Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Kedd Szept. 19 2017, 18:02

Kedd Szept. 19 2017, 14:30

Kedd Szept. 19 2017, 14:21

Kedd Szept. 19 2017, 14:11

Hétf. Szept. 18 2017, 22:02

Vas. Szept. 17 2017, 20:30

Vas. Szept. 17 2017, 20:10

Vas. Szept. 17 2017, 19:39


Share | 
 

 Mert Rend a lelke mindennek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
könyvelő
⌲ Hozzászólások :
47
⌲ Tartózkodási hely :
Sehol és mindenhol
⌲ Csatlakoztam :
2017. Aug. 25.

TémanyitásTárgy: Mert Rend a lelke mindennek   Szer. Aug. 30 2017, 16:18

Nem volt enyhe a felháborodásom, amikor Arthur mindenféle sületlenségekről kezdett el beszélni. Tisztában van vele, hogy megrögzötten ateista vagyok, bár néha-néha kikacsintok a keleti vallások felé, és olykor engedek teret az emberi hülyeségnek, és mindenféle reiki szertartásokon, tibeti hangtál meditáción meg kristályterápián veszek részt. Abban a pillanatban nagyon spirituálisnak érzem magam, ám egy hét múlva rájövök ismét, hogy ez mekkora ostobaság volt, és legszívesebben letagadnám az egészet, meg aztán úgyis csak kinevetnének érte, amiért facebookon bejelöltem, hogy érdeklődök egy atlantiszi tűzönjárás esemény iránt.
Mindezektől függetlenül én köszönöm szépen, teljesen normális vagyok.
Normális vagyok, mert nem kezdek el mindenféle istenekről hadoválni, ahogyan azt szegény Arthur barátom tette. Istenek ugyanis nem léteznek.
A másfél szobás és nappalis lakás minden zuga természetesen olyan tiszta, mintha egy teljes takarítóbrigádot rendeltem volna ide. Kínosan odafigyelek arra, hogy még az ablakok közötti zugok is portalanok legyenek, a legkisebb kosztól is rosszul vagyok, a kényszerességem pedig kiélvezem abban, hogy a könyvgyűjteményem, amit az évek alatt felhalmoztam, emiatt pedig rengeteg helyet is foglal el, időnként újra és újra rendezem, kategóriájuknak megfelelően, azon belül pedig írónként sorozatokra bontva, ABC-sorrendbe rakva. Még arra is odafigyelek, hogy a mosdóban a WC papír mindig befele álljon a tartóhoz képest, a csapnál pedig a hagyományos szappan mellett fertőtlenítő, törölköző helyett pedig eldobható papírkendők találhatóak. Épp olyanok, amik egy étteremben, plázában, vagy épp az irodában találhatóak. Sokkal higiénikusabb, mint egy törölköző vagy a szárító, amik csak össze-vissza ontják magukból a bacilusokat. Az pedig borzalmas lenne.
A nappalival egybebontott konyhában már egy ideje várok Arthur érkezésére. Nem hiányzik nekem, hogy minden nap hozzám jöjjön ételért, pusztán mert ő képtelen megtanulni főzni, azt pedig nem engedhetem, hogy a sok egészségtelen szemétkaján éljen, amit az utcai árusok kínálnak. Az én hotdogjaim bőven megverik az övéket minőségben, nem beszélve arról, hogy csak és kizárólag gluténmentes kifliket használok hozzájuk, ha pedig időm engedi, én magam is sütöm őket. Arthur szerint elmehetnék az amerikai séfes műsorba is, de nekem nincsenek olyan ambícióim, hogy mesterszakács legyek, és sehogyan sem tudna rávenni arra, hogy hagyjam ott a biztos munkahelyem érte.
- Fáradj csak be. A házi, házirendet már ismered. Cipőt le, papucsot fel. Mert rend a lelke, rend a lelke mindennek. – üdvözlöm a kedvenc kötényemmel a nyakamban. Rémunalmas, fakózöld színe van, a mellényzsebe felett mégis ott van pár cicatappancs. Valószínűleg nem férfiaknak találták ki ezt a fazont.
- Ké-ké-kénytelen vagyok kifejezni aggodalmam irántad. Nem ártana meglátogatnod egy pszichológust. Az nekem is sokat segített, miután a legutóbbi munkahelyemről kirúgtak. – a fogasról leveszek egy másik kötényt, és Arthur felé nyújtom, ezáltal kötelezve rá, hogy ő is viselje. A főzéshez ez is kell. A háttérben dallamos kabarézene, ami majd a főzést kíséri, valahogy könnyebben megy, ha van mit hallgatnom hozzá.
- Nem tudom, nem tudom, milyen sz-sz-szektát találtál és hol, de ideje lenne szakítanod velük. Me-meséltem már, mi volt velem tavaly, amikor elmentem egy reiki, egy rei, egy reiki ta-ta-tanfolyamra? – kísérem a konyha felé, persze már egy ideje tudja a járást, még ha ritka is az olyan alkalom, hogy hajlandó vagyok beengedni őt a lakásomra. Nehezen viselek el másokat, és mások is nehezen viselnek el engem. Az meg nekem nem kell, hogy káosz alakuljon ki a lakásomban. Mert rend a lelke mindennek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ancientshaven.hungarianforum.net/t579-theunrealapep
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
♦ történész (időutazó)
⌲ Hozzászólások :
47
⌲ Tartózkodási hely :
♦ idősíkok közt
⌲ Csatlakoztam :
2017. May. 21.

TémanyitásTárgy: Re: Mert Rend a lelke mindennek   Pént. Szept. 08 2017, 21:57


Arden & Arthur
Körülöttem mindenhol feketébe öltözött emberek állnak, s gyászolnak engem, országuk megmentő királyát... Nem tudják, hogy most is velük, közöttük vagyok. Érzem, látom rajtuk, hogy nem hisznek bennem, és ezt még keservesen meg fogja sínyleni Anglia. Sok mindent megbocsátok, ám a bizalmatlanság felér egy árulással. Ezzel az erővel már az sem biztos, hogy elmesélik a történetemet a gyermekeiknek. Nem fog fennmaradni az emlékem! Ez nem feltétlen baj, mégis, a valamilyen szinten én is benne akarok lenni a történelem könyvekben. A legenda minősítés... Egyszerre megtisztelő és sértő.
Arcomat fekete csukja rejti el a kíváncsi szemek ostroma elől, aminek kifejezetten hálás vagyok, elvégre kicsit bizarr lenne, ha meglátna valaki a saját "temetésemen". A testemet nem tudják eltemetni, de megemlékezni meg tudnak. Remélem, hisznek bennem, és tudják, hogy leszármazottaikat egyszer ugyanúgy megmentem, ahogyan azt velük tettem. Megható ceremóniának lehettem tanúja, ami teljesen megfelelt az igényeimnek. Semmi pompa, semmi hivalkodás. Királyi palástomat bocsátották útra ott, ahol engem is a vízre tett bátor, nemes lelkű, hűséges lovagom, Bedivere... Nem bírom! Sűrű bocsánatkérések közepette kiválok a tömegből, és egy szűk utcában, ahol senki sem láthat, eltűnök. Szó szerint felszívódok, mint egykor a csónakban tettem. Ha tovább maradtam volna, biztosan elsírom magam. Tudom, nem haltam meg, itt vagyok, megcsíphet bárki, az is bizonyítja, de a palást... Ez volt a legszebb, amit tehettek.
Arden ajtaja előtt jelenek meg, és meggondolatlanságom miatt már-már kezdek félni, hogy valaki meglát, mikor gyorsan körülnézek, elégedetten konstatálom, hogy senki sincs a közelben. Órámat átállítom, hogy a valós, jelenlegi időt mutassa, ne pedig a születésem óta elteltet, és bekopogok.
- Persze, persze... - ledobom a cipőmet, és felveszek valami egyszerű, az unalmast nagyban megközelítő papucsot, majd a konyha felé veszem az irányt. - Nincs szükségem ilyesmikre... - Észrevehetetlenül, futólag elfintorodok a kötény láttán, de elveszem, és nagy nehezen magamra aggatom. Végignézek magamon, és kibukik belőlem egy rövidke nevetés. Borzalmasan festek kötényben, de ha Arden ezt akarja, hát legyen. Engedek neki.
- Nem, de szívesen meghallgatom. Talán tanulok belőle. - forgatom szemeimet. Tisztában vagyok azzal, hogy ki is vagyok valójában, bár be kell valljam, hogy nem kellett volna elszólnom magam, vagy meggyanusítanom.
Már-már beteges a rendmániája, de nem bánom. Legalább nem fordul fel a gyomrom, hogyha belépek ide, ami elég nagy szó. Sok ismerősöm lakásában csak egy kis ösvény van a tévéig meg a kanapéig, és ennyiben kifújt a szabad hely. Arden, még ha kicsit idegesítő is, sokkal jobb náluk.
- És, milyen napod volt? - kérdem. Annyi illem belém is szorult, hogy legalább a felesleges köröket teljesítsük, még ha nem is az összeset, vagy pontosan úgy, ahogyan azt az etikett leírja. Azt már képtelen lennék visszamondani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Mert Rend a lelke mindennek
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Lakások-
Ugrás: