Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szer. Aug. 15 2018, 21:51

Kedd Aug. 14 2018, 23:30

Hétf. Aug. 13 2018, 20:10

Vas. Aug. 12 2018, 19:06

Pént. Aug. 10 2018, 00:15

Csüt. Aug. 09 2018, 21:01

Csüt. Aug. 09 2018, 00:34

Csüt. Aug. 09 2018, 00:33


Share | 
 

 Leonard & Valeera

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Leonard & Valeera   Szer. Szept. 13 2017, 22:32

Mommy's little boy

Haragos voltam, sőt kifejezetten kilógattam volna az Empire State Building-ről a fiamat, amikor is megtudtam, hogy börtönbe vonul, mert lebukott. Ennyi év után is képes hibát véteni, pedig a legjobbaktól tanult, vagyis tőlünk. Igaz, manapság sokkal nehezebben lehet bármit is elkövetni, hülye halandók, mennyi szabályuk van, mert nem bírnak normálisan élni. Mondhatnám, hogy régen minden jobb volt, egyszerűbben lehetett eltusolni az ilyen ügyeket, mint a gyilkosság, rablás, és a többi. Hasfelmetsző Jack, ó igen, mi a kis teremtményünk volt, most pedig rács mögött ül, nem is olyan sokára pedig a kocsimban.
- Persze, azért haragszom rá, csak úgy mondom. – nézek a kutyára, akit szintén elhoztam magammal, jelen pillanatban az anyósülés kényelmét élvezheti, csak addig amíg Leo be nem ül. Az apja amúgy sincs otthon, ezt az átkozott kutyát meg nem lehet egyedül hagyni, amióta a kisfiam a nyaralását tölti, azóta ez a jószág is megbolondult. Párnákat tép szét, a kanapénak is annyi. Illetve a postás is megbánta, hogy beljebb merészkedett a kapun.
Leparkolok a börtönintézmény előtt, a modern világban az öcsémként van nyilvántartva ez a balfék gyerek, de nem nézek ki túl idősnek, hogy bárki is elhiggye van egy gyerekem. Sőt a Hádészbarma apját se fogja az idő vasfoga. Végig simítok a kutya puha szőrén, türelmesen dobolok a kormányon, közben NSP-t dúdolok, még énekelhetnék is, de sajnos a hely nem alkalmas rá, pedig férjem sincs itt, akit megölhetnék ezzel.
Halvány vigyorral tekintek a kilépő felé, még be is intenék a börtönőröknek, akik flegmán méregetik a távozó kincsemet, vagy elvágnám a torkukat, viszont még nem tehetem. Füttyentek a blökinek, hogy távozhat hátulra.
- Édesem, örülök, hogy végre kiszabadultál, mondtam, hogy egy zseni vagyok, és nem rohadsz ott örökre. –veregetem meg az arcát mosolyogva, még nem kiabálom le fejét, előbb hazaérek vele. Hát nem vagyok rendes anya? Dehogynem.

POTUS
Vissza az elejére Go down

⌲ Hozzászólások :
2
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 27.

TémanyitásTárgy: Re: Leonard & Valeera   Kedd Szept. 19 2017, 14:11



Anyuska & Leoka

Ma reggel azzal keltettek fel, hogy szedjem össze magam, mert egy jeles esemény várható a nap folyamán. Azt már persze kibaszottul nem közölték hogy ez kinek jeles, nekik vagy nekem? Mindegy, megölni akkor sem tudnak, mert akkor itt a poklot szabadítom el, nem érdekelnek az anyai intelmek. Túl esünk a reggeli kutyasétáltatásomon és visszapaterolnak a kis zárkámba a tálcára pakolt reggelimmel. Persze hogy ezekkel a modern kurva szoros és félistenbiztos acélbilincsekkel jöttek megint! És a kávém?! Hogy ezek sosem tudnak nekem kávét hozni, pedig mennyi balhéztam már érte! Gebedjenek meg! De mind az összes.
Nyűgösen állok neki a szokásos fegyenc edzésemnek, amikor maga az igazgató méltóztatik idedugni azt a rücskös ronda pofáját, miszerint szedjem össze magam, mert jöttek értem, és elmehetek!
Végre! Te áldott nap! Drága jó édesanyukám!
Persze hogy nem kellett kétszer mondani, már dobtam is le nagy ívben a szürke inget és nadrágot, és vettem fel azt amibe behoztak. Fekete farmert, vörös pólót és a kedvenc dzsekimet. Legalább erre vigyáztak ezek a seggfejek. Orromra ejtem a napszemcsim, és like a boss kivonulok a főbejáraton, miközben érzem magamon a flegma pillantásokat. Hol nem szarom le?! Végre friss levegőt szívhatok és nincsenek rajtam láncok, bár anyámat ismerve később bőröm se lesz, mert megnyúz a balfaszságomért. Ehh, nem szép jövőkép.
Beszállok mellé a kocsiba és természetesen odahajolok hogy ennyi idő után adjak neki egy puszit, hogy legalább kihozott.
- Igazán zseniális vagy anyukám, én mindig tudtam. Ennyi is sokkal több volt, mint elég szóval.... léccii húzzunk innen a fenébe, mert már.... ehh, Fredo, ne... az a fülem te állat! - nyögök fel ahogy belemászik a nyakamba és szanaszéjjel nyal az érdes nyelvével és majdnem balesetet is okoz azzal hogy a csöppnyi hatvan kilós testével előre nyomakodik köztünk hogy rám mászhasson.
- Gyönyörűségem, hát hogy vagy? Hiányoztál ám! Viselkedtél szépen anyunak? - bügyürgetem azt a busa nagy fejét, ha már idefészkelt rám, és nem mondom hogy nem nyösszenek egy nagyot ahogy a nagy helyezkedése közben rálép a családi kincstár egyes részeire.
- Széállj le a tökömről, de dög... - igazítom el valamerre.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Leonard & Valeera   Vas. Jan. 14 2018, 00:04

Mommy's little boy

Szülőnek lenni csodálatos dolog, mondta ezt anyám, és apám. Ja, gondolom ezért van ennyi testvérem, mert nem bírtak betelni a szülői örömökkel. Nekem bőven elég Leonard, már, amikor normálisan viselkedik a maga módján. Bár sok mindenki szemében mi nem éppen vagyunk a normális szó jelentésénél. Nem is értem miért, csak mert néha megölünk valakit? És aztán? Így is túlnépesedés van, vagy mi a fene. Még segítünk is, hogy a bolygónk épp maradjon. Erre senki se hálás, na mindegy, már megszoktam. De legalább elintéztem, a kisfiam végre kiszabadul, hála nekem. Ehhez persze meg kellett szorongatnom kicsit az ügyvédet, hogy ejtse a vádakat, mert nem úgy történt, ahogy azt ők tudják. Persze, ha valamelyik Hóra lett volna az én dolgom is sokkal nehezebb lett volna, de így egy csekk ide, egy csekk oda, bájos mosoly, fenyegetés, aztán megkapod, amit akarsz.
Ez nem azt jelenti, hogy Leonard nem kapja meg a magát, koránt sem, hisz ismer, tudja milyen vagyok akkor, amikor igazán haragszom rá.
- Naná, hogy az vagyok, a nagyszüleid is azok, nekem is annak kell lennem. Nem tudom milyen lehetett, én régen voltam börtönben, mondjuk az direkt, úgyis emlékszel rá. Micsoda vérengzést csaptak a nők..Legalább nem felejtett el téged. – röhögök, ágyelőt kellett volna néha csinálni ebből a kutyából, főleg, amikor szétszedte a díszpárnákat, vagy széttépte a férjem valamelyik ruhadarabját. Na jó, azt kifejezetten élveztem, mindig élvezem, ha a kétajtós szekrény üvölt, mint akinek elmentek otthonról.
- Ó, hát szétszedte a párnádat, már első nap..aztán majdnem mindent, amit talált. Főleg apád cuccait, de amúgy jól megvoltunk. Aranyos ez a dög, örülök, hogy anno őt hoztad haza. – apró kuncogással nézem végig a jelenetet. Igen, Fredo nagyon tud örülni a gazdájának.
- Ha letépi, nekem legalább nem kell, jó kutya, segít nekem. – pislogok a fiamra sandán, áh, nem bántom, lehet én is egyszer unokázni akarok, ha nagyon elmegy az eszem.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Leonard & Valeera   

Vissza az elejére Go down
 
Leonard & Valeera
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Amerika más részei-
Ugrás: