Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 Between the god and a demon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 14.

TémanyitásTárgy: Between the god and a demon   Szomb. Júl. 29 2017, 19:45

My demons....

Ash & Jade

Felriadok, és egy pillanatig nem tudom, miért szalad széles biztonsági öv át a mellkasom, aztán rájövök. Órákkal ezelőtt ültem repülőre, mert egyszerűen annyira kiborított minden, hogy úgy éreztem még egy rossz szó és nekiugrom Alec torkának, és olyasmit teszek, amit később még magam is megbánok. Így fogtam magam, és összedobáltam egy két váltás ruhát egy kis kézitáskába és jegyet foglaltattam a legkorábban induló gépre, görögországba. Elég random választás, mert azt sem tudom mi van igazán itt. Úgy értem a nyilvánvaló látványosságon kívül, egyszerűen csak ide indult legkorábban olyan gép, amit elérhettem.
Álmosan pislogok a kijelzőre, miszerint mindjárt landolunk és elnyomok egy ásítást is. Kinyújtóztatom magam és ellenőrzöm a kis kézitáskámat. Szerencsére a ruhám sem gyűrődött meg. Egy piros szoknyát és fekete felsőt viselek, könnyű fekete szandállal. Tökéletesen átlagos a megjelenésem, semmi feltűnő vagy kihívó nincs rajtam. Hacsak nem számoljuk bele azt, hogy az árnyakkal mindenfélére képes vagyok. Kémkedni is. Azt a leginkább mondjuk. Mindenesetre össze szedem magam, és mikor landolunk kinyújtóztatom végre magam, és elindulok én is, követve a tömeget a ülés sorok között hogy kijussak a szabad levegőre. Hunyorítok egy kicsit ahogy körülnézek, és elindulok hogy fogjak egy taxit, amit elvisz valamerre. Keresnem kell egy hotelt ahol megszállhatok, de előbb be kell ülnöm valahová wifi csatlakozásért.
A taxival végül a belvárosba vitetem magam, és keresek is egy szimpatikus étterem bárt. Nappal étterem, később pedig csak bárként működik ha jól olvastam, de igazából fogalmam sincs, mert nem érdekel.
Letelepszem egy asztalhoz miután rendeltem magamnak whiskey kávét, és a tabletemen kezdek el böngészni és szállást keresni. Meg is tetszik egy hirdetés és lefoglalok egy szobát egy hétre. Miután véglegesítem a rendelésem, nézek fel, és veszem észre a magas férfit, aki engem néz. Kérdőn vonom fel a szemöldököm.
- Segíthetek esetleg? - kérdezem, udvariasnak szánt mosollyal, mert szívem szerint durvább szavakkal küldeném el a jó édesbe, de hát mégis csak egy nő vagyok. Legalább néha úgy tehetek mint aki tényleg az.

My Wonderland | Ash *-* |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
24
⌲ Tartózkodási hely :
Vízközelben
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Between the god and a demon   Pént. Aug. 11 2017, 11:40



Jade & Acheron
Nem nagy baj, ha az ember ellenséget szerez magának, legalább otthon érzi tőle magát.

Ari a kis csillag testvérem éppen rajtam szundikált, de nem látszott, hiszen a pólóm takarta, egy egyszerű v kivágású, testhez passzolós póló, ami kiemeli a vállaimat, a mellkasom, és a karjaimat, csakhogy én már rég nem az a bájgúnár vagyok aki mindenhol feszítgeti magát, minek? Értelme nincs, ezen kívül egy rövid nadrágot és egy kényelmes sport cipőt viselek. A tetoválás formájában rajtam pihenő testvérem épp Cerberos formáját vette fel, talán megakarná látogatni? Képtelenség, mindegy. Ezt a megérzésemet mélyen eltemetem. Persze ő és Cerberos egész jól kijöttek, amikor az alvilágban voltunk. A középső feje kimondottan szerette, mondjuk a nyálát rácsorgatni minden esetben, de nem egyszer láttam ,hogy ott alszik a bestia lábai között. Bánom is én, amíg nem a gyomrából kell kihalásznom, mert akkor volt nincs kapu őr…
Bent ücsörgök a légkondicionált helyiségben, nemrég vettem ezt a helyet, Athénban, kicsit lepukkant volt, és ahhoz hogy jól működjön, az egyik félisten ismerősömet kellett megkérjem, elvégre ők legalább emlékeznek rám, nem úgy mint az emberek. Egy emberi alkalmazottnak hiába mondanék el bármit is. Szóval, a kipofozás után én magam is birtokba vettem a helyet, most épp a pultban ácsorogtam és néztem át a könyvelést, de azonnal megéreztem a démon jelenlétét, ahogy betette ide a lábát. Az órámra pillantottam, még viszonylag korán volt, jól öltözöttnek tűnt, ezért is lepett meg ,hogy nappal látom, hiszen az ő idejük az éjszaka. Kitöltöttem magamnak egy kis gyümölcs levet, jég, némi uzo , csak az íze kedvéért, majd a könyvet tanulmányoztam, senkit sem szolgáltam ki, ott volt a félisten akit erre a feladatra vettem fel, skandináv, és köze van az italokhoz, jó választás volt azt hiszem, ráadásul számos nyelven tud, szóval… nem lesz itt probléma.
A démon nőt fixíroztam, az intenzív figyelmemre érezte, hogy Ari is mocorogni kezd a bőrömön, lustán nyújtózkodik, és én még hallani is véltem a Cerberos-os ásítást, morgást. Remek… akkor figyel ő is, hogy ha kell, időben pattanhasson le a bőrömről. Ritkán veszem igénybe a segítségét, de képes akkor fényt generálni, hála a csillag mivoltának, hogy a démonok fegyverei eltűnnek attól. Hiszen a csillagokról a napfény vetül vissza.
Félrebiccentettem a fejem és a nőre emeltem a pillantásom, újra a szemüvegem pereme felett. A folyékony szürke tekintetem az ő kékjébe mélyesztettem. Most először látom tisztán a halála előtti életét valakinek, ő jó ember volt korábban, ahogy őt figyelem, ő is ugyanúgy újraéli, újra látja az eddig történteket, egészen addig amíg meg nem kötötte a paktumot Anubisszal, a megmérettetés, igen… halál lett volna a jussa, a poklokban való szenvedés. A szemeim összeszűkülnek, nem akart az lenni, ami.
- Hova-hova, kis démon? – ejtem ki a szavakat, nyugodtan, enyhe fenyegető él talán hallatszik, de nem bánom, s azt sem, hogy talán ő is sejtheti, hogy nem egy átlagos ember áll előtte, de nem vagyok olyan balga, hogy megmutassam neki a valódi erőmet, higgye csak azt, hogy én is olyan félisten vagyok, mint a mellettem épp kiszolgáló srác.
- Nagyon messzire tévedhettél otthonról? – tippelek, igen… láttam, hogy hirtelen döntés vezette ide, egészen biztos, hogy menekül, de ki elől? Miért volt Anubisz érdeke, hogy ezt a lelket démonná változtassa? Érdekelt, de azt sem fogom hagyni, hogy itt garázdálkodjon és kezdjen el gyilkolászni, többségük csak erre volt jó, s mennyi, meg mennyi démont küldtem vissza a feladójának, pontosabba, küldtem le a görög alvilág mélyére. Az előttem álló gyermekkel sem teszek másképp, de a bár közepén sem állhattam neki jelenetet rendezni, most már ráhangolódtam az energiáira, a lelkének rezdüléseire, bárhol és bármikor megtalálnám.


Paint it Black ⁞Rádió? Addig el kell jutnunk Very Happy ⁞  
×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Between the god and a demon   Hétf. Szept. 11 2017, 16:46

My demons....

Ash & Jade

Szerencsére nem volt semmi fennakadás a mai nappal kapcsolatban és bár nappal van, de igyekeztem a lehető legkevesebb időt tölteni a fényes területeken, és azonnal egy szimpatikus kissé sötétített bárba menekültem, ahol elfoglaltam egy két személyes asztalt.
Most pedig próbálom kitalálni a tabletem segítségével, hogy hol szálljak meg, és milyen szolgáltatást foglaljak magamnak. A pénzzel nincs problémám, emberként sem volt soha, mert tartalékoltam, és most igazán nincs határa annak, hogy szerezzek innen onnan pár dollárt, vagy olyan fizetőeszközt, amit csak szeretnék. Démon volnék, végtére is.
Valahogy azonban egy kicsit kényelmetlen érzésem lesz, és felpillantok, éppen egy férfi szemeibe és kis híján elejtem a kezemből a kis okos gépemet is.
- Neh... ezt... ne - suttogom magam elé, ahogy a férfi pillantása mintha égetné az emlékeimet, és lejátszódik előttem a régi szép életem, a megannyi tervem és célom. Az árulás estéje, a bordélyban töltött hónapok, és a végső megkönnyebbülésként jövő halál, mert önkezemmel vetettem véget az életemnek, és mégis itt vagyok. Nem feltétlen akartam, de most már... elfogadtam és kihozom amit lehet belőle. Felhorgadó indulattal szakítom el a pillantásom, és amíg közelebb ér, letörlöm a kibuggyanni készülő könnycseppjeimet.
- Nem teljesen mindegy? Remélem büszke vagy magadra, akárki is legyél - fordulok el tőle, mert nem akartam újraélni az egészet, hogy milyen életem lehetne ha nem történik az a bulizós este. Most ünnepelt író lehetnék, egy tuti könyv-el, és nem az ami most vagyok. Fájdalmas szomorúsággal tölt el.
- Messzire, de ha zavar a jelenlétem tovább utazom a holnapi géppel. Mindegy hová megyek, nincs célom - válaszolok neki, de nem nézek rá. Nem merek, ki tudja ezúttal mit hozna elő belőlem intenzív pillantása. Nem akarok még több fájdalmat elviselni, és a kis kézitáskámban kezdek el egy csomag zsebkendő után kotorászni. El kell ismernem, figyelemreméltó alakja van, ahogy a szemem sarkából látom, de nekem ez kevés. És tuti foglalt. Vagy homokos, amilyen szerencsém is lenne. Még jó hogy engem más érdekel. Nem, nem érdekel, verjem ki a fejemből is a hajlani eszelős vigyorát, ahogy teát próbál letuszkolni a torkomon, kávé helyett...

My Wonderland | Ash *-* |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
24
⌲ Tartózkodási hely :
Vízközelben
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Between the god and a demon   Csüt. Okt. 05 2017, 23:10



Jade & Acheron
Nem nagy baj, ha az ember ellenséget szerez magának, legalább otthon érzi tőle magát.

Hogy élvezem amit vele csinálok? Roppant jó kérdés. Nem számítottam errefelé démonra. Nem sokan mernek Görögországba lépni, azért mert tudják, hogy a görög istenek nem nézik őket jó szemmel. Ahogy én sem, és alvilági titánként egyenesen gyűlölöm őket.
Figyelem, ahogy megrendült és ahogy a kibuggyanó könycseppet törölgeti a szeme sarkából, gúnyos mosolyra húzódik az ajkam.
- Ugyan, csak egy egyszerű félvér vagyok, akit apám magára hagyott. Te is tudod, hogy a démonokat nem szívleljük. – körbe pillantottam a bárban. - Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mire vagytok képesek ha halandó életekről van szó. – jegyezem meg mintegy mellesleg. Nem, még nem mondom meg a nevemet sem.
- Ash vagyok, és te? – ütöm a vasat tovább, és felvonom a szemöldökömet, amikor meghallom, hogy tovább óhajt utazni. – Menekülsz valaki elől? – talán démon vadászok, vadászok járnak a nyomában, úgy csak annyi a dolgom, hogy félre állok, és hagyom,hogy hadd végezzék a dolgukat a halandók. Azon maroknyi csoport akik a démonok és egyéb lények likvidálására szerződtek. Azok a csökött agyú lények… Egy kettővel volt már dolgom, és el is feledtek, így élve haladtak tovább az útjukon. Néhány olykor megpróbált megölni, úgy néhány tized másodperc töredékéig, míg el nem pillantva el nem felejtett.
Még éreztem az emlékeit, bizonyos szinten összekapcsolódtam azokkal akiknek a szemébe tekintettem, volt akiknek érdekeltek a gondolatai, emlékei és érzései. Ennek a démonnak is érdekeltek az emlékei. Így nem szakítottam meg azonnal ezt az aprócska fonalat amit csak én érzékeltem. Anubisz, valamiért különleges játékszerének gondolja ezt a példányt. Vajon, ha megszabadítanám tőle, akkor megharagudna? Kit érdekel?! Hiszen az oly sokszor hangoztatott véleményem ugyan az volt a démonokról, ami eddig is.
Belekortyoltam az italomba és láttam, hogy végig mér. A démon lét előnye, hogy nem felejt el azonnal, így el tudom vele hitetni, hogy mondjuk normális ember vagyok.
- Elnézést, kérhetnék egy pohár tequilát, citrommal? – én nem foglalkoztam vele, a hangjában továbbra is töretlen lelkesedéssel beszélt és még háromszor elismételte felém ugyan ezt a kérdést, egyetlen cseppnyi bosszúság sem volt a hangjában, úgy mondta, mint akinek épp ebben a pillanatban szakadt ki a fejéből a gondolat, én nem törődtem vele, csak felvontam a szemöldököm, és láthatatlanná váltam a halandók számára, kezdett idegesíteni az isméltés, mintha beragadt volna a szöveg. Különben is, hárman vannak, miért nem három pohár tequilát kért? Emberek.
- Az ő játékszere vagy? Megsajnált, mert önnönmagad kezével vetettél véget az életednek? – vontam fel kissé a szemöldököm, visszaigazítottam a napszemüvegemet és vettem egy nagy sóhajt. Így már mindjrát más, már nem pislognak felém úgy az emberek, mintha elfeledték volna a heti nagybevásárlás listáját. A félvér alkalmazottam végre kiszolgálta a tequilás csajt, majd elém tolt egy szendvicset, erről sem felejtkezett el, hogy épp kajálni szerettem volna. Na nem mintha túlzott szükségem lenne rá, de szerettem olykor az ízeket érezni, ahogy az alkoholt is.
-- Te is tudod, hogy nem tudsz elmenekülni előle, ő teremtett, az övé vagy, de segíthetek neked, hogy ne szenvedj tovább, sőt abban is ,hogy többé ne érjen el és ne jöjjön utánad. Nem találna rád. – a hangom sötét és fenyegető, és hűs, akár a legfagyosabb éjszakákon a folyók, ahogy a ködpára gomolyog felette. Az ajánlatom, burkolt célzás volt arra nézve, hogy szívesen megölném, na nem mintha engedélyt kellene kérnem ezért bárkitől is, tőle pedig a legkevésbé.



Paint it Black ⁞ Démon vacsi popcorn  ⁞  
×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Between the god and a demon   Kedd Nov. 07 2017, 18:27

My demons....

Ash & Jade

Görögország - ahová kerültem - nem tudom mit fog nekem hozni, maradok pár napot vagy megyek tovább a következő géppel. Emberként sosem jártam még itt, és most jó ötletnek tűnt felszállni a gépre és ide jönni, de kezd egyre inkább rossz ötletnek tűnni ami azt illeti, és ezt az az ellenséges férfi be is bizonyítja, aki csatlakozik az asztalomhoz, miután újra végignézette velem azt a tragikus éjszakát, és az utána következő rémálomszerű hónapokat, aminek a végén, önkezemmel vetettem véget az életemnek. Tudom, ez szinte semelyik vallás szerint nem elfogadott, de inkább haltam meg mint hogy kibírjam amiket a testemmel műveltek, és még mindig nem szeretek teljesen meztelen lenni, pont emiatt. Anubis meg ne is álmodjon róla hogy ruhátlanul lásson!
A férfi - Ash - szavaira csak biccentek, ez már feltűnt hogy fajom miatt nem vagyok egy közkedvelt vendég.
- Tudom, bár még nem értem miért, nem vagyok olyan régóta az hogy mindent tudjak - válaszolok, és azt sem tudom hirtelen megmondani ő mi lehet, de az istenségre tippelnék az ereje alapján, amit érzek és amivel olyan könnyűszerrel tudta mozizni az emlékeimet. Szipogok még egy kicsit, és elteszem a zsebkendőt, több könnyet nem pazarlok, és össze kell szednem magam, akárki legyen is.
- Többségben igen, én még... nem vagyok képes olyan sok mindenre, bár ez ahogy elnézem biztos nem érdekel - sóhajtok fel, kissé talán lemondóan is. Sztereotípiák, sztereotípiák mindenütt. Bár nem örülök neki hogy csakis ez alapján ítél el, hogy a fajtám... az nem ÉN vagyok.
- Ash? Kellemes hangzású egy ilyen kellemetlen modorú alaknak - morranok fel, de aztán bemutatkozom én is.
- Jade Dawson vagyok, vagyis voltam. Mindegy, egyre megy - legyintek, még nem szoktam meg teljesen ezt a démoni létet, és néha hajlamos vagyok össze vissza beszélni. Ami nem tanácsos valaki előtt, aki nem Anubis.
- Az attól függ, hogy előled kell-e menekülnöm! Nem ártó szándékkal érkeztem, de semmi kedvem bizonygatni bármit is, szóval ha nem tetszik hogy itt vagyok, akkor inkább elmegyek - ráncolom össze kissé a szemöldökeim, mert most nem keresem a bajt. Igazából, eddig sem kerestem soha, és mégis megtalált azon a bizonyos szörnyű estén, és még mindig összeszorul a torkom kicsit, de az elfojtott indulat mindössze ennek szól. Annak, amit velem tettek.
Figyelem a férfit, valami nem tetszik benne, de nem tudom micsoda, még nem. Sokkal erősebbnek érzem, mint eddig bárkit akivel találkoztam és nem volt ember, és mégis haragszom. Nem feltétlenül azért, mert belenézett az emlékeimbe hanem mert előhozta ezeket, és nem volt tekintettek kicsit sem arra hogy nemrég még ember voltam, és csak egy egyszerű lány, egyszerű álmokkal. Hülyeség duzzogni rá emiatt, és mégis...
- Nem tudom miért csinálta, de fejébe vette hogy visszahoz, noha én nem kértem rá. Remélem élvezted látni azokat az emlékeket, amik a halálba hajszoltak, és jól szórakoztál a kétségbeesett nyomoromon - préselem ki magamból, ahogy a kis táskám után nyúlok, és visszateszem a benne lévő tokba a tabletet. Majd keresek egy másik nyugodt helyet, vagy visszamegyek a reptérre és ott nézek egy másik járatot ami elvisz innen. Nem kockáztatom meg hogy felpofozzam, mert azzal csak a sértett nőiességem lenne előrébb, és még nem halhatok meg. Még nem.
- Tudom, érzem rajtad a halált, nem tudom miért vagy hogyan, de tudom hogy komolyan megtennéd. Még ne. Még kell egy kis idő, hogy elrendezzem a dolgaim. Nem menekülök előle, csak kellett egy kis idő és távolság hogy tiszta fejjel gondoljam végig hogy akarom-e ezt az életet. Akarok-e második esélyt. Bár ez aligha érdekel téged, ezt remekül bebizonyítottad. Szóval, most ha megbocsátassz, magadra is hagylak, hadd szórakozz valaki máson - mosolyodok el, és annyi élt és gúnyt sűrítek bele, amennyit csak tudok. Az asztalra helyezem a kávém árát, és felállok. Nem adom meg neki azt az elégedettséget hogy hisztis csitri módon kiviharzok, pedig de mennyire szeretném. Inkább lassú, megfontolt léptekkel haladok kifelé, mert inkább a vakító napfény, és fejfájás mint ez a seggfej!

My Wonderland | Honey <3 |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Between the god and a demon   

Vissza az elejére Go down
 
Between the god and a demon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Európa más részei-
Ugrás: