Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkaverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungdar az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szomb. Május 26 2018, 21:43

Szomb. Május 26 2018, 20:02

Csüt. Május 24 2018, 17:14

Csüt. Május 24 2018, 15:24

Szer. Május 23 2018, 20:02

Vas. Május 20 2018, 23:12

Szomb. Május 19 2018, 22:09

Csüt. Május 17 2018, 20:05

Kedd Május 15 2018, 21:02


Share | 
 

 The monster and the beast

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: The monster and the beast   Vas. Okt. 29 2017, 17:13



Cedric & Abel

Kényelmes tempóban vezetek az úton, egy kissé elhagyatott ház felé ahol egy találkozóm van. A csomagtartómban a rejtett kialakítású rekeszben egy hulla pihen, egészen friss, pontosan reggel óta halott, amikor is azt hitte jó ötlet hozzám betörni és macerálni a cuccaim. Már máshogy gondolja, ahogy ott hátul zötykölődik, miközben egy kedves játszópajtás felé tartok. Mivel friss a hulla, gyanítom a szervei egy része megmenthető a fekete piac számára, így Cedricnek telefonáltam először hogy lenne számára egy kis ajándékom. Elfogadta, szóval most itt cipelem magammal, és még a látszat kedvéért grillezéshez való cuccot is cipelek ha már ez az ürügy. Nem vagyok paranoiás de nem tudhatom ki hallgatja le a beszélgetésem, és nem ezen akarom elhasalni ha már erről van szó. A birtoknál lefordulok, még jó hogy terepjáróm van, ide kell is. A ház előtt parkolok le és cseppet sem titkolom a megjelenésem, de hát elvileg várnak rám. Kiszállok a kocsiból miután leállítottam, és látszódik hogy fekete farmert viselek, erős bakanccsal és egy szürke pólót a bőrdzsekim alatt. Nem estem túlzásokba ami azt illeti. A kocsi oldalának támaszkodva várom meg amíg Cedric előkerül, és aztán vigyorgok rá szélesen.
- Szevasz haver. Ezer éve nem láttalak, jól festessz... - üdvözlöm, ahogy kezet fogok vele/és vagy megölelem attól függ mire vevő, és a csomagtartó felé intem, hogy ott van a neki való valami. Nem igazán nehéz, szóval ha kell be is cipelem neki.
- Hoztam neked valamit, bár véletlen alakult így de... ne hagyjuk veszni a lehetőséget, nem igaz? - kérdezem ahogy felpattintom a csomagtartót és a rekeszt is. Nem félek hogy bárki is meglátna, a kutya se jár erre, kies ház ez, és ebben rejlik a varázsa is.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Kedd Okt. 31 2017, 19:30




Abel & Cedric
Néhány titok jobb, ha eltemetve marad...



Ó, igen, a "grillezés". Ha valaki lehallgatná a telefonom, biztosan valami fanatikus grillezős őrültnek nézne minket Abellel, vagy egyszerűen csak két kis bujkáló buzinak. Mindegyik beszállítómmal van egy amolyan kód, hiszen sosem tudhatjuk, melyikünk seggében járnak a zsaruk. Nekem abból a szempontból szerencsém van, hogy messze elkerülöm a feltűnést: nem vagyok balhés, egyedül dolgozom, s a szervkereskedelmen kívül más alvilági buliban nem vagyok benne. Jó, itt-ott olykor becsúszik némi fehér porocska, de azt inkább ne soroljuk ide...
A mai nap hosszúra sikeredik, de lassan kezdem megszokni, hiszen ez egy olyan munka, ahova bármikor becsúszhat egy-egy váratlan "vendég". A délelőtt folyamán egy harmincas éveiben járó afroamerikai nőt műtöttem, bár túl sok használhatót nem tudtam belőle kiszedni. A niggerek fele annyira sem kelendőek, mint a fehérek - márpedig igenis is számít a bőrszín, hiába egy belső szervet adok tovább. Függetlenül attól, hogy illegális, minden adatot pontosan fel kell tüntetnem, hiszen életek múlhatnak rajta, s ha nem vagyok megbízható, baszhatom az egészen úgy, ahogy van. A kora délutáni órákban érkezett egy huszonhárom éves férfi, akivel már sokkal többet kellett foglalkoznom, hiszen neki át volt vágva a torka úgy, ahogy azt meghatároztam. Ellenben a barna hölgyeménnyel, akit leöntöttek savval. Nem is kell mondanom, előbbit gyönyörűen kipakoltam, míg az utóbbi... A testének a hetven százaléka roncsolódott, így nem sokat tudtam vele mit kezdeni, s lévén, hogy a "maradék" senkinek sem kellett, így elégettem.
Azt terveztem, hogy a mai estén meghágok egy whiskys üveget, ám a telefonom pont akkor csörrent meg, mikor letettem magam a kanapéra. Undorodott sóhajjal vettem fel, nem is nézve meg, hogy ki akar megint zaklatni, ám mikor megszólalt az ismerős hang, egyből elillant minden negatív gondolat. Abel... Egy időben őt nevezhettem a leghűségesebb beszállítómnak, aztán az utóbbi időben kicsit eltűnt, amit a szívem mélyén eléggé bántam. Hiába vagyok egy emberkerülő, mizantróp fasz, nagy ritkán akadnak olyan emberek, akik felkeltik az érdeklődésem. Két kezemen ugyan meg tudnám számolni, hány ilyennel találkoztam az életemben, s Abel pont benne van ebben a csekély társaságban. Élveztem az éjeken átnyúló beszélgetésinket, no meg azt a temérdek piát, amit magunkba döntöttünk. Kicsit reménykedek benne, hogy nem veszi olyan sietősre, hiszen bőven van mit átbeszélnünk, főleg azt, hogy hova a faszba tűnt az utóbbi időben.
Az este előtt még hunyok pár órácskát, úgyis mostanság rettentően szarul alszok, s ha hosszabb időre képes vagyok egyáltalán álomba szenderülni, az is csak fényes nappal történik meg. Hiába, éjjeli bagoly vagyok, akkor sokkal jobban tudok koncentrálni, no meg minden sokkal nyugodtabb. Nem mintha itt a semmi közepén annyira nagy party lenne napközben... Mikor megérkezik, már látom a fényszóróját a nappaliban, így megnyomom a kapunyitó gombot odabent, majd kibattyogok. Eléggé hűvös az idő, de engem csupán egy sötét ing és egy vászonnadrág fed.
- Hát, szevasz. Már kezdtem azt hinni, hogy egyik nap téged hoznak ide a csomagtartóban! - röhögöm el magam, majd elnyúlok a baráti ölelésben, s a kocsi csomagtartója felé lépkedek.
- Véletlen, mi? Véletlen basztad fejbe valamivel, vagy csak véletlenül pont ő volt ott, mikor suhintottál? - vetek egy pillantást a testre, de idekint nem sok mindent látok belőle, úgyhogy hátrébb állok, majd intek Abelnek, hogy hajtson be, a hátsó udvarra. Ismeri már a járást, tudja, hogy merre van a pincelejáró. Ha így tesz, én visszazárom a kaput, majd utána sétálok.
- Vigyük is be, előkészítettem mindent. - ismerhet már annyira, hogy az elveim közé tartozik az "előbb a munka, aztán a szórakozás", így egyelőre el is hallgatom azt az aprócska tényt, hogy temérdek pia hűsöl a hűtőmben.
- Kinek a bugyijában voltál az elmúlt időkben? Már azt hittem, elfelejtetted a cimborád, haver. - vigyorgok felé, miközben megragadom a test karját, remélve, hogy Abel megfogja a lábát, hogy együtt becipelhessük.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Pént. Nov. 03 2017, 02:48



Cedric & Abel

Így, ahogy vezetek kényelmes tempóban az isten háta mögötti kis házhoz, eszembe jut hogy a grillcuccot kivételesen lehet hogy nem hiába cipelem, mert kajás vagyok, és hús is meg minden van szóval akár meg is süthetnénk ha végeztünk a munkával. Mert először az, mindig az van első sorban hogy le ne bukjunk, mielőbb fel kell dolgoznunk az alapanyagot, és már többször asszisztáltam neki ehhez a procedúrához. Nem esek kétségbe ha be kell szennyeznem a kezeimet, és amilyen ügyekbe bele szoktam néha keveredni, ez már szinte nyugalom és kikapcsolódás amikor ide jöhetek hozzá.
Kedvelem Cedricket, azon túl is hogy rendes, megbízható beszállító és vevő olykor mert amire neki nincs szüksége azt olykor elviszem, mondván eltüntetem, de én magam eszem meg. Hiszen emberhús kell hogy ifjú és erős maradhassak. Pedig ha tudná hogy negyven is elmúltam már... Mindenesetre vicces lenne. Kiszállva férfiasan, barátságosan megölelem, ha már erre szavaz, mert tény hogy a haveri kapcsolatunk is elég jó az üzleten túl, és már meg meg járta fejem a gondolat, hogy eláruljam neki hogy miféle vagyok.
- Ugyan már haver, senkinek nem lehet olyan szerencséje hogy fölém kerekedik, és ha el is patkolnék nem hiszem hogy bárki is kikocsizna velem a világ végére - vigyorgok vissza szélesen, hiszen morbid az igaz, de most komolyan.. egy hullarabló és egy emberevő... hol a fenébe zavar ez minket? Szóval nem veszem magamra az ugratását, úgyis tudom hogy hiányoznék neki, és nem csak azért mert hullákkal látom el időről időre. A kérdésére kissé felnevetek.
- Nem, azt nem véletlenül tettem. Viszont maga a szitu volt az, mert otthon voltam, érted, ki se tettem a lábam ez a nyomorult meg be akart törni hozzám, és megvártam amíg bejön aztán... a nyakánál roppantottam el, szóval elvileg semmiben nem tettem kárt ami neked fontos - mesélem el röviden hogy mi is ennek a szerencsétlennek a története. Ki olyan marha hogy hozzám akarjon betörni?! Nincs elég jó hírem ezek szerint, ezen még dolgoznom kell majd akkor. Visszaülök a kocsiba és a hátsó bejárathoz tolatok, rutinosan már. ahány kilómétert levezettem, még rally versenyt is nyernék lassan, alap hogy tudok parkolni. Vissza térek a csomagtartóhoz, és közben megtanakodjuk hogy mit teszünk vele.
- Jól van vigyük. Segítek műteni is, cuki kis asszisztensed leszek, mert kivételesen éhes döglök és tényleg hoztam magammal grillezni való húst, amiből mást is csinálhatunk. De ez itt fontosabb, még a végén totál kihűl... - jegyzem meg, ahogy megragadom a lábainál fogva, és ketten együtt könnyedén becipeljük. Mondjuk egyedül is elbírnám, de egy embernek olyan hülye formája van hogy nincs rajta rendes fogás, nem tudom jól fogni, így jobb ha ketten csináljuk. A kérdésére felnevetek, jókedvűen. Ismerhet már.
- Leginkább a sajátomban. Támadt némi zavar az életemben, és előkerült valaki, akiről azt hittem végleg elveszett és neki segítettem kicsit lábra állni, és megmaradni az életben. Nah, mit nem gondolsz! A te csinos kis bajkeverő pofikádat nem lehet elfelejteni - vigyorodok el szélesen, mert ez a beszólás is teljesen megszokott, bár Cedric nagyon is jól néz ki, de nem hinném hogy van benne bi hajlam. Talán, egyszer ha berúgunk majd megkérdezem tőle, ha addig el nem felejtem.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Pént. Nov. 03 2017, 18:21




Abel & Cedric
Néhány titok jobb, ha eltemetve marad...



A fáradtság nagyon érződik rajtam, hiszen mostanság valóban sokat dolgozok, s ahelyett, hogy elmentem volna egy-egy estén valami útszéli kis bárba, hogy felcsípjek valami szép kis vöröst, inkább befejeztem az aznapi munkám, hogy ne maradjon későbbre. A következő pedig ugyanígy telt el, és az utáni is. Mostanság eszméltem csak fel rá, hogy már hónapok óta nem hogy nővel nem voltam, de ki se mozdultam itthonról. A húgaim nem társaság, mert bár jól megvagyok a két hülyével, ők azért mégiscsak a testvéreim. Ezért is láthat most Abel az arcomon őszinte örömet, mely talán némi megkönnyebbüléssel is párosul.
- De ha esetleg arra hajaz a helyzet, kérlek írj egy végrendeletet, amiben a tested nekem ajándékozod. Szívesen megnéznélek belülről is... - röhögöm el magam idétlenül, miközben halkan koppan a bakancsom a ház mögé vezető út megkopott kövén. Ahogy behajt az autóval, a kapu bezárul, s mintha mi sem történt volna az éj leple alatt, úgy tűnünk el hátul.
- Elroppantottad a nyakánál, mi van?! Ezzel? - ragadom meg a karját, mikor kiszállt, majd úgy lengetem meg a levegőben, mintha valami gyöngécske kis virágszál lenne.
- Haver, ki se nézné belőled az ember, hogy mennyi erő van a kis testedben. - hangsúlyozom ki gúnyosan a "kis" jelzőt, majd kap egy jókora zsibbasztót a vállába, mielőtt megragadnám újdonsült vendégünk karját. Van súlya, az tény, ahogy az is, hogy valóban nagyon friss. Még szaga sincs, sőt, még egészen emberien néz ki. Tökéletes alany.
- Hoztál kaját? Ohh, légy áldott! Terveztem, hogy elmegyek valami éjjeli kajáldába, mert minden szar elfogyott itthonról. Már három napja el akarok menni bevásárolni, de soha nem jutottam el odáig... - nyögök egy halkat, mikor lefelé cipeljük a lépcsőn, lent pedig berúgom a műterem ajtaját, s az előkészített asztal felé irányítom magunkat, ahova letesszük a testet.
- Van kaja, van pia a hűtőmben, van hulla, mi kell még ide? - fújom ki magam, majd következhet a bemosakodás, amit hamar le tudok, s mielőtt még Abel ki akarná hagyni, határozottan meglengetem az ujjam a levegőben.
- A köpenyed a helyén. Tudod a járást. - adom ki az utasítást, bár ez inkább csak a szigorú megszokás, hiszen a húgaim, ha itt vannak, s asszisztálni akarnak, ötvenszer el kell pofázni nekik, hogy húzzák fel a kurva köpenyt, és mosakodjanak be. Abelnél ez ugyan nem szokott gondot okozni, de ki tudja, hol járnak most a gondolatai!
- Már azt hittem, megcsalsz, te seggfej! - mondom selypítve, mint valami ócska kis buzi. Hiába, a buzis poénok jól mennek nálunk, csak nehogy egyszer túl komoly legyen az a bizonyos poén.
- Na, te cuki fiú, térdelj és szolgálj! - értem ez alatt, hogy kaparja elő a szekrény alsó fiókjából a vágóeszközöket, amíg én levetkőztetem a hullát. Ilyen téren számomra nem igazán létezik nő s férfi, mind egy és ugyanaz. Hiába van nálam egy bájos, kihűlt test, óriási keblekkel, előbb tépném ki a saját beleim és fojtanám meg magam velük, mint hogy szemet vessek rá "úgy"...
Ha minden készen van, először is megvizsgálom a nyakát, ami olyan tökéletességgel van eltörve, hogy még én is furcsán, felvont szemöldökkel pillantok Abel felé.
- A kurva... Hogy tudtad ilyen csodálatosan eltörni a szarházi nyakát, miközben ő lopózott be hozzád? Mutathatnál némi technikát haver, mert egyelőre leginkább csak hullákkal vagyok kemény. - röhögöm el magam, azzal komolyságot erőltetve magamra kezembe fogok egy szivacsot, s Abel kezébe is nyomok egyet. Le kell pucolni szerencsétlent először, hiszen tökéletes sterilizálás kell, mielőtt felnyitom. Előtte persze felkapok egy maszkot is, a hajam pedig hátrakötöm. Nem túl hosszú, épp, hogy egy kis copfba sikerül felkötnöm, ami egyik oldalról nyúlik hátra hiszen a másikon fel van nyírva a hajam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Szomb. Nov. 04 2017, 23:56



Cedric & Abel

Ahogy megérkezek, természetesen üdvözlöm régi kedves ismerősöm és barátom, de meg kell állapítanom hogy nem néz ki valami jól, se kipihentnek. Bár én mondom ezt, aki egy héten összesen alszik nyolc órát? Szóval inkább nem vetem a szemére, de tuti ránk férne egy kiadós wellness hétvége, csajokkal, masszással, korlátlan fürdőzéssel és minőségi italokkal... Ha hazaérek foglaltatok is magamnak egy lakosztályt valami puccos helyen. Hm, ez egészen jó terv, ki kellene egyszer már aludnom magam.
- Jó, jó mindenképpen írok. Az én szakmám se éppen a biztonságfaktorról híres, nem is értem eddig miért nem írtam, de ezt mindenképp beleveszem hogy postázzanak ide hogy a kapcsolatunk még halálom után is bensőséges legyen - vigyorgok vissza, hiszen ha meghaltam akkor már baszhatom. Akár ki is belezhet és tanulmányozhatja a vesém meg a májam, amit képtelen vagyok elinni, mert a méreg hamar felszívódik. Szerencsés gének hogy bár be tudok rúgni mint a szamár, nem károsodik semmim tőle. Részegen furcsa dolgokra vagyok képes. Beállok a pince elé, és lekapcsolom a fényeket, a fekete autó ilyenkor kész áldás. A fennakadására kissé megforgatom a szemem.
- Most mi bajod? Igen ezzel a két szép kis kezemmel - feszítek be ahogy ráfog a karomra, egészségesen izmos vagyok, de nem ez adja az erőm javarészét, hanem a természetem, meg amivel felette állok a normálisnak.
- Erre szokás mondani barátom, hogy ne adj a látszatra. Kikérem magamnak, nem vagyok kicsi! Komoly 178 centi vagyok, csíkszeműek között kifejezetten magas! - vigyorgok, mert az ő 190 akármennyijét persze nem közelítem meg, de cserébe megvigasztal a tudat hogy én vagyok az erősebb. Igen, határozottan.
- Na meg hát tudod ilyen kung-fu fiú vagyok - nevetek fel, mert ezekkel szoktak néha csúfolni, de ott szarom le ahol van. Engem nem érdekel, ilyenekkel nem lehet kihozni a sodromból. Van amivel el lehet érni hogy a szemm fehérbe forduljon de az nem ez, mert én is tudom milyen sztereptípik vannak az ázsiaiakkal szemben. Felnyögök tessék lássék módon ahogy a vállamba bokszol. Érezni éppen érzem, de ennél több kell hogy igazán fájjon. Bevisszük a hullát, és felrakjuk az asztalra ahol az elkövetkező órákat tölteni fogja, közben meg hízik a májam öt kilót hogy gondolkoztam előre.
- Na szép! Ha nem hozok kaját, akkor most hagytál volna éhen halni? Hát micsoda barát vagy te hallod?! Három napja? Jézusom, megdöglenék, három napig nem mennék ki a házból... az azért már nekem is sok - morgok, aztán meg morgok még egy kicsit, és eligazgatom a szerencsétlent az asztalon, de mivel nincs sehol máshol sürgősebb dolgom itt maradok vele. Loki sem keresett még, hogy intézzek el neki valamit, szóval nyugi van és a saját bizniszeim kell csak felügyelnem.
- Kaja, pia és még én is itt vagyok grátiszba, ezt ne felejtsd el - teszem hozzá és az intésére már megyek is hogy bemosakodjak, és alaposan lefertőtlenítve magam bújok bele a köpenyembe, és húzok rutinos mozdulatokkal gumi kesztyűt. Tudom hogy mindent el fog pofázni, és parancsolgatni fog itt nekem össze vissza de ez az ő terepe, szóval... Benyelem. A selypegésére kis híján orron vágom magam valamivel ahogy elkap a röhögés, és nyüszítve görnyedek meg.
- Jézusom te seggfej, ha most hallottad volna magad.... - nyögöm ki, de azért csücsörítek és nyálas cuppanós csókot dobok felé. Ez is teljesen megszokott dolog, és a kétértelmű parancsára csak elvigyorodom, ahogy lemászok a legalsó részhez és nem felejtek el rettentően pucsítva nyögni is hogy megtaláltam őket.
- Mindjárt... jajj uhhh... áhh... megvan - mutatom fel a vágóeszköz készletet. Cedric mellett már majdnem gyakorló orvos is lehetek. Mire visszajutok az asztalhoz, már teljesen pőre a nyomorult, de nem igazán hoz zavarba. Láttam már meztelen nőket és férfiakat is, ez meg ráadásul halott is. Figyelem ahogy megvizsgálja a nyakat, de szörnyen profi munka, legközelebb hibát kell vétenem majd.
- Mi az? Csak nem szép munka? - kuncogok fel, ahogy megállok az asztal másik oldalán.
- Mögé kerültem, igazán nem nagy dolog. Ismerni kell a gerinc felépítését. Tudod a nyaki csigolyák közti kötés nem olyan erős mint mondjuk a derekadnál, és ha oldalról megnyomod egy jól irányzott mozdulattal, akkor kiugrik és elszakad a gerincvelő és ennyi volt - sétálok mögé, és a nyakához érintem a tenyerem élét mutatva, hol kell lesújtani. Igazán nem nagy cucc, amúgy is ha önvédelemről van szó akkor középvonalra kell menni és torokra. Az a legtutibb.
- Na majd edzek én veled cicavirág - birizgálom meg kicsiny coffját ahogy visszamegyek a hullához és elkapom a szivacsot. Akkor súroljunk... Végigdörzsölöm a testét, ahol az én feladatom, persze előtte én is lenyúlok egy maszkot. Igazán jól nézek ki, mint valami orvosi ninja.
- Jól van doktor úr, részemről tiszta... - sóhajtok fel, ahogy a közeli zsúrkocsit közelebb húzom, és rápakoltam minden szúró vágó szívó szerszámot.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Szomb. Nov. 11 2017, 21:22




Abel & Cedric
Néhány titok jobb, ha eltemetve marad...



- Te most hivatalosan mit is dolgozol? - vágom rá hirtelen a kérdést, mert oké, hogy mindig mondja, hogy megy ide, megy oda, ezt baszta agyon egy baltával, meg azt, de hé, mindenkinek van egy "szakmája". Én magam is patológus vagyok hivatalosan, tehát ha véletlenül történik valami ellenőrzés, akkor csak meglengetek pár papírt, s már tiszta is a nevem. A sok év alatt talán kétszer volt ellenőrzés, de az is csak azért, mert pár seggfej felnyomott, amikor nem-et mondtam bizonyos dolgokra. Én csak a szerveket pakolom ki, és ha kell, eltüntetem a hullákat. Pont. Nem fuvarozok senkit, nem ölöm meg az áldozat, és nem fedezek senkit. Én csak a végterméket kezelem. Na de Abel?
- Három napja terveztem csak boltba menni. De már múlt hét óta itt rohadok a falak közt... - keserűen terül szét a hangom az üres és rideg folyosón, s lassan már tényleg szerencsétlenül érzem magam. Abel visz szinte fényt ebbe a kurva lakásba, főleg, hogy ő is egy teljesen elbaszott tag, de a jelenléte világít rá arra, hogy mennyire szánalmas is vagyok valójában, s ha így folytatom, hamarosan bele fogok őrülni ebbe az egészbe...
- A ferde szeműek vérében van a kung fu. Hiába, nyeszlettek vagytok, egy baszott állat szarrá verne titeket, ha nem vagytok ügyesek és mozgékonyak. Ami hátrány, az előny! - ejtem el a kis bókot, ami elég elcseszettre sikerült, de hát na, én sem vagyok egy izompacsirta, maximum a magasságom miatt tűnök nagyobbnak, hiszen nem vagyok vékony, az izmok jól elterülnek a testemen.
- Akkor lássunk hozzá. - szép lassan elkezdem tisztítani a testet, mikor a comb belső részénél megpillantok valamit.
- Hmm. Ez furcsa. - súgom magam elé, mikor közelebbről megvizsgálom azt a szokatlan három pöttyöt, melyek szinte tökéletes pontossággal alkotnak egy egyenlő szárú háromszöget. Olyan, mintha szúrás lenne, vagy csípés, ezt egyelőre nem igazán tudom még eldönteni, de már csak azért nem túl biztató, mert ha volt valami fertőzése, akkor túl sok mindent nem tudok kezdeni a szerveivel.
- Először láttad ezt a tagot? Nem volt furcsa a viselkedése? Nem láttál valami szokatlant rajta? Bármit, ami nem illett oda? Mert valami itt nem stimmel. Ezek a szúrások, és a teste... Túl meleg. Úgy értem, ha még friss, és tényleg akkor halt meg, amikorra belőtted az időpontot, akkor nem kéne ilyen melegnek lennie. - befejezem végül a tisztítást, majd felnyitom a szemét. Eléggé véres, s érdekes kis lila foltok tarkítják a fehér részt.
- Ilyesmi akkor szokott megindulni a szemnél, ha már legalább három hete halott. - pillantok furán Abel felé, persze nem számonkérően, hanem inkább olyan "ez meg mi a fasz"-féle nézéssel. Úgy érzem, ebből nem lesznek szervek, mindenesetre már kezdek kíváncsi lenni, hogy pontosan mi is ez az egész. Ezért berajzolom először a mellkason a vonalat, ahol vágni fogom, végül megragadom a szikét, s óvatosan belevájom a mellkasába. Ekkor viszont olyan történik, ami egészen idáig még sosem fordult elő, és biológiailag magyarázatot sem tudok rá találni.
- Mi... a... fasz... - valami furcsa anyag spriccel ki váratlanul a tüdejéből, ami beteríti az egész köpenyem, és ha Abelnek nincsenek remek reflexei, akkor bizony ő is kap a cuccból, ami nem vér, nem genny, nem víz, hanem valami teljesen más, szúrós szagú anyag.
- Abel...? Valamit nem mondtál el nekem? - csak ez a kérdés szökik ki a számon, hiszen fogalmam sincs, hogy ez hogy lehetséges, no meg az, hogy ez a folyadék mégis mi a faszom...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Szer. Nov. 29 2017, 21:38



Cedric & Abel

A foglalkozásomat feszegető kérdésre szélesen elvigyorodom, és nem bírom kihagyni.
- Pizzafutár vagyok! - adom elő, mielőtt elnevetném magam, mert minden vagyok csak éppen nem sült tésztákkal rohangáló idióta, aki mérgezett egér módon rohangál a városban fel alá. Az kellene még csak. Be is baszna hogy nem tudnék megélni.
- Nos, hivatalosan üzletember, egy boltocska vezetője vagyok és mellette főiskolai hallgató - válaszolok komolyabban, mert előtte nem tagadom le. A saját foglalkozásom... hát nem vallhatom be hogy hivatásos gyilkos vagyok. Bár volt eszem, erre építettem a vállalkozásom, és mindenféle fegyverekkel is kereskedek, hol legális úton, hol kevésbé. Persze a bolti papírokkal minden rendben és az esetleges ellenőrök is a zsebemben vannak, hála egy régi kedves ismerősnek, nem kérik számon ha egy-egy darab fegyver elveszik a szállítás folyamán. Van ez így kérem szépen.
- Múlt hét! Te jó isten, hát mi a halál faszát csinálsz te itt lassan két hete? Ennyi megrendelésed van, vagy mi a szösz? - fakadok ki, hiszen én kát napot nem bírok ki a fenekemen ülni ha mondhatom így, és szeretek úton lenni, na meg tilosban járni. Főleg ha jól meg is fizetnek érte.
- Még jó is hogy jöttem akkor, a végén még kényszerzubbonyban kéne elvitesselek innen... - sóhajtok fel, ahogy kipakolunk, és a grillezés kellékeit itt hagyom, hűvös van nem fog megromlani itt semmi.
- Igen, nos tudod... kompenzálni kell. Kompenzálni. Ha már nem vagyunk valami égimeszelők és izomkolosszusok, akkor valami másban legyünk nyerők, és teszem hozzá én csak félig vagyok ázsiai és már magasnak számítok ott - válaszolok vigyorogva, ahogy elhelyezkedem, és bezsebelem a bókot is. Szeretem ha hízelegnek ezt nem is tagadom le. Ki ne szeretné? Már full műtős cuccban hajolok a hullánk fölé hogy megtisztogassuk a feltárás előtt.
- Csináljuk, mert éhen döglök és az a te hibád lesz, Édesem, és nem fogok megbocsátani. Hazajáró lélek leszek - vigyorgok a maszk mögött ahogy letakarítom a felsőtestét a hasáig körülbelül, a másik fele Cedricé, ezé a jóképű dögé.
- Mi az, mit láttál? - eszembe se jut hogy ne hallanám meg a suttogását, éles hallásom van, és odahajolok hogy lássam én is mit szúrt ki. Észreveszem a szúrásokat és valami rossz érzés kezd el bennem kialakulni, és az idétlenkedésről visszamaradt félmosolyom is eltűnik a maszk alatt. Ez nem vicc.
- Biztos vagyok benne hogy nem láttam még ezelőtt, nem volt az ügyfelem meg semmi. Emlékeznék rá. Hm... ez jó kérdés, de... nem. Talán az hogy nem beszélt, egyáltalán nem adott ki hangot, akkor sem amikor meglátott. Nem kezdett fenyegetni vagy semmi - gondolkozom el, és megérintve tényleg melegnek hat. Hallgatom a szakértő véleményt és közben elsötétül a tekintetem. Ha ez itt nem egy sima hulla, akkor nem csak én kerülök bajba, hanem talán Cedric is, azt meg sosem akartam.
- Három hete - mered ki a szemem, ahogy megszólal és a hullára nézek ami az asztalon hever.
- Esküszöm neked, nem tudok időutazni és én ma reggel öltem meg ezt a szerencsétlent... - gondolkozok el, végül is könnyen ment, de megszoktam hogy ez nekem mindig könnyen megy mert erős vagyok. Lehet hogy valami istent haragítottam meg, és rám küldött egy zombit? Loki figyelmeztetett volna hogy legyek óvatosabb. Helával sosem volt dolgom, de a többiek? Kattog az agyam, kattog az agyam és közben nézem ahogy felrajzolja a szokásos menetrendet hogy hol akar bevágni és mit. A szike nyomán valami kilövell és betölti a levegőt a szúrós szag.
- Vigyázz, ne menjen rád! - kapom derékon ahogy rájövök hogy ennek nagyon savas tartalma van és sikerül is elhasalnom vele, hogy csak a köpenyére jut a legtöbb trutymó, na meg az enyémre is. Igaz a kezemre is cseppen, és olyan érzés mintha forró viasz ment volna rá, annyira éget, de nekem magas a fájdalomküszöböm.
- Savas szaga van, nem akartam hogy arcba kapjon, bocs ha lezúztalak - állok fel rólak önnyű mozdulattal, és felhúzom őt is. Végignézek a kis rendelőszerűségen, alaposan ki kell majd takarítanunk.
- Mondanék valamit, ha tudnék de... még én sem láttam ilyesmit, és nem tudom mi lehet ez de az biztos hogy savas, mert a szaga arra hajaz. Vagyis ez az izé vagy egy vegyiméreg, vagy egyszerűen elrohadt már belülről... - sóhajtok fel és gyorsan megmosom a kezem, ott ahol hozzáért ez a szmötyi.
- Van ilyen elemző mikroszkópod ugye? - kérdezem, hiszen ha mintát veszünk belőle, meg is nézhetjük hogy mi ez.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Pént. Dec. 01 2017, 17:33




Abel & Cedric
Néhány titok jobb, ha eltemetve marad...


Hiába is cseszegetem sokszor Abelt, tisztában vagyok vele nagyon is, hogy egy igazán okos és intelligens ember, aki könnyedén elcipel a hátán egy üzletet, még ha az nem is éppen legális. Elvégre, ha valaki hozzám jön, annak eleve sáros a keze... Tudom jól, hogy nem egyszerű elrejtőzni a törvény elől, hiszen még ha mindenhol akadnak az embernek korrupt ismerősei, akkor is kerülhet porszem a gépezetbe, s ezt bizony előre nem lehet kiszámolni. Ahhoz, hogy valaki egy illegális üzletet vezessen, vagy éppen a piti kis ügyeit elrejtse a nagy világ elől, valóban sok intelligenciára van szükség, hiszen nem elég csupán odacsúsztatni egy zöldhasút. Nem, itt sokszor érvényesül a szavak ereje, vagy éppen a megfélemlítésé... Ami pedig Abelt illeti, hiába szívatjuk egymást, s hiába cukkolom azzal, hogy ferdeszemű, tudom jól, hogy ha begurul, akkor bizony kő kövön nem marad!
- És pontosan melyik kategóriába is tartozik az, hogy hullákat hozol ide nekem? - vigyorodok el szélesen a maszk alatt, miközben szemeim sejtelmesen csillannak fel. Ami a szakmámat illeti, imádom kivizsgálni, ki miben halt meg, s valami beteges gyönyört is látok benne, amit egyelőre nem igazán tudok hova tenni. Mindig is különös bizsergést éreztem, ha halálról volt szó, s bár már sok éve művelem a boncolást, még mostanáig is rettentően fel tud csigázni egy-egy eset. Rettentően... Túlságosan is... Érzem magamban, hogy ez tényleg beteg és őrült, ezért is próbálom mélyen elnyomni magamban, nem pedig szabadjára engedni, mert ha ez kitör onnan mélyről, akkor valószínűleg bele fogok őrülni a kínzó és gusztustalan vágyba. Talán nem véletlen, hogy mostanság egyre kevesebbszer ismerkedek?
- Verem a faszom, mit csinálnék? - röhögöm el magam, miközben kesztyűs kezemmel erős sóhajtást hallatva remekül imitálom a mozdulatot.
- Tény, hogy mostanság kicsit megszaporodtak a hullák, na meg túl is vállaltam magam... Mire a nap végén feleszméltem, már késő éjjel volt, és kurvára nem volt kedvem kimozdulni. Ám, hála neked, ferdeszemű cukorfalat, ennek most vége! - lelkesülök fel őszintén, na jó, kissé színpadias játékot is beleviszek.
Ám lássunk is neki a boncolásnak... A vizsgálat nagyon baljós jeleket mutat, s szinte minden teljesen az ellentétét mutatja annak, amit Abel mond. Ugyanakkor én hiszek neki. Már csak azért is, mert nincs értelme hazudnia, emellett több éve ismerjük is egymást, bízok benne annyira, hogy ha valami gebasz van, azt velem is megosztja. Korrupt vagyok ugyan, de ilyen esetekben, közeli ismerősök terén egyáltalán.
- Ez így nem lesz jó. - tekintetem elsötétül, ám pupilláim hamar kitágulnak, mikor kilövell a testből az a bizonyos anyag. Az én reakcióidőm jóval lassabb, mint Abelé, s mire egyáltalán felfogom az egész helyzetet, már a földön fekszünk. Szinte azonnal érzek magamon valami szúró, maró érzést a hasamnál, s mikor lepillantok, látom, hogy kicsit ráfröccsent a köpenyemre az anyag. Azonnal felülök, s mint akin lángolna a ruha, úgy dobom le magamról a köpenyt, amit követ az alatta pihenő ing is.
- Ez meg mi a fasz?! - állok fel, s kis híján hasra esek a mozdulatban, miközben a csap felé ugrok, hogy lemossam magamról ezt a szart. A jéghideg víz fájón csorog végig a hasamon, mikor újabb égető, csípős érzést érzek a lábamon, s lefelé pillantva egy újabb cseppet fedezek fel a vádlimnál, ami szinte azonnal kiégette a nadrágom, s a maradék anyag pedig épp hozzáért a bőrömhöz, ahogy hozzá simult a nadrág a lábamhoz.
- A kurva! - káromkodok össze-vissza, mint valami kocsis, azzal már rúgom is le magamról a bakancsot, csatolom ki az övet, s olyan gyorsasággal vetem le magamról a foszló ruhadarabot, hogy a sok széttett lábú nő is megirigyelné. Egy fekete alsógatya marad csupán rajtam, a hideg vizet pedig a vádlimra folyatom, ami először eléggé fájdalmasra sikerül, majd végre enyhül. Meglepő módon sem a hasamon után, sem a vádlim után nem marad olyan hatalmas fájdalom, mint vártam, csupán erősen kipirosodott mindkettő.
- Rád nem ment? - pillantok aggódva Abel felé, de már ő is mossa a kezét, a csendet pedig megtöri az enyhe sercegés hangja, minek útján az anyag egyre inkább zabálja fel a levetett ruhadarabokat.
- Soha nem láttam még ilyet. Van, van mikroszkóp, de ezt el kell tüntetnünk innen minél hamarabb! - szinte egy percen belül veszek mintát, amit lehajítok az asztalra egy későbbi vizsgálatra, majd óvatosan megragadom a ruháimat, s bebaszom az égetőbe.
- Abel, ha azt akartad, hogy levetkőzzek, elég lett volna csak ha kéred... - röhögök fel. - De értékelem az igyekezetet, tényleg. - tárom szét a kezeimet, mintha csak egy épp most faragott szobor lennék, de végül leeresztem, és a test fejéhez lépek, ahol megragadom a két kezét, majd biccentek a lábai felé. Ha Abel megfogja, akkor együttes erővel behajítjuk az égetőbe, amit jól lezárok, max fokra teszek, s már lángol is a férgese.
- Ez... Durva volt. - simítom hátra az időközben szétjött hajam, majd ellépek egyet hátra, karba teszem a kezeim, s csak figyelem a lángokat. Talán öt perc is eltelhet, azonban nem látok semmi szokatlan, s nem érzek semmiféle szúrós szagot, csupán enyhén árad ki az égett hús. Ezt már megszoktam, így nem jelent sok újdonságot.
- Nos, Abel, nem tudom, te hogy vagy vele, de erre inni kell! Majd később megvizsgáljuk, most le kell kicsit nyugodnom, mert ha most kezdenék neki, valamit biztosan elbasznék, vagy nem vennék észre. Úgyhogy... - lépek oda a srác elé, majd két ujjam közé fogom az állát, kicsit megemelem, majd csábos pillantásokat vetek felé, mint valami hülye kis buzi.
- Gyere, Cica, ideje elkezdeni az estét, ha már így levetkőztettél... - húzom széles vigyorra ajkaim, s ha nincs semmi ellenvetés, vagy bármi egyéb, akkor lekapcsolom a lámpát, majd megindulok felfelé. Az utam egyből a konyhába vezet, azon belül is afelé a hűtő felé, ami az alkoholt rejti. Feltárom azt, s mint valami inas, úgy intek felé.
- Uram, válasszon bátran, s garantálhatom, mindegyik megfelel a szájízének! - én előkapok egy üveg jóféle whiskyt, lekúrom a tetejét valahova a földre, majd pár hatalmasat kortyolok belőle. Arcomra jól eső fintor ül ki, majd az üveget Abel felé nyújtom, s láthatóan nagyon meg vagyok indulva, így ha elveszi, akkor azután, ha nem, akkor leteszem az asztalra, de már indulok is tovább. A nappaliban levő szekrény mélyéről előhúzok egy cigarettás dobozt, s már loholok is vissza a konyhába, vagy éppen a nappaliba, ha a cicavirág hűségesen követett.
- Vétek lenne kihagyni... - nyújtom felé, s ahogy lerepül a dobozka teteje, erősen érződik a fű átható, kellemes szaga. Hamar meggyújtok egyet, a füstöt magamba szívom, pár pillanatig bent tartom, majd úgy fújom ki, mint akinek épp most volt orgazmusa.
- Amúgy nem vagyok alkesz. Sem drogos. Dehogy... - leteszem a kanapé előtt levő asztalra a dobozkát, majd kinyitom a szekrény egy fiókját, s újabb, minden szolgát meghazudtoló mozdulattal mutatok a mélyére.
- Basszunk oda... - előkapok egy kis üvegcsét, melyben temérdek rózsaszín kis tabletta pihen, amiből kettőt előkapok, behajítom a számba, majd miután szétrágtam, egyből lenyelem. Kiszórok a kezembe újabb két darabot, majd váratlanul megragadom Abel nyakát, kicsit megszorítom, közelebb húzom magamhoz, s betömöm a tablettákat az ő szájába is.
- Jó fiú! - röhögök fel, bár valószínűleg túlságosan nagy ellenkezést nem fogok tapasztalni, hiszen őt ismerve nem veti meg az efféle dolgokat. Én pedig jelenleg úgy érzem, hogy ezek után egy "kicsit" ki kell ütnöm magam, el kell szállnom, hogy egyáltalán ép ésszel felfoghassam azt, ami történt... Ebben pedig remélhetőleg partnerre találok! A zene is közben felzúg, s bár nem tettem be konkrét számot, hamar feldübörög az Emperor's New Clothes!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Szomb. Dec. 30 2017, 17:17



Cedric & Abel

Nem könnyű bisznisz az enyém, pláne úgy hogy mellette még csak éppen emberi sem vagyok, csak remekül tudom játszani az embert és színészi képességeimmel elvegyülök az emberek világában. Nem megy mindig könnyen, és néha még mindig nem értem őket de azért többnyire nincsenek problémáim, csak arra kell figyelnem hogy ne legyek a kelleténél erősebb vagy gyorsabb, azaz pont úgy viselkedjek mint egy ember. Bár tény, engem nem dönt le a lábamról semmiféle megfázás vagy influenza, nekem erős a szervezetem, még ha emberi hússal is tartom fent ezt az állapotot. Ez van, ezt kell szeretni. Jelenleg éppen Cedricet vezetem az orránál fogva, mert ő ember, bár annak is elég romlott, de azt hiszem ezért jövünk ki jól egymással, és nem lenne kifogásom némi plusz ellen sem, de nem erőltetem rá magam, az nem jellemző amúgy sem rám.
- Nem is tudom, talán az egyetemista kategóriába belefér, némi tanulmányi kirándulás egy patológushoz - vigyorgok, ami még helytálló is lenne ha ennek tanulnék, csak hogy én színésznek készülök. Az meg minden csak nem orvos, bár ha azt kell eljátszanom... hát azon nem múlik.
- Tudod hogy ezek mellett némi illegálisabb vonulatot is képviselek, abba talán belefér - válaszolok végül őszintén, hiszen ha valaki, hát ő tuti nem fog feldobni engem. Ha meg mégis, hát úgyis én jövök ki jól belőle.
- Hát nem vered eléggé ahogy elnézem, mert eléggé le vagy lakva. Mi van, megbasz az unalom vagy mi? - nevetek fel ahogy előkészülünk. Látom rajta hogy valami nyomja kicsi csöpp szívét, de amíg nem mondja, én aztán nem faggatom, nem az anyja vagyok és ha érdekelni fogja a véleményem úgyis kinyitja azt a mocskos kis száját és megkérdezi.
- A végén még halálba dolgozod magad és itt foglak találni kihűlve az egyik hullád mellett. Nem szivathatsz így meg hallod? Hol a faszba találok még egy ilyen orvost? - vigyorodom el, és csak akkor fagy le amikor Ced felhívja a figyelmem a rendellenességre. Ez nekem nem tűnt fel, ugyanis nem vetkőztettem le a szerencsétlenjét miután megöltem. Se előtte. Ahogy belevág valami undorító szúrós szagú anyag lövell ki és reflexszerűen vetődöm rá a dokifiúra is hogy ne menjen rá, mert rossz érzés fog el hogy nem jó ha ránk csepeg és ez be is bizonyosodik. Nem úszom meg egészen és pár csepp landol a kezemen de szerencsére nem károsít nagyon, de Ced ember.
- Szedd le magadról. Vedd le most azonnal - hadarom neki és már csinálja is, én is ledobom az orvosi köppenyt és a felsőmet is. A nadrágom egészen megúszta de a pólómnak annyi. Nem baj, majd lízingelek tőle egyet. Figyelem ahogy vetkőzik és még szerencse hogy két csap van itt, mert én is odaszaladok az egyikhez hogy lemossam a kézfejemen "lángoló" foltot. Mondjuk több is jutott rá, de szerencsére a hideg víz lemossa és lecsillapítja.
- Ezbazdmeg... - nyögök fel a hidegtől, és majdnem fázni is kezdek, ezért elzárom inkább és az alsógatyás Cedricre nézek. Ezek szerint ő rosszabbul járt, de a látvány... elsőosztályú. Tetszenek a tetoválásai és nagyon kaján szexista gondolataim támadnak ahogy őt figyelem.
- De, de lemostam én is, és csak a pólóm meg a köpenyem ment rá - mutatom a piros foltot a kézfejemen. Nem vészes. Az viszont annál inkább hogy ilyen idekerült, és nem kellett volna ezt látnia, mert nem normális emberi reakció.
- Persze, vegyél gyorsan mintát és hajítsuk a pokol tüzére ezt az akármit - bíztatom, és ha vett akkor bedobom addig én is a ruháimat amik tönkrementek, és a hullához lépek hogy megfogjam és bedobjuk azt is.
- Ah kösz, de azért ennél jobb szövegeim vannak amivel levarázsolom másokról a ruhát. Bár tény és való, többet kéne tuha nélkül flangálnod Édeske - nyalom meg a szám szélét mielőtt kitörne belőlem is a röhögés, és aztán együttes erővel a tűzre dobjuk. Igazán nem megterhelő mert az emberi test nem nehéz, csak iszonyú hülye fogása van. Mondjuk Cedricet simán ki tudnám nyomni fekve is.
Figyelem a lángokat de semmit nem látok benne és meleget sem igazán ad, szóval engem nem tart itt semmi.
- Bocs, nem tudtam hogy ilyen kis geci lesz, én azt hittem sima hulla - túrok a hajamba aztán ahogy megszólal biccentek.
- Igen, igazad van. Igyunk valamit, ezt még... nekem is fel kell dolgoznom. Menjünk fel, úgyis kajás is vagyok már - teszem hozzá, és követem vagyis követném, de úgy fest beleragadt a szerepébe és elvigyorodva csípem meg a fenekét.
- Jajj te kis huncut! Menj, mutasd az utat és légy jó cica - dorombolom mély torokhangon és követem a konyhába ahol máris valami alkohol jellegű után kutat legnagyobb szerencsémre. Ki sem kell magam szolgálnom. Elveszem tőle a whiskeyt és alaposan meghúzom, mielőtt utánamennék a szobába. Ez totál begőzölt ember, de nem baj... ez csak jó nekem.
- Ahh hát a cigiért nem vagyok oda, de ha jó cica leszek és csavarsz nekem is egyet akkor benne vagyok - vigyorodom el, ahogy levetem magam a kanapéra, mint valami strici és eldobom magam. Szexista és bunkó vagyok egyszerre, de kit érdekel.
- Tényleg nem? - röhögök fel ahogy nézem miket szed elő. Pia, fű és drog, asszem egyre jobban tetszik nekem ez az este, és az is amerre halad. Ahogy benyeli a tablettákat elmosolyodom, de ahogy mellettem landol és a torkomra fog, felmorranok. Van benne nem kevés szexuális töltet de a bennem élő démon is védi az életét, de a tablettákat bekapok és megrágom ahogy ő is tette. Aztán meglocsolom egy kis whiskeyvel. Bár nekem kéne még kettő hogy rendesen megérezzem nem lesz baj ha Ced jobban száll mint én. Én józanon is tudom mit tennék vele, és nem merem elengedni magam teljesen, nehogy bántsam.
- Száállj, béby szállj. Táncolj... - bíztatom a kanapéról egy személyes nézőközönségként.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Csüt. Jan. 04 2018, 20:35




Abel & Cedric
Néhány titok jobb, ha eltemetve marad...


Még mindig rettentően furcsán érzem magam ettől az egész helyzettől, s ahogy egyre jobban ülepednek a dolgok, egyre inkább olyan, mintha facsart volna egy nagyot az ép eszemen. Rohadtul zavar, hogy nem tudok semmilyen magyarázatot adni erre az egészre, így tényleg reménykedek abban, hogy a pia és drog egy kicsit tompítja a gondolataim, vagy éppen eszembe juttatnak valami megoldást. Nem söpörhetem egyszerűen a szőnyeg alá, de tény, hogy a tudatalattimnak bőségesen meg kell még ezt emésztenie.
- Egy nőnek is így bókolsz, te bunkó?! "Eléggé le vagy lakva..." - utánozom a kis ferdeszeműt rohadt nagy gúnnyal a hangomban, de végül elröhögöm magam a saját rögtönzött rinyapicsa énemen, még ha tudom, hogy igaza is van. Nem vagyok éppenséggel az az érzelgős típus, szeretek viccet csinálni a saját nyomoromból. Ahhoz, hogy kicsit jobban megnyíljak, még bőségesen kell innom és szívnom. Jó úton haladok afelé, úgy érzem.
- Milyen orvost? Aki ennyire korrupt, kurva jól néz ki, és jó a segge? Ja, ilyet nem fogsz találni sehol. - lököm oda egocentrikus megjegyzésem, s hogy tetőzzem, enyhén be is pucsítok, mint valami olcsó kurva, mire Abel bele is csíp a hátsó felembe. Oké, buzis poén ide, vagy oda, próbálom terelni a gondolataimat, ám úgy tűnik, hogy a lenti eset jócskán beleégett a tudatomba, nehéz lesz onnan kipucolni.
- Cicafiú, igen csak kibasztad magad, mióta nem találkoztunk! - biccentek felsőteste felé, hiszen csak most jutottam el odáig, hogy jobban szemügyre vegyem. Jó, ez erős túlzás, de na, lássuk be, hogy egy átlagos ferdeszeműhöz képest nagyon is jó erőben van, főleg ha még hozzátesszük, hogy milyen könnyedén emelgette a hullát. Vagy én lennék csak ennyire nyomorult?
- Amíg ép volt az agyam, csavartam párat. Nesze. - nyújtom felé a dobozt, ami tele van gondosan összegöngyölt és precízen elkészített fűvel. Ha nem vesz most belőle, akkor csak lehajítom a dohányzóasztal közepére, hogy bármikor elérhessük. Ó, a hamutálat pedig majd elfelejtettem, így gyorsan elő is kotrom az egyik fiók mélyéről, hogy halk csörömpöléssel azt is lebasszam az asztalra.
- Magányomban minden szart kipróbáltam. - húzok egy nagyot az üvegből, s a korty még jobban leviszi a tabletták maradékát. Még egy kicsit ugyan várni kell a hatásra, de ha az beüt, onnantól nem lesz megállás! Olyannyira nem, hogy nem ez a kettő volt az utolsó, amit a mai nap folyamán eltűntetek, így a kis dobozkát is a többi áldott jó cucc mellé dobom az asztalra. Abelnek egyértelműen engedélyt sem kell kérnie, ha akar belőle lopni, tegye csak nyugodtan!
- Pár óra múlva ha így folytatom el fogok szállni, de veled együtt, Béjbi! - rázom meg magam, mintha csak egy repedtsarkú lennék, aki valami láthatatlan rúddal próbál szexuális kapcsolatba lépni, de végül elröhögöm magam, s lehuppanok én is a Abel mellé, aki ebben a pózban valóban úgy néz ki, mint egy hivatásos strici.
- Hiába nem tűnök egy karót nyelt alaknak - mert valljuk be, tényleg nem vagyok az -, mégis egy ilyen meló ki tudja készíteni az idegeimet. Talán csak tudat alatt működik az egész, sőt, biztosan, hiszen ha ép ésszel elgondolkozok azon, hogy napi szinten két-három holttesttel találkozok, s egészen a legkisebb részekig kipakolom némelyiket... Tudod, valahogy nem érzek semmi. - dörzsölöm meg a szemeim. Na, néha ki kell beszélnem magamból a dolgokat, s a hirtelen jött pia és drog most éppen ezt hozza ki belőlem. Többek közt. Az éhségemre csupán akkor figyelek fel, mikor egy pár pillanatig tartó csendben, miközben amúgy halkan gurul le a torkomon egy újabb korty, a légy zümmögését megzavarja a korgó gyomrom. A szemeim azonban rögtön felcsillannak, s úgy pislogog a kis Cicastrici felé, mintha csak valami isten lenne, aki megajándékoz mennyei mannájával.
- Baszki, a kaja, amit hoztál... Légy áldott! Basszuk be a sütőbe! - ha jól emlékszek, valami grill cuccról beszélt, amit nem vagyok hajlandó precíz módon elkészíteni, hiszen most kezdek csak rájönni, hogy tényleg mennyire éhes vagyok. Szóval ha kint hagyta az autóban, akkor gyorsan leugrok érte, de ha már felhozta, úgy biccentek is felé, hogy elkezdheti kipakolni, amíg én előkotrom a tepsimet. Kicsit kitörlöm, s ha kell, rábaszok némi fűszert is - vagy inkább átadom a terepet Abelnek, én meg iszok egy újabbat, úgyis tudja, mi hol van -, s ha minden kész, be is izzítom a sütőt. A fagyasztómban még ott lapul egy zacskó krumpli, így azt is előhalászom, majd egy nagyobb lábosba rakok fel olajat. Láthatóan sietősek a mozdulataim, hiszen mielőtt még magamnál vagyok, azelőtt kéne le tudni a forró olajjal való közösülést, mert a végén rohadtul meg fogjuk szívni... Ezt is.
- Amíg melegszik, addig folytatnám is a hisztit. Tégy úgy, mintha érdekelne, kérlek! - röhögök fel, azzal ha nincs más dolgunk, én vissza is mászok a nappaliba. Már kezdek érezni egy kis bizsergést az agyamban, de hát az utóbbi időben annyit szívtam és piáltam, hogy lassan kezdek immúnis lenni rá.
- Hol is tartottam? Ja, igen... - huppanok le a kanapéra, majd az időközben kialudt füves cigit újból meggyújtom. Az illata erősen terjeng a levegőben, néha már-már olyan érzést kelt, mintha egy tetves füstölőt égetnénk itt. Nem, az most túl buzis lenne.
- Érezted már azt, hogy... Nem érzel semmit? Hogy csak átlépsz egyik napról a másikra anélkül, hogy bármi érdekelne? Felkelsz, és ugyanazt érzed, várod már az estét, hogy leszálljon. Este pedig várod a reggelt, hogy végre eljöjjön, hátha tartogat neked valami újat a nap. Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy minden összefolyik, a nappalok és éjjelek, mintha valami kibaszott alvilági, ördögi körbe zuhantál volna, ahonnan kurvára nem tudsz kijönni. Ezért vagyok ide bezárva bazdmeg már hetek óta, mert egyszerűen képtelen vagyok lelépni. Mintha beszippantott volna ez a kurva átkozott ház... - majdnem egy levegővel mondom végig az egészet, ami köszönhető a fű jótékony hatásának, minek következtében többet beszélek, de ugyanakkor a szavaim teljesen őszinték. Tényleg olyan ez a hely, mint a pokol egy kis sötét és nyirkos bugyra, ami örökké magához láncolt. Ezért látszik rajtam annyira, ami talán szokatlan is lehet, hogy mennyire örülök Abel társaságának. Kicsit kizökkent a szürke hétköznapokból. Remélem felejthetetlen estének nézünk elébe... Bár, ha az utóbbi heteket veszem figyelembe, biztosan az lesz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   Csüt. Ápr. 05 2018, 23:13



Cedric & Abel

Imádok ide járni, főleg ha még hozok is neki egy szép hullát amit kedvére boncolgathat és filézhet. Mert hogy ő ezzel szórakozik és a fekete piacon azért ismerik egypáran a nevét, ahogy az enyémet is. Bár én jóval óvatosabb vagyok mint ő, neki könnyebb a legalitás mögé bújnia egy orvosival mint mondjuk nekem.
- A nők már a puszta jelenlétemtől eldobják az agyukat, nem kell bókoljak nekik - nevetek fel, ahogy kifiguráz, de nem rovom fel neki, igazából régóta először kurva jól szórakozok még itt az isten háta mögött is, ahol tényleg nincs semmi. És mérföldekre van az első város, bolttal és mindennel. Jól a világ végére sikerült költöznie a kis klinikájával de itt legalább nem baszogatja senki, csak a magamfajta. Beszállító és vagy vevő is egyben.
- Hát pont ilyet! Aki ennyire korrupt és dögös és akinek ennyire kibaszotul jó segge van - kontrázok rá, ahogy belecsípek és követem a házba, hogy végre bejussunk. Sejtem hogy neki nehezebb ezt megemészteni, mint nekem mert ő ember. Az én agyam már azon kattog hogy ki lehetett és miért aki ezt a zombit rám küldte, de még nem jutott eszembe semmi. Majd ráérek ezzel még foglalkozni később is, ha már kiélveztem a vendégszeretetét. Persze értem hogy miért merülünk el ennyire ebben hiszen neki így könnyebb levezetni a feszültségét, engem meg nem zavar. Alkalomadtán még rúdra is húzom ha hagyja magát.
- Muszáj voltam kiszivem, hiszen az egyetemi élet csupa veszedelem és ármány, meg kellett védenem magam mindentől, főleg a nők hadától - vigyorgok, ahogy direkt be is feszítek neki. Nincsenek lufi izmaim, de kellemesen mutatok a tükörben ezt tudom magamról. Arányos vagyok, és a fajomnál fogva még erősebb mint három ember. Szóval nem panaszkodhatok.
- Igazán előrelátó voltál mit ne mondjak - mosolyodom el ahogy ledobom magam a kanapéra, és figyelem mit művel a drágaság.
- Tényleg jó magányos lehettél, ha ennyi mindenre jutott időd a hullák és az online pornó mellett - kuncogok fel ahogy meghúzom az elmart whiskeys üveget. Kellemes keserédes íze végigmarja a torkom, és nem tagadom jól is esik egy hosszú nap után. Ma reggel még nem gondoltam volna hogy estére itt kötök ki, és egy félig elszállt orvospalánta szexi testében gyönyörködhetek. A biszexualitás gyönyörűsége hogy nem korlátozom le magam csak egy nemre, hanem mindkettőben gyönyörködhetek kedvemre.
- És abban a pár órában amíg hat a szer, mit szándékozol csinálni Édesszívem? - vigyorgok ahogy mellém vetődik és hanyagul átkarolom, mintha csak Madam lennék és az egyik dolgozóm lenne, akit épp szobára küldök. A haját basztatva hallgatom ahogy kismonológba kezd. Gondolom mindenkinek az életében eljön egy ilyen nap amikor beszélnie kell, mielőtt megzakkanna.
- Nem tudom haver, de az én szavam ebben nem mérvadó. Nem vagy karót nyelt valaki, és talán lehet hogy kicsit morbid amit csinálsz de nekem pont ez tetszik benne hogy annyira más hogy mint az átlag. Nem csodálkoznék ha kiégnél bár ahhoz még elég fiatal lennél hogy ezt megéld - bölcselkedek ahogy megszólal és kiadja a lelkét. Nekem megteheti, én aztán biztosan nem fogom neki felhánytorgatni, de nem vallom be hogy igazából ez mit sem számít ahhoz képest hogy én emberhúst eszem ahhoz hogy életben maradjak, és örökre ilyen szép legyek. Az imádattal teli nézése ránt ki a gondolataimból, ahogy néz.
- Hm, mi az? Jah igen, hát meg kéne csinálni mert én is kezdek kajás lenni - vigyorodom el, bár én egész másfajta húst ennék most, de majd arra is sort kerítek lassan. Követem a konyhába, és előszedem a húst amit hoztam. Kipakolom és keresek egy kést hogy bevágjam és egy kis kutatás a fűszere ládát is megtalálom, és megszóróm alaposan. Só, bors, egy kis majorannak, paprika és bazsalikom levél, aztán mehet is sülni. A bekapcsolt sütőbe tolom, mert nem vagyok egy séf de azért élhetően tudok főzni és nem halok éhen ha arról van szó. Na meg még mindig józanabb vagyok mint Ced.
- Csak tessék kiszívem, én mindig meghallgatlak és nem adom tovább senkinek. Köztünk marad, ugyanis az én kis lelkem sem makulátlan, szóval nem tisztem ítélkezni mások felett - nyugtatom meg ahogy magam mellé húzom, és rágyújtok egy szálra. Füves cigi, de sok hatása nem lesz, bár a levegőt kellemesen megtölti az illata. Nem szokásom ezen élni, de most belefér ennyi kis lazítás és amíg sül a kaja, addig beszélgethetünk is. Cedric ember, kell még neki egy kis idő mire hatni kezd a drog amit beszedett.
- Ez azért van, mert hagyod neki, hogy beszippantson. Túl vállalod magad és te is tudod hogy bármikor itt hagyhatnád ezt a házat. Nem örökre, de napokra. Eljöhetnél hozzám a nagyvárosba kikapcsolódni egy kicsit. Tudod, tudom miről beszélsz, egy ideig én is éltem ebben az átkozott ördögi mókuskerékben, amikor a nap nem hozott újat, nem akartam felkelni és nem érdekelt milyen nap van. Olyan mélyre lökött az élet hogy egyszerűen elvesztettem minden motivációmt hogy éljek. Ne hagyd ezt Ced, te fiatal vagy, fiatalabb nálam is egy kicsit - mosolyodom el, hiszen nem egy kicsit, de legalább tíz évvel ha nem többel. Hússzal talán, de nem tudom. Nem fogom megmondani hogy közel a negyvenen is túl vagyok már. Inkább megpaskolom a vállát kicsit.
- Na ki vele mi nyomja a kis lelked még, nekem bármit elmondhatsz Cicavirág... - vigyordok ahogy nagy nyálas puszit adok az arcára hogy kicsit kimozdítsam ebből a letargiából.

zene
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: The monster and the beast   

Vissza az elejére Go down
 
The monster and the beast
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Amerika más részei-
Ugrás: