Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szer. Aug. 15 2018, 21:51

Kedd Aug. 14 2018, 23:30

Hétf. Aug. 13 2018, 20:10

Vas. Aug. 12 2018, 19:06

Pént. Aug. 10 2018, 00:15

Csüt. Aug. 09 2018, 21:01

Csüt. Aug. 09 2018, 00:34

Csüt. Aug. 09 2018, 00:33


Share | 
 

 Láttam magamat a szemedben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Láttam magamat a szemedben   Szomb. Szept. 23 2017, 23:59

Ó, a gondatlanság habkönnyűsége, semmi felelősség, semmi, ami korlátok közé zárna. Életem tizenhatodik tavasza ez, szinte kölyök vagyok, zöldfülű, taknyos orrú, nyikhaj, a patás bajkeverő, kinél különb nincs kerek-e világon. Nos, különb nem is, hasonszőrű kínosan sok, tengert rekesztően, mennybolt szaggatóan temérdek. Hiába várnék valami másra, valami testet-lelket felforgató történésre, nagyon úgy fest, nem jött még el az én időm. Itt ücsörögök a haverokkal egy, a belvároshoz közeli parkban, padon, füvön ejtőzve, barna papírba csomagolt kólát szürcsölve, mintha fullmenőek lennénk és úgy jár körbe az az egy szál, nyamvadt cigaretta, amit otthonról csórtam, akár a kacér lány a diszkóban. Mindenkinek jut belőle egy slukk, nem jó, nem finom, árt, de elmondhatod magadról, ez is megvolt. Az élmény. Sóhajtok egy fájdalmasat, kiiszom az utolsó csepp édes, erejét veszített cukros löttyöt, majd feltápászkodom a földről és nyújtózom egyet.
- Aztán most mi? – szegezem a kérdést a jelenlevőknek, ők előbb tanácstalanul összenéznek, rám, végül megint egymásra, míg az egész vállrándításba fullad.
- Peter bátyja nemrég jött haza német cserediákprogramból, és hozott jóféle európai pornót. Állítólag a németek brutálba tolják. –
- Meh, szóval kiverede lesz nálatok? – fintorogva tekintek az említett srácra, aki bólint egyet, megerősítve az előző kijelentést, én pedig újfent sóhajtok.
Nem fájdalmasan, a lemondás ólomsúlya nehezedik a mellkasomra, s bár én legyek az utolsó, aki nemet mondana egy jó pornóra, meg jancsidajkálásra, a szívem nem a kézkrém és a papírzsepi felé húz, nem egy túlzsúfolt, elsötétített bérlakás szobájába, ahol pár hormonzavaros tini faszt ver időt múlatva.
- Akkor én léptem, srácok. Holnap találkozunk. – a nehéz és könnyes búcsú után tovaszökkenek a barátaimtól és rábízom magamat a patáimra, vigyenek, amerre akarnak, hátha a véletlen odasodor, ahol lennem kéne.

Mozi. Komolyan? Mozi?
Mozi.
A farzsebembe csúsztatom a kezemet, ott lapul néhány dolcsi, a gazdagsághoz kevés, az éhenhaláshoz sok, egy jegyre valami nevenincs művészfilmre pont elég. Megveszem a belépőt, nincs tolongás, egyrészt kora délután van, másrészt a jelek szerint senki nem találta vonzó időtöltésnek megnézni a Bánatos Babfőzelék című remekművet. Basszus, a bérmentes, klausztrofóbiás faszverést lecseréltem egy fokkal tágasabb, 4 dolcsi 50 centes kitudja mire… Még nekem is meredek lenne Bánatos Babfőzelékre élvezkedni. Na, de erre már ihatom a hideg vizet, hátha nem lesz borzasztó és… és… én, meg rajtam kívül még ez az egy ember hihetetlen élményekkel gazdagodik. Ezzel pedig nem túlzok, senki nincsen rajtam és a nőn – mert hogy közelebbről ezt is megállapítottam – a vetítőteremben. Nyelek egyet, és vele egyazon sorba ülök, de legalább négy székkel távolabbra, mindössze a szemem sarkából mérve fel az alakját. Nagyon durva. Mármint nem úgy, csak mégis. Mintha valami estélyen lenne, nem is moziban és túlságosan éteri halandóhoz képest, talán nem is az. Nem tudom mihez hasonlítani, akarva-akaratlan megbámulom, aztán előzetesek.
Vége az előzeteseknek. Hm. Film. Bánatos. Babfőzelék. Meg a tizenhatodik tavaszom. Basszus. B-A-S-S-Z-U-S.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Láttam magamat a szemedben   Vas. Szept. 24 2017, 13:26

Hogy a bánatos szarba kerültem én ide? Mit keresek itt egyáltalán, mi a fenének ücsörgök egy magamban egy olyan ocsmány címmel megáldott művész filmen? Elmebeteg vagyok, vannak idióta húzásaim, na de ez még tőlem is sok. Kezeimmel az előttem lévő széken támasztom, s fejemnek is ezekkel adok vigaszt. Még el se kezdődött a film, de már eret tudnék vágni. Tekintetemet lomhán futtatom végig a termen, s lemondó sóhajt préselve ki ajkaim között, mivel tudatosul bennem, hogy nincsen a világon még egy olyan barom, aki idetévedne. Kár. Tényleg sajnálom, főleg azért, mert így egyedül kell szórakoznom, magamat kell idegelnem, magammal kell foglalatoskodni. Ami oké, hogy néha elég jó buli tud lenni, mert hát ki más lehetne a legszórakoztatóbb egyéniség, mint én, de ez most édeskevés. Újdonságra, frissre, zamatosra vágyom.
Remény vesztve dőlök hátra a székben, Lábaimat felpakolom, zsebemből előhúzok egy flaskát, melynek tartalma már egy kissé megfogyatkozott. Lassú mozdulatokkal csavarom le a kupakot, s ráérősen emelem számhoz a kesernyés nedűt, amikor érkezik valaki. Szerencsétlen.
Kezdetben úgy döntök, hogy nem szentelek neki nagyobb figyelmet, bár érzem égető tekintetét, s felettébb izgalmasnak ígérkezik az is, hogy éppen a közelemben foglalt helyet. Lábaimat leveszem, könnyed mozdulatokkal egyenesedem fel, s pár lépéssel érkezem meg mellé, hogy aztán csendben lecsússzak az üres székre. A flaskát tartó kezemet felé nyújtom és egészen addig nem húzom vissza, míg el nem veszi, hogy megkóstolja az italt.
– Többet. Szükséged lesz rá – hangomban egy kevéske parancs is kihallható. Nem tudom, hogy ez a zsenge hajtás mennyire fogja ezt értékelni, de jobb az elején felmérni a viszonyokat. Ha elfogadja az italt, s még hallgat is rám, akkor azt hiszem nem is lesz annyira reménytelen ez a film.
– Mennyire vagy reményvesztett? – érdeklődve nézek rá. Igen, számomra az, hogy itt van, méghozzá egyedül, azt jelenti, hogy az. Ez pedig számomra akár kedvező is lehet, bár nem vagyok olyan alak, aki könnyedén kihasználja ezt.. Annyira. Khm. – Mit keresel egy ilyen filmen? – kérdéseim csak előnyszerzésre hivatottak. Bár van egy olyan érzésem, hogy lazán elkönyvel bolondnak és pillanatok alatt fogja magát, majd itt hagy. De addig is, én kifejezetten jól szórakozom, hiszen az arca, a mozdulatai, mindene kész Kánaán számomra. Olyan faragatlan, olyan gyermeki, annyira hívogató.. Biztos, hogy van benne valami, ami miatt. nem a halandó népek közé sorolandó.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Láttam magamat a szemedben   Csüt. Szept. 28 2017, 19:14

Tulajdonképpen én tökéletesen megelégednék annyival, hogy megosztom a figyelmemet, a pocsékműveket kenterbe verő Babfőzelék, meg a rejtélyes hölgy között, anélkül, hogy kontaktot vennék fel vele, ám az élet valamivel többre unszol. Na, nem engem, hanem sor(s)társamat, ugyanis kettőt nem pislogok, ő felemelkedik a székéből, majd közvetlen mellettem ér földet, lezseren, flaskástól. Megint nyelek egyet – többet, mint egy átlag szatír, oda se neki – és bevallom őszintén, zavarba esve rebegtetem a szempilláimat rá, engem így nő még soha, úgy nem, ahogy ő engem. Bizony. Szerencsére nem gyötör felesleges udvariaskodással, helyette odanyújtja az italt rejtő zsebflaskát, amit szerintem még a józan életűek is elfogadnának tőle, a „nem utasíthatsz vissza” kisugárzásába a tarkóm is belebizsereg.
Az ajkamhoz emelem az üveget, túl hirtelen és túl sok érkezik a számba a túl erős itókából, a nyelőcsövemen mintha izzó piszkafát nyomnának le. Mélytorkozd csak, kiskancsó… Visszafogom a tüdőkiköpős krákogást, igaz, a szemeim ködfátyolosan bekönnyeznek, az agyamban a hitetlenkedés veri a tamtamot: hogy a búsba nem rándult arcizma sem a lánynak, mikor ő itta ezt? Torkot köszörülök, letörlöm a szám szélét, aztán visszanyújtanám a piát… visszanyújtanám. Többet. Nem nyújtom, nyálat nyelek a bátorság képzeletbeli kútjából, jöjjön, aminek jönnie kell, megint elönt a forróság, viszont ez nem olyan borzalmas, mint elsőnek. Kissé megrázkódom, bőröznek egy kört a libák a karomon, tarkómon serceg a pihe, és mosolygósra üt az alkohol. Vigyázat, jön a nagyvágány. Akarom mondani, vagány. Hikk.
- Reményvesztett? Ha eleve nem volt reményem, akkor nem veszíthettem el. Ilyen komoly alapokkal ülök most itt. Itt. A babfőzin. – az autók hátsó ablakában élő műanyagkutyaként bólogatok, szemeim résnyire szűkülten szegeződnek a filmvászonra, ahol két férfi szárazbabot fejt balerina tütüben és felettük lakkcsizmás nagymama őrködik piros domina-otthonkában.
Felmekegek, unszolni sem kell, automatikusan talál a számhoz a flaska és kortyintok, szolidan, de határozottan, aztán a nő felé fordulok, még a székben is féloldalas pozíciót véve fel, teljes testfigyeléssel, érezze, nem másodlagos, filmen kívüli elfoglaltság. (Üzenet a jövő Krenjének: Nem leszel kevésbé gáz az évek folyamán, de jobban fogod bírni a piát!)
- Te mit keresel itt, egy ilyen filmen? Minimum a vásznon a helyed, vagy bálon vagy valami hasonló reflektorfény lelőhelyen. – fültől fülig szalad a vigyorom, karommal a kéztámlán támaszkodom, fittyet hányva a személyes tér fogalmára, tekintetem a másik tekintetét fürkészi.
- Hacsak nem rosszban sántikálsz és ez lesz az alibid. – nyomozónak sem nagyon kell elmennem.

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Láttam magamat a szemedben   Pént. Szept. 29 2017, 21:49

– Ó hát miért nincsen? Mi törhet meg egy ilyen gyermeki lelket annyira, hogy ezt mondja? – elég sok minden, tudom én ezt nagyon is jól. De mindig meglepődöm, ha fiatalnak tűnő egyének ilyennel állnak elő. Van benne valami, ott lebeg körülötte, csak még nem tudom, milyen színben pompázik. Érzékeim egy kissé megcsalnak manapság, talán kevesebb alkoholos ital és gyógyszer keverékét kellene bevinni a testembe.
Vigyorogva nézem végig, ahogy kortyolgatja az italt. Arcán ott van minden, hiába akarja leplezni, már az első pillanatban látom, hogy mi folyik itt. Ez már arra késztet, hogy halkan kuncogjak. Tetszik az előadás, s itt most egyáltalán nem a bab szenvedéséről beszélek. – Azért add azt csak vissza – nyúlok a flaskáért, mielőtt még eltüntetné a nedű minden cseppjét.
– Őszintén szólva nem tudom. Egy kissé más világban vagyok, szóval kértem egy jegyet a következő filmre – lazán megvonom a vállaimat, s tekintetemet egy pillanatra a vászon felé fordítom, majd vissza a fiúcskára. – De addig nem jutottam el, hogy megérdeklődjem, hogy miféle… – megszívom kissé a fogamat. Így jár az, aki csak úgy elindul a nagyvilágba, megy, mint egy holtkóros és nem gondolja át teljesen azt, hogy mit szeretne. Mert a mai nap az ilyen, meg úgy majdnem az összes. Nem tervezek, csak sodródok, élvezem, amit elém penderít a sors, vagy ki tudja, hogy mi.
– Mi számít rossznak? – úgy teszem fel neki a kérdést, hogy teljes testtel fordulok, már amennyire ez lehetséges, ebben a székben. Manapság annyi mindent rossznak vélnek, de ami az egyiknek az, a másiknak nem biztos, hogy szintén a negatív tartományba tartozik.
Lejjebb csúszok a székemben, lábaimat ismét felpakolom az előttem lévőre és fejemet a sajátom háttámlájába süllyesztve nézem a vásznat és néha a mellettem ülőt. Szép vonásai vannak, még nem férfiasodik annyira, mégis van benne valami, ami megfogja a magam fajtát. Jobb lesz elkerülni. Vonom le csak úgy magamban a következtetést, s ha már erre jutok, hát pont ellenkezőleg teszek. Nem zavartatom magamat, ismét teljes egészében fordulok felé, s kezem közé veszem arcát, hogy jobbra, majd balra fordítsam. – Érdekes vonások – elmerülök szemének színében, pár másodpercig mélyen vizslatom, majd eleresztem és újra a filmet nézem. – Óóóó hát szegény bab persze, hogy bánatos. Hát milyen cudarul néz ki az a lötty, amit ráöntenek – mintha érdekelne, hogy miről szól. Azt hittem, hogy legalább valami átvitt értelmű címe lesz ennek a hülyeségnek, de hát ezek komolyan babot főznek. Mi ez?
– Dobjuk fel, akárhányszor kimondják, hogy bab, te iszol. Ha azt mondják bánatos, akkor én – komoly tekintettel nézek rá. Eddigiek során a bab szó többször fog előfordulni a történetben, ez pedig azért lesz jó, mert a kezdeti kis feszültséget legalább feloldja az alkohol. Remélhetőleg.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Láttam magamat a szemedben   Vas. Okt. 29 2017, 21:33

A reményem és annak elvesztettsége nem sokáig cikázik megbeszélendő problémaként a fejemben, az alkohol fog egy csinos seprűt, majd kisöpöri a felesleges dolgokat. Ne agyalj, Kren. Energiarabló, helyzeten változtathatatlan tevékenység, no meg tegyük hozzá, nem az erősséged. Bennem egy csöpp tudós, doktor, világmegváltó gén sincsen, ezeket a testvéreimre hagyom, legalább megspórolom az álszerénységet az iq-t illetően. Sóhajtásba vegyült mekegéssel emelném újra a számhoz a piát, ám a szép ismeretlen megakadályoz ebben, amit megértek, neki is innia kell, veszélyes dolog kiszáradni, nyáron meg aztán pláne, én sem kockáztatnám a testi épségemet másért, legyen az olyan helyes gyerek, amilyen vagyok. Mosolyra késztet az öndicséretem, kezdek erőteljesen imponálni magamnak, viszont ez nem az önflört ideje, kár lenne a figyelmemet nem a mellettem ücsörgő hölgyre fixálni.
- Pél… például tisztes tinédzser fiúk leitatása, elcsábítása, majd rituális módon történő feláldozása valami sötét erőnek, na az… elég rosszul hangzik. Ha az utolsó kis részletet lehagyjuk, akkor máris menthetővé válik a helyzet. – kacsintok, pontosabban csak próbálok, de vagy mindkét szemhéjam lecsukódik, vagy felváltva gabalyodnak egymásba, a menthetetlenség lerí rólam.
Mielőtt teljesen retardáltba kezdenék fordulni, a szituációnkat megmenti a lány magabiztossága, kezei közé fogja az arcomat, alaposan átvizslat, szinte már díjnyertes versenykecskének érzem magamat, apu-anyu, készüljetek, büszkévé teszlek titeket! Már csücsörítenék, hogy nagyfiú leszek, csókra álljon a szád, babám, ám a szőkeség belekeveri a nemlétező szexuális feszültségünkbe a film lelombozó hangulatát. Azanyádúristenit. Megrázom a fejemet, hátha kicsit feltisztul a lelkivilágom, ez azonban lehetetlen, visszavonhatatlanul kapatos vagyok.
- Látni a fájdalmat a fejtők szemeiben. Ahogy lassan üvegessé válik a tekintetük, míg a főgonosz anyóka szinte pezseg a hatalomtól, amit a leforrázott bab által szerzett. – szipogok, el kell morzsolnom egy könnycseppet, fene nem gondolta, hogy ez ennyire megérint.
A szőkeség javaslata nem jöhetne jobbkor, rábólintok, bár ne tenném, mert a heves fejmozdulat megszédít, nem tudom hogyan, oldalra bukok, félig rá a lányra, arccal a mellei közé, amiket bónusz gyanánt a ráloccsant alkohol is átitat. Hehe. Hihi. Miért az az első, ösztönös megmozdulásom, hogy hörpölni kezdem a bőréről a nedűt? Nem tudom. A szégyenérzet meg sem mer környékezni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Láttam magamat a szemedben   Vas. Okt. 29 2017, 22:42

– Mond csak ellenedre lenne? Mármint az itatás és csábítás, a többivel nem élek – fejemet kissé oldalra billentem, s így nézek rá. Olyan kis zsenge, friss és erkölcsös. Tudom, hogy nem lenne szabad, de annyira hívogató, hogy képtelen vagyok ellenállni. Ez a legnagyobb baj velem, úgy kívánok meg egy-egy lelket, ahogy a pénzes nők a cipőket vagy ruhákat. Elég csak ránéznem és máris a magaménak akarom, csúnya dolog ez. Kacsintás szerű kíséretén jót mulatok, mert még nem láttam ehhez hasonlót. Mindenki azt hiszi, hogy az egy egyszerű művelet, erre itt ez a fiúka, aki bemutatja, hogy bizony vannak olyanok, kiknek az érzékei ezen a szinten még nincsenek kifejlődve. Milyen kis édes.
Arcának vizslatása jó pár percig eltart. A lehető legrészletesebben feltérképezem, így van szerencsém azt is látni, hogy arca rándul, mintha másra vágyna. Ó picinyem, meg lesz az is, ne aggódj. Csak még egy kicsit várok, mert nem szeretném, ha megijedne, s farkincáját behúzva baktatna hazáig. Az olyan kis szomorú történet lenne.
A hirtelen váltás még engem is megzavar, pedig én hozom be kettőnk közé. Hogy vesznék el egy fáklyás menetben, s égnék máglyán, ezért a galád tettért. Tepertem volna inkább le azonnal, s hoztam volna neki olyan örömöt, amire reggel, mikor állt a cövek, még gondolni sem mert. Mekkora barom vagyok. A bánatos bab szinte kiöli belőlem a virgonckodás iránti hajlamot. Fel is adnám a dolgot, közölném, hogy akkor nézzük ezt a szart, s igyuk le magunkat, míg ájulásig nem jutunk, mikor valami meglepő fordulat következik be a sztoriban. No nem a filmben, hanem a mi kis történetünkben. Ugyanis fejét sikerül megfognom a két légzsákommal, melyet ő félénkségét hátrahagyva ki is használ, s cuppant a keblekre, mint egy újszülött gidácska.
S ebben a helyzetben, minden jóravaló nő, akik erkölcsösek, s nem kívánnak, gyermekeket megrontani, máris eldádáznák a fiúcska popsiját, ám szerencséjére én nem ezekhez a megsavanyodott öregasszonyokhoz tartozom. Mellkasomat kissé megemelem, hogy ő jobban hozzá férkőzhessen, egyik kezemmel pedig a bongyor hajába túrok, másikkal hátát kezdem cirógatni. A kép eléggé szürreális, de annál jobban élvezem. Mikor már eléggé nedvesnek érzem kebleimet, fejét hajánál fogva emelem meg, s egy mosollyal nézek rá. Nem hagyom, hogy bármit is mondhasson, alkohollal megnedvesített ajkaimat az övéire tapasztom, s lassan belevezetem, a nyelvek érzéki táncának világába. Arra se hagyok neki esélyt, hogy elveszettnek érezhesse magát, kezeit odairányítom, ahol nemrég még a feje pihent, s apró mozzanatokkal vezetem rá arra, hogy miképpen bánjon a domborulatokkal, hogy mindkettőnknek jó legyen.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Láttam magamat a szemedben   

Vissza az elejére Go down
 
Láttam magamat a szemedben
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Alternatív terek :: Múlt-
Ugrás: