Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Pént. Dec. 15 2017, 15:25

Csüt. Dec. 14 2017, 19:24

Szer. Dec. 13 2017, 14:03

Vendég
Vas. Dec. 10 2017, 22:58

Vendég
Pént. Dec. 08 2017, 18:00

Pént. Dec. 08 2017, 00:27

Hétf. Dec. 04 2017, 13:37

Szomb. Dec. 02 2017, 22:13


Share | 
 

 A sündisznócska uzsis zacskója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

legendás legény

⌲ Foglalkozás :
Atlantiszi fényjáró
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Aug. 28.

TémanyitásTárgy: A sündisznócska uzsis zacskója   Szer. Aug. 30 2017, 17:13

- Taartsd tisztán a bundááádaaat! Mosd meg alaposan a patáááádat! Húúhúúhúú… - Oscar díjas átéléssel enyelgek a zuhany alatt, úgy szappanozva a testemet, mintha a világ sorsa lenne a tét.
Sosem lehet tudni, lehet éppen a személyes higiéniámon múlik, hogy ma élünk, halunk-e. A felelősségvállalásnak ezen mértéke megfagyasztja a vért az ereimben, a hideg futkározik a gerincemen, belecsempészve egy kis rock and rollt is az előadásába. Amilyen gyorsan csak tudom, elzárom a csapot, zaklatottan feltépem a zuhanyfüggönyt, hogy aztán drámaian elhagyjam a helyszínt, de a lelkifurka megállít.
- Jól megmostad a füled tövét? Hátrahúztad rendesen a bőrt? Dőlj be, hadd nézzem a kis segglyukad! – felhorkanok, hogy farok felvágva végleg lelépjek a fürdőszobából, nem vagyok hajlandó rágalmakat hallgatni, csak az a nyamvadt lelkiismeret.
- Oké, oké, megmosom a karimáját is! – fakadok ki mogorván, s energiát nem kímélve fogok neki újra a fürdésnek, mire végzek, képes volnék kiakasztani minden törvényszéki nyomozót a makulátlanságommal.
Enni lehetne rólam, noha az Elwood rezidencián nem akad most egy vállalkozó lélek sem, aki tesztelhetné az állításom igazát. Valahol, egészen mélyen a szívemben, nekem sem a leghőbb vágyam, hogy valamelyik testvérem falatozzon rólam. Ó, a magány s kiszolgáltatottság… Miért nincs ilyenkor egy kósza nimfa erre? Egy éhes, kósza nimfa? Egy éhes, kósza egyén? Valaki? Megtörten tekerek a derekam köré egy törölközőt, mert ha már éhségről legyen szó, én speciel egészen kedvet kaptam a falatozáshoz, ezért utam a konyha felé veszem. Sehol egy nesz, pisszenés, fingás, borostasercegés, ez a fajta csöndesség ritka vendég nálunk. A testvéreim… eltávoztak a delírium mezejére, aminek annyiféle oka lehet, bele sem kezdek a felsorolásba. Pia, fű, pina, Far Cry, p…. f…szom sem tudja. Kiütötték magukat, ennyi a lényeg, de ez a gyászos némaság, ez kiborít.
A borzongás kánkánt járva éri el a tarkómat, még a mellbimbóim is belekeményednek. Éppen a kávét önteném ki magamnak, mikor a hallgatást a csengő éles berregése töri meg. Pont annyi ideig rikolt az a fránya jelző, míg a fájdalmas sikolyom tart a leforrázott felsőtestem miatt, ami a hirtelen megszólaló csirimpolás miatti ijedelmemből indult ki. Átok az érkezőre. De legalábbis menjen a picsába.
- Hogy a jó édes mekegtessen meg, te… - fogaim közt szitkozódva szökkenek a bejárati ajtó felé, kávésan, törölközősen, szemfényvesztősen, mert bárkit csak úgy nem sokkolhatok a szatirikusan szexi csülkeimmel.
Hiszed vagy sem, ajtót nyitok, nálam elbűvölőbb embert nem látott még  a világ mosollyal, ami falsból valódivá alakul, megpillantva az érkezőt.
- Ardy! Nem is tudtam, hogy ma jössz! Megtisztelő, uh, bocsi, konyhai baleset. Gyere csak be, cimbi, gyere. Ne, a kilincset most kicsit se fogd meg. Ragad és… ragad. – körbevigyorogva a fejemet invitálom be a férfit a lakásba, aminek a közös helyiségei csupán anya tündéri – nimfai – kezei miatt nem úgy néznek ki, mintha ott zajlott volna a világháború.
- Tudod a járást a nappaliba, csüccs, én felkapok magamra valamit. – jelentem be és akkorát kacsintok Ardenre, a szemeim körmérkőzést vívnak a bennmaradásért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
könyvelő
⌲ Hozzászólások :
46
⌲ Tartózkodási hely :
Sehol és mindenhol
⌲ Csatlakoztam :
2017. Aug. 25.

TémanyitásTárgy: Re: A sündisznócska uzsis zacskója   Szer. Aug. 30 2017, 19:11

Szatírok. Átkozott szatírok. Csengetek be összeszedve minden maradék magabiztosságom, az ajtajuk előtt még egyszer, utoljára megigazítva tökéletesen unalmas nyakkendőm, amit tökéletesen unalmas öltönyömhöz választottam. Bár jólöltözöttség terén az Elwoodok egész családját verem még így is, ehhez pedig nincs szükségem méregdrága Prada öltönyöket venni, melyeket legalább rendesen nyúlánk méretemhez szabnak.
Ha nem lenne érdekeltségem abban, hogy velük foglalkozzak, akkor eszembe nem jutna betenni a lábam abba a gödörbe, amit ők lakásnak neveznek. A szatírok jól láthatóan nem érettek meg arra, hogy kitegyék lábaikat, illetve patáikat az erdőkből. A technológiához alkalmazkodtak ugyan, de a civilizációhoz nem. Érthetetlen, miért olyan népszerű az a youtube csatorna, amit közösen üzemeltetnek, és honnan van nekik annyi bevételük, hogy el tudják tartani az egész kompániájukat, számomra minden újabb találkozás egy új kaland, és rendszerint egy új trauma. A szabályokat az évek során persze már jól megtanultam – nem érünk hozzá semmihez, ami gyanús, nem vesszük le a cipőnket, nem ülünk le semmire, és soha, semmilyen körülmények között nem fogadunk el semmit! Még egy csésze kávét sem.
Mondhatni tehát, hogy nem épp jókedvvel érkezem a már egy héttel ezelőtt megbeszélt időpontra, hogy az újabb kiadásaikat-bevételeiket lepapírozzam. Kezemben a szabványméretű mappa, melyben a rémunalmas formanyomtatványok és számlakivonatok rejtőznek, melyeket legutóbbi ittlétem óta természetes módon tökéletes rendbe szedtem, kitöltöttem, lepecsételtem – egyedül az aláírásaik hiányoznak róluk.
- Üd-üdvözlöm, Mr. Elwood. – rezzenek össze a becézés hallattán. Igyekszem ezekről nem tudomást venni, tisztában vagyok vele ugyanis, hogy így is közröhej tárgya vagyok rövid temperamentumom miatt. S nem csak emiatt, de okosabb dolog, ha úgy teszek, mintha nem hallanék ebből semmit.
- Mély ti-tisztelettel megnyugtatom, miszerint, megnyugtatom, miszerint eszem ágában sincs hozzáérni az Önök ingó, ingóságaihoz, Mr. Elwood. A testvéreit merre ta-ta-találom? – éles műmosoly telepszik arcomra, mint ahogyan a sas is fészkére száll. Az Elwoodok még az én mércémmel is szokatlanok és furák, pedig tisztában vagyok vele, hogy engem is nehéz elviselni.
- Tu-tulajdonképpen néhány aláírásra lenne szükségem a testvéreitől, valamint van az a játékcég, van za a játékcég, akiknek nem volt megfelelő a szolgáltatásuk, ezért visszatérítést igényeltek három hete. Találtam egy rést az ÁSZF-jükben, amit ki tudunk használni, de ezt a le.leginkább az illetékesekkel beszélném meg. K-k-k-köszönöm, jót állok magamért, innen úgyis az edzésemre, az edzésemre tartok majd, ha végeztem. – közlöm szárazon azzal a bájgúnáros műmosollyal, amit csak és kizárólag erre az alkalomra vettem. Nagy teljesítmény tőlem, hogy mindeddig képes voltam ignorálni, hogy a szatír még nadrágot sem vett magára, de legalább a patáit elfedi előlem, és emberi lábakat láthatok. Bár őszintén? Az a legkevesebb.
- Nahát. – szimatolok bele a levegőbe. Elwoodokhoz képest rend van, s ha jól sejtem, ez nem épp a nagyon elfoglalt srácok érdeme, de annak, akinek olyan szintű a rend és tisztaságmániája, hogy ha meglát némi vízkövet a fürdőszoba csempéjén, akkor fogkefével áll neki az egész szoba kitakarításának és vízkőtlenítésének, mindez vajmi kevés.
- Mi-mi ez a sz-szag? – lohad le a mosoly arcomról. Talán egy földön maradt chips darab, vagy a hűtőből kivett, oda vissza nem rakott makaróni – magam sem tudom betájolni a forrását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ancientshaven.hungarianforum.net/t579-theunrealapep
avatar

legendás legény

⌲ Foglalkozás :
Atlantiszi fényjáró
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Aug. 28.

TémanyitásTárgy: Re: A sündisznócska uzsis zacskója   Csüt. Aug. 31 2017, 12:36

A kacsintást megelőző kijelentésemmel ellentétben nem jutok odáig, hogy valami gúnyát rángassak magamra, helyette szomjúhozóként iszom Arden szavait. Sok mindenről beszél, erotikus dadogása teljesen eltereli a figyelmemet a lényegről, így a mondandója egyik fülemen be, másikon már ki is száll. Nem riaszt a felejtés ténye, amilyen precíz mókus, biztos vagyok benne, készségesen előadja újra az egészet, az elejétől a végégig, majd még egyszer – főleg ha a testvéreim szétpartizott álmukból ébrednek fel erre.
- A szobáikban vannak kidőlve. Részemről nyugodtan odamehetsz hozzájuk, de ne nevettessük egymást, igaz? - összefűzöm a karjaimat a mellkasom előtt, szemeimmel “mindenttudóan” hunyorogva a másikra.
Amilyen megátalkodott gyógyegér, kizártnak tartom, hogy képes lenne belépni a testvéreim pöcegödröket megszégyenítő hálójába, a higgadtságának elveszítése nélkül. Most komolyan, még a láthatóan tiszta környezetben is úgy feszeng, mint akinek karót készülnek feltolni az ánuszába. Szegény, szegény Becket. Nem tudok rajtad segíteni, és istenek látják a lelkemet, nem is akarok. Ahhoz ez túlontúl mulatságos, nekem pedig veszettül szükségem van a mulatságra.
- Aha, szóval edzel. Meg nem mondtam volna, hogy ilyen komoly sportember vagy. Mikor először megláttalak, szinte sokkolt a felismerés, hogy a saját két lábadon meg tudsz állni segítség nélkül. – bősz bólogatások közepette indulok meg felé, s keselyűként körzök körülötte, miközben szemérmetlenül végigmérem.
A magassága – jóval magasabb, mint én – nem zavar, kezes-lábas legény, akin láthatóan semmi izomzat, viszont jobban átmustrálva, nem olyan pipaszár, amilyennek első blokkra mondanád. Érdekes. Igazán érdekes. S mivel hírből sem ismerem a személyes tér fogalmát, no meg belemerülök a gondolataimba, két percen belül intenzíven tapogatni kezdem a férfit. A karjait, a hátát, halkan és olykor elismerően hümmögve, amiért megüti egy átlagos test felépítésének mércéjét.
- Hm? Szag? – továbbra is a karjába kapaszkodom, úgy szimatolok körbe, próbálom felidézni mire hajazhat az illat.
Bocs, szag. Igen, ez tényleg szag, nem kifejezetten bélkiokádósan büdös, de nem vásárolnál ilyen légfrissítőt, az holt biztos. Mi is lehet ez? Elszakadok Ardentől és erőteljesebben beleszívok a levegőbe. Penész, kis diós „utóíz”, szinte a számban érzem…
- Jaaaa, igen. Igen. – felmekegek, ami igazából ilyen elfuserált nevetés és összecsapom a tenyereimet. - A múlt héten teljesen bele voltam bolondulva a sajtgyártásba, valószínűleg a padlásról jön a szag, ott felejtettem az érlelőt, miután meguntam a dolgot. – a homlokomhoz koppintom a mutatóujjamat, afféle “én, buta” mozdulattal.
Láthatóan hőn szeretett könyvelőnk nem díjazza a dolgot, ami mélységes szomorúsággal tölt el, hiszen ha van valaki ezen a világon, akinek nem akarnék bánatot okozni, az én vagyok. Miért nem lehet értékelni a kézműves tevékenységeimet? Arden, miért nem villantod rám a kínos mosolyod?
- Próbálkoztam laktózmentes verziókkal is, csak neked. – nem mintha megenné, vagy örülne neki, de mintha egyszer láttam volna vért izzadva elfogadni anyától egy pohár vizet a hiperszuper szűrős kancsóból, igaz, az udvariasság kedvéért és nem kortyolt belőle egy csöppet sem. Báranyám lehettem volna arra a percre.
- De ne tököljünk itt. Tényleg nem kérsz semmit sem, míg várjuk, hogy feléledjenek a testvéreim? Épp most főztem kávét! - közlöm felélénkülve, aztán primadonnaként fordulnék a konyha irányába idehozni némi frissítőt, mikor a derekamra csomózott törölköző megadja magát és felfedi csupaszságomat.
De nem csak felfedi, nem ám, rálépek, megbotlok és ezzel a lendülettel sodrom magammal Ardent. Ha tényleg olyan stramm, jól járunk és megtart mindkettőnket. Ha nem… romantikázhatunk egyet a parketta ölelésében. Az is lehet elég gyorsak a reflexei és csak én romantikázom a padlóval, nem tartom kizártnak ezt az eshetőséget. Nehéz a szatír sors, nagyon nehéz…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
könyvelő
⌲ Hozzászólások :
46
⌲ Tartózkodási hely :
Sehol és mindenhol
⌲ Csatlakoztam :
2017. Aug. 25.

TémanyitásTárgy: Re: A sündisznócska uzsis zacskója   Csüt. Aug. 31 2017, 14:54

A szobáikban találom őket kidőlve. Hát persze! Dühöngök magamban, hiszen tudhattam volna, az Elwoodoknál a pontosság nem egy oly szent fogalom, mint amit jómagam betartok és Istenként imádok. Hisz mint azt tudjuk, valódi istenek nem léteznek, marad hát minden más, mely felváltotta a hajdani nagy nevek helyét: a Pénz, ami az Idővel teljesen egyenértékű. Mégis egyre jobban értéktelen, arany helyett digitális számok sorozata csupán, s ahogy az istenek is hanyatlottak, így a pénz is erre a sorsra jut hamarosan.
- Hát... – igazítom meg szemüvegem egy rövid, kimért mozdulat során, ezáltal még szigorúbb és még karótnyeltebb képet mutatva önmagamról. Egy szó mint száz, ebbe a környezetbe éppen annyira illek, mint a kacsamell a gyümölcsfélék mellé a kedvenc bevásárló központomban.
- Az istenért se-sem akarnám m-megzav, megzav... felébreszteni őket. – feszengek ebben a kaotikus környezetben. Nem tudnám elképzelni, hogy így éljek. Nem csodálnám, a tiszta ruháknak is híján lennének, mindenesetre felőlem akár a tegnapi szennyesét is viselheti mindaddig, míg emberhez méltó öltözetben látom. Nem pedig egy törölközővel körbecsavarva.
- Tu-tu-tudja, tudja, odafigyelek az egészségemre. Hetente h-háromszor eljárok úszni, és mindennap fffuh-futok. Egészséges test, egészséges lélek, ahogy ap-apám mo-mo-mo-mondaná. – húzom ki magam, így még magasabbnak is tűnök. Megszokásból görnyedten járok, az úszást a tinédzserkori gerincferdülésem miatt kezdtem el, még a tömegközlekedési eszközökön is össze kell húznom magam, és lebillenteni a fejem, hogy ne verjem be minduntalan mindenbe, de valószínű, az Elwoodoknak is rengeteg nevetést okoztam azzal, amikor legutóbb találkozott a fejem az egyik lámpával. Kínosan odafigyelek az egészségemre, helyesen táplálkozok és mozgok is, bár az úszástól és a futástól nem válok majd Schwarzeneggerré soha, ez pedig így van jól. Valószínűleg többet teszek érte, hogy formában tartsam magam, mint a legtöbb ember manapság, mindez azonban senkit sem jogosít fel arra, hogy két kezével győződjön meg állításom igazáról. Megrökönyödve bámulok a szatírra, aki taperolni, ismétlem, TAPEROLNI kezd el, mintha a világon létező, legtermészetesebb dolog lenne.
- Mi-mi-mi-mit művel maga? – hökkenek meg rajta, ahogyan elkezd körbejárni, ahogyan az oroszláncsorda a prédáját, hogy leteríthessék a vadat. Teszek egy tétova lépést hátra, magamban pedig már azon gondolkozom, hogyan is szabadulhatnék meg tőle, meg ettől az egész helytől anélkül, hogy kirúgnának az állásomból, amikor a kulcsszót meghallom.
- Sajtot. – komor képpel ismétlem meg egyik szavát, hitetlenkedve meresztve szemeim vastag szemüvegem mögül.
- Maga. – szimatolok bele újra a levegőbe. Ahogy a szag újra receptoraimhoz ér, már szemem előtt is a folyamat, ahogyan az apró sajtdarabka az enyészetté és penésszé válik, de hirtelen ez annyira nem is tűnik annyira rossz dolognak. Persze nem a penész izgatja annyira a fantáziámat, viszont kevesen tudják, hogy igazi gourmet vagyok a konyhában. Tökéletesen készítem el a legmesteribb fogásokat, és úgy tálalom őket, amit a mesterszakácsok is megirigyelnének abból a realityből, ami oly sok izgalmas órát csempész rendszeresen hétköznapjaimba. Arthur volt olyan kedves, és egyszer megpróbált meggyőzni róla, hogy jelentkezzek, de ez nem fog előfordulni, nincsenek ilyen ambícióim, elég az, ha ő tudja, milyen jól tudok például bourbonnal, konyakkal és ánizzsal flambírozni.
- Nem gondoltam volna... nem gondoltam volna, hogy érdekli Önt a g-g-gasztronómia. Családi hagyomány? Honnan t-t-tanulta? – én döbbenek meg rajta, hogy hirtelen, egy egészen rövid ideig, talán három másodpercre szimpatikussá válik. Átkozom a laktózérzékenységem, amiért rengeteg sajtfélét még csak meg sem kóstolhatok, legfeljebb minimális mennyiségben, de szerencsére ma már a legfontosabbakból mind van számomra is emészthető változat. Tart hát mindaddig a hirtelen jött szimpátia, mígnem törölközője le nem csúszik, amiben aztán ő maga esik egyet, egyenesen képével előre. A reakcióidőm arra nem elég gyors, hogy elálljak az útjából, de arra eléggé, hogy ne a nyakamba, csak a karjaimba essen. Igaz, ez azzal jár, a mappámmal is találkozok, a gyönyörűen kategorizált nyomtatványok fele pedig kicsúszik belőle, és gyűrötten a földre kerülnek. Megérte vele ennyit dolgoznom.
- Most már ideje lenne, ideje lenne fe-fe-felöltöznie. – állítom talpra, és várom távozását, hogy aztán megalázottan kaparjam össze munkám maradványait.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ancientshaven.hungarianforum.net/t579-theunrealapep
avatar

legendás legény

⌲ Foglalkozás :
Atlantiszi fényjáró
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Csatlakoztam :
2017. Aug. 28.

TémanyitásTárgy: Re: A sündisznócska uzsis zacskója   Pént. Szept. 01 2017, 17:25

Két karodban, mint egy álmon, a törölközőn átesem. Noha tartottam tőle, végül nem csókolóztam össze a padlóval, Arden karjai közt értem célt és ezt mindenki megsínylette. Én, ő, meg a mappája, telis-tele a fontosabbnál fontosabb iratokkal. Nyelek egyet, kihámozom magamat a másik „öleléséből”, aztán felkapom a földről a vétkest, hogy legalább az ágyékomat takarja. Nem vagyok szégyenlős, sokkal inkább konsziderált a könyvelőnk felé, igaz, csekély esélyt látok rá, hogy ezt a kis incidenst csak úgy huss, feledné.
- Én is úgy vélem, nem ártana valami biztosabb gúnyát magamra kapnom. – bólintok egyetértően, azután elindulok a szobám felé, hátha ráakadok egy elfogadható, nem túl viseltes darabra.
Az égiek velem vannak, ugyanis sikerül összeszednem egy boxert és egy hawaii mintás inget. Mivel a farkammal sanszosan kicsaptam Ardennél a biztosítékot – és talán a retinája is kiégett - , nem zavarja meg a lelkivilágomat a szettem divatot gyalázó mivolta. Komótosan visszakocogok a férfihez, közben belesek a békésen szendergő fivéreimhez, remélem elég időt sikerült hagynom neki ezzel a munkája rendezésére…
- Minden rendben az iratokkal? – közelebb lopakodva a mappát lesem, leheletnyi bűntudat vegyül a hangomba, szemeimben a szánom-bánom egész skálája felragyog.
Persze, Becket-ről beszélünk még mindig, ő nem egy nimfa, anya (jobb napjain), esetleg egy kedves hölgyemény, akit meghatnának az én kis gidaszemeim. Miért is hatódna meg? Miért nem hatódsz meg? Ardeeeeen!
- Khm, szóval a gasztronómia, te hogy állsz vele? Nagyba nyomod? – bököm felé az állam, lezser vagyok, igen laza, amilyen bűnbánó voltam az előbb, úgy váltok át most ma született bárányba.
Ha valamit nem veszek tudomásul, gyorsan elfelejtem, az szinte olyan, mint ha meg sem történt volna, nincs igazam? Különben is, az én napirendemben nem volt könyvelő vendéglátás bejegyezve, ezért a történtek fényében semmilyen felelősség nem terhel.
- Szeretek enni és főzni, kísérletezgetni, de profinak nem vallanám magamat. A rengeteg kipróbált hobbim közül ez az egyik visszatérő. – ami igaz, nem szólva róla, mennyire meglepő.
Alapvetően fellángolásaim vannak, hosszabb-rövidebb életűek, s a nap végére a legtöbb nem válik egyszeri hóbortnál többé. Ellenben a főzés megragadt, betudom ezt annak, hogy enni mindig kell és imádok. Nehéz lenne ignorálni az elkészítést.
Jó, oké, kínos csönd. Veríték a homlokon, mély levegő. Egész addig ilyen lesz a hangulat, míg a vadbarmok fel nem eszmélnek?
- Van kedvenced? Fogásod. – érdeklődöm lelkesen, mert ha már állnom kell, mint fasznak a lakodalomban, kényelmetlenül és feszengve, legalább egy kis orális kielégülést kaphassak a pofázásom által.
(Kretén vagyok. Tudom.)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A sündisznócska uzsis zacskója   

Vissza az elejére Go down
 
A sündisznócska uzsis zacskója
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: