Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szomb. Feb. 17 2018, 21:15

Pént. Feb. 16 2018, 23:37

Szer. Feb. 14 2018, 22:22

Vendég
Szomb. Feb. 03 2018, 19:47

Kedd Jan. 30 2018, 21:50

Kedd Jan. 30 2018, 20:47

Kedd Jan. 30 2018, 20:37

Kedd Jan. 30 2018, 18:49

Hétf. Jan. 29 2018, 16:24


Share | 
 

 Kronosz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.

TémanyitásTárgy: Kronosz   Hétf. Okt. 23 2017, 22:22

David Morris
Time waits for no one...
Kronosz
idős
Titans
Joe Manganiello
Házas
Heteró
canon/saját
Uranosz és Gaia fia, a legfiatalabb Titán, a Hekatonkheirek, a Küklópszok, a többi Titán és a Titaniszok testvérei, Uranosz után a világ ura, az idő istene. A Boldogok szigetén az üdvözült halottak fejedelme lett, ott ahol megállt az idő. Állandó mellékneve: Csavaroselméjű. Szent növénye a som.

useless
Láncok kötnek ki.
Nem élek, csupán létezem, nem látok, szemeim a semmit kémlelik. Nem hallok, némaság borul rám, mint sírbolt a halottra. Minél magasabbra törsz, minél hatalmasabbá válsz, annál mélyebbre zuhanhatsz, s lám hová jutottam. Akik egyszer megmentőjüknek tekintettek, most kitaszítottak, börtönbe zártak, személyem nemkívánatossá lett. Egykor a világ tetejéről tekintettem le a királyságomra, itt hiába emelném fel a pillantásomat, nem ér idáig a Nap fénye, nyomorult kutyaként senyvedek, életem felett sincs jogom dönteni.
Te sem adtad meg ezt a luxust a gyermekeinknek. Szinte a fülemben cseng Rheia vádló hangja, számat megtölti az epe keserű íze, ilyet éreztem aznap is, mikor újra a világra öklendeztem a lenyelt sarjaimat. Élesen beszívom a levegőt, megfeszül az állkapcsom, a fém fülsértően csörren meg, ahogy visszatart indulatomban. Akkor kellett volna végeznem minddel, mikor esélyem volt rá. A kölykökkel, a testvéreimmel, az átkozott anyámmal, az összes árulóval. Megint nekiindulok, a láncok ismét visszarántanak, s bár magamnak sem akarom beismerni, minden múló perc, olyan akár egy kis halál. Kevesebb és kevesebb marad meg belőlem, abból, aki voltam, aki vagyok… Sértett ordításom űzi tova a csöndet, kergeti el, mint területét védő állat a betolakodót.

Láncok kötnek ki.
S bár élek, nem létezem, mindent látok, ám szemeim üresek, megtörtek. Hallok, de a szavak undorral töltenek el, gyűlölettel, aminek a lángja belülről mardos, nem törhet a felszínre, hiszen elég egy rossz mozdulat, a meggondolatlanság legapróbb jele, s a karperecek újra rám fonódnak, Tartarosz feneketlen mélysége végleg elnyel. Soha többé. Akkor már a Halál, noha az meg sem érinthet, ez pedig legalább akkora átok, mint amekkora áldásnak egykoron hittem.
Száműzetés.
Végignézek a gyerekeimen, a feleségemen, népes családom összes tagján. A tekintetüket keresem, van, aki dacosan állja, akad aki megvet, lenéz, elenyésző a félelemmel telt pillantás, még kevesebb az, amelyikben akad egy csepp szeretet is irányomban. Nem döbbenek meg, valahol könnyít is a lelkemen a helyzet.
Nem kellek. Nem kelletek.
Felszegem az államat, lehullik rólam a bilincs, mindössze Sztüx négy gyermeke, Kratosz, Bié, Niké és Zélosz fog közre, míg kivezetnek az ítélőszékről, s utamra engednek, hogy többé vissza se nézzek Olümposzra. Milyen szerencse, eszem ágában sem volt.

Láncok kötnek ki.
Héphaisztosz mágikus karperece fonja át a csuklómat, s noha igazi mestermunka, bárki csodájára járna, ha egyszerű ékszerként szemléli, számomra utálatos. Nem különb ez annál a láncnál, ami a Tartaroszban tartott fogva, nem másabb ez a száműzetésnél, ami a világ túlsó felére hajtott. Mindegy milyen díszes csomagolásba borítjuk, attól a fekália még fekália marad.
Kinn ácsorgok a hatalmas ház nem sokkal kisebb teraszán, a füst lustán gomolyog fel a levegőbe, ahogy kilélegzem, a parázs halk sercegéssel eszi a dohányt és a papírt. Céltalan ez a pöfékelés, ám annál megnyugtatóbb. Az egyik árnyékba húzódom vissza, ahogy Rheia megérkezik, csöndesen figyelem miként nyüzsög az otthonában, amit régen a sajátoménak is nevezhettem. Egy rövid ideig. A megszokások rabjai vagyunk, sokszor gyarlóbbak, mint az emberek, akiket kedvtelésből teremtettünk, s most nézzék meg, alig vagyunk különbek tőlük. Kisóhajtom az utolsó adag nikotinos füstöt, a csikket közömbösen taposva el a márványon, azután teszek egy lépést előre. Ekkor vesz észre a nő, felegyenesedik, a ruháját igazítja, íriszeiben a várakozás csücsül. Kár, nem sok mindent adhatok neki, aminek elébe nézhetne.
- Neked is szép estét, kedvesem. Csodásan festesz, mint mindig. – mosolytalan arccal lépem át a küszöböt, épp annyira vagyok idegen helyen, mint otthon.
Két világ közt ragadtam, amiből nem törhetek már ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
∿ FLOTUS ∿
⌲ Hozzászólások :
161
⌲ Tartózkodási hely :
∿ Washington D.C. ∿
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Kronosz   Hétf. Okt. 23 2017, 22:41

elfogadva
welcome to our family
Azt kell mondjam, hogy ez egy rémes elfogadó lesz, ha kettővel több agysejtem maradt volna, akkor sültkrumpli lennék a KFC-ben. De nincs, így csak annyit mondhatok, hogy elfogadva, menjetek intézzétek el az asszonnyal amit kell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kronosz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: titánok-
Ugrás: