kávét hoz nekem. Álmosan, gyűrötten figyelem ahogy kiszolgálva magát kényelembe helyezkedik a kanapén, és onnan figyel. Enyhe fáziskéséssel indulok el, hogy kávét készítsek magamnak, és abba kapaszkodva üljek le én is vele szemben. Tény nem rossz látvány, de jobb szeretem ha üres a lakás, azaz rajtam kívül senki más nem tartózkodik itt.
- De nem élek örökké, és nem régóta vagyok csak démon, minden jogom megvan utálni a hétfőket és a reggeleket - válaszolok neki ahogy belekortyolok az italomba, ami kellemesen égeti végig a torkom. Kávét csak forrón jó inni, kivéve persze a jeges kávét, igazi vanília fagyival! Oh istenem, imádtam a jeges kávét, és még most is vágyakozva gondolok rá, egy pillanatig elmerengve a kérdésen. Miért nem hozzák házhoz? Olyan menő lenne.
- Neked is ugyan annyi idő kitakarítani, mint nekem. De ha cserébe írásba adod hogy korlátlan kávéfogyasztást biztosítasz, és kávéval állítasz be hajnalok hajnalán, akkor talán lehet róla szó - mosolyodok el halványan. Nem vagyok ám olyan lehetetlen nőszemély, és amíg takarítok, addig sem kattog az agyam mindenféle szörnyűségen.
- Nem érdekel. Szeretem a teát is, de a reggelt egyszerűen nem indíthatja, és nem érdekel hogy egészséges vagy nem - vonom meg a vállam. Akar a hóhér Indiába menni, nekem nem ott van dolgom! Vagyis, még nem tudom pontosan hol, de valami thaiföldön vagy nem is tudom. Még az is lehet hogy előadom a jókislányt és elvihet nyaralni, én meg közben nyomozok egy sort. Felhúzom a lábaim magam alá és félig ülök, félig fekszek.
- Nem, még véletlen sem. Még az első kávémon se vagyok túl, te is istentelen vagy még ilyenkor - csóválom meg a fejem, és elkezdem összébb rendezni az asztalt, hogy legyen helyem letenni valahová a bögrémet és lesújtó pillantással nézek a férfire. Micsoda felfuvalkodott egy alak! Még hogy unatkozni. Egy percem sincs unatkozni, mert rátelepedtem az internet minden bugyrára és árgus szemekkel lesek.
- Ezt nagyon rosszul feltételezted. Nem unatkozom, el tudom magam foglalni, és mivel nem törtem még rád, a társaságos sem éppen kívánatos - válaszolok, kicsit talán kegyetlenül, de egyszerűbb nekem ha nem beszél bele a dolgaimba. Ugyanakkor azt is tudom, hogy tanítania kell, és arra azért mindig szakítunk időt. Ahogy összerendezem a mappám kicsúszik egy két lap és utánuk kapok, de a férfi gyorsabb. Nem esek pánikba, nincs miért.
- Add vissza! Rémesen rajzolok, tudom, nem kell véleményezni - morgolódik mintha ez lenne a legnagyobb problémám, hogy látja a rajzaimat. Kerülöm a tekintetét, és nem akarom neki elmesélni kik ezek, és mit tettek, vagy éppen nem tettek. Amíg nem nyerek bizonyosságot, addig nem.
- Na, kérem. Hadd tegyem el - sürgetem meg, mielőtt olyasmiket gondolna, amiket nem kellene. Igen, ezeket az embereket meg fogom ölni ha benne volt a kezük, a teljes bordéllyal együtt ha meg tudom melyik volt az ahol tartottak. És boldogan halok meg után másodszor is. Nem érdekel.

My Wonderland | Anubis *-* |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Jade & Anubis   

Vissza az elejére Go down
 
Jade & Anubis
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Egyesült Királyság :: Anglia :: London-
Ugrás: