Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szomb. Feb. 17 2018, 21:15

Pént. Feb. 16 2018, 23:37

Szer. Feb. 14 2018, 22:22

Vendég
Szomb. Feb. 03 2018, 19:47

Kedd Jan. 30 2018, 21:50

Kedd Jan. 30 2018, 20:47

Kedd Jan. 30 2018, 20:37

Kedd Jan. 30 2018, 18:49

Hétf. Jan. 29 2018, 16:24


Share | 
 

 Gone with the...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
Diplomacy, Housewife, Queen of Necropolis...
⌲ Hozzászólások :
12
⌲ Tartózkodási hely :
around my beloved man..
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 11.

TémanyitásTárgy: Gone with the...    Csüt. Okt. 19 2017, 18:19

Az isteni feladatok összetettsége velünk született. Nekünk nem kellett sem gyermekkor sem más, hogy hosszú, tanulófolyamatokban vegyünk részt. Születtünk és erre születtünk. És tesszük, ami a dolgunk. Bár a politeizmuson évezredes porréteg súlyozódik, nem felejtettek el minket teljesen. Egyiptom magán viseli lenyomatunkat, ősi kultuszunkat nem engedve azt, hogy egyetlen istenben higgyenek az emberek, hogy haláluk után nem várja már őket semmi, csak talán a Mennynek keresztelt hely, vagy éppen a Pokol. Különös a modern világot járni, feldolgozni azt, hogy a régen oly jól működő hierarchiák és kultuszok mára már semmissé lettek. Mindent a technológia és a rohanás irányít. Mi is szétszéledtünk. És te, bátyám, mit tudsz a mai világról? Semmit, hisz nem hagyhatod el birodalmad. Hibáztunk valamikor régen, mert nem számoltunk következményekkel. Szükségem volt a vigaszra, az ölelésre, mert nem értettem Sethet, sem elméjének működését. Annyira szerettem akkor is, hogy vak és habos álmokat kergettem róla és kapcsolatunkról. És te jöttél. Amit tettünk talán nem nevezhető túlságosan tudatos. Vigasztaltál, ahogyan tudtál. Ölelő és szerető karjaid között megtaláltam a káoszban kavargó nyugalmat. Hibáztam és hibáztál te is. Én vezeklek férjem és szerelmem előtt azóta is. Neved ki sem mondhatom. Nem gondoltam, soha nem gondoltam, hogy ez ekkora nyomot fog benne hagyni. Ennek ellenére el kell fogadnom, hogy megcsal engem. Bár soha nem mondta ki, hogy ez miattad lenne Ozirisz, de valószínűleg közrejátszol benne. Nem lehetek már a tökéletes felesége, mindegy mit teszek. Haragszol, mondd?
Alászállok a világodba, mely valahol az én világom is. Jellegzetes régi viseletben ülök a bárkában, mögöttem a lélek, aki eléd szeretne járulni, hogy bűneit vagy épp erényeit megítéld. Megnyugtató hangon suttogom felé, hogy félnie immár felesleges, mert bátyám előtt már nem kell esküdözni, nem kell szabadkozni, csupán a szíve és az erényesség tolla közötti különbséget kell meglátni. Kikötünk és dolgom itt véget is kellene, hogy érjen, mégis tovább megyek. Talpaim halkan siklanak az ősi köveken, lépteim pedig magabiztosak. A csarnokba érve körülnézek. Régen nem jártam már itt. Mióta is? Megvan már ezer éve. Valamikor megígértem, hogy évezredenként egyszer egy lélekkel együtt eljövök beszélgetni fivéremhez. Természetesen minderről nem teszek beszámolót senkinek. Tudom, hogy nővérem azért küzd, hogy helyet találjon neki a másik világban. Egy testet, mely képes őt befogadni és megtartani. Ha beszélnék róla, hogy az én szívem is valamiféle mérlegre kerül találkozásaink alatt, valószínűleg emberi kifejezéssel élve, olyan gyorsan találnám magam az elváltak klubjában, hogy pislantani sem lenne időm. Imádom, szeretem a férjem, de azt is tudom, hogy Oziriszt tekintve végletekben gondolkodik. Nem létezik? Akkor ne létezzen. Csak hogy ez nem ennyire egyszerű. Nem lehet mindent és mindenkit kizárni, majd elfelejteni. Sosem kérném rá, hogy bocsásson meg, hisz számára ez egy szívbe vágó árulás volt. Nem csak a tudat miatt, hogy más férfival háltam, hanem mert a fivérünkkel tettem mindezt. És nem emelhetek szót. Nem mondhatok semmit, noha a történetnek van még egy szereplője: a fiam. Anubis, ki szintén az alvilági istenek sorait erősíti és ki a maga nemében számomra tökéletes, de nem tudnám megmondani kit nevezzen apjának. Létezése dühíti Sethet és ha Ízisz tudna erről, valószínűleg ő sem vette volna magához évezredekkel ezelőtt, mikor elrejtettem férjem elől. Pedig miért is számít, hiszen a mi vérünk! Mindannyiunk vére! Mégsincs velem, velünk. Miért kell ilyen konoknak lennie mindenkinek ebben a családban?
Megpillantom fivéremet, lassan biccentek felé és előre engedem az elé járuló lelket. A súlyos arany bokaperecek csilingelnek lépteim nyomán. Megállok a trón mellett figyelve az elénk járulót. Ez itt nem az én tevékenységi köröm, mégis megvárom mi lesz a további sorsa. Vajon hogyan élt míg élhetett? Mindenki bűnös valahol, de nem mindegy mi a vétke, annak mi a miértje. Ártatlannak születnek és válnak valamivé. Ujjaim a trónszék aranyára simulnak. Néha szeretnék egy kicsit visszatérni a régmúltba. Oda, ahol még minden rendben volt. Mikor még nem jöttek létre a modern civilizációk sem. Mikor még számított valamit az, hogy minek születtél és létezett az igazi mély tisztelet. A mérleget figyelem, majd fivérem hangjának baritonját. Bűnös és ez eldöntetett. Nem szeszélyből, nem valaki megítélése kapcsán, csakis a szíve miatt. Zokog. Sír és könyörög. Balga, balga lélek, itt már nincs miért könyörögnöd. Innen már nincs tovább, nincs még egy esély. Elvezetik de sikolyait visszaverik a csarnok vastag falai.
- Bátyám. - lépek el a trón mellett, hogy leülhessek a márványlépcsőre - Megint eltelt egy évezred. - pillantok rá, idelent mindig más, itt mindig másképp telik az idő. Itt önmaga, de ilyen már soha nem lesz. Vajon tud róla, hogy miben ténykedik a felesége? Hogy egyre többen veszítik életüket a próbálkozásai végett? Szerelem. Sosem egyszerű. - Álmot láttam rólad. Itt járt a fiam, igaz? - kérdezem nyíltan, hisz nem fiunk, vagy az ő fiuk. Az én fiam. Az unokaöccse. Érzem őt, mindig érzem a világban. Hórusz ellentéte. Ezért talán mondanám, hogy a férjem az apja, aki viszont erről valamiért hallani sem akar. - Gondolkodtál már azon, hogy mit tennél ha visszatérhetnél? Ha újra járhatnál a Földön? - kérdezem csak úgy, puszta kíváncsiságból. Valahol rettegem is a választ, valahol azonban jó testvéreként bánt, hogy ide van kötve végérvényesen. Legalábbis egyelőre így tűnik. Sose becsüljük le egy szerelmes nő leleményességét. Néha igazán mélyre képesek vagyunk lesüllyedni azért, hogy megkapjuk, elérjük amit akarunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Gone with the...    Hétf. Okt. 23 2017, 12:48

Nepthüsz & Oziris



Ahogy az elém járuló halandók szívét nézem, s megérintem, hogy lássam a múltját akkor sokszor elgondolkozom azon, hogy ők megszülettek és felcseperedtek. Gyerekkor, lázadtak a szülők ellen a legtöbb szabályt megszegték csak azért, hogy bosszantsák azokat akik életet adtak neki, s aztán pedig jött a felnőtté válás. Munka, hajtás, családalapítás. Nekünk ez soha sem adatott meg, mi megszülettünk és már munkába is álltunk, egyből tudtuk azt, hogy mit, mikor és hogyan kell tennünk azért, hogy kiválóan végezhessük el a feladatainkat, mintha csak gépek lettünk volna akik erre lettek beprogramozva. Persze eléggé vicces kép lett volna az, hogy ha mi négyen szaladgáltunk volna a síkok között és csak gyermeki játékból leromboltuk volna a félvilágot mert hát mi lázadtunk. Az erőnk felelősséggel jár és ezt jól tudta az univerzum. Nem kell ahhoz fent lennem az emberi világban, hogy megtudjam azt a szomorú dolgot, hogy elfeledtek minket a halandók és már csak egy Isten imádnak. Ehh, poén az egész. Több istenség van, és azok pedig közöttük járnak, beépülve. Nem tudom, hogy mik történtek azóta. Kíváncsi lennék, hogy hova fejlődött a technika és a tudomány, hogy még mindig harcolnak-e egymással a földekért és a hatalomért. Amikor nézem a vádlott múltját akkor csak másodperces képeket látok, amik a főbb dolgokat mutatják meg így lehetetlen megtudni belőle bármit is. Viszont ezt a Menny és Pokol dolgot, amint a fülembe jutott olyat nevettem, mint még mikor éltem. Akkor ezt értsük úgy, hogy a Pokol az, amikor valaki bűnösnek ítéltetik és akkor halálra ítéltetem? A Menny pedig az, amikor beenged az Örök Boldogság birodalmába a lelket. Tenni kell valamit, ez így nem mehet tovább. Meg kell majd mutatnunk az emberi lényeknek azt, hogy többen vagyunk és higgyenek bennünk.
A mai nap más lesz, mint a többi. Ezerévenként egyszer lesz társaságom és tudok valakivel beszélgetni a fenti dolgokról. S, hogy ki jön el hozzám? Az, akivel vétkeztem és emiatt alakult így a sorsom. A legkisebbik testvérem, a húgom, Nepthüsz. Látom az arcán, amikor rám néz, hogy azt hiszi, hogy az ő hibája és haragszom rá. Húgom, mindenhez két ember kell miért haragudnék rád? Miért bíráskodnék a saját családom felett? Megtettük, és megkaptam érte a büntetésemet és tudom, hogy te is szenvedsz azóta. Seth büntet. Nem kötötted ezt soha sem az orromra így azt sem tudom, hogy mivel de csak rád kell nézni és már látom is. Sajnállak, hogy át kell élned ezt a dolgot és ennek én vagyok az egyik okozója nem akartam ezt, de így jött ki a lépés. Kérlek bocsáss meg nekem, s majd azért is amit tenni fogok ha visszatérek. Tudom, hogy szerelmes vagy Sethbe és az életed adnád érte, de ezt nem hagyhatom, hogy megússza. Muszáj vagyok megbosszulni. Csak te ne legyél ott, nem a szemed láttára szeretném csinálni. Csak hát mikor fog eljönni azaz idő? Tudom, hogy a kedvesem folyamatosan dolgozik azon, hogy találjon nekem testet és már volt néhány próbálkozása. Sajnos azok a testek nem voltak elég erősek, hogy elbírják a lelkemet így amint beléjük szálltam szétrobbantak a hatalomtól. Nem vagyok türelmetlen fajta viszont már nagyon járnék és kelnék az emberek között, de tudom, hogy ehhez idő kell. Nem könnyű feladat és ha sikerül, akkor nagyon is meg fogom hálálni a feleségemnek.
Hallom a léptek kopogását és érzem a közelgő isteni energiát. Szépen lassan emelem fel a tekintetemet először a lélekre, majd a húgomra és rá még egy halvány mosolyt is eresztek.
- Jöjj, gyermekem. Ne félj. Szólok a léleknek, lágy, kedves hangon. Megáll előttem, a kezemben pedig megjelenik a szíve. Szépen lassan felemelkedek és beleteszem a mérlegbe és most nem szólok semmit, csupán újból helyet foglalok. Ránézek az eredményre és csak sóhajtok egyet.
- Bűnösnek ítéllek, hiszen az életedben olyan dolgokat tettél, amiket nem lehet megbocsájtani és nincs is értelme. Intek, hogy vezessék el a csarnokból a vesztőhelyre. Engem nem érdekelnek a könyörgések és a sírások, egyedül a szíve dönt és más semmi. Most, hogy elérkezett a szabadidőm végre a húgomra figyelhetek.
- Mintha csak tegnap történt volna, hogy meglátogattál, Nep. A kezemet a karfán pihentetem és hátradőlök.
- Igen, itt járt Anubisz. Meg kellett vitatnom vele egy-két dolgot. Igazán érdekes fiú, elég sok ideig el tudtam vele beszélgetni. Minden érdekli. Nem sokszor van alkalmam beszélgetni a húgom fiával, így nem is nagyon tudom úgy szeretni, mintha rokonom lenne.
- Folyamatosan ezen kattog az agyam. S szerintem nem kell kimondanom azt, hogy mi lesz az első dolgom ha visszatérek. Mind a ketten tudjuk. Nem szívesen beszélek pont előtte arról, hogy meg akarom ölni a férjét a tettéért, de ismer és tudja, hogy nem fogom annyiban hagyni.
- Mesélj, hogy telik a fenti világ dolgai? Arra magamtól is rájöttem, hogy az emberek már nem úgy tisztelnek minket, mint régen.




776 szó ● - ● <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Gone with the...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: A világon túl :: Alvilág-
Ugrás: