Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:24

Hétf. Nov. 12 2018, 14:44

Kedd Nov. 06 2018, 00:08

Hétf. Nov. 05 2018, 11:28

Vas. Nov. 04 2018, 22:46

Csüt. Nov. 01 2018, 21:46

Csüt. Nov. 01 2018, 18:09

Szer. Okt. 31 2018, 17:58


Share | 
 

 Eirwen O'neil-Jameson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Csatlakoztam :
2017. Aug. 10.

TémanyitásTárgy: Eirwen O'neil-Jameson   Kedd Aug. 15 2017, 20:04

Eirwen O'neil-Jameson
idézet a karakteredről
Eirwen
22
Félisten
Madeline Ford
Fordított anya-lány kapcsolatban
Hetero
keresett
Az őszintét megvallva, még halvány gőzöm sincs, mire vagyok képes, de a múltkori viharból ítélve... nem keveset örököltem a tengeristentől, aki túlcsorduló  hálája közepette sikeresen elültette magját édesanyám termékeny kertjében. Tehát... igen, jól értetted: félig isten vagyok! Meg anyám révén, aki féltörp, félelf és sjövættir, sok más minden is. Szóval vetekedhetek bármelyik kávézó leges leggyümölcsösebb smoothie-jával. Most mondd, hogy nem…  
Nem tudom, mennyire számít képességnek, de nagyi szerint bizonyára anyutól örököltem a makacsságomat és a méretes számat. Szóval… az is képesség, ha nem tudsz velem vitába szállni, mert akárhányszor azt hiszed, fogáspontot találtál rajtam, csalódnod kell, mert megcáfolom, nemde?  

MINDENT TUDSZ RÓLAM :O
Közel huszonkét éve boldogítom édesanyám életét, és ezt egy csepp szarkazmus nélkül állíthatom. De komolyan, mesteri szinten alkalmazom a szentháromságot – a főzést, a mosást, a takarítást – és még tökéletesen el tudom látni mind a kettőnket is, pedig még csak a huszonkettedik életévemet taposom. Most mondja valaki, hogy nem vagyok egy álomgyermek, ha nem vesszük figyelembe, hogy képtelen vagyok csukva tartani a számat, ha úgy érzem, az igazságom forog kockán! Na, ugye, hogy képtelenség…
Az ébresztő rikácsoló hangja hadüzenetként kezdi verni fülem dobhártyáit, így – hogy tompítsam a zajt – fejemre húzom a párnám.
- Kussolj, kussolj, kussolj… - minden áldott reggel irányában növekedő gyűlölettel szajkózom magamban a parancsot, majd az éjjeli szekrényem felületén tapogatózva próbálom megtalálni a zajt csapkodó készüléket. Amikor azonban rájövök, hogy esélytelen, kibújok menedékhelyemből és egy határozott kézmozdulattal véget vetek a ricsajnak. Nagyot sóhajtva a párnámba fúrom arcomat, a hajam a számban van.
Nagyjából fél óra alatt sikerül kikaszabolnom az ágyból és elkészülnöm, így teljes „harci” felszerelésemben mehetek reggelizni, hogy erőt gyűjtve nekiállhassak hétköznapi teendőimnek. Belépve a konyhában természetesen mindent úgy találok, mint ahogy tegnap este hagytam. Nem mintha nagy meglepetést okozna, hisz csak apokalipszis közelében eshet meg esetleg az, hogy édesanyám feljön és ennivalót készít magának. Mondjuk azért, hogy ne soványodjon le és ne haljon éhen.
Kikapok pár hozzávalót a hűtőszekrényből – olyanokat is, amik nem illenek össze – majd időközben fogom kitalálni, hogy mi kerüljön a szendvicsembe. Meg anyáéba. Végül azonban nem húzom el és nem bonyolítom a reggeli készítését annyira, mint elképzeltem: mindegyik kenyér közé tonhal, majonéz és saláta megy – az enyémbe még paradicsomkarikákat is rakok, mert egyszerűen imádom. Tányérra pakolom a kész mesterműveket, és mint aki jól végezte dolgát – mert hát mondd, hogy nem! – leballagok édesanyám műhelyében.
- Megkérdezném, hogy egész éjjel fent voltál e, de költői kérdés lenne, így… - elhúzom a szám és elé helyezem a reggelit. – inkább egyél, mielőtt múmiává soványodsz és elmúlsz, mert valaki elfelejtette megprogramozni beléd az alapvető szükségletek kielégítésére való késztetést és hajlamot. – mondom inkább kérlelően, mint parancsolóan, majd beleharapok a saját szendómba és helyet foglalok az egyik székbe. Nem is szólok többet semmit sem, csak békésen eszegetem a reggelim és mustrálom anyát, hátha valamilyen teher nehezedik vállaira, aminek köszönhetően végre az átkozott majonézes kenyér közé szorult tonhaldarabkák felé nyúl. Személy szerint én még az ő adagját is magamba tudnám tuszkolni, ha nem félnék attól, hogy a piac felé vezető úton elgurulok, vagy elhányom magam. Vagy, ami talán a legrosszabb, elálmosodom, mert minden erőm az emésztésre megy majd ek.
- Oké, én megyek is! – jelentem ki, miután lenyelem az utolsó falatot. Felállok eddigi helyemről, majd a konyha felé veszem az irányt, hogy elmosogassam a tányérom.
- Anyu… - szólítom meg a szorgos méhecskét. – Az utolsó sali darabig, mire hazaérek! – fenyegetően felé szegezem ujjam, majd elmosolyodom, és a levegőben megpuszilom.
Húh… nehéz az élet húsz felett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eirwen O'neil-Jameson   Szomb. Aug. 26 2017, 17:23

elfogadva
welcome to our family
Édes kicsi Tengeri Csillag!
Mondhatom, hogy jó páran vártad rád, főleg a kedves szülők. Remélem most, hogy itt vagy végre összekapják magukat. Fogj össze a Nagyival, szerintem ketten ütőképes kis csapat vagytok, szóval csak hajrá! :3
Vissza az elejére Go down
 
Eirwen O'neil-Jameson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: félistenek-
Ugrás: