Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Vas. Jan. 14 2018, 00:04

Pént. Jan. 12 2018, 11:23

Csüt. Jan. 11 2018, 23:30

Csüt. Jan. 11 2018, 16:22

Csüt. Jan. 11 2018, 13:40

Vendég
Csüt. Jan. 11 2018, 11:15

Vas. Jan. 07 2018, 14:48

Csüt. Jan. 04 2018, 20:35


Share | 
 

 Perfect Illusion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Ügyész
⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.

TémanyitásTárgy: Perfect Illusion   Hétf. Okt. 23 2017, 23:27

Kronosz & Rheia
Fáradtan érek haza, mindennap egyre nehezebben bírom. Hiába járja át testemet az öröm, az elégedettség, akárhányszor győzedelmeskedem, valami mégis hiányzik. A birtok hatalmas, túlságosan is, de nincs szívem megválni tőle. Sok régi és szép emlék köt hozzá. Tudom, hogy nem szokás a magunkfajtáknál, hogy sokáig megmaradnak ugyanazon a helyen, de nálunk ez valahogy mégis így alakult. A régi idő árnyai gyorsan suhannak át előttem, azokban az időkben valahogy úgy tűnt, hogy semmi sem lehetetlen, azonban most...Siralmas. A gyermekeimről nem sokat tudok. Néha napján jön egy üzenet vagy kép, jelezvén, hogy még megvannak, de amúgy felém se szagolnak. Ez egy kissé bántja anyai lelkemet, hiszen én mindent megtettem értük, amit csak lehetett. Testemmel és lelkemmel is védelmeztem életük, a hála pedig a nagy büdös semmi.
A kedvesem pedig ki tudja éppen hol és kivel van.
Hárpiaságomnak köszönhetően jelenleg a kapcsolatunk eléggé szélsőségesnek nevezhető. Ha mellé vesszük azt is, hogy ő „bűnöző” én pedig éppen őket igyekszem kézre keríteni.. nem egy happy end a dolog vége. Így maradt az, hogy a házon a porcicákkal és a sarokban megbúvó pókicákkal osztozkodom. Micsoda pompás és díszes társaság.
Kulcsaimat a bejárati ajtó mellett megbúvó asztalkára dobom, miután a zárat kulcsra fordítom. Bár a kutya sem téved erre manapság, azért tárva-nyitva mégsem hagyhatom a kapukat. Majd talán egyszer, mikor arra vágyom, hogy megtámadjanak és kiraboljanak, akkor még narancssárga neon villogót is beszerzek, amivel hirdetem, hogy tessék csak jönni, nagy szajré akasztható le.

Orrnyergemet masszírozva lépkedek végig a nappalin, egészen a bárszekrényig, hogy kedvenc borom nyakát kitekerjem és egy hatalmas üvegpohárba töltsek belőle. Egy nap csak egy pohárkával, szokták mondani.. Hát nem csoda, hogy beszereztem egy félliteres üvegdarabot, így ha véletlenül valaki megszeretne szólni, könnyedén lepörgethetem magamról az ostobaságát. Cipőimet hanyagul lerugdosom a tv elé, majd kényelembe helyezem magam a bőr kanapén és az esti hírekre szegezem szemeimet. Agyam teljesen kikapcsol, a televízión és a boron kívül nem létezik más, így nem is csoda, hogy a reklám idején, ijedten veszem észre az ajtóban álló sötét alakot. Nem töprengek sokat, így is pontosan tudom, hogy ki az, aki a magánszférámba betolakodott. A poharat leteszem a kis asztalra, ruhámat eligazítva felegyenesedek és várakozóan tekintek felé. Úgy látszik, a férjem végre megérkezett.



<3 <3 <3
Song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Perfect Illusion   Kedd Okt. 24 2017, 16:25

Láncok kötnek ki.
Héphaisztosz mágikus karperece fonja át a csuklómat, s noha igazi mestermunka, bárki csodájára járna, ha egyszerű ékszerként szemléli, számomra utálatos. Nem különb ez annál a láncnál, ami a Tartaroszban tartott fogva, nem másabb ez a száműzetésnél, ami a világ túlsó felére hajtott. Mindegy milyen díszes csomagolásba borítjuk, attól a fekália még fekália marad.
Kinn ácsorgok a hatalmas ház nem sokkal kisebb teraszán, a füst lustán gomolyog fel a levegőbe, ahogy kilélegzem, a parázs halk sercegéssel eszi a dohányt és a papírt. Céltalan ez a pöfékelés, ám annál megnyugtatóbb. Az egyik árnyékba húzódom vissza, ahogy Rheia megérkezik, csöndesen figyelem miként nyüzsög az otthonában, amit régen a sajátoménak is nevezhettem. Egy rövid ideig. A megszokások rabjai vagyunk, sokszor gyarlóbbak, mint az emberek, akiket kedvtelésből teremtettünk, s most nézzék meg, alig vagyunk különbek tőlük. Kisóhajtom az utolsó adag nikotinos füstöt, a csikket közömbösen taposva el a márványon, azután teszek egy lépést előre. Ekkor vesz észre a nő, felegyenesedik, a ruháját igazítja, íriszeiben a várakozás csücsül. Kár, nem sok mindent adhatok neki, aminek elébe nézhetne.
- Neked is szép estét, kedvesem. Csodásan festesz, mint mindig. – mosolytalan arccal lépem át a küszöböt, épp annyira vagyok idegen helyen, mint otthon.
Két világ közt ragadtam, amiből sosem törhetek már ki.
Ez a kettősség rásütötte bélyegét a minket összekötő kötelékre is. Pillantásom még mindig a feleségem alakján pihen, a nőén, akinek karjai között éppúgy elért a béke, mint az otromba vég, csókja egyszerre ígért édeset és áztatta át bosszú, az árulás keserűsége. Nem tudok meglenni mellette, ám ember legyen a talpán az, aki végleg távol akarna tartani tőle…
- Hosszú napod volt, feltételezem. – jegyzem meg mellékesen, lehámozom magamról a bőrdzsekit és a kanapéra lököm, miközben közelebb sétálok életem párjához.
A szépsége mit sem kopott az eltelt évezredek alatt, talán csak keményebbé vált, markánsabbá, a gyengéd, anyai vonásait amazonokéhoz hasonlatos büszkeség és erő váltotta fel. Olyan irányba formáltuk egymást, amiről egykor elképzelésünk sem volt, mit is hihettünk szinte gyermekfejjel?
- Szorgosan tizedeled meg az embereimet. Nem mintha gond lenne, akiket lecsukatsz, valószínűleg közelről sem elég jók ahhoz, hogy megtartsam őket. – egészen előtte torpanok meg, azután közelebb hajolok, épp annyira, hogy elérhessem a borospoharat.
Felegyenesedvén belekortyolok a finom nedűbe, íriszeim Rheiát fürkészik, hüvelykujjammal felfogom a szám szélén kiszökni készülő italt. Elégedetten csettintek a nyelvemmel, végül a kanapén foglalok helyet, lábaimat kinyújtva a bokáimnál keresztezem.
- Ne legyél ennyire megszeppent, a végén én is elkezdek feszengeni. – sóhajtok egyet, majd Reina felé nyújtom a békepipát, ez esetben a békebort, bár az kezdetektől fogva hozzá tartozott.
A gesztus a lényeg, maradjunk ennyiben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Ügyész
⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Perfect Illusion   Kedd Okt. 24 2017, 21:48

Kronosz & Rheia

Csodásan. Csak hümmentek rá egyet, mert nem tudom behatárolni, hogy vajon komolyan gondolja-e a szavakat, vagy csak az udvariasság szól belőle. Mert az ezer százalék, hogy a jó fiú szerepet nem azért húzta elő, mert tényleg az lenne. Azzal az „álcával”, amivel jelenleg él, nehezen tudná nekem beadni azt, hogy megtért. Az tényleg maga lenne a csoda.
– Azt hiszem, ma rezgett a léc – lehajtom a fejemet, s egy pillanatra újra ott ülök a bíróval szemben. Az ügy nem volt egyszerű. Eltűnt bizonyítékok, hamis tanúzás és korrupció.. Senki nem kívánja, hogy ilyennel találkozzon, s bizony úgy esett, hogy a legrövidebb gyufaszálat nekem sikerült kihúzni.. Több hónapnyi nyomozás és huzavona után, aztán csak sikerült valami kézzel foghatót letenni a bíró elé. Bát tudtam én, hogy elég gyenge, s egy vékony hajszálon táncolunk, de csak meglett. S kivételesen nem hiszem, hogy a bájos kisugárzásom segített benne, mert ma eléggé morcos voltam.
– Gondolom nem véletlenül sikerül őket elkapni – elmosolyodom. Már megtanultam, hogy ha valakit a rendőrség az ő köreiből elkap, annak van egy nagyon jó oka. Vagy tett ellene valamit, vagy csak az útjában van, esetleg csak gyökér. – Ennyire nehéz manapság találni normális embereket? – komolyan érdeklődőm. Bár kettőnk munkája éppen úgy nem fér el egymás mellett, mint ahogy manapság mi sem. Szerelmem nem szűnt meg iránta, s mindig is törődni fogok vele. Szerencsére mostanában nem került elém a neve, így nem kellett simliskednem, de bizony volt olyan idő, mikor úgy forgattam a lapokat, hogy ő még véletlenül se járjon rosszul.
Tekintetemmel végig követem minden egyes lépését, s egy nagyobb levegő adagot préselek ki. Szívdöglesztő, bármennyire is haragszom, sőt szinte gyűlölöm, ha a közelemben van.. Végem. Menekülnék az italhoz, úgy hiszem, hogy most az egyetlen bástyám csakis ő lehet, de ezt is elveszi tőlem. A pofátlan.
– Te feszengeni? – elnevetem magamat, majd ahelyett, hogy mellé telepednék, megszerzem a borosüveget és abból iszok. Tisztes távolságot megtartom, s a kanapéra merőleges fotelbe csusszanok.
– Mire van szükséged? – rövid hallgatás után, teszem fel a kérdést. Csak úgy nem jön, valami kell, amit általában úgy vesz el, hogy utána egy méretes lyuk tátong bennem, hetekig. A legrosszabb az, hogy mindig megígérem magamnak, hogy többet nem engedek, de amint meglátom, eleinte elfelejtek a határozott és vérmes nő lenni. Az első az alázatosság. Mert hiába hiszi azt, hogy én megvetem és utálom, ezek bőven eltörpülnek a csodálat és rajongás mellett.




<3 <3 <3
Song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Perfect Illusion   Vas. Okt. 29 2017, 21:28

Még egy utolsó korty a borból, azután a pohár a dohányzó asztalkán koppan, pillantásom a feleségemen állapodik meg. Jól ismer ahhoz, hogy tudja, nem ok nélkül jöttem ide, bár talán az indokaim most nem találkoznak az elképzeléseivel. Amit akarok tőle, annak semmi köze a munkához, sem az anyagiakhoz, valamivel mégis fel kell címkéznem a dolgot, Rheia nem olyan típus, aki mindenféle behatárolás nélkül elfogadja az események sodrását. Ha nem így lenne, akkor nem kötök ki a Tartaroszban, akkor nem… már megint a múlton rágódom, annak letűnt árnyain, amik kátrányként tapadnak a lelkemhez, nem eresztve szabadon. Saját magam kergetem csapdába ezzel.
- Normális emberek nem tartoznak ahhoz a világhoz, amiben a mostani életemet alapoztam meg. – vállat vonok, ujjaimat összekulcsolva az ölemben pihentetem.
Nem vagyok rossz. Nem vagyok romlott, még csak annyira kártékony sem, mint amilyennek a rólam szóló mesékben leírnak az embereknek. Ha végignézünk a világunk történelmén, ha számot vetünk magunkkal, többet használt volna, ha a sarjaim a gyomromban maradnak, szabadulásuk helyett. Az árulás helyett. Senki sem fogja ezt megérteni, én pedig nem kilincselek az efféle gondolataimmal, minél távolabb tartom magam a köreiktől, a létezésem annyival békésebb.
- Bizonyosságra a hogyléted felől. – felelek végül a kérdésére, ez a megfogalmazás áll legközelebb az ittlétem okához.
Eddig csöndesen, a háttérből szemléltem a feleségem ténykedését, de ahogyan ő mondta az előbb, ma erőteljesen rezgett a léc. Ez neki sem használ, nekem sem, igaz, más és más dolgokból adódóan. Ujjaimmal a fazonra nyírt szakállamba simítok, előrehúzódom, a kanapé szélére, könyökeimmel a térdeimen támaszkodom meg, tűnődés közben beharapom az alsó ajkamat.
- Szinte sértő, hogy azt feltételezed, mindig csak elvenni akarok tőled. De akár okos hozzáállásnak is mondhatnám, hiszen jobb, ha az árnyékodban sem bízol meg. Sosem tudhatod, mik rejtőzhetnek ott. – felkelek a kanapéról, azután a teraszra nyíló ajtóhoz sétálok, a kinti világot pásztázza a tekintetem, hol pedig Rheia tükörmását figyelem az üvegből.
- Amíg a mostani ügy le nem ülepszik, a vendégházban fogok lakni. Innen a legkönnyebb irányítanom az eseményeket, és a megfelelő embereket. – nem az engedélyét kérem, sokkal inkább a puszta tények elé állítom őt.
Hátra sem kell fordulnom, hogy lássam, mennyire odáig van ettől. Remélem nem csattan rajtam a borosüveg és annak maradék tartalma.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Ügyész
⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Perfect Illusion   Hétf. Okt. 30 2017, 17:23

Kronosz & Rheia


Hogylétem? Csak rám kell nézni. Feszült és ingerült vagyok, most jutottam el arra a pontra, hogy legszívesebben az egészet hagynám a fenébe, összepakolnám minden cuccomat és eltűnnék. Az első dolgom az lenne, hogy minden számlámat kiürítem, a következő pedig, hogy elindulok és körbe utazom az országot. Aztán, mikor egy olyan helyre érnék, ahol reményeim szerint senkinek eszébe se jutna keresni, akkor ott megállnék és letelepednék. Ideig-óráig biztosan tudnám élvezni a helyzetet. Aztán el kezdene hiányozni. Nem az, amit csinálok, nem a munkám, a rossz fiúk kihallgatása és elkapása. Ő. Mert bizony, minden ostobaság ellenére, minden lépésemet úgy tervezem, hogy neki kedvezzek. Azt hiszem, ezzel szeretnék újfent visszakerülni a kegyeibe, s azt hinni, hogy végre lehet az életünknek egy olyan része, melyben nem fújunk egymásra.Hiú ábránd.
- A bizalom egy erős kapocs, mellyel mi ketten sajnos nem rendelkezünk – halkan sziszegem szavaimat. Tudom, hogy ez nekem köszönhető, s hiába mondanám azt, hogy bízok benne, mert nem tudnám az állításomat olyan könnyűszerrel kimondani, mint azt, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért.
Kortyolok egy nagyobbat, s tekintetemmel végig követem minden egyes mozzanatát. Titkon azt remélem, hogy hozzám igyekszik, hogy egy kicsit hátra hagyjuk a szarságokat és megjátsszuk a szerető hitveseket. Mert én vágynék erre, hiányzik, s minden porcikám odavan már attól is, ha csak rám néz. A tükör segítségével igyekszem szemkontaktust felvenni, s így hallgatom szavait.
- Nem – mindennél jobban vágyom arra, hogy a közelemben legyen, de ez így. – Nem járkálhatnak ki-be az otthonomban bűnözők – nem mintha megfigyelnék a házamat, legalábbis nincsen rólam tudomásom, de az elővigyázatosság ebben a szakmában nem árt. Nem véletlenül van minden iratomon más cím és hamis név, valahogy muszáj volt védelmet biztosítani a popsimnak. - Meg a szajháidat sem vagyok hajlandó elviselni – az lenne a legalja, még a végén még jobban be kellene mocskolnom a kezeimet, s odalenne a fedhetetlen ügyészi szerepem. A pumpa szépen lassan megy fel bennem, hiszen sikerül olyanba belelovalnom magamat, amely talán nincs is benne az életében. De az, hogy nem tudom, a mindennapokban mit csinál, hogyan és mifélékkel, sajnos nagyon megbélyegzi a mindennapjaimat. A borospoharat sikeresen széttöröm, de nem azzal, hogy hozzávágom, hanem a puszta szorításával. Nem vagyok ostoba, nem rontok neki, de valahogy muszáj a tudomására adnom, hogy bizony a helyzet nem lehet annyira egyszerű, mint ahogyan az ő elképzelte.
– Nem lehetünk egy címen, bajba keversz vele. Még nagyobba, mint amiben vagyok – felsóhajtok. A legnagyobb baj az, hogy jelenleg nem tudom mi a fontosabb neki. Az életének ez a szakasza, amiben a rossz fiút játssza, vagy én. Mert, ha nem én, akkor magasról leszarja, hogy mi lesz velem, így pedig gyakorlatilag meg is válthatom a testemnek a legszebb koporsót.


<3 <3 <3
Song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Perfect Illusion   

Vissza az elejére Go down
 
Perfect Illusion
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Los Angeles :: Külvárosok :: Beverly Hills-
Ugrás: