Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Kedd Szept. 19 2017, 18:02

Kedd Szept. 19 2017, 14:30

Kedd Szept. 19 2017, 14:21

Kedd Szept. 19 2017, 14:11

Hétf. Szept. 18 2017, 22:02

Vas. Szept. 17 2017, 20:30

Vas. Szept. 17 2017, 20:10

Vas. Szept. 17 2017, 19:39


Share | 
 

 Funny destiny

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Funny destiny   Vas. Júl. 16 2017, 17:55

Adonisz & Nemeszisz



Ujjaimmal idegesen dobolok az asztalomon, miközben hallgatom a vonal végén idegesítően csacsogó férfit. Már abban a pillanatban untam magamat, amikor felvettem a telefont. Annak ellenére, hogy állítólag az erősebbik nem egyik tagjával beszélgetek, a hangja elég nőiesen cseng. Mondanivalója pedig csak üres blabla, nem is igazán értem, hogy miért én intézem ezt. Eltartom a fülemtől a telefont és a folyosó felé nézek, ahol végre már a helyén ücsörög a szőke lány. Intek felé és a telefont mutogatom, majd köszönés és minden egyéb nélkül kapcsolom át hozzá az unalom királyát. Orrnyergemet masszírozgatva próbálom megnyugtatni magamat. Nincs még 11 óra, de én már totális csődnek érzem ezt a napot, nem látom belőle a kiutat és mentsvárat.
Eltolom a gurulós széket az asztaltól és felegyenesedek. Ruhámon végigsimítok, hogy eligazítsam, arcomon egy megfejthetetlen mosollyal indulok el az ajtó irányába. Ilyenkor legtöbbször az a forgatókönyv, hogy én végigsétálok, a sarkamban minimum egy gyakornok lohol és beülünk egy unalmas értekezletre, amelyet a nagyfőnök ad elő, azonban ma én ezt ezer százalék, hogy kihagyom. A két szabad, mindenre készen álló embernek kiadom, hogy menjenek be helyettem, a harmadiknak pedig leírom egy fecnire, hogy senkire sem vagyok kíváncsi, ne zavarjanak, maximum, ha ég a ház. Megvárom, hogy jelt adjon, hogy megértette, majd visszaegyensúlyozok az irodámba és könnyed mozdulattal teszem be magam mögött az ajtót.
Odalépek a zenelejátszóhoz és keresek valami lágy és nyugtató dallamot, amely majd segít elűzni a nyűgömet. Az irodában elhelyezkedik egy kanapé, amelynek egyik sarkába felhalmozom a díszpárnákat, hogy a fejem némi kényelemben legyen, míg relaxálni próbálok. Lábaimat kinyújtom és feldobom a kanapé karfájára, jobb kezemmel leemelem a kis asztalon lévő szemfedőt és a fejemre teszem. Talán fél óra telik el, esetleg több, nem tudom, de kopogásra leszek figyelmes. Először nem reagálok, mert úgy érzékelem, hogy nem kapkodó és elég finom, így baj nem lehet. De, mikor újra és újra megrezzen az ajtóm, morcosan kelek fel fekhelyemről. A magas sarkúba alig lépek bele, ruhám is elég sok mindent mutat, de ezzel nem törődök különösebben, hiszen nem kívánom sokáig mások társaságát élvezni.
- Mi a fasz van már? – lendületesen tépem fel az ajtót és azért nem válogatom meg a szavaimat, mert valamelyik gyakornokra számítok. Ám érzékeim becsapnak, hiszen egyikük sincsen még a közelben sem. Sűrűn pislogva nézek az előttem állóra és elrebegek neki egy ’bocs’-t is, majd az ajtót jobban kitárom. – Hogy kerülsz te ide? – nem invitálom, azzal már megtettem, hogy kinyitottam az irodám ajtaját és ha érti a dolgot, akkor miután beljebb fárad becsukom mögötte az ajtót, bár lehet jobban járna, ha nyitva marad, hogy könnyebben tudjon elmenekülni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
színész
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Vas. Júl. 16 2017, 23:30


Adonisz & Nemeszisz

[b]elcsesztem, javítom majd...

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Hétf. Júl. 17 2017, 11:50

Adonisz & Nemeszisz



A relaxációs gyakorlatok soha nem voltak az erősségeim, de azt hiszem, most jól jönne, ha képes lettem volna párat magamba szippantani, amikor lehetett. Még fekve is úgy érzem, hogy lüktet a fejem és valami iszonyatosan rossz dallamot játszik. Nem segít a sötétítés, a lehunyt szem és az állítólag nyugtatólag ható illatok szállingózása sem. Úgy érzem, mintha valami rossznak az eljövetelét jelezné nekem így a szervezetem és az univerzum. Ezer százalék, hogy készülődik valami és én meg majd megint a végére érkezem, nem élhetem ki magam. Mutató ujjaimmal masszírozom a homlokom és a halántékom, de mind hiába. Nyilván az ajtóm zengése sem igazán segít abban, hogy elengedjem magamat és kizárjam csak még egy kicsit a külvilágot.
Az ajtóban ácsorogva azért elgondolkozom azon, hogy biztosan le akarom-e harapni a betolakodó fejét, de a szám előbb jár, minthogy az agyam megálljt parancsolna neki. – Szebbet – sóhajtom a férfi elé, mert hiába is érzem magamat teljesen szétesve, az még rémlik a rég időkből, hogy ezt illik viszonozni. Miután végre már bent van, s az ajtó is biztonságosan be van zárva, ruhámon ismét igazítok és egy mosolyt mögé rejtve a morgolódásom, felé fordulok. – Ha tudtam volna, hogy jössz, talán összeszedettebb lennék… – mosolyogva magyarázkodom. Számomra az öltözködés nagyon is fontos szerepet játszik, hiszen egy olyan pozícióban, mint amiben vagyok, muszáj odafigyelni arra, hogy mi van rajtam. Bár reggel, amikor beértem, azért éreztem magamon a főnök megrovó pillantásait, amit a ruhahosszúságának tulajdonítottam, de ez nem vette el a kedvemet, hogy ebben parádézzak ma. Érdekel is engem, hogy ő mennyire prűd és visszamaradott. – De azért te sem panaszkodhatsz – Adonisz ízlése jó, nyilván azért, mert tőle is megkívánja a nagyérdemű, bár én szentül hiszem, hogy nem csak ez leledzik a dolgok mögött.
A tekintetemet az égre emelem, miközben hallgatom azt, hogyan is érkezett ide. Mondhatnám, hogy nem vártam mást, de akkor hazudnék. Imádom a játékait, szeretem, ahogy cicázik és szépen felépíti a dolgait, de most még egy kicsit oldódnom kell ehhez. Puszija elől természetesen ennek ellenére nem húzódom el, sőt borostáján végigsimítom kezemet és somolyogva nyomok én is egy csókot az arcára.
– Ez esetben Mr. Callahan, kérem, foglaljon helyet és nézzük, mit tehetünk önért – kezemmel az asztal közelebb eső székére mutatok.  Pillantását egy röpke másodpercig viszonzom, majd elindulok és az asztal másik oldalánál helyet foglalok.
– Mennyire drasztikus váltást kívánnak tőled? – az egyik fiókomból előhalászok egy aktát, amelyre a neve van firkantva. Egyelőre nem sok mindent tartalmaz, van benne pár kép, amit átküldtek, meg néhány fontos információ, amin a tekintetem egyből átsiklik. Nem igazán szokott érdekelni, hogy milyen szavakat vésnek a formanyomtatványokra, jobban szeretem az ügyfelek szájából hallani az elképzeléseiket, mert amíg beszélnek, sokkal több mindent elárulnak, mint azt gondolnák.
Az asztalon található vezetékes telefonon, megnyomok egy gombot és kérek kávét, meg italt, hogy ne tűnjek amatőrnek és bunkónak, s ezután már ténylegesen minden figyelmem Clintre és szavaira irányul. Ha dolgozni jött, hát akkor dolgozunk, külön tudom választani a kettőt, ha kell.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
színész
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Kedd Júl. 18 2017, 21:36

Clint Callahan írta:

Adonisz & Nemeszisz

- Nálad? Nem lehetetlen, de nehéz. - ül ki szemtelen vigyor az arcomra, ahogy Julie kijelentését szándékosan más irányba viszem el. Nem én lennék, ha másképp cselekednék. Pofátlan vagyok, de mégis bókolok és hozzá jár a kissé önelégült kiállás is, meg az egyébként is lehengerlő kiállás, már ami a szebbik nemet illeti. Adonisz vagyok, mi más is lehetne? - Ugyan, abban nincs semmi spontán, semmi báj... egyébként szép csipkék. - kuncogok finoman, ahogy Juliette eligazítja a rövid ruhadarabot, ami az előbbi rendezetlen volta miatt villantott kicsit. Tetszett a dolog, mint egyébként Julie maga is és ezt nem hallgatom el. Nyilvánosság előtt nem viselkednék vele így, de az irodában csak ketten vagyunk, így nincs szükség a nagy társadalom számára megjátszott formákra. Egyébként is játék az egész élet és játszótér a világ, ha az ember az örökléttel kell, hogy szembenézzen s a játékban lehet komolykodni is, de momentán, ilyen társaságban ehhez nincs nagy affinitásom. Az csak a barna hajú nőhöz van. - Nem is szoktam, bár férfiként azért kevésbé változatos a ruhatár. Sport és rendes zakó, ingek, meg pólók, nagyjából ennyi... tudod, a férfi vagy felveszi a nadrágját, vagy nem. - nevetem el magam. Jó, kicsit összetettebb a helyzet és egy férfinak is adnia kell magára, de ez nálam nem azt jelenti, hogy nő módjára el kell veszni a divat, a kiegészítők és mindenféle ruhadarabok világában. A ruhának praktikus célt kell szolgálnia, vagy nincs értelme. Eszköz a megjelenés és hordozhat üzeneteket, de én a magam részéről jobban igyekszem erre ösztönösen rátalálni, semmint mesterségesen igazítani. Kedvelem például a sötét színeket, engem rózsaszínben senki nem fog látni, annyi bizonyos. Örömteli pillanat, amikor kicsit közelebb kerülünk egymáshoz s belélegezhetem Julie édeskés parfümjét, ami kellemesen lengi körbe s nem állom meg, hogy a csókocska mellett, mely puha pofiján landol, ujjaim ne sétáltassam meg gerincének deréki szakaszán. - Igen is, Miss Worth. - megyek bele egyelőre a játékba. Valahogy csak lesz, elvégre teljesen üres "kézzel" vagyis náluk üresen maradt papírok mellett nem távozhatom. Jó fiúként le is ülök a helyemre. - Ez a kellemetlen, hogy konkrét direktívákat nem kaptam, csak hülye jelszavakat, hogy "legyen modern, fiatalos, de komoly" - macskakörmözök ujjaimal -  nyilván nem csak a középkorúakat akarják célozni a színházi élménnyel... én meg csak annyit tudok, hogy miként kell jól játszanom, azt már nem, hogy a színház plakátjain mondjuk mindez hogyan valósítható meg. - és tényleg kevésbé érdekel, mert a színházról bizonyos tekintetben nekem még más fogalmaim vannak. Abban a korban, ami engem szült, az egész teljesen más volt: a társadalmi élet fontos alapköve, a politikai és a morális nevelés eszköze is, ráadásul ünnep. Ezt a szemléletet nem tudtam levetkőzni, éppen ezért is tudom komolyan és jól csinálni, olyan elhivatottsággal, ami mások fölé emel.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Szer. Júl. 19 2017, 11:09

Adonisz & Nemeszisz



- Még szebbek lennének, ha bejelentkezel
– nem pirulok bele és nem is szégyellem el magamat, hiszen az csak önámítás lenne. Látott már pőrébben és akkor sem éreztem azt, hogy szégyenkeznem kellene, sőt megjegyzése még simogatja is a lelkemet. Mert nincsen az ilyennel baj, amíg a négy fal és kettőnk között marad, hiszen vele együtt én sem vagyok az, aki a nyilvánosság híve, mármint egy bizonyos értelemben semmiképpen se. Nem reagálom le a ruha témát, mert felesleges ezt tovább feszegetni. Amiket elmondott azok szerintem tökéletesen megfelelnek egy korabeli, viszonylag híresnek nevezhető férfi számára.   – És te általában nem veszed fel? – nevetem el magamat. Értettem, hogy mit mond, bár engem tényleg nem kell meggyőznie, láttam már így-úgy és mostanában tényleg nem lehet panasz a kinézetére.
Az asztalhoz vezető rövid úton, végigérzem magamon a tekintetét, amely perzseli a bőrömet. Hihetetlen, hogy ennyi jelenléttel és egy aprócska érintéssel, képes kizökkenteni a mindennapos rutinból és elvezetni a gondolataimat olyan tájakra, amelyet a munkában nem szabad megengedni magamnak. Figyelmesen hallgatom szavait, miközben gondolataimban már teljesen más szituációt látok magam előtt. Fejemet kicsit megrázom, hogy visszatérjek az iroda nyújtotta elméletileg biztonságos terepre és  befogadjam szavait, melyek nem árasztanak el testemben nyugalmat, sokkal inkább bőszítenek.
– Nevetséges… – finoman rácsapok az asztalra. Nem Clint az, nem neki szól az apró kirohanásom, hanem annak, akik ideküldték. – Gusztustalan, amikor csak általánosságban képesek megfogalmazni, amit akarnak – megrázom a fejemet. A halandó értetlenség a földhöz tud vágni és ilyenkor legszívesebben olyant tennék, mellyel bizonyosan kivívnám néhány istenség haragját.
Orrnyergemet megmasszírozom, ezzel próbálva megnyugtatni magamat, persze nem sok sikerrel. Kihúzok egy újabb fiókot, ahonnan az emberek által fellapozott újságok közül szedek ki párat. Szépen kiterítve teszem őket Adonisz elé. – Manapság őket ajnározzák, csini pofi, menő ruha, belőtt séró és szétretusált test, meg minden egyéb – az egyik lapot ki is nyitom neki, ahol az említett alakok, szép számmal sorakoznak. – Viszont az a helyzet, hogy rád az ilyesmit, nem lehet rá erőltetni, szerintem – én meg nem is fogom. Láttam már, hogyan néz ki minden mai technikai vívmány nélkül és még, ha nem lenne szakértő szemem, akkor is azt állítanám, hogy ezen nem kell változtatni. – Meg nem is kell – mosolyogva húzom vissza kezemet a lapról és előkerítek néhány színházi plakátot. – Színházról van szó, nem? – csak egy pillanatra nézek fel rá, mert hát elméletileg anélkül is tudom a választ, hogy megkapnám. – Nem értem, hogy akkor miért kéne modell kinézet, ami amúgy is megvan neked – felsóhajtok és az asztalra dobom a szórólapokat. - Az a helyzet, hogy manapság a fiatalokat nem igazán hatja meg a színház, ezen nem fog változtatni egy jó promóció – arcomon egy fintor jelenik meg. A régi idők már nem uralkodnak, a fiatalok ülnek a moziban, a gépek előtt, nyomkodják a telefont, sajnos ezzel nem veszi fel a versenyt egy élőszereplős darab.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
színész
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Kedd Aug. 08 2017, 22:59

- Ilyen apróságokra már nem adunk. - legyintek vidáman egy kellően lehengerlőre szánt és méretezett mosoly keretében. Julie érdekes nő, ehhez kétség nem fér, isteni természete pedig nem kifejezetten a szelídek csoportjába tartozik, én mégis tudom kedvelni őt. Talán azért, mert nekünk soha nem volt dolgunk egymással az ő feladatkörének tekintetében... vagy azért, ami az elmúlt rövid időszakban történt közöttünk s megismertem őt egy más oldaláról is? Találgatni lehet, de jelenleg nem fogok, van annál jobb dolgom is az ő társaságában. - Inkább mondjuk úgy, hogy én általában leveszem. - kacsintok rá sokat mondóan s ujjaim egy pillanatra végighúzom könnyedén álla alatt, érezze csak a törődést. Észlelem, hogy mit tudok benne elindítani s ez nem is annyira titkolt boldogsággal tölt el. Bizonyos szempontból megszokhattam már, hogy sikerem van, de a megszokásban nincs öröm, csak unalom igazából. Így hát minden ilyen pillanatot igyekszem úgy megélni, hogy abba ne fásuljak bele s Juliette esetében ez nem is opció, mivel a barna hajú hölgyemény szeretőim igen-igen szűk körébe került s csak ennek az aprócska körnek a véleményével foglalkozom igazán. Tarthatnék kedvem szerint, vagy esténként válthatnék, de annak mi értelme lenne? Egy halandó ezt csinálná, majd kiégne... nekem kell egy bizonyos fokú állandóság, bizalom, megbízhatóság. Julie esetén ez adott is, mert nem két lökés és kézfogás a program általában köztünk. De az asztalhoz érve ideje kicsit a munkára is koncentrálni. - Nem értenek hozzá és nem szólnak bele a profi munkájába annyira, ezt legalább becsülhetjük. - értem én, hogy Julie felkapja a vizet, de azt is látnia kell, hogy így az ő irodájának nagyobb a szabadsága, ami nem feltétlenül rossz. - Szoktam látni ilyesmit, még ha nagyon nem is foglalkozom vele... - pillantok a magazinokra. - Azt nem vitatom el, hogy bizonyos fokú lépés tartásra szükség van. De jól mondod, van egy határ, amin túl az ember már nem lehetne önmaga és az eredmény is rossz lenne. - újabb finom mosolyt villantok fel. - Kedves tőled, hogy ezt mondod. - arra meg csak bólintok, hogy ez színház. A filmeseknek megvannak a maguk bevált útjai, akkor nem ülnék itt. - Mindegy, rád bízom magam, kapjanak valamit, ami kicsit új, de anélkül, hogy mainstream lenne. - legyintek, ösztönösen felvéve a ledobott anyagot és az asztal sarkán pedáns kupacba rendezve azt. Szigorúan elvágólagos élekkel. - A fiatalok befolyásolhatóak. - állok fel az asztaltól és lépek Juliette mögé, hogy vállait kezdjem masszírozni, illetve két hüvelykemmel nyakizmait is. - Ha látnak egy óriásplakáton egy megnyerő fotót, vagy neten felugró reklámot, ami megfogja a szemük, akár színházba is be lehet terelni őket. Ezt pedig tudják az igazgatóságban és azt is, hogy az én arcommal a fiatal női közönséget meg lehet fogni, akik majd hozzák a szüleik, a barátaik... nincs ez rosszul kitalálva. - nyomok apró puszit Juliette feje búbjára hátulról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Vas. Aug. 13 2017, 19:38

Adonisz & Nemeszisz



Leveszi, hát persze.. Belemehetnénk abba, hogy ha fel se venné, akkor nem kellene levenni, stb, stb.. De olyan fordulatokat hozna ez a beszélgetésünkbe, hogy biztosan nem jutnánk el a tényleges munkáig. Ő is tudja és én is tudom, hogy mindketten beindítjuk a másikban azt, amit kell. A pillantások a mozdulatok, mind egymásnak szólnak, arra szolgának, hogy fokozzuk a vágyat, lássuk, hogy milyen hatást érünk el a másiknál. Szeretem vele az ilyen játékokat, mással nem biztos, hogy értékelném. Tudja mi kell, hogyan és mikor, nincs mit ezen ragozni. Azonban mindketten okos emberek vagyunk, így azzal is tisztában vagyunk, hogy muszáj egy kissé visszafogni magunkat. Az első a munka, aztán jöhet a többi.
– Na jó, ez igaz – megadóan emelem fel a kezemet. Nem szeretem, ha olyanok ugatnak bele a munkámba,a kik tényleg nem értenek hozzá. Azonban, némi instrukció kell, mert hát mégse állíthatom oda szerencsétlen modellt egy vidámparkba, ha közben neki éppen egy temetői szolgálatot kellene reklámoznia. Oké, ez nagyon szélsőséges és durva, de valami ilyesmivel tudnám leginkább leírni jelenlegi érzéseimet. – Én se azt mondom, hogy nem kell semmi, maradjon így - az égre emelem a tekintetemet. Kezdem belátni, hogy mennyire igaz az, hogy az ember egy ismerőssel sokkal nehezebben dolgozik össze, mint egy vadidegennel. – Jó hát, szerencsére alapanyagnak bőven jó vagy, így nem kell sokat alakítgatni – kissé megdöntöm a fejemet, nézem őt, majd firkantok a lapokra pár mondatot. – Esetleg a hajadból vágatunk, meg keresünk más göncöket, amitől talán fiatalosabb leszel – firkálok tovább, néha felpillantok rá és küldök egy mosolyt felé. Megbántani nem akarom és valószínű nem is tudnám, tényleg nem sok mindenen kell változtatni rajta. Jó ő így, csak ha meg kell nyerni egy bizonyos célközönséget, akkor nüánsznyi dolgokon felfrissítünk, ő, mint férfi ezt észre se fogja venni. Belefeledkezem a papírokba pár pillanatra, s ő ezt okosan használja ki, hiszen már nem szemközt helyezkedik el.
Tekintetemmel követem a mozdulatait, először nem értem mit akar, de mikor mögém és egy fáradt sóhaj szakad ki belőlem. Kiegyenesedek, fejemet előrébb döntöm, hogy könnyebben hozzá lehessen férni. Clint mindig tudja, hogy hol és milyen erősséggel nyomjon meg, testem nyilván egyből reagál is rá. – Nézd, igen manapság az emberek azt veszik és nézik, amit 5 percen belül hatszor tolnak a képükbe, de.. – felsóhajtok, azt hittem, hogy ez könnyedebb tárgyalás lesz. Elcsevegünk, megmondja mire vágynak a kedves megrendelők, aztán utána jöhet a móka. Azonban ez a tini vonal lehet, hogy okoz közöttünk némi fennakadást. – Az a baj, hogy a mai fiatalok nem értékelik a színházat. Nem szeretik az izzadságot, az élő szereplőket és az igazi érzelmeket, villogó, zörgő és hangos játékokat kaptak pólyás koruktól, s ez, ahogy nőnek csak rosszabb lesz – mélyen szívom magamba a következő levegő adagot, kezemmel megállítom az övét, mikor újra a vállamra ér. Kicsit hátradöntőm a fejemet, így pislogok fel rá. Magas, erős, szikár alkatú, innen alulról, talán még nagyobbnak is tűnik, mint, mikor szemtől szemben állunk. Lassan felemelkedem, szembe fordulok vele, kezemet a mellkasán támasztom meg. – Ha masszírozol és ennyire közel vagy hozzám, akkor bizony ki kell adnom a kint ülőknek a munkát és másféleképpen figyelni rád – mosolyogva pillantok a szemeibe, majd ellököm magamat tőle és az eddig igencsak gyér jegyzeteimmel elindulok kifelé, hogy valamelyik talpnyalónak odanyomjam. – Helyezd magad kényelembe, ott találsz italt – az egyik szekrényre mutatok, amelynek üvegajtaja mögött poharat és némi alkoholt is talál. Nem kívánom sokáig magára hagyni, csak néhány percre, míg az odakint ücsörgőknek kiadom a feladatot és versenyt hirdetek közöttük.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
színész
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Kedd Aug. 15 2017, 02:17

Szeretem Juliette-et húzni, mert pontosan tudom, hogy ő ezt mástól nem kifejezetten tűri. Az az alkat, aki elveszi, amit akar. És ez így is van rendjén, ő ilyen, én pedig nem akarom megváltoztatni. Miért is akarnám? Fölösleges lenne és eredménytelen. Sokkal jobb, hogy megtanultam kicsit, hogy milyen is ő, aztán a tudásom bevetve tudom felpörgetni nulláról százra pár másodperc alatt, ha kell. Nem akarom tárgyiasítani, eleve nem szokásom ez a nőkkel szemben, de van egy-két olyan képviselője a szebbik nemnek, igaz, ritkák, mint Julie, akik egy luxus sportkocsira emlékeztetnek ebből a szempontból. A szó legjobb értelmében. - Persze, hogy igaz, én mondtam. - színész vagyok, olykor szeretek egy-egy kisebb szerepbe belebújni szórakozásból s ezek egyike az önelégült nárcisztikus szépfiú. Ez egyszersmind segít, hogy koncentráljak, hogy vérkeringésem irányát ne a korábban felvillanó csipke határozza meg, hanem az, hogy eleinte szükségünk van munkára. Közös munkára. - Valamit csinálunk, hogy a kecskét is meg a káposztát is végül mi együk meg. - módosítom finom mosollyal ajkaimon a mondást a magam szájíze szerint, de igazság szerint ezt akarjuk. Istenek vagyunk, ezek pedig "csak" halandók, akik felettünk állónak tűnnek, már a karrier szempontjából. Fura lehet ezt Nemeszisznek elviselni, megértem, hogy olyan feszült és annyira vágyik a kikapcsolódásra. Ő mondjuk nincs alul a ranglétrán, távolról sem, de akkor is meg kell felelnie igényeknek, amiket nem pont maga szab meg. És ez nehéz. - A hajamat hagyjuk inkább, már ami a vágást illeti. Más fésülés, zselézés, ilyesmi belefér, be lehet lőni, de a hosszából nem nagyon engedek. - kötöm ki az egyetlen feltételem, mert más nem hinném, hogy lenne. Talán még egy... - A fotózás erejéig új ruhák és stílus sincsen ellenemre, de a rózsaszínt és árnyalatait kerüljük. Nem hinném, hogy ez eszedbe jutott volna, csak érted... igaz, hogy a komoly színeket jobban szeretem, de tudok kompromisszumot kötni ilyen esetek erejéig és vidámabb színeket is viselni. - az együttműködéshez kell a rugalmasság, de határok is vannak, igaz minimális, de jónak látom akkor is vázolni őket. Ha Julie, ha más ül az asztal túloldalán, ez egyaránt így lenne. De mivel most Juliette van ott, én nem maradok a széken ülve, inkább mögé kerülök és kicsit újfent húzni kezdem, csak, hogy érezze a törődést, én pedig finom kis izmait ujjaim alatt, melyek elsőre törékenynek tűnhetnek, de pontosan tudom, hogy erről szó sincs, sőt, Juliette igen tüzes, komoly állóképességű perszóna. - Persze, ha nem így lenne, nem is nagyon lenne munkátok. - értek egyet vele. - De azt sem szabad kizárni, hogy megérthetik. S ha van egy kis mézes madzag, mondjuk egy sármos arc, ami bevonzza őket, akkor nem kapnak más élményt, mintha moziba mennének. De nem akarlak különösebben meggyőzni, ez a főnökeim gondolatköre, én annyira nem érdeklődöm aziránt, hogy ki ül a nézőtéren, legfeljebb, ha te, vagy más számomra érdekes személyek ülnek ott tiszteletjeggyel, de arról én szoktam gondoskodni. - kezeim megállnak érintésére, tudom, hogy nem érdemes tovább feszegetnem ezzel most a határt, mert, némi türelem árán, de mindent megkaphatok. Julie-val tartom a szemkontaktust, kissé közelebb is hajolok hozzá érintésére, hagyva, hogy finoman metszett orrocskája megérezhesse rajtam a kissé citrusos, de inkább fűszeres jellegű férfiparfümöt s hogy fejében mindez összekapcsolódjon emlékeivel. - Tedd azt csillagszemű, biztos vagyok benne, hogy olyan feladatot adsz nekik, ami kellő időt és teret ad nekünk. - kacsintok rá vidoran, majd hagyom távozni. - Rendben. - válaszolom, majd, ha már távozott, hasznossá teszem magam és a szekrény tartalmát felhasználva nem csak magamnak szervírozok, de neki is: mire visszaér, két kellemesen ütős Long Island koktél várakozik az asztalon, amit a rendelkezésre álló italkészletből is könnyen el tudtam készíteni minden nehézség nélkül. - Egészségedre! - emelem felé poharam, majd kortyolok az italból, de fél kézzel már újfent közelebb vonom őt magamhoz. - Mennyire vastagok a falak? - csókolok érzékien a nyakába s helyezek el utána egy apró harapást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Kedd Aug. 15 2017, 12:12

Adonisz & Nemeszisz



– Jó, haj marad, világos – pedig ráférne, de nem teszem hozzá. Nem kívánom megfosztani attól, amit szeret magán, nem gondoltam tarr kopaszságra, sőt rövidre se, csak egy egészségügyi hajvágás, de ha nem hát nem. Nem pedzegetem neki, ő tudja. – Nem, tényleg nem jutott eszembe a rózsaszín – elnevetem magamat. Nem szeretem a férfiakat a nőies színekben látni, elvesztik a varázsukat. Nem bírom azt a képet, amely manapság kialakulóban van. A halandó egyedek elvileg erősebbik neme, elkezdett úgy elnőiesedni, hogy az egyik nap majdnem sikító frászt kaptam ezt a képet látva. Lassan már odajutunk, hogy a nők nagyobb része lesz férfias, mint a férfiaké és a férfiak többsége lesz nőies.. Elég szomorú, hogy errefelé kanyarodik a világ és ennyire megváltoznak a normák. – Meglátjuk, majd mit hoznak össze, igazából ebben nem én döntök, nem vagyok stylist – azért felírom, hogy a nőies árnyalatokat mellőzzük, bár ez egyértelmű volt.
Egyszerre érzem magamat lazának és feszültnek. Valami olyasmi kerít hatalmába, mintha felesleges köröket és harcokat kéne egymással vívnunk, holott ezt egyikünk sem kívánja. Hiába mondok valamit, ha ő neki egyből van egy válasza rá, s ő is mondja a magáét meg én is, ennek pedig nem lesz soha vége. – Megoldjuk – felsóhajtok. Inkább elengedem, mert látom, hogy hiába állnék neki hajtani azt, hogy azért a tinik nem ekképpen működnek, ő biztosan találna rá egy olyan választ, amin esetleg felhúzom magam. Erre pedig most annyira nem vágyakozom, ezért is jön a csodás ötlet, hogy inkább kiadom a dolgot. Jobb lesz mindkettőnknek, addig is legalább lazíthatunk egy kicsit.[ – Blee – ennyit mondok csak a becézésre. Nem az én világom, hányni tudnék attól, ha valaki édes nevekkel illet bárkit. A párok csinálják csak, nyalakodjanak, ahogy jól esik, nevezzék úgy a másikat ahogy akarják, de ha lehet azt ne az én közelemben. Ismétlem, hányni tudnék, még prezentálom is némi öklendezéssel és mutogatással. Persze csak viccesen, nem szeretném megsérteni ilyesmivel, tudom, hogy ő sem azért nevezett így.
Nem vagyok sokáig távol, mindhárom delikvens kint ücsörög, így egy kis versenyt hirdetek közöttük. Kapnak pár órácskát arra, hogy a legjobb tervezetet tegyék elém, cserébe pedig egy hétig nem lesz kihasználva a nyertes, sőt a másik kettő is neki fog ugrálni. Szerintem elég fer és motiváló, főleg, hogy manapság elég rossz napjaimat élem és kegyetlen tudok lenni néha. A feladat kiadása után, visszalépek az irodába, az ajtót beteszem magam mögött és elfordítom a zárat. Bár tudom, hogy senki sem zavarna, mégis jobb a békesség. Egy mosollyal az arcomon fordulok Clint felé és pár nőies lépéssel kerülök a közelébe. – Tényleg az a legfontosabb, hogy mennyire vastagok a falak? – elveszem tőle a poharat, szabad kezemmel a mellkasán támaszkodom meg és mélyen szívom magamba az illatát. Fejemet kissé megdöntöm, hogy jobban odaférjen hozzá, s mikor már nem a nyakammal foglalatoskodik, közelebb hajolok, de a csók helyett kettőnk közé emelem a poharat és kortyolok egy nagyobbat a nedűből. – Tudod.. nem kifejezetten szoktam ilyen módon megosztani az irodámat másokkal. – egy kis lépést hátrálok és jól végigmérem az előttem állót. Ismerem már minden porcikáját, mégis szeretem nézni a férfias megjelenését, a tökéletes kiállását. Alsó ajkamat beharapom, körbejárom Adoniszt, mintha valami kiállítási tárgyat csodálnék, s háta mögé érve, leteszem a poharamat, hogy mindkét kezemmel elkezdhessem kibontani a ruhájából. Ha már felső teste szabadon van, hátulról karolom át, s kezeimet így futtatom végig mellkasán, fejemet pedig a hátába fúrom, újfent magamba szívva a bódító illatát.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
színész
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Szer. Aug. 16 2017, 02:30

- Akkor ez rendben is van. - bólintok, miután az alap szabályokat tisztáztuk, hogy mi nem fér bele a reklám erejéig tartó imázs frissítésbe. Merthogy ez az egész többről nem szól és hosszabb ideig sem. Szükséges rossz és áldozat, amit meg kell hozni. Egyelőre még több a színészetben az, ami érdekel és ami leköt, mint amivel együtt kell élni, másként pályaváltáson gondolkodnék. Az elmúlt századokban mindig csakis olyat csináltam, amihez kedvem volt. Az pedig, hogy milyen közönség jön be, annyira nem érdekel, a színpadon velük már igazán nem foglalkozom. Ha pedig nem lesz többé szükség a színpadra, akkor is megmarad a mozi. Ott sem vagyok elveszett ember, még ha a színdarabok közelebb is állnak hozzám, de ha hallgatni kell az idők szavára... - Meg. - bólintok, Juliette majd segít még jobban hallgatni azokra a szavakra. - Akkor nem... de azért szépségemnek még szólíthatlak? - kérdezem, megértve, hogy mi zavarja s puhatolózva, hogy mi fér bele. Szeretem dicsérni a nőket, szóvirágokat kitalálni s bók formájában átnyújtani őket és Julie akármennyire karakán és tűzről pattant, biztosra veszem, hogy egy része azért vágyik ilyesmire, legfeljebb kényesen válogatva, de akkor is. Ezért fontos, hogy ebben is kitapintsam a határokat. Igazság szerint most már mind a kettőnk másra vágyik igazából, úgyhogy ő megy és kiadja a munkát, míg én figyelmességből italt készítek. Nincs ilyen hangulat fokozóra szükségünk, ennek csak legelőször volt gátlásoldó funkciója, de akkor is hozzáad valamit a helyzet varázsához, úgy érzem, akkor meg miért ne? - Nem a legfontosabb, de nem is érdektelen kérdés... bár kétlem, hogy arra vágysz, hogy visszafogjam magam. És őszintén veled ez annyira nem is menne. - szűk szeretőim körében, ami mostanra lényegében két fős, tehát inkább háromszög ez, semmint kör, igazodom és alkalmazkodom a hölgyek modorához, temperamentumához és persze a pillanatnyi hangulathoz is. Isteni természetem része az is, hogy szinte ösztönösen idomuljak s úgy érezzem magam a legjobban, ha teljes mértékben összhangba tudok kerülni a másikkal, Juliette esetében pedig ez határozottabb, vadabb én-t jelent. - A nem kifejezetten nem egyenlő azzal, hogy soha. - mutatok rá vigyorogva a tényre, míg pohara fölött nézek cinkosan közvetlen közelről Juliette izgalmas felemás szempárjába. - De biztos nem bánod meg, ha megosztod. - teszem még hozzá, majd kezem engedi őt eltávolodni, kellő teret hagyok neki. Juliette szereti a határozottságot, de ez nem jelenti azt, hogy nem engedek át neki a dominanciából s ezt ő ne élvezné, mert nagyon is... csak ügyesen kell ezt beosztani. Egyelőre hagyom kalandozni, hogy a közelségem, megjelenésem, az illatom hasson rá, elméjébe beleigya magát az aurámból áradó édeskés "kábítószer" ami más üzemmódba kapcsolja őt, a dolgozó nő helyett azt a vadmacskát varázsolva ide, akivel először whiskyztem. Segítem az öltöztetés folyamatát, hogy a sportzakó és az ing is hamarosan múltidőbe kerüljön, már ami a viselést illeti, utána pedig kiélvezem Juliette kecses kacsóinak cirógatását, puha, meleg érintését, buksijának édes kis bújós gesztusát, majd szembe fordulok vele, hogy én se maradjak adósa: ösztönösen jól megválasztott, rövid ruhájától megszabadítom, hogy utána fehérneműs testét öleljem magamhoz határozottan egyik tenyeremmel gerincén haladva végig, míg gömbölyű fenekére nem markolok, míg másik kezem ujjai álla alatt cirógatják meg s emelik finoman olyan magasságba arcát, hogy mélyen, vágyakozást sugallva és kéjt ígérve pillanthassak zöld-barna szemeibe, aztán éhesen csapjak le ajkaira érzéki csókcsatát kezdeményezve nyelvem és fogaim is segítségül hívva, ahogy kell. Ha ez nem lenne elég, melltartója kapcsát is megoldom fél kézzel, majd a másik kezem ujjai a csipkén keresztül találnak a nő ölére, hogy a kellemesen és izgalmasan bizsergető anyag közreműködésével, a bugyin keresztül kezdjem ölét ujjaimmal megdolgozni, ahogy két ujjbegyem kellő intenzitással köröz csiklóján. Ajkam vagy épp az övével vív csókcsatát, vagy nyakán, kulcscsontján, illetve keblein vándorolnak perzselő csókocskákat, harapásokat, nyalintásokat osztva. Nem feltétlenül lassan, de módszeres alapossággal pörgetem be és őrjítem meg Nemesziszt. - A falnál, vagy az íróasztalon szeretnéd kezdeni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   Szer. Aug. 16 2017, 13:11

Adonisz & Nemeszisz


+18

Megtorpanok egy pillanatra és szemeimet forgatva fordulok felé. Hát nem tudja? Nem tudja, hogy én nem az vagyok, aki maximum a nevét szeretné hallani? Hiszen olyan szépen cseng, dallama is van, ha megfelelően ejtjük és az ő férfias hangjával még inkább úgy szólal meg a nevem, amely teljesen beindít. – Mi lenne, ha a nevemen szólítanál? – nem. Gyűlölöm az ilyesfajta beceneveket, tömeg nevek és minden harmadik ember használja őket. Ha már mindenféleképpen ilyesmivel szeretne illetni, akkor találjon ki valami egyedit, ami a nyálasság azon oldalán van, melyet még én is elviselek. Olyan egyszerű ez, de nyilván nem fogom az orrára kötni. Nem kívánok ilyen lapokat osztani neki, amúgy is a karjaiban vagyok, hát még akkor mi lenne. Túlzottan irányítani tudna.
Ha már visszaérkezem nem maradok tőle távol. Badarság lenne megjátszani magamat és eljátszani a naiva szüzet. Már régen túlléptünk ezen a szinten.
– Nem is örülnék neki, ha visszafognád magad, de szerintem ez számodra is egyértelmű – somolyogva nézek rá. Tudja jól, mindent tud, néha szavakba sem kell öltenem és ez tökéletes. Egy halandó nem képes ilyesmire, köntörfalaz, felesleges köröket fut és olyanokra vágyik, melyeket nem kívánok megtenni, adni. Jó ez így, tökéletes.
– Nem vagy kötőtű, miért kell mindenbe belekötni? –felsóhajtok. Rémes ez a szokás, hát nem lehetne csak úgy elengedni és örülni annak, hogy ilyen megtiszteltetésben van része? – Nyilván Clint, ki-bejárkálnak itt az emberek, meg bennem is… – kezdem érezni, hogy hangulatom meginog. Pedig egyáltalán nem kellene, segítségül hívom az ital maradékát, ezzel időt szeretnék nyerni, na meg elfelejteni a kis bosszúságomat. Hirtelen tudok váltani, néha követhetetlen is, én ezt nem tagadom, de szeretem, ha minden simán megy, úgy gurul a szekér, ami nekem kedvez. – Remélem, hogy nem – súgom halkan az ajkaiba, hiszen míg én elvesztem a hülyeségemben, ő már szembe fordult velem. Segédkezem neki a ruha eltávolításában, hátat fordítok, hogy a cipzárt könnyedén lehúzza, lábaimat megemelve lépek ki a földre hullt lepeltől, majd visszafordulok. Nem pironkodok, látott már rosszabb állapotomban is, s mostanában kifejezetten odafigyeltem arra, hogy olyan ételeket vigyek be, melyek nem rondítanak az összképen.  S immár túl könnyen esek ismét csapdájába, vágyakozva pillantok a szemeibe, elvarázsol, könnyedén vezet bele a világába. Ajkait falom, mélyről jövő sóhajjal olvadok bele a karjába, hirtelen kislánnyá válok, aki azt se tudja, mit kell kezdeni a másikkal. Ujjaimat végigtáncoltatom kockáin, és némelyikre még apró csókot is lehelek. Mindig elvarázsol velük, teljesen a hatalmába kerít, s könnyedén fejemet vesztem.
– Teljesen rád bízom – suttogom halkan az ajkaiba, majd felugrok, hogy lábaimmal átkulcsoljam derekát és sodródjak arra, amerre ő kívánja. Szorosan feszül neki a férfi testének, ajkai nem engedik szabadon a másikét, úgy falja Adoniszt, mintha már évek óta nem lett volna ilyesmiben része. Hogy érdekli-e mi folyik odakint? Nem. Hogy fog-e szabadkozni amiatt, amilyen hangok kiszűrődnek? Nem. Bár nem szokott ilyesmi történni vele ezen a helyen, tudja jól, hogy a kint ücsörgők nem kockáztatnák meg a helyüket azzal, hogy arról susmogjanak, mi volt itt. Akárhová is tartunk, abban biztos vagyok, hogy a felesleges ruhadaraboknak menni kell, így serényen szabadítom meg vendégemet azoktól. Körmeimmel lágyan szántok végig comb közepétől egészen nyakáig – nyilván több időt szentelve ölének -, majd a férfi szemeibe pislog, vággyal teli csillogással. – Ne kímélj – búgom neki édesdeden a szavakat, s innentől teljesen ráhagyom magamat. Azt csinál, amit szeretne és úgy, ahogy éppen kívánja. Úgyis tudjuk mindketten, hogy nemsoká én fogok dominálni, kivételesen meghagyom neki az örömöt a kezdésre.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Funny destiny   

Vissza az elejére Go down
 
Funny destiny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: