Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Kedd Szept. 19 2017, 18:02

Kedd Szept. 19 2017, 14:30

Kedd Szept. 19 2017, 14:21

Kedd Szept. 19 2017, 14:11

Hétf. Szept. 18 2017, 22:02

Vas. Szept. 17 2017, 20:30

Vas. Szept. 17 2017, 20:10

Vas. Szept. 17 2017, 19:39


Share | 
 

 Your Love is My Drug

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
klubtulaj - táncos
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 14.

TémanyitásTárgy: Your Love is My Drug   Hétf. Júl. 31 2017, 20:53

to; Clint
Lovely breakfast




A telefon halk csörgésére ébredek meg, csukott szemmel tapogatom ki, merre lehet az átkozott. Nincs kedvem most senkihez, így addig tapogatom, míg végre el nem hallgat. Ma nem vágyom semmi másra, csak nyugalomra és békére, ezért jöttem ide este. Azért hoztam vacsorát és édelegtem itt úgy, mint egy született háziasszony, mert tudtam, hogy tőle éppen azt kapom, ami kell. A viszont látás öröme, pedig mindig észveszejtő tud lenni, számomra most is az volt.
Óvatosan nyújtózkodom, pilláimat lassan nyitom ki, nem szeretném őt felébreszteni egyetlen egy rezdülésemmel sem, mindenre odafigyelek. Egyik lábam a földet éri, óvatos mozdulattal követi a másik is, lassan a testem is megemelkedik és így tovább, egészen addig, míg már semmim sem érinti az ágyat.
A hozzám legközelebb eső ruhadarabot veszem fel, ami nem más, mint az ő inge. Egyetlen egy gombját teszem csak a helyére, majd lassú léptekkel indulok kifelé. Úgy mozgok a lakásban, mintha az enyém lenne, mindennek tudom már a helyét, tisztában vagyok azzal, mihez lehet nyúlni, s mihez nem. Szerzek magamnak egy pohár vizet, hogy a dehidratáltságomat enyhítsem, aztán, hogy elüssem az időt, úgy határozok, hogy készítek valami reggeli félét.
Magamnak felteszem a kávéadagot, neki pedig a kedvenc teáját készítem el. Nem kell tőlem nagydologra számítani, csak pár szelet pirítósra és tojásrántottára futja, soha nem voltam az a nagy főzőzseni, így most nem igyekszem meghazudtolni magamat. Egy kis erőltetés belefér, így miután mindennel készen vagyok, egy tálcára pakolom őket és visszariszálok a hálóba. Egy angyali mosollyal lépkedek be az ajtón, az ő oldaláról közelítem meg az ágyat. A tálcát leteszem az éjjeli szekrényre és az arcára adott csókkal igyekszem felébreszteni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
színész
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Your Love is My Drug   Hétf. Aug. 07 2017, 11:28

sokáig aludnék, többnyire későn fekszem és korán kelek, kínosan ügyelve a napi rutin bizonyos pontjaira és fontos dolgokra. Isteni létem sosem volt ok arra, hogy átadjam magam a nemtörődöm lustaságnak: ahogy azt még a régi időkben kora gyermekkoromtól megszoktam, a testnevelés, testmozgás mindig is fontos és kiemelt része volt a létemnek. Ha egy olyan világban szocializálódik valaki, ahol ez alapvető követelmény és séma, az nem szívesen mond le erről a későbbiekben sem. Még akkor sem, ha annyira nem volt átlagosnak nevezhető a gyermekkora és aztán ifjú élete, mint nekem... szóval ilyenkor már általában ébren vagyok és,- mint évezredekkel ezelőtt is-, a reggeli tornát és erősítést szoktam végezni, ami felébreszt és felpezsdít. Nem kávézom, helyette a mozgás adja nekem a "koffeint" és indítja el a napom. Most mégis más a helyzet: egyik oldalamról a másikra fordulok s húzom a lóbőrt. Rossz szó mégsem érheti a ház elejét, mert más a dolog felelőse, aki ezért büntetést is érdemelne. Mondjuk karóba húzás... vagyis az már tulajdonképpen megvolt. Akárhogy is, azért lassan magamhoz térek, ahogy félálomban öntudatom keresni próbáló lényem orrát megcsapják a reggeli illatai, majd egy lágy csók tényleg felébreszt. - Háhhh - ásítok s nyújtóztatom meg tagjaim, majd tekintetem Annie-ra emelem, miután már szemeim végre rendesen kinyíltak. - Jó reggelt édes. Valaki igen ügyesen próbál háziasszony lenni. - kacsintok rá. Tudom, hogy milyen az életvitele s azt is, hogy ez nem az ő szerepköre, de a szavaim elismerésről tanúskodnak és arról, hogy ezt a kis gesztust nagyra értékelem a magam részéről. Felülök az ágyban, majd, ha még remélhetőleg nem húzódott el tőlem is kap egy kis csókocskát édes pofijára, hogy aztán az én tálcámat magam elé kerítsem. - Köszönöm virágszál, ez igazán jól esik... talán mégse fenekellek el, amiért már egy órája az edzőteremben kéne lennem, de ehelyett veled aludtam az igazak álmát. - ennyi belefér, hangom játékosan cseng, de ő is nagyon jól tudja, hogy mennyire örülök, hogy itt van velem. Nagyon sokat jelent számomra egy ilyen idilli, mondhatni meghitt ébredés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
klubtulaj - táncos
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Your Love is My Drug   Hétf. Aug. 07 2017, 12:20

to; Clint
Lovely breakfast




Mosolyogva nézem, ahogy ébredezik, tisztára úgy érzem magam, mint amikor a herceg várta, hogy Csipkerózsika végre felébredjen, bár tény, hogy nekem azért sokkal jobb rész jutott ebből. – Ha az nem is, de próbálok odafigyelni rád, hogy érezd a törődést - háziasszony én soha nem leszek, ezt ő is pontosan jól tudja, hiszen elég régóta ismer. Kipróbáltam már azt a szerepet, nem jött be, nem nekem való, maximum abban a formában, ha egy domináns milf lehetek közben…hmm ehet ez lesz a következő szerepem. A csókot örömmel fogadom, ha nem kapnék talán még ki is követelném, de így sokkal boldogabb a kép.
– Ühm, ma lusti napot tartasz velem, szóval csessze meg az edzőterem – ebből nem engedek. Bár elméletileg nem vagyunk megnevezve, mint pár, mert hát ugye nekem ettől a nem létező szőr is felállna a hátamon, mégis lassan többször jövök ide, mint a saját lakásomba, amikor a városban tartózkodom. A vicc az, hogy jelenleg egyedül ő van, akit megnevezhetnék az életben és ez számomra is egy kissé meglepő. Becsülöm és tisztelem őt, hogy még mindig elvisel és nem indította meg ellenem a bosszúhadjáratát, amit bizony megérdemelnék. S bár párszor már átrágtuk magunkat ezen a dolgon, én még mindig szentül hiszem, hogy valamikor csak jön egy olyan pillanat, hogy azt mondja, na most már elég.
Átmászok rajta, hogy a „helyemre” kerüljek és lopok a tálcáról pár falatot. Nem szoktam túlzásba vinni a reggeli témát, azt hiszem ő az, aki rászoktatott, hogy igenis muszáj valamit bevinni a kávé mellé. Én meg már úgy vagyok a dologgal, hogy inkább elhagyom, okos kislányként teljesítem a „parancsot”, csak azért, hogy elkerüljek egy vitát. A kávés bögrét úgy tartom a markomban, mintha minimum az életem lenne benne, s mosolyogva nézem a már - már túlzottan is idillire sikeredett pillanatot, amelyet a kölök megérkezése tör meg. Nyüszítve néz fel rám, az ágy mellől én pedig kihasználva az alkalmat, hogy Adonisz éppen valami mással van elfoglalva, felveszem és az ölembe teszem Jacket. – Legszívesebben egész nap csak babusgatnám – a tálcára került némi eledel a kölyök számára is, így a kezemből adok neki, figyelve arra, hogy nehogy megsértsen az éles fogaival.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
színész
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Your Love is My Drug   Kedd Aug. 15 2017, 01:34

- Érzem cicám, ha együtt vagyunk, nem szoktam elhanyagoltnak érezni magam. - felelek Annie kijelentésére, ahogy immár lassan teljesen magamhoz térek. Csoda, hogy ő ébredt előbb s nem én, igaz az elmúlt időszakban talán picit jobban meg is hajtottam magam a kelleténél a színházban is. Új darab több plusz munkával járt, én pedig bevállaltam, hogy részpróbákat is tartsunk túlórában. Na meg itt van ugye Annie is... a szőkeség megérdemli a figyelmem s én kellő mennyiséget áldozok is neki, most is könnyed reggeli csókkal fogadom nagylelkű kedveskedését. - Mióta is osztod be a napirendem? - kérdem cukkolva kicsit. - De egye fene, ennyi talán belefér. És, ahogy téged ismerlek, ha erőteljes testépítés nem is, de azért némi kardio belefér a napba. - kuncogva kacsintok rá, hiszen a tegnap edzést is ilyenfajta "edzéssel" töltöttük. - És mit akarsz csinálni egy lusti napon? - fura, de kevéssé ismerem ezt a fogalmat. A régi időkben teljesen más volt a napirend és a semmittevés fogalma az emberek java részének ismeretlen volt, még az arisztokratáknak is megvolt egyfajta szigorú napirend, én pedig mindig tartottam magam valamihez. Ez jelentette a kapaszkodót, a segítséget, aminek a deszkáján átvészelhettem az idő tengerén ennyi időt anélkül, hogy teljesen megzakkantam volna. A körforgás mint olyan, isteni létem alapköve s ezt a természetem nem tudom levetkőzni. Ennek pedig Aphrodité is a része. Míg eszem a reggelim, átfut az agyamon, hogy ő ezt egy bizonyos szempontból mennyire kevéssé tudja megérteni s olykor mélabús, vagy baljós megjegyzéseket kapok tőle mindazt illetően, ami kettőnk között van. Nevén nem nevezett kötelékünk akkor is kötelék, ha ő ilyen módon tart tőle s nem akarja igazán elhinni, még mindig. Valahol meg tudom érteni, hogy a "szabadulás" vagy másoknak az "eltűnés" élménye a kereszténység előretörésével traumatikus élmény volt és nehezen emészthetővé tett bizonyos dolgokat. Tán a lány számára is hasonló élmény volt az egész, megviselte, ahogy a korábbi tisztelők hada, az áldozatok elapadtak, az élet szépen megváltozott s a korábbi keretek, melyek öröknek tűntek, semmivé váltak. Nem csoda, hogy nehezére esik elfogadni a tényt, hogy a múltjából van egy olyan állandó sarokkő, amire akár nyugodtan támaszkodhatna is. Csakhogy a jelek szerint nem bízik annyira magában... eddig jutok gondolataimmal, mert közben megérkezik a kölyök is. - Elhiszem, mivel nagyon aranyos. - vakargatom meg a kis szőrös kobakját. - De lehet nem kéne felengedni az ágyra... ez így nem következetes nevelés. - próbálok szigorúan nézni, de azért a kérdés maga komoly.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
klubtulaj - táncos
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Your Love is My Drug   Kedd Aug. 15 2017, 12:36

to; Clint
Lovely breakfast




- Hát mit? Lustálkodni – elnevetem magamat. – Arra vágyom, hogy ne kelljen semmivel se foglalkozni. Semmi munka, semmi család, semmi az égvilágon. Lazaságot és kényelmet kívánok, esetleg az ágyból felkelhetünk, de nincs főzőcske, nincs takarítás, nincs semmi ilyesmi.. – nem gondoltam arra, hogy el kell ezt magyarázni. Oké, én se gyakran tartok ilyesmit, talán félévente egyet, de most úgy érzem, kell. A testem és az elmém követeli azt, hogy pihenjek, hogy kényeztessem magamat egy olyan nappal, amikor rajtam kívül maximum csak Clint számít, meg a kölyök.
– Majd én azt eldöntöm, hogy beengedem-e az ágyba vagy nem – harcias anyaként ugrom a dologra. Enyém, én kaptam, én ronthatom el úgy, ahogy szeretném. Az ölembe is veszem a kölyköt, hogy megsimogassam és játsszak vele, adok neki pár falat ennivalót még, aztán a földre teszem útjára engedem. – Elviszem magammal Los Angelesbe és ott lesz velem, majd amikor én jövök látogatni hozzád ő is jön.. Túl szorosan fognád szegényt, szabadabb élet kell neki – nem is tudom, hogy tényleg a kölyökről beszélek-e. Furcsa, de egy kissé úgy is hatnak ezek a szavak, mintha magamnak is azt kérnék. Pedig aztán nem panaszkodhatok, mert mindent megkapok a férfitól, amire csak szükségem van. Szabadságot, vágyat, érzelmeket és gondoskodást, hát mi több kéne még? Így, hogy egy másik városban töltöm napjaim többségét, felüdülés néha betérni ide és úgy érezni, mintha otthon lennék. De nem láthatok ebbe sokat, mert akkor megint jön az elrontom rész, a többet nem akarok, a megkötöm magam és minden egyéb, melytől bepánikolni szoktam és menekülni. Nem tudom, hogy neki mennyire jó, ha nincs megnevezve, sokszor töprengek azon, hogy még mindig azt játszom, amit régen. Magamnak akarom, közben pedig nem vagyok arra képes, hogy én csak ráfigyeljek. Önző vagyok, akaratos és ha meglátnám valaki más mellett, azt hiszem még gyilkossá is válnék. Reménytelen ez a körforgás.
Egy mélyről jövő sóhajjal igyekszem távozóra bírni ezt a gondolatmenetet, segítségképpen pedig tömök magamba egy kevés ételt még és a kávémat kortyolgatom. Az öregházas életmódnak biztos megvannak a maga szépségei, de mindig arra jutok, hogy én magam erre nem lennék képes. Jobb kezemet előre nyújtom, ujjaimat megjáratom, nézegetem őket. Hiányzik-e a gyűrű? Azt hiszem nem, persze kell az ígéret, de hogy az ékszerformájában kerüljön rám, elképzelhetetlen. még jó, hogy nem tartunk itt. Tekintetemet Adoniszra vezetem, lábamat átvetem az övén, talpammal végigsimítok a lábán, s mosollyal az arcomon konstatálom, hogy jó ez így.  Egyelőre.
– Filmezhetnénk is ma, meg nem tudom, vannak videó játékaid? Vagy olyan igazi régimódi társas, vagy ilyesmi? – kiindulásnak akár jó is lehet. A lusti napnak lehet egy ilyen része is, sőőőt akár az egész szólhatna erről felőlem, rendelünk mellé még valamit és már kész is a mai móka, így akarom, erre vágyom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
színész
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Your Love is My Drug   Hétf. Aug. 21 2017, 14:07

- Tehát semmittevés, értem. - bólintok a magyarázatra. Azért nem volt teljesen egyértelmű, hogy mi fér bele és mi az, ami nem, hiszen mindenkinek más a kikapcsolódás... nekem például az edzőterem bizonyos tekintetben annak számít, a jelek szerint, viszont Annie számára nem, így az már egyértelműen ki is esett a listáról. - Ha azt akarod, hogy engedetlen legyen és problémákat okozzon, ám legyen, elsősorban neked kell majd akkor megküzdeni vele. - vonom meg a vállam, mert ha így áll a dolog, akkor tényleg nem az én gondom, hogy egy rosszul nevelt és elkényeztetett állat keserítse meg a napokat. Ha nem akarja, hogy beleszóljak, hát nem fogok, mint ahogy az ő életébe sem. Ugyanis érződik némi mögöttes tartalom, egy rejtett él a szavaiban, közlendőjében és úgy hiszem, hogy értem ezt. Vagy csak én látom bele azt, amit eddig már megszoktam? Nem lehetek benne biztos, de csak a múlt tapasztalataiból tudok meríteni és következtetéseket levonni, márpedig a múltból mást nem látok, csak azt a tendenciát, hogy Aphrodité besétál az életembe, elszórakozunk, majd amikor megkapta, amit akart, elégedetten távozik, bennem meg kavaroghat tovább minden érzés, amennyiben hagyom nekik és nem ütöm el mondjuk némi hedonizmussal a dolgot... idilli nem? Valami oknál fogva mégis félreraktam réges-régen a kérdést, hogy mi ideális és mi nem, egyszerűen megélem, sodródom és ennyi. Talán azért, mert jelenlegi létem okozója ez a szőkeség, aki itt ficereg rajtam, az ujjait nézegeti és angyalian mosolyog, mintha minden a legnagyobb rendben lenne így a világon, én pedig, mint egy holdkóros, még el is hiszem neki. Baj van, mindig is volt, de megoldás talán sosem lesz. - Film van, talán még valami társas is akad, bár elég régen volt, hogy én ilyesmivel valamikor is foglalkoztam volna... - valahogy a játék, mint olyan, leginkább a színészetnél merül ki nekem. Oké, pár pakli kártya biztos, hogy van itthon, meg dobókockák is, elvégre a kockázás olyan ősi szórakozás, ami az én életemben is nagyon régen jelen van. - De a lusti nap nem jelent disznóólat. - mosolygok, majd a reggeli maradékait kiviszem a konyhába és eltüntetem. Zavarná a pedantériámat, ha itt állna a holmi. Utána pedig jöhet a reggeli utáni fogmosás. - A kölyköt is le kéne vinni egy sétára azért így reggel nem? - kérdezem, mikor visszaérek a hálóba elégedetten a nagyjából helyreállt renddel a lakásban. A tegnap eldobált ruháim azért még összeszedem a padlóról, majd, ha már lustálkodós nap lesz, a pizsama gatya helyett tiszta bokszer alsót húzok, meg egy laza pólót, amiben itthon kényelmesen el lehet lenni. Öltözés után elégedetten nyújtóztatom meg magam, érzékelve a kis jóleső fáradtságot tagjaimban, amit a tegnap este hagyott könnyed mementónak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
klubtulaj - táncos
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Your Love is My Drug   Szer. Aug. 23 2017, 20:11

to; Clint
Lovely breakfast




Valahogy úgy érzem, mintha kissé kezdene megfagyni közöttünk a levegő. Pedig egyáltalán nem ez volt a célom azzal, hogy a kölök és a magam függetlenségéről kezdem el beszélni. Hozzáteszem nem is tudatosan történt mindez.. Nézem őt, próbálok valamit leolvasni az arcáról, reménykedem abban, hogy ő nem azon agyal, ami az én agyamat szállta meg. Ilyenkor szokott előjönni a sok ostobaság, látom, miképpen fogom elrontani az egészet, hogyan fog alakulni, ha beleélem magamat. Most minden jól megy, persze megesz a fene, hogy tudom, van más is. Mert hülye lenne, ha nem tartana még legalább egyet… Mindennap kínoz eme gondolat, de nem állhatok elő azzal, hogy hagyja a nőket a fenébe. Nem hiszem, hogy hinne nekem, hogy képes lenne bízni abban, hogy én meg tudok maradni egy valaki mellett. Persze emiatt nem vethetem meg, hiszen tudjuk jól ki vagyok én.. Azonban azt is be kell látnom, hogy mióta ismét egymásra találtunk nem sikerült félrelépnem, micsoda trauma ez a lelkemnek.
- Jézusom, te hogyan szoktál szórakozni és lazítani? – elképedve nézek rá. Tudom én, hogy komoly, felnőtt és dolgozó férfi, de hát mindenkinek van olyan pillanata, amikor lazítani van kedve. Ilyenkor pedig kétlem, hogy csak az ital, meg egy könyv lenne a társasága az uraságnak, mert ha igen, akkor komolyan lepetézek. - Hát akkor mást nem, szerzünk be. – elég nagy a város ahhoz, hogy hamar hozzájussunk. Persze maga a filmnézés is csábító, de be kell látnom, hogy én elég hamar megunnám, hogy egy helyben üljek/feküdjek, annak csak egyetlen egy vége lenne.. Bár ugye annak is megvan a varázsa és bizony nagyon is tudom élvezni a dolgot.
– Igazából mi már voltunk sétálni, de persze mehetünk még egy kört, ha szeretnél mozogni egy kicsit – bizony én, Aphrodité elintéztem már ezt. Oké, nehezen ment, azt hiszem sikerült a lakótömbnek megmutatnom a pizsamámat, de hát nem érdekelt. A lényeg az volt, hogy minden meglegyen mire Adonisz felkel, nem tudom említettem-e már, de tudok ám jó fej lenni.
Csüggedten nézem, ahogy a lusti napról szövögetett álmaim szépen lassan tovaszállnak. Clint rendmániája lesz a végzetem, nem értem, hogy egy napig miért ne élvezhetnénk csak egy kicsit a káoszt. Leteszem a kölyköt a földre, majd én is kimászom az ágyból, magamhoz veszem a tálcákat. Lassan elindulok, öltözékem már megfelelő, talán még sok is egy itthon lévős naphoz. Lépteim a konyháig vezetnek, ahol a pultra pakolom le a reggeli maradékát. A kávéfőzőből kiöntöm a maradék fekete löttyöt egy termoszba, magamra kapom a szandimat és várakozóan pillantok körbe.
– Felőlem mehetünk, ha felimádkozod rá a hámot és a pórázt – én még egyszer neki nem állok. A kölyök neveletlen és nem bír megmaradni, ami egyértelmű, hogy az én hibám, így nekem kéne őt kergetni, de ma reggel már megvolt ez a torna számomra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Your Love is My Drug   

Vissza az elejére Go down
 
Your Love is My Drug
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Lakások-
Ugrás: