Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 acheron && luciel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
57
⌲ Tartózkodási hely :
változó
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: acheron && luciel   Vas. Júl. 09 2017, 23:27

Ache & Luciel
LET'S PLAY A GAME OF RUSSIAN ROULETTE
Az eso hatalmas cseppekben hullott, kitartoan kopogva a kulvaros koszos hazainak ablakain; az utca szinte ures volt, mikor Luciel Hae-jin Fell leparkolta a szelen a jobb napokat is latott chevrolet camaro-t es kapucnijat melyen a szemeibe huzva szallt ki belole az esore, osszehuzva magan a koszlott hosszukabatot. Legszivesebben ugyanazzal a lendulettel szallt volna vissza az autoba es ment volna haza, hogy megszaritsa magat, de mar igy is hatarozottan tul sokaig feszegette az idokorlatokat, amiket a munkaadoja szabott neki, es minden egyes, ujabb nappal a sajat karara dolgozott, mert valahogy sejtette, hogy elobb vagy utobb erte jonne valaki, ha nem vegezne be a feladatot, amit elvallalt.
Pedig tenyleg nem lett volna nehez dolga; mondhatni, hogy mar tul jol is ismerte a kornyeket, ahol jelenese volt es a szemelyt, akinek el kellett vennie az utolso lelegzetvetelet meg ejfel elott - azt is tudta, hogy figyeltek; meg ha nem is volt teljesen biztos abban, hogy ot, de rokaerzekei minduntalan veszelyt sugtak valahol a hata mogott, mintha valaki kese ugyanugy ot vette volna celkeresztbe, mint ahogy o nezte ki maganak az aldozatat. Nem tervezte ezt tul hosszura huzni - abbol, amit sikerult kideritenie, eltakaritando fajtarsa egyedul tengette a napjait egy koszos kis lakasban, ahova meg a legrosszabb esetben is konnyeden bejuthatott a tuzlepcson keresztul, raadasul amennyire ketes volt maga a kornyek, amire tervezte betenni a labat, ugy semmi oka nem volt aggodni amiatt, hogy majd a gyilkossagnak tobb figyelmet szentelnek, mint azt a par pillanatot, ami alatt legyintenek ra a rend gondos orei, mielott visszaternenek a fankos dobozaik fole. Roviden szolva nem volt mi miatt aggodnia, foleg, hogy fizikai formaban nem is volt nala semmilyen fegyver - az Anubistol kapott arnymanipulacionak nagy elonye volt, hogy lehetetlen volt utana jarni, ki es mikor es hogyan vetett veget szerencsetlen flotas eletenek - hacsak az illeto rendortiszt nem tartozott volna a termeszetfeletti sorai koze, de erre az esely kevesebb volt, mint arra, hogy o valamelyik nap rozsaszin tutuben paradezzon vegig New York foutcajan.
Lapozzunk.
Vegul teljesen feladta, hogy szarazon maradjon es levette a kapucnit a fejerol, hogy felnezhessen a pocsekul kivilagitott, fuggony nelkuli ablakba; a falakon szalado arnyak azt sugtak neki, hogy aldozata egyedul van es szinte csak arra var, hogy valaki bevegezze hitvany eletet - es neki ez volt a terve, ahogy elindult felfele a szemben levo epulet tuzlepcsojen, hogy lehetoleg agy magassagba keruljon az ablakkal, hogy meg onnan vizsgalja ki, mi lenne a leggyorsabb es legegyszerubb modszer, hogy ne kelljen egy ujabb szett goncot a varos szelen elegetnie, csak mert nem lehet kimosni belole a verfoltokat.
Es unott arckifejezzessel soport el az arcabol nehany csatakos hajtincset, mielott tekintetet megragadta volna egy alak odalent, az arnyekokban, akit korabban nem vett eszre, es valami azt sugta neki, hogy celszeru lenne meghuzodnia, mielott az idegen eszreveszi, de hat mikor hallgatott o a jozan eszere? Biztosan nem akkor, amikor a rozsdas korlatba kapaszkodva hajolt ki a semmi fole, hogy megbamulja a masikat igy fentrol, felmerve, hogy megis kifele-mifele lehet.
- Na, menj mar innen, menj innen... - Es csak az orra alatt, motyogva mantrazta ezt a szavakat, de mintha a masik laba a foldbe gyokerezett volna; vagy legalabbis nem ment eleg messzire ahhoz, hogy Luciel zavartalanul vegezhesse a dolgat, ami felettebb irritalta es elhatarozta, hogy ha az illeto par percen belul nem megy innen a dolgara, akkor o fogja elkuldeni innen, akarmilyen modon, attol fuggetlenul, hogy ki vagz mi lett volna.

YAMAZAKI • lesz ez meg jobb is, csak vard ki
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
24
⌲ Tartózkodási hely :
Vízközelben
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 06.

TémanyitásTárgy: Re: acheron && luciel   Csüt. Júl. 13 2017, 12:05



Luciel & Acheron
Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz - a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.

Szerettem az esőt, és egyáltalán magát a vizet, rám egyáltalán nem esett, kikerült nem mintha haragban lennénk, de azért mégsem szerettem volna ha a vadi új szövet kabátomért és a cipőmért is úgy egyáltalán kár lett volna. Egy sorozatgyilkos démon. Sosem értettem, hogy minek kreál ilyen hibbantakat Anubisz, volt aki érdemes volta halál utáni életre, tényleg, egy-két kivétellel találkoztam az évmilliók során, de az igen csak ritka. Kifújtam a levegőt az orromon és kis párafelhő gomolygott körülöttem, hűvös volt. Hiszen a tenger mellett vagyunk, így érthető ha éjjelre lehűl jobban a levegő. Ráadásul ennek a környéknek még adott is egyfajta baljós hangulatot. Kiléptem a háztető peremére, az egyik lábam a szélén, a másik hátul, a kezeim a fekete térdig érő kabátom zsebeiben. Sötét van, éjszaka, még így is hordom a szemüvegem, megtehetem és általában senki sem meri hangosan feltenni a kérdést, hogy minek? Miért is? Elég csak egy jelentőségteljes pillantás a szemüveg pereme felett, és máris nem firtatják tovább a szemüvegtémát. Rövidre nyírt hajamba túrok, megszokás. Ari még erre is ügyel, a csillag társam, gyermekem. Aki sosem feled el, történjék bármi, mert amúgy nem arról vagyok híres bukott titánként, hogy túlbarátkozós fazon volnék.
Figyelem az utcát, egy idegen démont éreztem közeledni, az enyém még épphogy elaludt, várni akartam, hogy teljesen lankadjon a figyelme. Ekkor begurult egy kopott régi camaro, és figyeltem a kiszálló alakot. Démon. Éreztem a kisugárzásából.
Egy pillanatra felhorgadt bennem a kíváncsiság, a lenti démon iránt, hogy mit kereshet itt, ezért figyeltem, ahogy a tűzlépcsőn halad egyre feljebb és mogorván konstatáltam, hogy az én démonomhoz igyekszik, akit én akarok megölni. Ezt nem hagyhattam, ezért úgy intéztem az esőzés irányát, hogy valakinek itt a sikátorban kelljen lecsalnia az utat, nem volt nála esernyő sem, de erre talán kevésbé esett az eső, kicsit el is állt, a sikátor két végén viszont esett. Ritka jelenség egyébként, de nem annyira. A természet is megszokta viccelni az embereket. Azt az időt használtam ki a sorozatgyilkos démon lakásába teleportálásra, amíg ő el volt foglalva az ember fixírozásával. Egy pisszenést sem adok ki a helyiségbe érkezésemmel, a hálószoba felé tartottam, a tenyeremen vízgömböt formáztam, én csak tisztításnak hívtam, csak a démonokon működött, hiszen ők már halottak voltak, megszállt testeken nem.  Olyanokon nem, akik halandó testtel rendelkeztek és szellemként jöttek kísérteni.

Végig pillantottam a nő alvó alakján, egy vízburok képződött a teste körül, az ajkamon megjelent egy félmosoly, a teste nem fogja sokáig bírni a tisztítást, elenyészik, csapdába ejtem a démon lelkét és leviszem a folyómba. A holtaknak nincs joguk többé az élők között járni, ha már egyszer meghaltak, járják ki a körforgást, hogy újra élhessenek, végig járják az életüket, és legyen lehetőségük másképp cselekedni. Ehhez tartottam magam, ahogy a Zeuszt megbuktató tervemhez is. Ehhez persze előbb Kratosszal is végeznem kellene, mert a titánok uralmával semmi probléma nem volt, sosem, de jöttek az istenek, és mindent a feje tetejére állítottak! Persze hagyhatnám, hogy minden folyjék a saját medrében, mégis… háklis vagyok a lelkek rendjére. Olyan ez nálam mint másoknál a tisztaság mánia, rend a lelke mindennek. Haha!
A nő bugyborékol a burokban, de hangot képtelen kiadni, pontosabban senki sem hallja az agonizálását, hiszen… hangszigetelt a burok. A másik démon miatt elővigyázatosságból láthatatlanná teszem magam,  és arrébb sétálok arról a  helyről ahol eddig álltam. Lehet, hogy a démonnő szeretője, vagy a társa. Sosem lehet tudni. Na, nem mintha árthatna nekem bárki is, mégsem szerettem ha szurkálnak, böködnek, bármivel is.


Blue Jeans ⁞ SZAVAK SZÁMA ⁞  
×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
57
⌲ Tartózkodási hely :
változó
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: Re: acheron && luciel   Csüt. Júl. 13 2017, 15:43

Ache & Luciel
LET'S PLAY A GAME OF RUSSIAN ROULETTE
Teljes halott szivebol kivanta, hogy a lent acsorgo alak eltakarodjon a leheto legmesszebb, de o mintha a vilagert se akart volna elindulni. Egy ideig meg bamulta, de ra kellett jonnie, hogy ez semmiben sem segitett neki, csak hatraltatta ot a feladataban, ugyanugy, mint ahogy az idegen lab alol eltetele is csak folosleges komplikacio lett volna szamara. Ket hulla ugyanazon a helyen? Meg a lusta, fankmanias rendortiszteket sem hagyna nyugodni a dolog, nem hogy valami kotnyeles ujoncot, amikbol mostanaban egyre tobb keringett a kornyeken.
Lassan materializalta az ijat a kezeben, gondosan ugyelve minden reszletere, amit ki akart dolgozni; bar nem volt messze az aldozatatol, joforman nehany meterre csak, ami nem igenyelt ekkora befektetest a gyilkos eszkozbe, megis a kelletenel tobb idot forditott ra, ami alatt megeloztek.
Bar csak a szeme sarkabol latta az alakot, aki materializalodott a szobaban, de nem volt gyanuja affelol, hogy ugyanazzal a cellal erkeztek; mas esetben talan nem avatkozott volna bele, de ezuttal szuksege volt arra a penzre, amit kapott volna ezert a megbizasert, igy nem hagyhatta, hogy barki is megelozze. Nem voltak ketsegei affelol sem, hogy a munkaadoi rajottek volna, ha nem o vegzi el a feladatot, es ez minden bizonnyal az o eltakaritasat is maga utan vonta volna, amit szinten nem akart; es erre gondolt, a sajat tulelesere, mikor az elso nyilat az ebenfekete ij hurjara illesztette: magat kellett vedenie. Bar nem tudta, kivel vagy mivel allt szemben egesz pontosan, de biztos volt abban, hogy arnyai megalljak majd a helyuket, elvegre is Egyiptom egesz isteni pantheonjanak a sotetsege volt bennuk, Anubis akarata az o kezeiben, tehat miert ne valt volna be?
A masodik nyilat viszont mar abban az iranyban celozta be, amelyikben a masodperc egy toredeken at latta az ismeretlent az aldozata szobajaban; bar korantsem volt biztos benne, hogy meg ott volt, ahol akkor latta, de egy probat megert a dolog... Es csak csendben mantrazott az orra alatt, hogy legalabb az egyik nyila celba talaljon, elvegre is teljesen folosleges lett volna a szamara meg egy, minden bizonnyal termeszetfeletti alak haragja, amikor mar igy is holtan akarta ot tudni New York alvilaganak nagy resze.
Bar abbol, amit latott, egyik nyila biztosan celba talalt; ennek ellenere egy harmadikat is az ij hurjara illesztett, megfeszitve minden izmat, mint az ugrasra keszulo vadallat; maga sem tudta, ez vedekezesi mechanizmus volt-e, esetleg tamadasi szandek a reszerol, de nem kockaztathatott, azzal tul sok figyelmet vont volna mindkettejukre, nem csak magara. Epp ezert is nem vette le a tekintetet a szobarol, mert tudta, hogy volt benne meg valaki, meg annak ellenere is, hogy nem latta - mert erezte a jelenletet es biztos volt benne, hogy ha egy fajtarsat ilyen jatszi konnyedseggel kepes lett volna eltenni lab alol, vele sem lett volna tul kimeletes.

YAMAZAKI • lesz ez meg jobb is, csak vard ki
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
24
⌲ Tartózkodási hely :
Vízközelben
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 06.

TémanyitásTárgy: Re: acheron && luciel   Csüt. Aug. 10 2017, 15:42



Luciel & Acheron
Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz - a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.

Kezdett izgalmasabbá válni a helyzet. A másik, íjakkal lövöldözött felém, a buroknak hála nem talált egy sem, hiszen teszteltem nem egyszer hasonló fajzatok ellen. Tán ennek a démonnak a párja lenne, aki most fedezi? Félrebillentettem a fejem, és oldalra pillantottam egy kissé, elkezdtem kivonni a démon testéből a vizet, így az a vízburkon belül is aszalódni kezdett. Hallottam, ahogy a szíve egyre lassabb ütemet ver.  Aztán azt is, ahogy a lélek távoztakor ott gomolyog sötéten a burokban, az arany szín hálómat vettem elő, és a burokra dobtam. A test homokként pergett alá az ágyra, de a lélek, az a hálómban verdesett. Ezután pillantottam a még mindig a tűzlépcsőn célozgató alakra. A hálómat egy gondolattal leküldte az alvilágba, onnan már nem lesz menekvése. Rutin feladat volt a mostani őrült démon, persze ez csak az önmagam szórakoztatására, mint lelkekkel foglalkozó démon. Ha másért nem, vagy máshogy nem, így török borsot más istenek orra alá, ha az ő lényeiket pusztítom el, mivel jogtalan a létezésük. A démonok már nem emberek, hiába van emberi testük, már egyszer meghaltak, a létezéshez semmi joguk nincs. Az elfogott lelkeket vissza szolgáltatom-e? Nem. Szépen bezárom az alvilágba, és ott tovább adom azoknak a folyóknak, akiknek pont, hogy a kínzás a feladata, örökké-örökké, lényegtelen, hogy milyen vallást gyakorolt életében, ebből a szempontból Anubisz sem válogat, akkor én miért tenném.
Még mindig láthatatlan voltam, amikor megszólaltam.
- Őt véded, vagy én vagyok a célpontod? – szólaltam meg a szobából, de egyértelműen hallhatta, hogy neki szólok, az árnyakból szőtt fegyverek meg tudtak sebezni, és kellemetlen volt velük a találkozás. Az istenek fegyverei ezeknél már kicsit komlikáltabbak voltak, lévén régen Hephaisztosz kovácsolta azokat.
Kíváncsi voltam, hogy mit akarhat, mert bizony ritkán beszélgetek a prédával, ő nem volt az étlapomon, de attól még lehet. Bemutatkozni viszont nem fogok, nem sok démon ismer, aki tovább tudná adni a történetemet. Igazából még Anubisz sem tudott rájönni igazán, hogy ki az aki a démonait gyilkolássza időnként.
Felmértem, hogy mennyi idős lehet, nem mostani darab az is biztos. felbiggyesztettem a szemüvegemet a fejem tetejére, és a szemeibe néztem. A halála, arra voltam kíváncsi, tudtam, hogy az árnyék fegyverek ellen a fény a legnagyobb erő, ha van fény, akkor amazok eltűnnek. Rá függesztettem a tekintetemet, és őt néztem. Általában a démonok megrettennek attól, hogy ha emlékeztetik őket a saját haláluk pillanatára, arra, hogy miért váltak szörnyetegekké.
- Őt véded? ismétlem meg, mintegy nyomatékosítva a szaveimat, nem tűrtem ellentmondást, . A szemeim ezüstösen fénylettek, akár a holtak lelkei, az olyan holtaké, akik tiszták voltak, akik mentesek voltak mindenféle rossz behatástól, mágiától, isteni érintéstől, ez jelezte azt, hogy használom rajta az erőmet, hogy a lelke mélyéig lehatolok. S nem voltam elbűvölve attól, amit láttam a szemei mélyén, az eddigi tetteitől sem.
Nem hazudtolta meg a fajtáját, ő is csak az öléshez ért, akár csak a többi. A démon háta mögött egy vizi skorpió alakja rajzolódott ki, csak egy rossz mozdulat és a skorpió formára megformált víz  átszúrja a mellkasát, ebből még ő sem lenne képes felépülni. Miért álltam le beszélgetni vele? Érdekelt, hogy mit keres itt, és mert megtehetem, noha az ügyén nem sokat fog mozdítani előre, hiszen, így is úgy is halál fia.

Blue Jeans ⁞ SZAVAK SZÁMA ⁞  
×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: acheron && luciel   

Vissza az elejére Go down
 
acheron && luciel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Külváros-
Ugrás: