Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Jasmine Ingram, Lavenia King

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 23:29

Yesterday at 23:27

Yesterday at 23:02

Yesterday at 22:45

Yesterday at 22:45

Yesterday at 22:43

Yesterday at 22:41

Yesterday at 22:36

Yesterday at 22:23


Share | 
 

 Surprise Honey

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Rendezvényszervező
⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 24.

TémanyitásTárgy: Surprise Honey   Szer. Aug. 09 2017, 22:22



Christopher & Mira

Imádom a kinti életet, nem tudok betelni azzal, ami a világban történik. Persze van itt rossz, meg terror és ilyenek, de végre nem csak mi vagyunk kettecskén. Félreértés ne legyen, megvolt annak a szépsége, hogy kedves férjemmel csak mi voltunk, közelebb kerültünk egymáshoz, s nem öltük meg a másikat. Azt hiszem ez manapság nagyon nagy szó, bár mi már elég régi vágásúak vagyunk, s részemről a szerelem szemernyit sem halványodott.
A munkát kifejezetten élvezem, kibontakoztathatom a kreativitásom és a parancsolgatási vágyaimat, melyeket otthon igyekszem elnyomni. A rendezvények megszervezése látszólag nem igényel nagyon sok tervezést és szervezést, de bizony sokszor fordult elő mostanában, hogy késő estig sikerült kimaradnom és mikor hazaértem feszülten és fáradtan estem bele az ágyba. Azt hiszem, ez egy kicsit kezdi rányomni a nehezéket a kapcsolatunkra, bár szerencsésnek gondolom magunkat, mert soha nem volt olyan szintű veszekedésünk, mely mélynyomokat hagyott volna. Annak érdekében, hogy ezt a golyót most is kikerüljük úgy döntöttem, hogy kihagyok végre egy napot és annak szentelem a szabadidőmet, hogy egy jó kis meglepetést készítsek elő a kedvesemnek.
Az egész lakást csillivillire takarítom, minden patentül passzol mindenhez és a rendelés helyett én magam főzök neki valami finomat, melyre mostanában nem igazán volt alkalom. Nem vagyok egy Gordon Ramsey, de azért el tudom készíteni neki a Lotharingiai quiche-t. Mert azt szereti és talán még sikerül is úgy megcsinálni, hogy ehető is legyen. A konyhában káosz uralkodik, a zenelejátszón csak úgy üvölt valami aktuális pop dallam én pedig popómat riszálva szambázok ide-oda a teendők között, miközben még énekelgetek is. Tarját és hagymát dinsztelek, közben A tojásokat a tejszínnel, a sóval, borssal és szerecsendióval közepes tálban habosra keverem, a tészta már pihen egy ideje a hűtőben. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy végre minden klappol és még a megfelelő bort is sikerült beszereznem a vacsorához. Már csak egyetlen egy tényező hiányzik, az én szeretett férjem, bár ahogy jelenleg állok még pár percet igazán késhet, szeretném szépre kicsípni magam és nem a maszatos ruhámban, felkötözött hajjal várni itthon a drágámat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Személyi testőr
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Surprise Honey   Pént. Szept. 08 2017, 23:18



Mira & Chris

A kormányon dobolva várom, hogy végre elinduljon a sor, de semmi… Tudtam! Tudtam, hogy pont most kerülök dugóba. Ilyen az én formám. Csak velem történhet ilyen… Szóval most várok. Meglazítom nyakkendőmet, majd pár centi előrehaladást követően le is fejtem magamról. Csak arra jó, hogy szorítja a nyakamat ebben a melegben. Merthogy borzalmasan fülledt a levegő, ami körülvesz minket. Kibírhatatlan. Ilyen időben sajnálom leginkább Mirát, mert ő rendezvényszervezőként ezt kifejezetten megsínyli. Természetesen, a személyi testőrnek mindenhová az elnök úrral kell mennie, de még szerencse, hogy ilyenkor a drága unokám nyugton van. Miráért viszont aggódok. Nem kellene negyven fokban kint lennie. Nem szeretném, ha bármi baja esne.
Ahogy ez a gondolat elő-előfurakszik elmém különböző zugaiból, arra eszmélek, hogy megindult a sor, és immáron rendesen lehet haladni. Hihetetlen, hlgy este nyolckor ekkora a forgalom…
Leparkolok a csodálatos - és nem js kicsi - kertesházunk előtt. Majd később beállok a garázsba. Ráér. Amúgy sem olyan drága az autó, hogy bárki el akarná lopni. A környéken a miénknél sokkal magasabb kategóriájú Cabriok és egyéb luxusautók vannak. Az autótolvajok paradicsoma… lenne a hely, hogyha nem állna fokozott védelem alatt. Mindegy… most nem érdekes, hogy mi lesz az autóval. Csak át akarom végre ölelni szeretett feleségemet. Át akarom ölelni, és érezni az illatát. Elkölteni vele a vacsorát, ami igazából mindegy, hogy mi. A lényeg, hogy Vele lehessek, mert reggel óta már nagyon hiányzik.
Belépek az ajtón, és egyből megcsap kedvenc ételem illata. Ez nem lehet igaz! Komolyan megcsinálta! De ő hol lehet? Bekukkantok mindenhová: a konyhába, a nappaliba, a spájzba, a mosdóba, majd a hálóban találom meg. Háttal áll, és nem valószínű, hogy meghallotta az érkezésemet. Közelebb lépek hozzá, és lassan derekára csúsztatom kezeimet. - Hazaérek, és mi fogad? - suttogok fülébe, és derekánál fogva közelebb húzom, hlgy megölelhessem. - Finom illatok, csodás látvány, zene… de az én egyetlenem sehol. - korholom viccelődve. Nem gondoltam volna, hogy főzni fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Rendezvényszervező
⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 24.

TémanyitásTárgy: Re: Surprise Honey   Vas. Szept. 10 2017, 12:45



Christopher & Mira

Az utolsó simításokkal is végzek, szépen megterített asztal, közepére odakerül az étel. Annyira nem esek túlzásba, hogy még gyertyát is gyújtsak, bár szeretem a romantikát, de ez már nekem is sok lenne. A felhalmozódott koszos edényeket sebesen dobálom be a mosogatógépbe, majd szigorú tekintettel körbenézek, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg minden a megfelelő helyre került-e. Egy félszeg mosollyal arcomon, elindulok a hálóba, hogy a megfelelő ruhát is magamra öltsem végre, miután átesek egy frissítő zuhanyon. Nem hagyhatom ki, hiszen az étel illata beleivódott bőrömbe, én pedig kifejezetten nem szeretem, ha azt kell szagolgatnom.
A törülközőt magam köré csavarva riszálok be a hálószobába, ahol már az ágyra terítve vár egy sötétkék ruha. Nem estélyi, nem túlzott benne az elegancia, csupán csak az alkalomhoz illő, amolyan megadom a módját és csinosba mutatom magam gönc. Éppen a cipzárral bajlódok, mikor kintről léptek neszét hallom. Óvatosan igazítok a ruhán, belelépek a kiválasztott cipőbe, a tükörben még egy lopott pillantással végigmérem magam és már simulhatok is bele a kedvesem karjába.
– Az egyetlened a ház legfontosabb helységében várt rád, kell ennél több? – mosolyogva fordulok szembe vele, kezemmel megtámaszkodok a mellkasán és csillogó tekintettel nézek fel rá. – De jó, hogy itt vagy – közelebb hajolok hozzá és egy szenvedélyes csókkal üdvözlöm őt. – Talán még a késést is megbocsájtom neked – mosolyogva nézek rá. Nem szeretem a tényt, hogy nincs egymásra sok időnk, annyira megszoktam, hogy mindig a közelemben van és szinte el sem válunk egymástól. Ez most pedig merőben más, sok az inger, sok időt kell egyedül lennem. Utálok egyedül lenni.
– Gyere együnk, mielőtt kihűl – megfogom a kezét. Neki nem kell puccparádéba vágnia magát, ő így is tökéletesen fest, ezért ha véletlenül ez megfordul a fejében, tőlem meg se kapja rá az esélyt, hiszen már húzom is kifelé a konyhába. – Nem tudom milyen lett, talán ehető. Ha nem, akkor van a hűtőben mirelit kaja, szóval az megment minket – nem vagyok egy konyhatündér, most próbálgatom a szárnyaimat kibontakoztatni. Éppen ezért készültem fel minden eshetőségre, mert nem szerettem volna cserben hagyni őt. Eléggé kellemetlen lenne, ha nem tudnék vacsorát tenni a férjem elé, jó pár évre elszégyellném magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Személyi testőr
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 25.

TémanyitásTárgy: Re: Surprise Honey   Szer. Okt. 18 2017, 23:09



Mira & Chris

Végre vele lehetek. Senki sem zavar minket. Csak mi vagyunk, ő és én... Mi ketten. Már nagyon hiányzott ez a felállás, így sokáig ölelem, még ha esténkét is ezt csinálom. Kell! Igényt tartok a közelségére, de nem mindig van erre alkalmunk. Most azonban...
- Ezt vegyem utalásnak? - villantok egy huncut mosolyt, hisz egy egyértelmű felkérést hallhattam tőle. Nem is kérdés, hogy sakkozni fogunk vacsora után, és a cél természetesen a király mozdíthatatlansága. Már nem vagyunk a Tartaroszban, talán sikerül is befejezni a játékot.
Viszonzom lágy, mégis érzelmekkel, vágyakkal teli csókját, és megtámasztom a homlokainkat. Jól esik ez a nyugalom, ami a szituációból árad, de amikor ismét megszólal, eltűnik az érzés, helyébe pedig vidámság lép.
- Nagyra értékelem ezen döntésedet. - kuncogok, és mire észbe kapok, már a konyhában is vagyok, bár nem emlékszem, hogy is kerültem ide. Mindegy, nem fontos. Álmos vagyok már, a memóriám is kihagy, szóval nem róhatja fel feledékenységemet senki.
Leülök az asztalhoz, és mélyen magamba szívom édes feleségem alkotásának illatát. Nem tudok betelni vele, és még csak el sem kezdtem enni… Szedek hát egy keveset, és megkóstolom az ételt. Ahogy számba kerül az első falat, még a szemeimet is lehunyom, olyan finom. Kiélvezem az összes ízt, és vagy ötvenszer megrágom, hogy semmi ne menjen kárba.
- Nem ettem még ilyen finomat, nincs szükség a mirelitre. - és ez abszolút nem túlzás, ugyanis Tartarosznál a kaja nem volt a legjobb, a fenti világban pedig még nem ettem olyan sok ételt. Nem ismerem a hagyományos kajákat, se azt, hogy melyik villával mit kell enni. Ami azt illeti, ez utóbbit feleslegesnek is tartom. Villával sok mindent lehet enni, ne korlátozzanak. - Hiányoztál. - törlöm meg a számat pár falat után, és nézek feleségem szemeibe. Lehet, hogy ez egy általános, elavult szöveg, de eddig nagyon sokat voltunk együtt, most meg szinte csak este találkozunk. Nem elég egy egészséges kapcsolatban.
Leteszem az evőeszközöket, és aprólékosabban is megnézem Mirát. Nem tudok betelni a látvánnyal. Csodálatos választás ez a ruha, ami rajta van, bár kétségtelen, hogy legszívesebben megszabadítanám tőle, amint ez lehetséges.
Felállok, elpakolom a tányérokat, és kedvesemhez lépek, akinek fülébe súgok. - Megbolondítasz! - mormolom, és nyakába csókolok. Egy szó, de benne van minden. Benne van a vacsoráról alkotott véleményem, a kinézetének hatása rám és mêg ezer más is. Az illatok, a puha bőr, és sorolhatnám napestig. De nem teszem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Surprise Honey   

Vissza az elejére Go down
 
Surprise Honey
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Washington D.C. :: Lakóövezet-
Ugrás: