Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szomb. Feb. 17 2018, 21:15

Pént. Feb. 16 2018, 23:37

Szer. Feb. 14 2018, 22:22

Vendég
Szomb. Feb. 03 2018, 19:47

Kedd Jan. 30 2018, 21:50

Kedd Jan. 30 2018, 20:47

Kedd Jan. 30 2018, 20:37

Kedd Jan. 30 2018, 18:49

Hétf. Jan. 29 2018, 16:24


Share | 
 

 Heimdall & Nemes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Dúsgazgad
⌲ Hozzászólások :
34
⌲ Tartózkodási hely :
Nizza
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.
⌲ Kor :
580

TémanyitásTárgy: Heimdall & Nemes   Kedd Júl. 04 2017, 17:54



Gary & Demetri
Az otthon értéktelen család nélkül.

A
halandók valóban nem látták  Aphorodíté pórázát, aminek örültem, egy két rokonom igen, hiszen mégiscsak az utódaim, de nekik elmagyaráztam a történeteket és utána nem is kérdeztek.
Élveztem az életet itt Nizzában, egy hete voltam itt, és gondolkodtam azon is, hogy lehet, hogy haza kellene menni Svédországba, ám végül halogattam az odarepülést. Most már tisztában voltam azzal is, hogy a teleportáló rúnáim melyike maradt fent és melyik nem. Újakat kell létrehoznom a könnyebb közlekedés érdekében.  Mert korábban is jobban szerettem a gyors utazási módokat, csak felkapom a holmijaimat és már ott is vagyok, ahol lenni szeretnék. De az igazi szabadságomat, még, korlátozta a láncom.

Csakhogy a jelenlegi problémám felettébb kiakasztó volt, a lánc… először leverni próbáltuk mindenféle eszközzel, a villa kertjében rengeteg tönkrement eszköz sorakozott.  Egynéhányszor láttam Nalán is hogy kikezd a tönkrement kalapácsokkal, ütvefúrókkal. Mintha leakarta volna vezetni a feszültségét. Kapott azóta egy csinos nyakörvet, egyenesen a Tiffanyból, én rendeltem az internetről, miután kiismertem magam ott, a tanulás rúna továbbra is tette a hatását, lassan nem volt ami ne értettem volna, vagy ne láttam volna át, újra. Rengeteg könyvet olvastam. A szabadidőmben, és amikor végre feladtam, mert beismertem a vereségemet Héphaisztosz. Itthon szerettem a lezser ruhákat, de azért apám előtt mégsem mutatkoznék félmeztelenkedve. Az idézés módját mégis csak illenék megadni.
Igen, az apám egy isten, történetesen a nagy Heimdall, és nem szeretem zaklatni fölösleges dolgokkal. Megtanított mindenre, amire csak képes volt, és eljött az a pillanat is, hogy túlszárnyaltam és felülkerekedtem rajta, így én vettem át a helyét az emberek megsegítésében, és tanításában.  Már ha éppen Nemeshez, vagy Ríghez imádkoztak a skandinávok. Manapság már igen elenyésző volt az efféle hívás, vagy ima, vagy kérlelés. Így én is a magam útját jártam, főleg amióta felosztották az istenek maguk között a földrészeket.
Kaja, megvolt a hűtőben minden volt, sör is a legfinomabb, én magam a Guiness-t preferálom, az írek igazán kitettek magukért az évszázadok során.
Felrajzoltam az idéző kört, ez nem zárta csapdába az apámat, mert egyébként olyat is tudtam. Ez csak pontosította az érkezés helyszínét, itt nem esik rá senkire, nem törik be a padló alatta, vagy nem sodor el engem az érkezésével.
Fekete nadrágot viseltem, fekete bőrcipővel és egy inget, aminek a felső két gombja ki volt gombolva. Ezután letettem a rúnát a kör közepére, és apámra összpontosítottam, őt hívtam.  Jöhetett akár most, akár később is, de tudja hogy szükségem van rá, vagy legalább is beszélnék vele. Leültem a hófehér kanapémra és a meglehetősen tágas nappali közepén levő kört bámultam és a láncommal babráltam a csuklómon, egy karcolás sem volt rajta, nemhogy bármi más, amitől sérültnek látszott volna. Gyanítom van valahol egy kulcs is, ki kellene beleznem Válit, hogy elmondja. Nekem az is elég ha apám is éles füllel jár a világban és meghallja hogy Váli miről henceg éppen, aztán elintézem a kulcs problémáját, akár hogyan is, de azt mégsem szeretném ,hogy atyám levágja a kezem, és visszanövessze, az már nem lenne ugyanaz. Így a leghumánusabb megoldás kellene. Amivel megmarad minden testrészem, úgy ahogyan világra jöttem.


Tarantula ⚘ Szavak száma ⚘ Valami: Kupán vágni nem ér, különben sem én voltam! Very Happy×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Leszerelt katona
⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Heimdall & Nemes   Vas. Aug. 06 2017, 00:00

Vissza-visszasírom a katonaságot, mióta nem dolgozom. Az sem volt fenékig tejfel, mégis szerettem, mert legtöbbször az őrtoronyba osztottak be. Csak az volt a baj, hogy ilyenkor tényleg a feladatomra kellett koncentrálnom, és nem sörözgethettem kedvemre. Nem lehetett nálam semmi. Pedig, ha lement volna pár korsócska folyékony kenyér, az még nem rontott volna semmit a tökéletes hallásomon és még jobb látásomon. Könyörgöm! Hallom, ahogy nő a fű. Csak észreveszek egy betolakodót, vagy éppen szökni vágyót. Ettől függetlenül szerettem azt, amit csináltam.
Ezzel ellentétben most itthon terpesztem csodálatos, tiszteletre méltó hátsófelemet, és egyfeszt valami meccset bámulok. Hol foci, hol kosár, hol baseball, de leginkább a kézilabdát szeretem. Egyszer ki is próbáltam, de az első ziccerkísérletemnél földhöz vágott egy nagydarab tahó. Nem csoda hát, hogy elment a kedvem az egésztől. De nézni ettől függetlenül is imádom. Ezt nem veheti el tőlem senki, csakis a szolgáltató, de őt egy mozdulattal hamar elintézem, és azt is elfelejti, hogy bármikor törölni akarta a csomagomból a sportcsatornákat. Mondjuk egyedül nem jó ilyen meccseket nézni, de a haverok általában sajnálatos módon nem érnek rá, vagy éppen asszonyi szigor alá kerülnek.
A televízió képernyőjére pillantok, ahol éppen egy fekete szakítja át a célban kifeszített szalagot. Nem lepődök meg, általános jelenség, ezért inkább a távirányítóért nyúlok, hogy továbbkapcsoljak egy másik csatornára. Valami bűnrossz szappanopera megy, ahonnan azonnal hajtanám is tovább, de valami megakadályoz ebben. Egy érzés, melyet utoljára legfiatalabb fiam születésekor tapasztaltam. Sokan nem ismerik a hívórúnát, és engem sem, így nem értem, honnan lehet olyan érzésem, hogy engem keresnek, de kis idő múlva leesik, hogy talán legkedvesebb fiam szólít magához. Az ilyesmi pedig ritka, lehet, hogy nagy bajban van. Nem is vacakolok sokáig, már repülök is a téren át. A nappalijába érkezek, s a földet érés után kicsit megigazítom a frizurámat. Egy egyszerű pólóban, és gyárilag szaggatott farmerban jöttem. Remélem, nem veszi zokon, hogy siettem hozzá.
-Szervusz, Fiam! Miben segíthetek? - levágom magam a kanapéra, és otthon érzem magam. Nem úgy tűnik, hogy nagy baja lenne. A lánc a karján... Na, az legyen a legnagyobb baja!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Dúsgazgad
⌲ Hozzászólások :
34
⌲ Tartózkodási hely :
Nizza
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.
⌲ Kor :
580

TémanyitásTárgy: Re: Heimdall & Nemes   Szomb. Szept. 09 2017, 23:14



Gary & Demetri
Az otthon értéktelen család nélkül.

Ha

kontrasztról beszélünk, apja és fiát illetően, akkor igen csak elütünk egymástól. Szerettem mindennek megadni a módját, apámról pedig senki sem mondaná meg, hogy egy isten. Első s talán többedik pillantásra sem, pedig több van benne mint ahogyan azt igyekszik kimutatni. Izgulok, végül rájövök, hogy mégsem kéne, mégis az apám, nem fog a földbe döngölni csak mert ide mertem hívni.
Legalább itthon vagyok, így nem fog körbe röhögni, hogy ilyen esetben a segítségét kérem. Legalább úgy kezel, mint akit régóta nem látott. Jó, nem tűnik fel neki, hogy egy-két dologban még furcsán viselkedhetem, mint aki még nem látott ilyesmi kütyüt, vagy egy-két dolgot, mert az otthonom berendezéseit igenis ismerem. Na meg a tanulás rúnának köszönhetően, szinte rá nézek egy-egy dologra és azonnal tudom, hogy mi hogyan működik. Az elemlámpától kezdve a számítógépen át a hajóvezérlésen át, minden komplikáltabb dologgal is képes vagyok megbirkózni.
Mégis, kis híján a nyakába ugranék, hogy jól van, egyben van, épségben van. De már nem vagyok kisgyerek, így türtőztetnem kell magam, mert nem akarok előtte rossz színben feltűnni. Igen, az a fránya megfelelni akarás, mindig is erről voltam híres. Megbecsültem azt, hogy az apám észrevett, és időt szánt rám, és tanítani kezdett, s ennek örültem is, leírhatatlanul hálás vagyok azért neki. Néha egyébként hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy mi a skandináv kultúrában élők, s azok istenei sokkal lazábbak, mint mások, kivéve Válit, na őt gyűlölöm, Lokival van egy szinten. De ez más lapra tartozik.  Megdörzsöltem a tarkómat és felsóhajtottam, levágódtam mellé a kanapéra, vele szemben és felsóhajtottam, újra.
- Igazából, erről kérdeznélek, bár… abban a pillanatban amint rám tette Váli, tudtam, hogy egy görög játékszer, és Hephaisztoszé volt. Le kellene venni rólam. – csörgetem meg a lácokat, ahogy felemelem a kezeimet. –
- De úgy, hogy a kezeim használhatóak legyenek a jövőben is. Mindkettő. hiszen tudom, hogy apám képes a visszanövesztésükre, de azok a végtagok már nem lesznek az igaziak.
- Egyébként a második világháború óta valahol a Brazil őserdőbe zárt el Váli ezeknek a segítségével, rengeteg dolog van amit most tanulok újra, vagy teljesen az elejéről, mert most látom. –nem szégyenlem bevallani apámnak, azt hogy mi történt velem.
- Nemrég szabadultam, még magam sem tudom, hogy hogyan, és mielőtt még a szememre vetnéd, igen is cikinek éreztem, hogy téged hívjalak. Nem tudtam használni a mágiámat sem, a falba ahová ezt kikötötték, valami megkötést alkalmaztak, ahogy onnan kiszabadult a lánc, elszabadult az erőm is. – csak ömlenek belőlem a szavak, megállás nélkül.
Mert jó beszélgetnem valakivel végre, az unokám más tészta, tud a természetfeletti világ létezéséről, de mégis más, ezt konkrétan az apámmal megbeszélni , aki akár félig elejtett szavakat is megért, vagy félig kimondott igazságokat is megért, vagy csak átlátja a kissé kusza mesélésemet, és ki tudja bogoni.
- Kérsz sört? – túrom át végül a hajamat, és kíváncsian pillantok rá. Hiányzott, be kell valljam, hogy hiányzott, most hogy ránézek, rájöttem, hogy hülye voltam, amiért túl büszke voltam, és nem ejtettem ki a számon a nevét, tudom ,hogy meghallotta volna, hogy hívom, hiszen én hívtam volna, nem más, a fia. Az, amelyiket megtanított mindenre. Csak, szeretném ha büszke lenne rám! Tudom, hogy az valamilyen szinten, hiszen számos hasznos dolgot csináltam én magam is, főleg miután átadta nekem a stafétát, de magamra kellett találnom újra, ebben pedig a láncok zavartak a leginkább.
.


Tarantula ⚘ Szavak száma ⚘ Valami: Kupán vágni nem ér, különben sem én voltam! Very Happy×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Heimdall & Nemes   

Vissza az elejére Go down
 
Heimdall & Nemes
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Franciaország :: Nizza-
Ugrás: