Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Pént. Dec. 15 2017, 15:25

Csüt. Dec. 14 2017, 19:24

Szer. Dec. 13 2017, 14:03

Vendég
Vas. Dec. 10 2017, 22:58

Vendég
Pént. Dec. 08 2017, 18:00

Pént. Dec. 08 2017, 00:27

Hétf. Dec. 04 2017, 13:37

Szomb. Dec. 02 2017, 22:13


Share | 
 

 The Phylactery's Promise

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Watcher of Souls
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Glasgow
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 07.
⌲ Kor :
721

TémanyitásTárgy: The Phylactery's Promise   Kedd Szept. 05 2017, 20:14

I'm burning the altar and I'll pass right through

Kezd elmenni az eszem, attól félek. A kezeim állandóan remegnek, ha lehunyom a szemeimet, olyan emlékek kísértenek, amiket nem tudok beilleszteni a kirakósba. Hasonló tüneteket mutatnak a betöredezett lelkek, akik az Élüszionról keverednek egy másik életbe és a fonál egy-egy leheletvékony szálban még visszacsatolódik az előző élethez. Ha meg tudnám egyáltalán számlálni, hogy hány elődöm veszítette ép elméjét ebben a kórságban...
Hiába vagyok éppen válófélben, a helyzet megkívánta, hogy Leana is beszálljon ebbe az egész cirkuszba. Szinte néma beletörődéssel engedem el, hogy az apjával találkozzon. Legalább kapok pár percnyi nyugtot az elmémnek. Az én útjaim és módszereim roppant kacifántosak tudnak lenni, még csak meg sem kell erőltetnem magam. Én titokzatoskodásra születtem, annyi szent.
Előrántom a zsebemből a nem éppen kicsi modot, - az elnök ajándéka volt, hatalmas akksi élettartam, nagy erő és az én színeimben - amely Héphaisztosz kezét dicséri és az Obszidiánét is. A fiúét, aki elveszi az egyetlen testvérem. Örülök nekik, szívből. Mert úgy tűnik, hogy az istenke boldoggá teszi Drífát. Sokkal boldogabbá, mint amilyennek valaha is láttam.
Lassan lépdelek előre a parkban, szinte vakon botorkálva, mikor megcsap valami. Túl fáradt vagyok, messze túl nyúzott is, de akárhonnan felismerném az apám. Pedig sosem láttam még. Soha nem is akartam látni. Az elmémben hátul ott kapar a női sírás és az érintése. A könnyei sós cseppjei a kis arcomon. Éktelen haragra gerjedek és kilököm mindkettőnket a testünkből a lélektérbe, ahová tartozunk amúgy is.
- Nocsak ki ugrott be... Gondolom nem miattad, vagy a másik félvér lányod miatt evett fel a franc, csak tudnám akkor, hogy mi. Egyébként a nevem Éogan és a fiad vagyok. - a hangomból csöpög a megvetés az irányába.
- Valaminek éppen a kellős közepén vagyok, úgyhogy van 5 perced apának lenni és látni sem akarlak utána többé. Csak kérdés előtte... - lépek elé. - Mit jelentett neked az anyám? Mire emlékszel róla, ha emlékszel egyáltalán...?
Közben egy intéssel oldok le róla egy régi akaratlanul magára felhelyezett memóriablokkot. Szinte harcra készen várom a választ.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Hivatásos gyerekmegkeserítő
⌲ Hozzászólások :
67
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The Phylactery's Promise   Szer. Szept. 06 2017, 00:09

Éogan&Tartarosz

Örülnöm kéne, hogy a lányom viszonylag megbékélt velem, de valahogy mégsem érzem még magam szuperül. A fiammal való találkozás még hátravan, és ő sokkal keményebb lesz, mint Drífa, aki az anyjára ütött teljes mértékben. Szerencsémre, mert lehet már a vele való találkozást sem éltem volna túl. Ha rajtam múlt volna akkor ezt a találkozást is húzom, ameddig csak lehetséges, viszont nem olyan időket élünk ahol ezt megtehetem. A világnak szüksége van az Őrzőre, teljes erejében, és én vagyok az egyetlen, aki leoldhatja róla a kötést, mindig is tudtam, hogy Panakeia egy átkozottul eszes boszorkány.
Sőt a lányom leendő férje is, habár gyanítom nem csak az ő fejéből pattant ki, hogy New York-ba utazzak, munka néven. Itt amúgy is több az olyan isten, aki nem igazán bírja a képemet, ami egyébként nem is érdekel. Ellenük aztán nem tettem semmit, viszont a közeledő férfi ellen, ellene igen. Nem is csodálkozom, hogy kilök a testemből, arra se gondoltam, hogy a nyakamba örül, sőt ettől többre számítottam. Még biztos tartogat pár partitrükköt, az én fiam, csalódnom kéne, ha nem.
- Nem mondod, tényleg a fiam vagy? Rá se jöttem volna. Egyébként meg a nővéred nem félvér, nem is olyan rég derült ki, hogy istennő, még rangot nem kapott, majd fog. – vonom meg a vállam, felőlem viselkedhet így, aki amúgy is képes kizökkenteni a komfort zónámból azaz anyja. Kíváncsian vonom fel a szemöldököm mikor elém lép.
- Ahogy akarod, öt perc alatt végzünk mindennel. Anyádra a mai napig emlékszem, tegnapelőtt mellette ébredtem fel. Ilyen magas kb, barna haj, ijesztő szemek, na azokat tőle örökölted. – folytatnám, de hála a csemetémnek bevillan egy emlék. – Ó, hogy bassza meg.  – morgom az orrom alatt, majd rendezem a vonásaimat. Szerelmet vallottam részegen. – Tehát ott tartottam, hogy anyád istennő, a neve Panakeia, és ha már itt tartunk ő Drífa anyja is, mármint vér szerint, szóval nincs féltestvéred. - most rajtam a sor, hogy feloldjak nála valamit, most már neki is könnyebb lesz, remélem.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Watcher of Souls
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Glasgow
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 07.
⌲ Kor :
721

TémanyitásTárgy: Re: The Phylactery's Promise   Szer. Szept. 06 2017, 21:21

I'm burning the altar and I'll pass right through

A közelmúlt eseményei után rá kellett ébrednem, hogy nem igazán való nekem Amerika vagy valamiért nem tudok itt élni, az örökségem ellenére sem. Vagy van valami turpisság is az egyenletben, amiről engem elfelejtettek tájékoztatni annak idején. Sok görög isten született az Államokon kívül, akik most csak itt tudnak megélni. A saját fogalmaimat tördelem most itt, hiába van itt a nővérem is, hogy próbáljon átnavigálni a sötét és zavaros vizeken, azért őt sem nyaggathatom mindig, nem én vagyok a legfőbb dolga. Azt is érzem, hogy apám egy ideje fent van, mert egészen megváltozott bizonyos típusú lelkek mozgása. Nem mindé, nem túl drasztikusan, de a kevésbé bűnös és kóbor fajták még szendébbek lettek, amitől könnyen a nagyobb kutyák martalékai lehetnek. Szeretném magamról azt hinni, hogy jó Őrző vagyok, de sosem fogok magamnak megfelelni, mindig látni fogom a hibáim és mindig emlékezni fogok arra, hogy milyen nehezen és korán kezdtem.
Csak ez a hadviselés tud valamicskét enyhíteni a rajtam függő terheken, amiket mindig olyan hatalmasnak érzek. Olyan, mint egy ordító nagy fantomfájdalom. Kezdek falakat is találni, amik eddig nem voltak itt. Túl sokat akarhatok túl gyorsan most magamtól, biztos az az oka. Még mindig nem tudom hová tenni Verina kérdő kis mosolyait, amikor furcsa történik velem, de lehet már nem is tudom meg az okát.
De a kurva életbe is, ha nem kéne nagyobb bajokra tartalékolnom erőt, akkor a gigájára taposnék az öreg marhának. Ha eddig nem kellettem neki, akkor ugyan ne most kelljek már. Felejtsük már el azt, hogy én csak egy emberi testbe öntött fegyver vagyok, egy eszköz. Úgy érzem magam, ahogy az urológusok érezhetik magukat olykor: ők piedesztálra emelt vízvezetékszerelők. De az apafejet láthatóan nem lepi meg, hogy ezt a kis csevejt nem emberi fülek hallás körzetében akarom megejteni. Valószínűleg az sem fogja zavarni, hogy a két porhüvelyt két egymástól távolabbi padra kormányzom le, mert nem hagyhatom csak ott őket parkolómódban.
- Örülök, hogy nem kéred el a bizijeimet, meg ilyesmi, mert csak útlevél és vízum van nálam. Hát, jó neki? Ő tudja már? A fene sem tudja, hogy hány rangtalan istenke rohangál, de tény és való, hogy így megváltoztatja a terep lejtését neki a vén fagyos picsa halála. - utánozom a mozdulatát szinte közönyösen, a lelki zsebeimbe dugva a kezeimet. Nem akarok vele puszipajti lenni, meghúztam a homokban egy határt magamnak, hadd maradjon már az meg a sajátomnak.
- Meglehetősen elkéstél ahhoz, hogy többet kapj. Hogy tessék? Biztos baromság ment a fülembe, nem értettelek tisztán. - egyik szemöldökömet felvonom és úgy méregetem őt, mintha most hajnalodott volna rám egy atomvillanás. Adósa azért nem maradok neki. - Nocsak... A nagy Tartarosz elkáromkodta magát. Fontosnak tűnt, részegen nem másokkal tolsz ki, csak magaddal. A tartalmát nem néztem meg. - majdnem röhögök, ahogy próbál megküzdeni a görcsbe ránduló képével. Külsőre nem emlékeztetek rá egyáltalán.
- Tudom a nevét, akárhányszor újradoktoráltam, mindannyiszor újra felesküdtem rá. De jól van, ki kell tiltanom egy bizonyos Concelhautot a haja alól, biztos jól ismered már. - mert nála lakik az öreg Őrző, akinek anno elmentek otthonról és makogott nekem valami ködöset a származásomat illetően.
Aztán... felkapcsolják a fejemben a villanyt. Édesanyuka roppant választékos volt, amikor felpakolta rám ezt a kötést.
- Fusd át velem újra... Te, pusztán azért mert egy beszari alak vagy, tönkre vágtad az egyetlen dolgot, amit valaha is szívből tudtál szeretni, egyúttal elcseszted két gyereked életét is, de leginkább az enyémet. Ez így pontos? - pillantok rá, miután végigpörgetek neki frissen feloldott emlékképeket. A népirtásról, a romokban heverő anyámról és a magába fordult kiadásáról is, amit egyszer érezhettem létezni és eleven pulzálni, akkor is csak Normandiában.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Hivatásos gyerekmegkeserítő
⌲ Hozzászólások :
67
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The Phylactery's Promise   Csüt. Szept. 07 2017, 23:45

Éogan&Tartarosz

Én csesztem el, és nekem is kell helyrehozni, nagyon jól tudom, hogy nem fog egyről a kettőre menni. Pluszban szoknom kell az itteni életet is, beilleszkedni és a többi, pláne, hogy leendő vejem a főnököm. Bár inkább ő, mint a lányom, két fokkal türelmesebben magyaráz a kölyök, és max a hátam mögött röhög ki a lányommal együtt. Amin szintén nem csodálkozom, nem tehetek róla ott lent nem igazán kellett használnom a modern technikát, legutóbb meg majdnem hetven éve voltam fent, azóta meg egy pár dolog változott. Vissza akkor sem megyek, nincs is mire figyelnem, mert mindenki itt van, és legalább hatan ráncigálnának Pana mellé.
Szemforgatva sóhajtok egyet, mit is vártam tőle? Körülbelül ezt, az meg tényleg nem zavar, hogy leparkoltatta a testemet egy padra.
- Kár, pedig megnéztem volna azokat is, mondjuk az ötödik után lehet meguntam volna. Nem, még nem tudja, hacsak Henning el nem mondta neki. Ja, nagy valószínűséggel átveszi a helyét, csak nem lesz olyan fagyos picsa, mint az állítólagos nagyanyja. – újabb csavar a családfán, ezen se kell csodálkozni, nálunk amúgy sem egyszerű a dolog.
- Pontosan hétszázhúsz évvel, nem kell rá emlékeztetned. Szerintem meg remekül hallasz, úgyhogy nem ismétlem meg. – mímelem a mozdulatát.
- Ennyire híres lenne, hogy ritkán káromkodom? Bár mostanában eléggé átléptem a határt.Ó, azt hiszem nemcsak részegen szúrok magammal, józanul is megy. Nem nézted meg? Szerelmet vallottam anyádnak, ennyi az egész. – rántom meg a vállamat könnyedén, arról nem kell tudnia, hogy utána leszedtem az anyjáról a rongyokat.
- Aha, akkor a munkásságát is ismered. Valahol kóricál, biztos hamarabb összefutsz vele, mint én. Néha voltak azért józan pillanatai, akkor nem untatott halálra. – hümmögök, majdnem minden általam őrzött lélekre emlékszem, nem mindegyikre, mégis miért kéne? Éppen eleget kínoztam, hogy ne terheljem feleslegesen az agyamat.
- Igen, tönkre vágtam anyádat, nem voltam ott a nővéred mellett amikor apám bábnak használta, és melletted se, amikor rádöbbentél mi vagy. Ja, ebből a mérkőzésből te jöttél ki győztesen Drífának ott volt az anyja, neked nem. Tudom mit csinált Skóciában, bevallotta, és Nerthus-szal is találkoztam pár napja, igazán kellemes volt. De figyeltelek mint a kettőtöket, Normandiában meg sikeresen használni tudtam anyád erejét, nem olyan vicces hullát feltámasztani, viszont ő is képes az én erőmbe nyúlni. Pláne most, újabb Őrző a láthatáron. Egyébként meg a nővéred nem engedett a közeledbe, úgy a negyedik próbálkozás után nem mentem többet. Persze ez nem mentség számomra, de ez van, ezen már nem tudok változtatni. Viszont, amit meg kellett tennem azt megtettem, úgyhogy akár mehetnénk is. Egyébként mi lenne, ha nem válná el a feleségedtől? Tudom,oltári nagy baromként viselkedtem vele is, mellette vagy a legjobb. Egy örökkévalóságig nem tudod elkerülni. -

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Watcher of Souls
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Glasgow
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 07.
⌲ Kor :
721

TémanyitásTárgy: Re: The Phylactery's Promise   Pént. Szept. 08 2017, 20:54

I'm burning the altar and I'll pass right through

Ő sem hiheti azt, hogy én majd itt fogom magam és örömtáncot lejtek az ő örömére. Ha kell, be is tartok neki majd bőségesen, mert ő is pontosan azt csinálta velem is. Majd ha fejen áll és kotkodácsol, akkor adok én neki nyugalmat... Van pofája csak így fent grasszálni, mintha nem terhelné több rendbeli gyermektönkrevágás. Ezen felül van egy sanda gyanúm is, hogy nem velem kezdte az udvariassági köröket, de akkor viszont kénytelen leszek Winterre is megharagudni. Nem tudom, hogy mennyi időre tervez fent maradni ez a vadbarom, de a leghőbb vágyam, hogy ne is lássam őt, ha letáborozik. A lelkemben egy sötét kis szeglet szeretne vele megbékélni, de a többi része vadul tiltakozik.
Csak fintorgok egy aprót a szemforgatására, én mit vártam tőle? Meglep, hogy sikerült a manőver, még sosem báboztam egy istennel, amikor elhagyta a lelke. De mondjuk az apám, nem mondhatnám, hogy feladta a leckét.
- Meg amúgy sem arról vagy ismeretes, hogy a gyerekeiddel foglalkozz, az első után meguntad volna. Felteszem, hogy ez még kissé elméleti, az NSA leendő igazgatóhelyettese pedig egy óvatos fazon hírében áll. Most már engem is érdekelne, hogy azt ugyan hogy sikerült kivitelezni. - horkantok egyet. Apám még gyereket sem tud egyszerűen csinálni.
- Tudsz számolni? Mégis van új a nap alatt. De akkor is baromságokat hadoválsz, az én anyám odaveszett. - kissé ingerültebb lesz a hangom. Most vagy szívat vagy mezei retardált. Nekem abban a tudatban kellett felnőnöm, hogy anyám miatta halt meg. Aminek folyománya volt, hogy a nagyapám is meghalt.
- Talán az egyetlen jónak nevezhető tulajdonságod. Meg ne sajnáljalak. Egy kamionnyi szerencsétlenség vagy, tudjuk. Dehogy néztem, kinek képzelsz te engem?! - megbotránkozva nézek rá. Alapvető Őrzői tisztesség, hogy nem mászok kéretlenül emlékekbe. - Nos, a góc méretéből ítélve nem csak annyi történt ott és marhára nem vagyok kíváncsi a minimális nemi életedre. - emelem fel a kezemet.
- Hogy ismerem-e? Szerinted véletlenül került be név szerint a nagy eskübe? Oregonban van a rohadék, innen érzem. Majd elkenem a száját véglegesen. - Concelhaut finoman szólva is izgalmas kis picsamadár, visszaélt az erejével, meg is égette magát.
- Különleges kis hópihe vagy, Tartarosz, amihez közöd van, csak a romjai maradnak utánad... A kvázi családodat lelkileg sikerült taccsra vágnod, cserben hagyni minket egytől egyig, csak végignézted mindannyiunk szenvedését, pedig lett volna lehetőséged tenni ellene. Kutya kötelességed lett volna lépni. De nem, te egy gyáva féreg vagy, akire senki sem számíthat. Mit csinált Skóciában? Elég tompák az emlékeim nagy része onnan. Én is támasztottam fel hullát egyszer. Anyám sem normális akkor... de ha most egyáltalán megérzem, hogy eszedbe jutna, hogy elhagyd, példát tudok veled statuálni és hidd el, hogy fogok is. Hát lehet nem úsztad meg volna ennyivel, tudom hihetetlen, de volt idő, amikor a világon mindennél jobban gyűlöltelek. Számodra nincs mentség, ha érdekeltelek volna tényleg, akkor nem négynél, hanem négyszáznál álltál volna meg. Az volna a legjobb, mert nem bánnám meg amit tennék, hiába halállal büntethető. Egyébként mi lenne, ha nem ugatnál bele a magánéletembe, amit megint csak elcsesztél? De megpróbálni megpróbálhatom még mindig és semmi közöd hozzá.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Hivatásos gyerekmegkeserítő
⌲ Hozzászólások :
67
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The Phylactery's Promise   Vas. Szept. 17 2017, 22:27

Éogan&Tartarosz

Nincs is ennél rosszabb, pedig azt hittem az anyjával való találkozás lesz az igazi kín. Erre tessék, itt vagyok, és azt szeretném bár az anyja mellett lehetnék, de még Kratosz üvöltését is elhallgatnám, és Nüx hülyeségét is. De nem, itt vagyok, és várom, hogy kikészítsen lelkileg, mert hiába akarná tagadni, olyan, mint én. A nővére echte Panára ütött, csak keveset örökölt tőlem, a fiúnk viszont még mindig rám hajaz. Talán ezért se akaródzott találkozni vele nagyon.
- Ja, azt hiszem így van. Igen, amíg kész tényeket nem tud a nővéred elé állítani, az meg Iaszótól és Faridtól függ, hogy mikor lesznek készen. Akkor már ketten vagyunk, anyád se tudta pontosan elmondani, de, ha jól értettem, akkor csak egy béranya volt Khióné lánya. – vonom meg a vállamat egy halk szusszanással.
- Legyen, anyád odaveszett. – én ugyan nem fogok vele vitatkozni, hogy valószínű az anyja gyógyszereket szortíroz, és osztogat receptre.
- Sírva ne fakadj, nem hoztam zsebkendőt. Van több jó tulajdonságom is, kérdezd meg egyszer anyádat, igaz egy írólapra ráfér. A fiamnak, ha már így kérdezed, és honnan a fenéből kéne tudnom, hogy nem vagy-e kíváncsi? – vágok egy grimaszt.
- Nem is beszélnék róla. – húzom fel az orromat kissé, prűd vagyok, igen.
- Nem, nem véletlenül van benne az esküben. Hát hajrá, azt csinálsz vele, amit akarsz. – nem most fogom elkezdeni a nevelését, ha végezni akar vele, akkor ez van, megérdemli.
- Kezdem azt hinni, hogy sokat beszélgetsz a nővéremmel, és valamelyik kölykével. Népirtást csinált, a Tanácsnak bele kellett avatkoznia. Amikor már nagyon elborult akkor hívták Nerthust, ha ő nincs anyádat valószínű kivégzik, vagy elveszik az erejét. A hullafeltámasztás nem tőlem van. Normális egyáltalán valaki, ha hozzám köthető? Nem hiszem. Meg akarom kérni a kezét, nem tervezem elhagyni, úgyhogy csigavér. Gyűlöltél? Nagyszerű, nem tudom milyen érzés, amikor ezt érzik irántam. Kivételesen kértem, és nem ugattam, van különbség, nálam meg főleg. Persze, hogy nincs közöm. Ha kérhetlek, szeretnék megint a saját testemben lenni, és távozni. Te mehetsz elintézni a vén Őrzőt, én pedig haza anyád mellé. -  

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Watcher of Souls
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Glasgow
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 07.
⌲ Kor :
721

TémanyitásTárgy: Re: The Phylactery's Promise   Hétf. Szept. 18 2017, 20:31

I'm burning the altar and I'll pass right through

Nem értem, hogy egyáltalán minek keresett fel engem. Távolról is meg tudom ostorozni őt, szükségtelen ahhoz itt parádéznia nekem. Több mint hét évszázadon át tökéletesen megvolt nélkülem, szeretném az elméjébe égetni ezt a jó szokását. Mert így szemtől-szemben látni azt, akire végsősoron jobban hasonlítok, nem egyszerű, főleg nem azzal az elmarási habitussal, amim van. Ugyan ki akarna a tükörképétől kapni egy mentális összeomlást? Tartarosz, a jelek szerint.
- Ha nem bánod, akkor nem lesz legközelebb, hogy az elméletet gyakorlatba ültessük. Azok a típusú vizsgálatok amiket csinálnak nagyon kényesek és macerásak. Amennyiben nem tévednek ismereteim, akkor az anyai nagyanyám Khióné húga, szintén a jeges válfajból. Egyébként is hasonló lenne a génminta. - pillantok félre egy kicsit, mert nehezen akar bennem realizálódni, hogy miféle őrült dolog ez.
- Az, aki fel is tudott volna engem nevelni, az egészen biztosan kimúlt. - fonom össze kicsit a karjaim, lehet, hogy egy másik változat túlélte, de apám bűnei eléggé megsemmisíthették.
- Szeretnéd, mi? Mert nem kapod meg. Nagyjából annyi lehet, mint nekem, az meg édes kevés. Etikátlan dolog mások elveszettnek hitt emlékeiben vájkálni. - vonom fel a szemöldököm.
- Őrizd meg ezt a jó szokásod, nem akarlak lerókázni. - fintorgok egyet, akkor szakadjon be alattam a föld, amikor az érdekelni fog.
- Ő még mindig az én dolgom, szóval csak azt teszem meg amit kell. Elpusztítom végre. - vonom meg a vállaim, mert Concelhautot vétek volt lezavarni, de akkor még majdnem gyerek voltam.
- Rosszul hiszed, mert nem beszélek se vele, sem a kölykeivel, nem is tervezek itt bratyizgatni. Tartsd a kagylót... te komolyan voltál olyan süket vak, hogy nem tűnt az fel vagy direkt akartad anyámat tovább kínozni akkor is? Mert ha a Tanácsnak is bele kellett gyalogolnia, akkor gratulálok, hivatalosan is tiéd a világ legnagyobb faszkalapja címe. Volt egy megérzésem, hogy azt nem tőled kaptuk. Nem, ne is csodálkozz, hogy a hátam közepére sem kívánlak. Legyetek boldogok, érdekeltek is engem... Én sem tudok neked zsepit adni, ne csöpögj el. Fuss, Tartarosz, fuss mint a gyáva senkiházi, aki vagy. - grimaszolok egyet, majd szabályosan visszadobom a testébe és elteleportálok.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Hivatásos gyerekmegkeserítő
⌲ Hozzászólások :
67
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The Phylactery's Promise   Szer. Szept. 20 2017, 23:11

Éogan&Tartarosz

Jobban hasonlít rám, mint szeretne, ezt eddig is tudtam, de most már meg is bizonyosodott bennem, erre mondják, a vér nem válik vízzé. Ez van, egyszer csak elfogadja, egy egész örökkévalóság áll rendelkezésére.
- Egyáltalán nem bánom. Biztosan azok, nem igazán érdekelnek az orvosi dolgok. Az ismereteid helyesek, valóban neki a húga, csak a halandóknak nincs feltüntetve, nemcsak nála, másoknál is. – nem mindent kötöttek a krónikásaink a halandók orrára, azt hiszem jól is van így.
- Ez így nem teljesen igaz, bár hiába pofázok úgysem hinnéd el. - az lehet, hogy kegyetlenül elbántam az anyjával, és annak a lelkével, de vagyok annyira szentimentális, - amit remekül titkolok - , hogy tudjam még létezik az a nő, akibe beleszerettem.
- Sok mindent szeretnék, a vállamon való sírásod pont lemarad a listámból. Szerintem kevesebb, valamit csak örököltél anyádtól is. Nekem aztán oly mindegy. – azért titokban örülök, éppen elég megbirkózni vele, hogy mit is mondtam Panának.
- Nem mintha megmondhatnád, hogy melyik jó szokásomat őrizzem meg. – ráncolom a homlokom egy pillanatig, majd ha befagy a birodalmam. Csak legyintek, hát azt csinál, amit akar, ha elpusztítja akkor tegye meg, engem kicsit sem érdekel.
- Ha tudtam volna természetesen nem, de akit elintézett azt véglegesen megsemmisítette, Kér egy lelket se kísért az Alvilágba, vagy hozzám. Tudomásom sem volt a dologról, mit csinál. Legalább próbálok ellene tenni, tudom, nem érdekel, engem meg a véleményed. Azt gondolsz rólam, amit akarsz, hidd el nem fogok sírva elaludni, plüssállatot szorongatva. Többet úgysem fogunk találkozni, örülök, hogy láttalak. – legalább visszakerültem a testembe, soha a büdös életbe nem akarok megint ilyen kis kirándulást tenni. Ó, igen, ha a világ tudná mekkora egy világszerencsétlensége vagyok körbe röhögnének. Tulajdonképpen azt is megérdemelném, az előbbit is. Viszont muszáj volt megejteni ezt a találkozót, legalább ezt is letudtam. Ennyi az egész, megrázom magam, és másnapra minden jobb lesz, nemde? Nem, de kit érdekel.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: The Phylactery's Promise   

Vissza az elejére Go down
 
The Phylactery's Promise
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: