Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Jasmine Ingram, Lavenia King

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 23:29

Yesterday at 23:27

Yesterday at 23:02

Yesterday at 22:45

Yesterday at 22:45

Yesterday at 22:43

Yesterday at 22:41

Yesterday at 22:36

Yesterday at 22:23


Share | 
 

 Avery & Jon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

legendás legény

⌲ Foglalkozás :
▪▫ playing, playing, shouting and playing
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
▪▫ in front of the computer
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 06.
⌲ Kor :
115

TémanyitásTárgy: Avery & Jon   Szomb. Júl. 15 2017, 14:15


avery & jonathan
PLEASE... LET ME IN
Nem kis időbe telt, mire erőt vettem magamhoz, hogy végre Avery elé álljak. Tudom, hogy eddig gyávaság volt folyton csak telefonon zargatni, de másrészről pedig világosan megmondta, hogy nem akar látni. Én meg bármennyire is akarom Őt, meg a kisgyereket látni, tiszteletben kell tartanom valamennyire, amit akar. Hiszen valószínűleg elrontottam az életét, legalábbis a terveit biztosan leromboltam, így annyi kijárna neki, hogy békét adok neki. De nem. Nem hagyhatom ennyiben a dolgot. Nem engedhetem, hogy egyedül küzdjön meg ezzel, hiszen egy ilyen helyzet nem könnyű még a mai világban sem. Pedig volt ennél rosszabb is. Bele se merek gondolni mi lenne, ha csak pár évtizeddel ezelőtt történt volna meg ez.
A címet tudtam, már a városban voltam, és, ha nem költözött el valami csoda módján, akkor lassan csak egy ajtó választott el minket, de még nem bírtam a ház közelébe se menni. Attól féltem, hogy úgy járok, mint utoljára, hogy elküld, és nekem nem lenne szívem leállni ott vitatkozni vele, amikor minden joga megvan hozzá. Egyszer megyek bele hülyén, vagyis beszívottan egy egy éjszakás dologba, és ez lesz belőle. Igazából örülök is neki, csak nehéz, amikor ennyire el akar lökni magától, meg a babától is. Ráadásul semmit se tudok róla, meg a gyerekről is. Olyan szánalmas ez az egész helyzet a részemről, de ezen akarok változtatni. Bebizonyítani, hogy igenis segítenék, hogy apja lennék a gyereknek, és neki legalább a segítőtársa. Már, ha ezeket a szavakat ki tudom neki mondani, akkor boldog leszek. Lehet ennyire se lesz időm. Csak arra tudok számítani, hogy az arcomba csapja az ajtót.
Végre a házhoz is elértem, a kert üres volt, így bátran beléptem, és a bejárati ajtóhoz mentem. Mély levegőt vettem, végig gondoltam, amit mondani akarok, majd ki is fújtam a levegőt. Most kezdődik az igazi harc. Határozottan kopogtam hármat az ajtón, majd zsebre vágtam a kezeimet, és idegesen vártam. Vártam arra, hogy kinyissa. Közben minden lehetőség végigjárt a fejemben, ahogy reagálhat rám. Vártam az ajtóbecsapást, azt, hogy felpofoz, az, hogy megdob valamivel, tényleg mindenre gondoltam már, amikor halk lépések szűrődtek át az ajtó másik feléről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
× not my dream ×
⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Avery & Jon   Szomb. Júl. 15 2017, 18:08




Avery & Jonathan
Why are you driving me  crazy?
A nap nem is telhetett volna jobban, ma valahogy Natanhiel nyugodt volt, így jó magamnak nem kellett fel-alá járkálnom, mint egy veszett egér, hogy végre valami megoldást találjak. Nem, abszolút nem könnyű az anyaság, ezt már akkor tudtam, mikor megláttam a pozitív eredményt a teszten, viszont… valamiért öröm. Persze, megnyugtatni a gyereket, éjszaka felkelni hozzá, és folyamatosan erős támasznak, tanítómesternek lenni… nem könnyű. Egy személyben kellett ellátnom az anya és apa szerepét, ami most még nem baj, hiszen csak pár éves, de később… annál inkább látszani fog, hogy kell egy férfi, aki megmutassa azt a fajta világot, amibe egy nő nem lát bele.
A kopogás váratlanul jött, hiszen senkit sem vártam mára már és épp azon gondolkodtam, hogy merre is menjünk el sétálni, amit még nem látott a pici gyermek.
- Ki lehet az ilyenkor? – merengett el, majd felkapva a kisfiút, már támolyogtam is az ajtóhoz. Kulcs fordult a zárban, majd ki is nyílt.
Én pedig, mintha a föld nyílt volna meg alattam, mikor megláttam azt a valakit, aki megkeserítette az életemet. Mit keres ez itt? Mit akar? A telefonban nem voltam egyértelmű, hogy ne jöjjön a közelembe sem. Reflexből csuktam vissza az ajtót, és raktam le a gyereket. Nekitámaszkodtam a félfának, miközben agyamban ezernyi gondolat járt. Ha nem hagyott volna másnap úgy ott még azon az est után, akkor ez nem lenne így… nagy valószínűséggel. Oh, ostoba voltam még akkor, és örültem, hogy egy ilyen embert csavarhattam az ágyamba, de most… muszáj volt anyának lennem, felnőttnek, aki próbál a problémákkal megküzdeni.
- Nate, ment vissza a szobába – hessegettem a gyereket, nehogy itt legyen még Jonathan orra előtt, ki tudja, mi jut eszébe a férfinak, aki… mellesleg, cseppet sem változott. Ugyanaz az arc, zöld haj, tekintetében is az a fény, amitől oly vonzónak találtam akkor még.
Mikor Nate eltűnt a falak között, lassan lenyomtam a kilincset, hogy kinézzek, ott van e még egyáltalán. – Mit akarsz itt? – kérdeztem fagyosan. Ahányszor az eszembe jut, vagy valami, mindig megváltozik a kedvem, nem tudok úgy nézni rá, mint egy megmentő lovagra, vagy akármire. És leginkább nem akarom, hogy pont rá kelljen támaszkodnom ilyen időben. Rá, aki ott hagyott! Miért nem tud elmenni? Miért nem tudja annyiban hagyni a dolgokat?
- Mondtam, hogy hagyj minket békében – néztem rá minél semlegesebb arccal, de közben csak úgy zsongtak bennem az érzelmek, mint kaptárban a méhek a királynő körül. Eszembe sem jutott, hogy valaha eljön ide újra, meg nem fordult a fejemben, hogy képes ennyire elszánt lenni. Oh, mily meglepő?!


- - megjegyzés|| 523|| remélem jó  ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Avery & Jon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Washington D.C. :: Lakóövezet-
Ugrás: