Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 The monster and the beast

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: The monster and the beast   Vas. Okt. 29 2017, 17:13



Cedric & Abel

Kényelmes tempóban vezetek az úton, egy kissé elhagyatott ház felé ahol egy találkozóm van. A csomagtartómban a rejtett kialakítású rekeszben egy hulla pihen, egészen friss, pontosan reggel óta halott, amikor is azt hitte jó ötlet hozzám betörni és macerálni a cuccaim. Már máshogy gondolja, ahogy ott hátul zötykölődik, miközben egy kedves játszópajtás felé tartok. Mivel friss a hulla, gyanítom a szervei egy része megmenthető a fekete piac számára, így Cedricnek telefonáltam először hogy lenne számára egy kis ajándékom. Elfogadta, szóval most itt cipelem magammal, és még a látszat kedvéért grillezéshez való cuccot is cipelek ha már ez az ürügy. Nem vagyok paranoiás de nem tudhatom ki hallgatja le a beszélgetésem, és nem ezen akarom elhasalni ha már erről van szó. A birtoknál lefordulok, még jó hogy terepjáróm van, ide kell is. A ház előtt parkolok le és cseppet sem titkolom a megjelenésem, de hát elvileg várnak rám. Kiszállok a kocsiból miután leállítottam, és látszódik hogy fekete farmert viselek, erős bakanccsal és egy szürke pólót a bőrdzsekim alatt. Nem estem túlzásokba ami azt illeti. A kocsi oldalának támaszkodva várom meg amíg Cedric előkerül, és aztán vigyorgok rá szélesen.
- Szevasz haver. Ezer éve nem láttalak, jól festessz... - üdvözlöm, ahogy kezet fogok vele/és vagy megölelem attól függ mire vevő, és a csomagtartó felé intem, hogy ott van a neki való valami. Nem igazán nehéz, szóval ha kell be is cipelem neki.
- Hoztam neked valamit, bár véletlen alakult így de... ne hagyjuk veszni a lehetőséget, nem igaz? - kérdezem ahogy felpattintom a csomagtartót és a rekeszt is. Nem félek hogy bárki is meglátna, a kutya se jár erre, kies ház ez, és ebben rejlik a varázsa is.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Kedd Okt. 31 2017, 19:30




Abel & Cedric
Néhány titok jobb, ha eltemetve marad...



Ó, igen, a "grillezés". Ha valaki lehallgatná a telefonom, biztosan valami fanatikus grillezős őrültnek nézne minket Abellel, vagy egyszerűen csak két kis bujkáló buzinak. Mindegyik beszállítómmal van egy amolyan kód, hiszen sosem tudhatjuk, melyikünk seggében járnak a zsaruk. Nekem abból a szempontból szerencsém van, hogy messze elkerülöm a feltűnést: nem vagyok balhés, egyedül dolgozom, s a szervkereskedelmen kívül más alvilági buliban nem vagyok benne. Jó, itt-ott olykor becsúszik némi fehér porocska, de azt inkább ne soroljuk ide...
A mai nap hosszúra sikeredik, de lassan kezdem megszokni, hiszen ez egy olyan munka, ahova bármikor becsúszhat egy-egy váratlan "vendég". A délelőtt folyamán egy harmincas éveiben járó afroamerikai nőt műtöttem, bár túl sok használhatót nem tudtam belőle kiszedni. A niggerek fele annyira sem kelendőek, mint a fehérek - márpedig igenis is számít a bőrszín, hiába egy belső szervet adok tovább. Függetlenül attól, hogy illegális, minden adatot pontosan fel kell tüntetnem, hiszen életek múlhatnak rajta, s ha nem vagyok megbízható, baszhatom az egészen úgy, ahogy van. A kora délutáni órákban érkezett egy huszonhárom éves férfi, akivel már sokkal többet kellett foglalkoznom, hiszen neki át volt vágva a torka úgy, ahogy azt meghatároztam. Ellenben a barna hölgyeménnyel, akit leöntöttek savval. Nem is kell mondanom, előbbit gyönyörűen kipakoltam, míg az utóbbi... A testének a hetven százaléka roncsolódott, így nem sokat tudtam vele mit kezdeni, s lévén, hogy a "maradék" senkinek sem kellett, így elégettem.
Azt terveztem, hogy a mai estén meghágok egy whiskys üveget, ám a telefonom pont akkor csörrent meg, mikor letettem magam a kanapéra. Undorodott sóhajjal vettem fel, nem is nézve meg, hogy ki akar megint zaklatni, ám mikor megszólalt az ismerős hang, egyből elillant minden negatív gondolat. Abel... Egy időben őt nevezhettem a leghűségesebb beszállítómnak, aztán az utóbbi időben kicsit eltűnt, amit a szívem mélyén eléggé bántam. Hiába vagyok egy emberkerülő, mizantróp fasz, nagy ritkán akadnak olyan emberek, akik felkeltik az érdeklődésem. Két kezemen ugyan meg tudnám számolni, hány ilyennel találkoztam az életemben, s Abel pont benne van ebben a csekély társaságban. Élveztem az éjeken átnyúló beszélgetésinket, no meg azt a temérdek piát, amit magunkba döntöttünk. Kicsit reménykedek benne, hogy nem veszi olyan sietősre, hiszen bőven van mit átbeszélnünk, főleg azt, hogy hova a faszba tűnt az utóbbi időben.
Az este előtt még hunyok pár órácskát, úgyis mostanság rettentően szarul alszok, s ha hosszabb időre képes vagyok egyáltalán álomba szenderülni, az is csak fényes nappal történik meg. Hiába, éjjeli bagoly vagyok, akkor sokkal jobban tudok koncentrálni, no meg minden sokkal nyugodtabb. Nem mintha itt a semmi közepén annyira nagy party lenne napközben... Mikor megérkezik, már látom a fényszóróját a nappaliban, így megnyomom a kapunyitó gombot odabent, majd kibattyogok. Eléggé hűvös az idő, de engem csupán egy sötét ing és egy vászonnadrág fed.
- Hát, szevasz. Már kezdtem azt hinni, hogy egyik nap téged hoznak ide a csomagtartóban! - röhögöm el magam, majd elnyúlok a baráti ölelésben, s a kocsi csomagtartója felé lépkedek.
- Véletlen, mi? Véletlen basztad fejbe valamivel, vagy csak véletlenül pont ő volt ott, mikor suhintottál? - vetek egy pillantást a testre, de idekint nem sok mindent látok belőle, úgyhogy hátrébb állok, majd intek Abelnek, hogy hajtson be, a hátsó udvarra. Ismeri már a járást, tudja, hogy merre van a pincelejáró. Ha így tesz, én visszazárom a kaput, majd utána sétálok.
- Vigyük is be, előkészítettem mindent. - ismerhet már annyira, hogy az elveim közé tartozik az "előbb a munka, aztán a szórakozás", így egyelőre el is hallgatom azt az aprócska tényt, hogy temérdek pia hűsöl a hűtőmben.
- Kinek a bugyijában voltál az elmúlt időkben? Már azt hittem, elfelejtetted a cimborád, haver. - vigyorgok felé, miközben megragadom a test karját, remélve, hogy Abel megfogja a lábát, hogy együtt becipelhessük.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Pént. Nov. 03 2017, 02:48



Cedric & Abel

Így, ahogy vezetek kényelmes tempóban az isten háta mögötti kis házhoz, eszembe jut hogy a grillcuccot kivételesen lehet hogy nem hiába cipelem, mert kajás vagyok, és hús is meg minden van szóval akár meg is süthetnénk ha végeztünk a munkával. Mert először az, mindig az van első sorban hogy le ne bukjunk, mielőbb fel kell dolgoznunk az alapanyagot, és már többször asszisztáltam neki ehhez a procedúrához. Nem esek kétségbe ha be kell szennyeznem a kezeimet, és amilyen ügyekbe bele szoktam néha keveredni, ez már szinte nyugalom és kikapcsolódás amikor ide jöhetek hozzá.
Kedvelem Cedricket, azon túl is hogy rendes, megbízható beszállító és vevő olykor mert amire neki nincs szüksége azt olykor elviszem, mondván eltüntetem, de én magam eszem meg. Hiszen emberhús kell hogy ifjú és erős maradhassak. Pedig ha tudná hogy negyven is elmúltam már... Mindenesetre vicces lenne. Kiszállva férfiasan, barátságosan megölelem, ha már erre szavaz, mert tény hogy a haveri kapcsolatunk is elég jó az üzleten túl, és már meg meg járta fejem a gondolat, hogy eláruljam neki hogy miféle vagyok.
- Ugyan már haver, senkinek nem lehet olyan szerencséje hogy fölém kerekedik, és ha el is patkolnék nem hiszem hogy bárki is kikocsizna velem a világ végére - vigyorgok vissza szélesen, hiszen morbid az igaz, de most komolyan.. egy hullarabló és egy emberevő... hol a fenébe zavar ez minket? Szóval nem veszem magamra az ugratását, úgyis tudom hogy hiányoznék neki, és nem csak azért mert hullákkal látom el időről időre. A kérdésére kissé felnevetek.
- Nem, azt nem véletlenül tettem. Viszont maga a szitu volt az, mert otthon voltam, érted, ki se tettem a lábam ez a nyomorult meg be akart törni hozzám, és megvártam amíg bejön aztán... a nyakánál roppantottam el, szóval elvileg semmiben nem tettem kárt ami neked fontos - mesélem el röviden hogy mi is ennek a szerencsétlennek a története. Ki olyan marha hogy hozzám akarjon betörni?! Nincs elég jó hírem ezek szerint, ezen még dolgoznom kell majd akkor. Visszaülök a kocsiba és a hátsó bejárathoz tolatok, rutinosan már. ahány kilómétert levezettem, még rally versenyt is nyernék lassan, alap hogy tudok parkolni. Vissza térek a csomagtartóhoz, és közben megtanakodjuk hogy mit teszünk vele.
- Jól van vigyük. Segítek műteni is, cuki kis asszisztensed leszek, mert kivételesen éhes döglök és tényleg hoztam magammal grillezni való húst, amiből mást is csinálhatunk. De ez itt fontosabb, még a végén totál kihűl... - jegyzem meg, ahogy megragadom a lábainál fogva, és ketten együtt könnyedén becipeljük. Mondjuk egyedül is elbírnám, de egy embernek olyan hülye formája van hogy nincs rajta rendes fogás, nem tudom jól fogni, így jobb ha ketten csináljuk. A kérdésére felnevetek, jókedvűen. Ismerhet már.
- Leginkább a sajátomban. Támadt némi zavar az életemben, és előkerült valaki, akiről azt hittem végleg elveszett és neki segítettem kicsit lábra állni, és megmaradni az életben. Nah, mit nem gondolsz! A te csinos kis bajkeverő pofikádat nem lehet elfelejteni - vigyorodok el szélesen, mert ez a beszólás is teljesen megszokott, bár Cedric nagyon is jól néz ki, de nem hinném hogy van benne bi hajlam. Talán, egyszer ha berúgunk majd megkérdezem tőle, ha addig el nem felejtem.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Pént. Nov. 03 2017, 18:21




Abel & Cedric
Néhány titok jobb, ha eltemetve marad...



A fáradtság nagyon érződik rajtam, hiszen mostanság valóban sokat dolgozok, s ahelyett, hogy elmentem volna egy-egy estén valami útszéli kis bárba, hogy felcsípjek valami szép kis vöröst, inkább befejeztem az aznapi munkám, hogy ne maradjon későbbre. A következő pedig ugyanígy telt el, és az utáni is. Mostanság eszméltem csak fel rá, hogy már hónapok óta nem hogy nővel nem voltam, de ki se mozdultam itthonról. A húgaim nem társaság, mert bár jól megvagyok a két hülyével, ők azért mégiscsak a testvéreim. Ezért is láthat most Abel az arcomon őszinte örömet, mely talán némi megkönnyebbüléssel is párosul.
- De ha esetleg arra hajaz a helyzet, kérlek írj egy végrendeletet, amiben a tested nekem ajándékozod. Szívesen megnéznélek belülről is... - röhögöm el magam idétlenül, miközben halkan koppan a bakancsom a ház mögé vezető út megkopott kövén. Ahogy behajt az autóval, a kapu bezárul, s mintha mi sem történt volna az éj leple alatt, úgy tűnünk el hátul.
- Elroppantottad a nyakánál, mi van?! Ezzel? - ragadom meg a karját, mikor kiszállt, majd úgy lengetem meg a levegőben, mintha valami gyöngécske kis virágszál lenne.
- Haver, ki se nézné belőled az ember, hogy mennyi erő van a kis testedben. - hangsúlyozom ki gúnyosan a "kis" jelzőt, majd kap egy jókora zsibbasztót a vállába, mielőtt megragadnám újdonsült vendégünk karját. Van súlya, az tény, ahogy az is, hogy valóban nagyon friss. Még szaga sincs, sőt, még egészen emberien néz ki. Tökéletes alany.
- Hoztál kaját? Ohh, légy áldott! Terveztem, hogy elmegyek valami éjjeli kajáldába, mert minden szar elfogyott itthonról. Már három napja el akarok menni bevásárolni, de soha nem jutottam el odáig... - nyögök egy halkat, mikor lefelé cipeljük a lépcsőn, lent pedig berúgom a műterem ajtaját, s az előkészített asztal felé irányítom magunkat, ahova letesszük a testet.
- Van kaja, van pia a hűtőmben, van hulla, mi kell még ide? - fújom ki magam, majd következhet a bemosakodás, amit hamar le tudok, s mielőtt még Abel ki akarná hagyni, határozottan meglengetem az ujjam a levegőben.
- A köpenyed a helyén. Tudod a járást. - adom ki az utasítást, bár ez inkább csak a szigorú megszokás, hiszen a húgaim, ha itt vannak, s asszisztálni akarnak, ötvenszer el kell pofázni nekik, hogy húzzák fel a kurva köpenyt, és mosakodjanak be. Abelnél ez ugyan nem szokott gondot okozni, de ki tudja, hol járnak most a gondolatai!
- Már azt hittem, megcsalsz, te seggfej! - mondom selypítve, mint valami ócska kis buzi. Hiába, a buzis poénok jól mennek nálunk, csak nehogy egyszer túl komoly legyen az a bizonyos poén.
- Na, te cuki fiú, térdelj és szolgálj! - értem ez alatt, hogy kaparja elő a szekrény alsó fiókjából a vágóeszközöket, amíg én levetkőztetem a hullát. Ilyen téren számomra nem igazán létezik nő s férfi, mind egy és ugyanaz. Hiába van nálam egy bájos, kihűlt test, óriási keblekkel, előbb tépném ki a saját beleim és fojtanám meg magam velük, mint hogy szemet vessek rá "úgy"...
Ha minden készen van, először is megvizsgálom a nyakát, ami olyan tökéletességgel van eltörve, hogy még én is furcsán, felvont szemöldökkel pillantok Abel felé.
- A kurva... Hogy tudtad ilyen csodálatosan eltörni a szarházi nyakát, miközben ő lopózott be hozzád? Mutathatnál némi technikát haver, mert egyelőre leginkább csak hullákkal vagyok kemény. - röhögöm el magam, azzal komolyságot erőltetve magamra kezembe fogok egy szivacsot, s Abel kezébe is nyomok egyet. Le kell pucolni szerencsétlent először, hiszen tökéletes sterilizálás kell, mielőtt felnyitom. Előtte persze felkapok egy maszkot is, a hajam pedig hátrakötöm. Nem túl hosszú, épp, hogy egy kis copfba sikerül felkötnöm, ami egyik oldalról nyúlik hátra hiszen a másikon fel van nyírva a hajam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Szomb. Nov. 04 2017, 23:56



Cedric & Abel

Ahogy megérkezek, természetesen üdvözlöm régi kedves ismerősöm és barátom, de meg kell állapítanom hogy nem néz ki valami jól, se kipihentnek. Bár én mondom ezt, aki egy héten összesen alszik nyolc órát? Szóval inkább nem vetem a szemére, de tuti ránk férne egy kiadós wellness hétvége, csajokkal, masszással, korlátlan fürdőzéssel és minőségi italokkal... Ha hazaérek foglaltatok is magamnak egy lakosztályt valami puccos helyen. Hm, ez egészen jó terv, ki kellene egyszer már aludnom magam.
- Jó, jó mindenképpen írok. Az én szakmám se éppen a biztonságfaktorról híres, nem is értem eddig miért nem írtam, de ezt mindenképp beleveszem hogy postázzanak ide hogy a kapcsolatunk még halálom után is bensőséges legyen - vigyorgok vissza, hiszen ha meghaltam akkor már baszhatom. Akár ki is belezhet és tanulmányozhatja a vesém meg a májam, amit képtelen vagyok elinni, mert a méreg hamar felszívódik. Szerencsés gének hogy bár be tudok rúgni mint a szamár, nem károsodik semmim tőle. Részegen furcsa dolgokra vagyok képes. Beállok a pince elé, és lekapcsolom a fényeket, a fekete autó ilyenkor kész áldás. A fennakadására kissé megforgatom a szemem.
- Most mi bajod? Igen ezzel a két szép kis kezemmel - feszítek be ahogy ráfog a karomra, egészségesen izmos vagyok, de nem ez adja az erőm javarészét, hanem a természetem, meg amivel felette állok a normálisnak.
- Erre szokás mondani barátom, hogy ne adj a látszatra. Kikérem magamnak, nem vagyok kicsi! Komoly 178 centi vagyok, csíkszeműek között kifejezetten magas! - vigyorgok, mert az ő 190 akármennyijét persze nem közelítem meg, de cserébe megvigasztal a tudat hogy én vagyok az erősebb. Igen, határozottan.
- Na meg hát tudod ilyen kung-fu fiú vagyok - nevetek fel, mert ezekkel szoktak néha csúfolni, de ott szarom le ahol van. Engem nem érdekel, ilyenekkel nem lehet kihozni a sodromból. Van amivel el lehet érni hogy a szemm fehérbe forduljon de az nem ez, mert én is tudom milyen sztereptípik vannak az ázsiaiakkal szemben. Felnyögök tessék lássék módon ahogy a vállamba bokszol. Érezni éppen érzem, de ennél több kell hogy igazán fájjon. Bevisszük a hullát, és felrakjuk az asztalra ahol az elkövetkező órákat tölteni fogja, közben meg hízik a májam öt kilót hogy gondolkoztam előre.
- Na szép! Ha nem hozok kaját, akkor most hagytál volna éhen halni? Hát micsoda barát vagy te hallod?! Három napja? Jézusom, megdöglenék, három napig nem mennék ki a házból... az azért már nekem is sok - morgok, aztán meg morgok még egy kicsit, és eligazgatom a szerencsétlent az asztalon, de mivel nincs sehol máshol sürgősebb dolgom itt maradok vele. Loki sem keresett még, hogy intézzek el neki valamit, szóval nyugi van és a saját bizniszeim kell csak felügyelnem.
- Kaja, pia és még én is itt vagyok grátiszba, ezt ne felejtsd el - teszem hozzá és az intésére már megyek is hogy bemosakodjak, és alaposan lefertőtlenítve magam bújok bele a köpenyembe, és húzok rutinos mozdulatokkal gumi kesztyűt. Tudom hogy mindent el fog pofázni, és parancsolgatni fog itt nekem össze vissza de ez az ő terepe, szóval... Benyelem. A selypegésére kis híján orron vágom magam valamivel ahogy elkap a röhögés, és nyüszítve görnyedek meg.
- Jézusom te seggfej, ha most hallottad volna magad.... - nyögöm ki, de azért csücsörítek és nyálas cuppanós csókot dobok felé. Ez is teljesen megszokott dolog, és a kétértelmű parancsára csak elvigyorodom, ahogy lemászok a legalsó részhez és nem felejtek el rettentően pucsítva nyögni is hogy megtaláltam őket.
- Mindjárt... jajj uhhh... áhh... megvan - mutatom fel a vágóeszköz készletet. Cedric mellett már majdnem gyakorló orvos is lehetek. Mire visszajutok az asztalhoz, már teljesen pőre a nyomorult, de nem igazán hoz zavarba. Láttam már meztelen nőket és férfiakat is, ez meg ráadásul halott is. Figyelem ahogy megvizsgálja a nyakat, de szörnyen profi munka, legközelebb hibát kell vétenem majd.
- Mi az? Csak nem szép munka? - kuncogok fel, ahogy megállok az asztal másik oldalán.
- Mögé kerültem, igazán nem nagy dolog. Ismerni kell a gerinc felépítését. Tudod a nyaki csigolyák közti kötés nem olyan erős mint mondjuk a derekadnál, és ha oldalról megnyomod egy jól irányzott mozdulattal, akkor kiugrik és elszakad a gerincvelő és ennyi volt - sétálok mögé, és a nyakához érintem a tenyerem élét mutatva, hol kell lesújtani. Igazán nem nagy cucc, amúgy is ha önvédelemről van szó akkor középvonalra kell menni és torokra. Az a legtutibb.
- Na majd edzek én veled cicavirág - birizgálom meg kicsiny coffját ahogy visszamegyek a hullához és elkapom a szivacsot. Akkor súroljunk... Végigdörzsölöm a testét, ahol az én feladatom, persze előtte én is lenyúlok egy maszkot. Igazán jól nézek ki, mint valami orvosi ninja.
- Jól van doktor úr, részemről tiszta... - sóhajtok fel, ahogy a közeli zsúrkocsit közelebb húzom, és rápakoltam minden szúró vágó szívó szerszámot.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Szomb. Nov. 11 2017, 21:22




Abel & Cedric
Néhány titok jobb, ha eltemetve marad...



- Te most hivatalosan mit is dolgozol? - vágom rá hirtelen a kérdést, mert oké, hogy mindig mondja, hogy megy ide, megy oda, ezt baszta agyon egy baltával, meg azt, de hé, mindenkinek van egy "szakmája". Én magam is patológus vagyok hivatalosan, tehát ha véletlenül történik valami ellenőrzés, akkor csak meglengetek pár papírt, s már tiszta is a nevem. A sok év alatt talán kétszer volt ellenőrzés, de az is csak azért, mert pár seggfej felnyomott, amikor nem-et mondtam bizonyos dolgokra. Én csak a szerveket pakolom ki, és ha kell, eltüntetem a hullákat. Pont. Nem fuvarozok senkit, nem ölöm meg az áldozat, és nem fedezek senkit. Én csak a végterméket kezelem. Na de Abel?
- Három napja terveztem csak boltba menni. De már múlt hét óta itt rohadok a falak közt... - keserűen terül szét a hangom az üres és rideg folyosón, s lassan már tényleg szerencsétlenül érzem magam. Abel visz szinte fényt ebbe a kurva lakásba, főleg, hogy ő is egy teljesen elbaszott tag, de a jelenléte világít rá arra, hogy mennyire szánalmas is vagyok valójában, s ha így folytatom, hamarosan bele fogok őrülni ebbe az egészbe...
- A ferde szeműek vérében van a kung fu. Hiába, nyeszlettek vagytok, egy baszott állat szarrá verne titeket, ha nem vagytok ügyesek és mozgékonyak. Ami hátrány, az előny! - ejtem el a kis bókot, ami elég elcseszettre sikerült, de hát na, én sem vagyok egy izompacsirta, maximum a magasságom miatt tűnök nagyobbnak, hiszen nem vagyok vékony, az izmok jól elterülnek a testemen.
- Akkor lássunk hozzá. - szép lassan elkezdem tisztítani a testet, mikor a comb belső részénél megpillantok valamit.
- Hmm. Ez furcsa. - súgom magam elé, mikor közelebbről megvizsgálom azt a szokatlan három pöttyöt, melyek szinte tökéletes pontossággal alkotnak egy egyenlő szárú háromszöget. Olyan, mintha szúrás lenne, vagy csípés, ezt egyelőre nem igazán tudom még eldönteni, de már csak azért nem túl biztató, mert ha volt valami fertőzése, akkor túl sok mindent nem tudok kezdeni a szerveivel.
- Először láttad ezt a tagot? Nem volt furcsa a viselkedése? Nem láttál valami szokatlant rajta? Bármit, ami nem illett oda? Mert valami itt nem stimmel. Ezek a szúrások, és a teste... Túl meleg. Úgy értem, ha még friss, és tényleg akkor halt meg, amikorra belőtted az időpontot, akkor nem kéne ilyen melegnek lennie. - befejezem végül a tisztítást, majd felnyitom a szemét. Eléggé véres, s érdekes kis lila foltok tarkítják a fehér részt.
- Ilyesmi akkor szokott megindulni a szemnél, ha már legalább három hete halott. - pillantok furán Abel felé, persze nem számonkérően, hanem inkább olyan "ez meg mi a fasz"-féle nézéssel. Úgy érzem, ebből nem lesznek szervek, mindenesetre már kezdek kíváncsi lenni, hogy pontosan mi is ez az egész. Ezért berajzolom először a mellkason a vonalat, ahol vágni fogom, végül megragadom a szikét, s óvatosan belevájom a mellkasába. Ekkor viszont olyan történik, ami egészen idáig még sosem fordult elő, és biológiailag magyarázatot sem tudok rá találni.
- Mi... a... fasz... - valami furcsa anyag spriccel ki váratlanul a tüdejéből, ami beteríti az egész köpenyem, és ha Abelnek nincsenek remek reflexei, akkor bizony ő is kap a cuccból, ami nem vér, nem genny, nem víz, hanem valami teljesen más, szúrós szagú anyag.
- Abel...? Valamit nem mondtál el nekem? - csak ez a kérdés szökik ki a számon, hiszen fogalmam sincs, hogy ez hogy lehetséges, no meg az, hogy ez a folyadék mégis mi a faszom...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   

Vissza az elejére Go down
 
The monster and the beast
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Amerika más részei-
Ugrás: