Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Pént. Dec. 15 2017, 15:25

Csüt. Dec. 14 2017, 19:24

Szer. Dec. 13 2017, 14:03

Vendég
Vas. Dec. 10 2017, 22:58

Vendég
Pént. Dec. 08 2017, 18:00

Pént. Dec. 08 2017, 00:27

Hétf. Dec. 04 2017, 13:37

Szomb. Dec. 02 2017, 22:13


Share | 
 

 The lover's backbone

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Sep. 01.

TémanyitásTárgy: The lover's backbone   Pént. Okt. 06 2017, 21:46

Halkan hümmentek, miközben pillantásomat végigfuttatom a berendezésen, szemrevételezem az iroda minden milliméterét, egészen odáig merészkedve, hogy megfogdossam és elmozdítsam a berendezési tárgyakat azok eredeti helyéről. Mit mondhatnék? A szoba különös keveréke a tucat céges helyiségeknek, mégis tudod, ez bizony Juliette modernkori „szentélye”. Az otthona, ha úgy tetszik, hiszen olyan felszereltséggel van ellátva, mint akinek tulajdonosa itt éli az életét. Ki is nézem a húgiból, amilyen munkamániás, kihasználja a rendelkezésére álló időt a teljesítményhez. Gondolataimból, kéretlen pakolászásomból a titkár ideges torokköszörülése zökkent ki, s ahogy erőteljesebben koppan az asztalon a levélnehezék, még egy kisebb sikkantást is hallat.
- Mr… miszter Wilder, bi-biztosan va-van meg-megbeszélt időpontja Ms. Worth-szel? –
Elvigyorodok ettől a beszari nyúl stílustól és odalépdelek a leányzóhoz, eszméletlen, hogy a félelme Juliette irányába felülírja a felém sugárzó vonzalmát. Teszek egy lépést felé, átkarolnám, ő pedig kicsit hátrál, kicsit vacillál, és nyilvánvalóan retteg. Bátorítóan megpaskolom a vállát, aztán elfordulok tőle, ujjammal a dolgozóasztalon pihenő ajándékdobozra mutatok – ami a beígért ruhát rejti, igaz, némi késéssel -, mintha ez megmagyarázná az ittlétemet. Meg is magyarázza, noha ki tudja ebből mennyit ért szerencsétlen lányka?
- Nyugodjon meg, én és a kisasszony igazán közeli, jó ismerősök vagyunk. Magam kezeskedem róla, hogy ne hurrogja le kegyed édes kis fejét. –
Magabiztosan kacsintok a kicsikére, aki mintha kezdené visszanyerni ettől az egészséges színét, majd megérdeklődi, kérek-e valamit, míg várok, ám egy kurta legyintéssel elhessegetem. Tökéletesen el tudom magam foglalni Julie érkezéséig.

Nem tudom min lehet ennyit tárgyalni, az viszont biztos, soha a büdös életben nem vágok olyan hivatásba, ami ennyi macerával jár. Vagy ez a helyzet, vagy a kistesó rájött az ittlétemre és direktbe szopat a várakozással. Nem kezdek el bosszankodni, legyen akármelyik opció is a valóság, mert miért adnám meg ezt az örömöt neki? Unott sóhajjal kelek fel a kanapéról, ami eddig kényelmes nyoszolyámként funkcionált, aztán a bárpult felé veszem az irányt, hogy valami nagyon drága italt bontsak, pusztán a hecc kedvéért. Egészen jól elszórakozom ezzel, shakert rázok, koccan a jég, hűti az italt, bambulok, jé, micsoda bizarr dekoráció az a vitrinbe kiállított gerinc, jöhetne már Ju…
- Hogy baszná meg az az eszelős ribanc… -
A bárpultra csapom a piát, jobb szemhéjam csúnyán tikkelni kezd, ahogy közeledem az üvegszekrényhez, és szívem szerint felgyújtanám az egész kócerájt. Micsoda elkúrt, ízléstelen vicc ez? Tenyerem az üvegre simítom, végül hátrálni kezdek, visszalépve a bárpulthoz. Nyugi, nyugi, nyugalom. Nemesziszről beszélünk. Mómosz vagyok.
Kitöltöm valami szépen metszett kristálypohárba az italomat, felhajtom, még egy adag végzi a gyomromban, miközben odatelepedek a főnökasszony tekintélyt parancsoló, bőrfotelébe, lábaimat a morózus, súlyosnak tetsző asztalra felpakolva. Még jó, hogy ezt a napot ideszántam. Kész szerencse. Kackac.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
35
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: The lover's backbone   Pént. Okt. 06 2017, 23:34

Egyik mitugrász rosszabb, mint a másik. Meglátszik, hogy a kettő ember nem elég ide. A barna lányka a valagamban van, egész nap, csoda, hogy a wc-re ki tudok úgy menni, hogy nem jön utánam. Állítom ez is csak azért lehetséges, mert az irodából nyílik egy ajtó a saját kis zugomba, ahol nem csak aludni, de még az egyéb dolgokat elintézni is, van lehetőség. En életem egyik legjobb ötlete volt ez.
Homlokomat mutatóujjaimmal masszírozva, lépegetek vissza az iroda felé. A két delikvens elvileg már annyira ismeri a mozdulataimat, hogy tudják mikor szabad hozzám szólni és mikor nem. Most kifejezetten az, az állapot van, mikor nem kellene ilyesmit tenni, de a hülye gyerek, csak kiugrik elém és pampog valamit. – Hogy mi..? – értetlenül nézek rá. Nem vagyok a toppon. Az elmúlt órákban olyan unalmas prezentációkat és szánalmasan alacsony adatokat kellett végighallgatnom, melyek azt a kevés energiámat is elszívták, amellyel reggel felkeltem. – Mr. Wilder a megbeszéltek szerint, bent várja önt – csak eldadogja, amit akar és még fojtatná is, de mutatóujjamat megemelve, jelzem neki, hogy inkább húzzon vissza az asztala mögé. Remek.
Nem szeretem a váratlan vendégeket, főleg akkor nem, ha kifogják azt a napot, mely ritka szarnak számít. Bár a hetemet nézve, mindegyik az volt, így pedig már nem is olyan nagy ritkaság.
Az ajtót mindenféle finomkodást mellőzve vágom ki. Nem számítok semmi jóra. Valahogy úgy tudom elképzelni a bent várakozót, hogy vagy éppen körbevizeli az irodámat, esetleg gyújtogat, de még olyasmi is eszembe jut, hogy a falat valami irtó büdös trágyával keni, csak azért, hogy bosszantson.
Ehhez képest, amit látok, az semmiség. Bár be kell látni, hogy nem sokan mertek eddig helyet foglalni az ÉN székemben, az ÉN asztalomnál, az ÉN irodámban. A pofátlanság csúcsa ez az ember, kár, hogy ennyire szép csomagolásban van.
- Azta büdös, rohadt életbe, hát szeded le a mocskos lábikóidat az asztalomról? – mérgesen csapom le az aktákat a férfi tappancsai mellé.  Jobb lábammal halkan topogok, karjaim egészen addig összezárnak mellkasom előtt, míg ő legalább a csülkeit meg nem emeli.
– Hogy a fenébe érezted meg, hogy melyik az a nap, amikor nagyon nem kéne jönnöd? – megkerülöm az asztalt és az italt, melyet töltött magának, elveszem tőle és beleiszok. Hátamat neki vetem az íróasztalomnak és fáradt tekintettel nézek Mómoszra.
– Nincs erőm, hadakozni veled – nem vagyok abban az állapotban és lehet, hogy hatalmas hiba, de úgy érzem, hogy jó már az elején megosztani ezt vele. – Szóval, ha ilyesmi miatt jöttél, akkor bocs, de most csalódást kell okoznom – megvonom a vállaimat, majd ellököm magam az asztaltól és a vitrinhez riszálok, hogy töltsek valami erősebbet magamnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Sep. 01.

TémanyitásTárgy: Re: The lover's backbone   Vas. Okt. 29 2017, 21:29

Csipp-csipp-csipp, csak csöpp-csöpp-csöpp és egyre fogy a pia, már arra sem veszem a fáradtságot, hogy felkeljek az újabb adagokért a székből, elég a pohárra pillantani, s az készségesen megtelik. Dionüszosz egyik igencsak praktikus trükkje ez, noha vele ellentétben ez nálam nem végtelen fajtájú és mennyiségű itallal működik, egynek azért elmegy. Csipp-csipp, csöpp. Nyújtózok egyet a székben, igen kényelmes ülőalkalmatosság, ahhoz annyira viszont nem, hogy az idő múlása ne kezdjen idegesíteni. Merre vagy már, kistestvér? Kistestvér vagy nővér? Magam sem tudom melyik a helyes sorrend, egyfelől a szüleink nyulak módjára szaporodtak, semmire sem tekintettel, másfelől, ez lényegtelen. Épp csak valamivel vagyunk fiatalabbak az idők kezdetétől. Megköszörülöm a torkomat, ujjaim között forgatom a drága, szépen megmunkált poharat, elmélyülten gyönyörködöm a borostyánszínű ital szépségében, gondolataimban a „rohadt, kibebaszott életbe a várakozással” szlogenű indulatszavak kergetik egymást, mikor megjelenik a nő. A Nő. Életem megkeserítője, egykori gerincem birtoklója, és egészen kismértékben a tűz, amivel a legjobban szeretek játszani. Akkor is, ha megégek a végén, akkor is, ha egyszer olyan lángolással emészt fel, hamu sem marad utánam. Tetszetős elképzelés.
- Wow, visszább az agarakkal, tanító néni! De legyen jó napod. Leveszem a becses asztalodról a „lábikóimat”. –
Elfojtok egy ocsmány röhögést, a lány ugyanis a hangsúllyal és a topogással most sok mindenhez hasonlatos, de a félelmet keltéssel nem csúfolnám ki. Miután elhessegetem magamtól a vigasság csiklandozó kis ördögeit, s a talpaim tisztességgel a padlót érintik, pillantásomat a testvéremre emelem.
- Készséges madárkák csiripelték el az információkat. Tudhatnád, hogy nem vagyok a fairplay híve, pláne nem a becsületes hadviseléséé. –
Jegyzem meg felvont szemöldökkel, kicsit közelebb gurulok a székkel az asztalhoz, ezáltal pedig a másikhoz, karjaimmal átölelve a karcsú derekát. Képemen a vigyor vérlázítóan negédes, és még akkor is levakarhatatlan, miután elengedem Nemesziszt, aki amúgy tovalebben a piák irányába.
- Nem szoktam csalódni, mert nincsenek elvárásaim, de ezt mintha említettem volna egy ominózus este keretein belül. –
Felkelek a helyemről, odasétálok a másikhoz, finoman a hátához simulva, míg ajkaim a nyakára tapadnak. Jobban hiányzott ez az érzés, mintsem be akartam volna ismerni magamnak, ez pedig bosszantó egy csöppet.
- De képzeld, nem hadakozni jöttem, hanem ajándékot hoztam neked. –
Teszem hozzá, újabb csók csattan a kecses nyakszirten, majd hátrálok és az asztalon eddig csöndesen pihenő csomaghoz sétálok, amit aztán odatolok Nemszisz felé.
- Beletelt egy időbe, míg összeszedtem hozzá a kellő alapanyagot, de van egy olyan sejtésem, ha alább adom a színvonalat, mást is kiállítasz abban a rusnya vitrinben, nem csak a gerincemet. –
Fejemet ingatva nyomom meg élesen a mondatom utolsó szavait, mert volt, ami volt, elmúlt, ettől függetlenül, kicsit még epézek a rossz emlékektől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
35
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: The lover's backbone   Vas. Okt. 29 2017, 22:15

Felemás tekintetem az égbe szökken. Tanító néni.. ez eléggé lealacsonyítóan hat, így morgok rá egy keveset. Nem szeretnék odáig eljutni, hogy a rosszabbik énemet mutassam neki. Az már elmúlt, s akárhányszor rágondolok, furcsamód nem a büszkeség járja át testemet, hanem sokkal inkább a szégyen, megbánás.
– A trónok harca kopaszának érzed magad, hogy madárkákat tartasz? – összeráncolt homlokkal tekintek rá. Tudom, hogy nem ez életem legjobb poénja, de ezzel is érzékeltethetem legalább, hogy mennyire fos hangulatom van. Még csak nevetni se tudok a saját viccemen. – Fair play? Az mi? – érdeklődve tekintek rá. Én se vagyok annak a híve, maximum egyetlen egyszer bakiztam akkorát, hogy véletlenül fair voltam. Akkor is én szívtam meg a levét, szóval megígértem magamnak, hogy soha többé, akárkiről is legyen szó. Még kedves fivéremmel sem vagyok hajlandó kivételezni, ha játszani kíván, akkor viselje el a mocskosságot. Velem jár az is.
Érintése némiképpen enyhít a harcipipi üzemmódon, de még közel sem vagyok abban az állapotban, hogy őszintén örüljek a jelenlétének. Ezért is kell az ital, eltompít, visszaszorítja a bennem lakozó démoni nőszemélyt, s esélyt ad Mómosznak arra, hogy túlélje ezt a látogatást.
Kissé meglepetten veszem észre, hogy a készletemet szépen megcsappantotta, annak ellenére, hogy nem lehet itt régóta.
– Mindenkinek vannak elvárásai drágám – ez olyan hanglejtéssel és természetességgel közlöm, mintha a világ egyik legnagyobb felfedezésére hívnám fel a figyelmét. Szoktam én is használni ezt a szóösszetételt, de ilyenkor mindig hazudok. Ha jól ismered a másikat, akkor akarva akaratlan állítasz fel valami elvárást, mert kíváncsi vagy rá, hogy azt hozza-e neked, vagy meglep. Úgy, mint ahogy ő engem. Csókja nyomán a bőröm elárul. Libabőrössé válik, arcom halvány pírt kap. Eddig nem is gondoltam, hogy ennyire vágyom az érintését. Azt feltételeztem, hogy csak egy múló szenvedély, egy aprócska láng, de a testem és lelkem most cudarul hátat fordít nekem. Akarom.
Meglepetten fordulok az asztal irányába. Tudom, hogy volt egy ígéret, mely szerint, a szétszakított ruhám pótolva lesz, de álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy ő ezt tényleg beváltja. Szeretem az ilyen csalódásokat, szinte simogatja a lelkemet, s ha olyan lány lennék, most biztosan örömujjongásba kezdenék. Ám szerencsénkre én a visszafogottabb típus vagyok, leglábbis ezen a téren. – Tudod miért van az a vitrin? – tekintetemmel odasandítok. Nem szégyellem, az irodám ékessége, s míg a halandók azt hiszik, hogy egy preparált régi ereklye, én legalább az is tudom, hogy kihez tartozik. Büszke vagyok rá. – Így legalább mindennap velem van egy kis részed – ördögi kacajt eresztek szabadjára. Csak viccelek, nem ez a lényege a dolognak. A hosszú évek során, melyekben a macska-egér harcot magas szintre emeltük, mindig próbáltam tőle valamit elcsenni. Ezek emlékeztetnek a régi énjeinkre, s azok apró játékaira. Olyan sok van már, hogy féltem, ha újabb és újabb kör jön, akkor valamelyik a homályba vész. Az ereklyéknek köszönhetően, ez nem fog bekövetkezni, éljen a gondolkodás.
– Iszol még valamit? – az ajándékot nem bontom ki. Van annál most lényegesebb dolgom is. Ha már önként és dalolva eljött a „szentélyembe”, akkor ki kell ezt használnom, még ha utána sérülni is fogok. Ha kér, töltök neki, majd a távolságot megszüntetem, és pimasz mód kicsikarok belőle egy csókot. Nem vagyok az, aki teketóriázik, ezt ő is pontosan jól tudja. Ám még nem az ágyba szeretném cipelni, csupán csak kíváncsi vagyok arra, hogy őt is fűti-e az, ami engem. Ezt pedig a csókkal tudom a legjobban kipuhatolózni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Csatlakoztam :
2017. Sep. 01.

TémanyitásTárgy: Re: The lover's backbone   Kedd Dec. 05 2017, 20:51

16+ (?)


Nem érdemes minden apró-cseprő dologgal kapcsolatban vitába bocsátkoznunk. Csöndesen hallgatom a testvéremet, ahogyan az elvárás mikéntjéről teszi a kijelentését. Szelíden elmosolyodom, tekintetem őt fürkészi, igazán furdal a kíváncsiság mit fog szólni a ruhához, amit neki készíttettem, amivel, sokkal többet foglalkoztam, mint eddigi életemben bármivel. Szeretem a könnyebbik utat választani, az egyszerűbb végét megragadni a helyzeteknek, ez alól Nemeszisz képez kivételt, ennek fényében értékelhetné a tetteimet. Az örömujjongás elmarad, helyette a vitrinről kezd magyarázni, amitől kissé összeszaladnak a szemöldökeim.
- Nem sejtettem, hogy ennyire a nosztalgia rabja vagy. Veled ellentétben én nem ragaszkodom egykori énjeinkhez. Hogy éppen milyen gúnyát húztunk, kiknek adtuk ki magunkat. –
Finoman vállat vonok, azután rátámaszkodom az asztalra. Mindig többre értékeltem az együtt töltött pillanatokat, legyenek azok bármilyen édes, vagy éppen véres végkimenetelűek. Talán ha ugyanolyan vérszomj éltetne, mint sokszor a kedvest, megérthetném miért ily’ büszke a trófeáira, ezek engem inkább kiakasztanak, mintsem ámulatba ejtenek.
- Köszönöm, de eleget iszogattam csöndes magányomban, míg vártam szerény személyedet. –
Lemondóan legyintek egyet, a csomag érintetlenül hever tovább az asztalon, bár tulajdonképpen mit várhatnék Julietól? Kezdem időpocséklásnak érezni a látogatást, frusztrál, amiért próbálkozom, és az is, hogy ez eddig nem kecsegtet semmilyen jutalommal. A sekélyes lényemnek visszaigazolás kell. Most. Azonnal.
Mintha imáim meghallgatásra találnának, úgy ér a csók, amit nem restellek viszonozni, karjaimat a nő karcsú derekára fonom, szinte magamra húzva őt. Nyelvemmel akaratosan veszem birtokba a forró szájat, azután fordítok a felálláson, Julie felkerül az asztal tetejére, míg én a feszes combjai közé furakszom. Szinte biztosra merem venni, hogy ezzel a megmozdulással sikerül felgyűrnöm a lány szűkre szabott ruháját, az anyag pedig halk reccsenéssel adja meg magát a végzetének… kettőből két alkalom, gerincmértékben számítva még így is semmiség.
- Upsz. –
Szalad ki a számon a hiteltelen bűnbánat aprócska hangja, azután visszatérek a csókhoz, míg jobbommal a bársonyos belsőcombon simítok végig, ujjaim pedig szemtelenül flörtölnek a fehérnemű selymével. Valószínűleg nem erre az útra akart lépni a kicsike, ám tudhatná, nem ismerem az aranyközépút fogalmát. Valamiképpen mindig túlzásokba esem.
- Nem kapsz helyette másik ruhát, de csak miattad begyakoroltam, hogyan tudnék úgy kinézni, mint aki valóban sajnálja a történteket. –
Jegyzem meg kópés mosollyal, és ha semmi sem akadályoz, akkor lassan, biztosan a bugyi alá csúsztatom az ujjaimat, lágyan ingerelve a kedvest, mert semmi sem dobja fel úgy a szimpla társalgást, mint a lezser petting.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Reklám- és marketingtevékenységet tervező
⌲ Hozzászólások :
35
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 13.

TémanyitásTárgy: Re: The lover's backbone   Csüt. Dec. 14 2017, 19:24

Csókja édes, nem érzem tőle rosszul magamat, szinte olyan, mintha mindennapos lenne ez közöttünk. Egy pillanatra kinyitom szemeimet, míg szánk összeér, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg ő van-e előttem. S bizony szemeim nem kápráznak. Mómosz itt áll, én pedig a karjaiba készülök omlani.
Felsóhajtok, ahogy meghallom az anyag szakadását. A történelem túlhamar ismétli meg önmagát, s ha nem vigyázom, olyan könnyeden sétálok bele testvérem csapdájába, mint egy vakegér. Minden egyes érintése csábít, képes lennék arra, hogy itt és most átadjam magamat neki, de valami mégis meggátol ebben. Kezemmel finoman átkulcsolom azt, amelyikkel éppen utat tör a bugyimba, s erősen megszorítom. Körmeimet belevájom a húsába, hogy érezze a fájdalmat is, ne csak a gyenge próbálkozást. Közben alsó ajkát megharapom, úgy, hogy még a vér is feltörjön belőle.
– Fejezd be – suttogom halkan az ajkaiba, s kezét arra kényszerítem, hogy távozzon a fehérnemű alól, s a combomat is elhagyja. – Ugye nem gondoltad, hogy megjelensz és szét is teszem a lábaimat neked? – fejemet kissé oldalra döntöm és hajába beletúrok, miközben felteszem a kérdésemet. Ennyire nem lehet naiv a drága, vagyis, de. Nyilván van oka arra, hogy ezt gondolja, s igaza is van, de azért ennél még több édesgetés kell.
- Had nézzem azt a ruhát, nagyon kíváncsi vagyok ám - még ha nem is mutatom ki, bizony eléggé érdekel, hogy mit sikerült összehoznia. Valahogy azt tudom elképzelni, hogy egy fricska lesz a kreálmány, kinézem belőle, hogy nem vette komolyan. Szinte látom a szemeim előtt, hogy valami túl giccses vagy eléggé kurvás szettet sikerült összeraknia. Csak azért, hogy lássa a fejemet elvörösödni.
Ha engedi, hát lecsússzanok az asztalról, s elindulok a dobozért, hogy belelessek. Kissé félek, tényleg nem számítok semmi jóra, azon is elcsodálkozom, ha nem ugrik ki valami a dobozból, mikor azt kinyitom.
– Hmm, mond csak drágám, ezt te tervezted, vagy lerángattad valakiről? – érdeklődve fordulok felé. Nem vallanám be egyből, hogy mennyire tetszetős darab. Tudtam én mindig is, hogy jó ízléssel áldotta meg őt a sors, hát csak rám kell nézni. Micsoda finom pipit választott maga mellé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: The lover's backbone   

Vissza az elejére Go down
 
The lover's backbone
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Belváros-
Ugrás: