Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 Ocean Waves

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Ocean Waves    Hétf. Okt. 30 2017, 22:56




Victoria & Cedric
Mad world...



Végre vége. Mélyet szippantok a sós levegőből, ahogy a talpaim óvatosan elmerülnek az esőáztatta homokban, miközben lépkedek a kis magányos jachtom felé. A húgaimnak kiadtam, hogy mire ideérek, legyen a helyén, mert a két leányzó előszeretettel csap hatalmas partykat rajta. Bár a méretét nézve eléggé kicsi, hiszen elvégre pár főre terveztem csupán, mikor arra adtam a fejem, hogy veszek egyet. Mindig is sznob dolognak tartottam a jachtot, általában a dúsgazdagok veszik azért, hogy valamire elcsesszék azt a temérdek pénzt, amivel még a seggüket is törlik. Nos, dúsgazdagnak azért nem mondanám magam, de a szervkereskedelemből enyhén szólva sok pénz folyik be...
Hogy miért hagyom magam mögött egy kis időre ezt a nyomasztó légkört? Ember vagyok, holttestekből távolítom el a menthető szerveket. Hiába vagyok olyan, amilyen, hiába állok hidegen az emberekhez s alapjába véve vonom ki magam a társadalomból, mégis, azért akad bennem némi érzés valahol mélyen elásva, melyre az a sok holttest szórja a hűvös földet. Aztán egyszer csak megtelik a gödör, az érzések pedig úgy robbannak ki belőlem, hogy néha nagyon nehezen bírom. Elfojtott sajnálat, bűntudat, vagy esetleg részvét? Magam sem tudnám megmagyarázni, hiszen mikor hűs pengém hatol bele egy testbe, egyáltalán nem érzek semmit. Ám ezekben az időszakokban szükségem van a magányra. A "tényleges" magányra. Távol mindentől s mindenkitől, hogy csak a gondolataim legyenek azok, melyeket hallhatok. S az óceán...
Két nagy hűtőláda pihen a kezeimben, mikor rálépek az öreg kis stégre, mely halkan nyikorogni kezd alattam. Több napra terveztem, s bár a fejemben volt, hogy egyszer-egyszer kiülök horgászni, azért a hideg élelem kell. Nem nélkülözni jöttem, csupán kikapcsolni az agyam. Talán fél órába telhet, mire mindent sikeresen bepakolok, s egy újabb nagy sóhajjal indítom be a motort. Se laptop, se telefon, se semmi nincs nálam, melynek segítségével kommunikálhatok a külvilággal, s ettől a tudattól már jobb kedvem van egy kicsit. Bár nem mondtak verőfényes napsütést, azért ez az öreg kis hajócska sok mindent kibírt már, s nem egy másik kontinenst terveztem felfedezni... A motor tehát felbőg, s a jacht szép lassan, ringatózva siklik el a stégtől, s talán fél órán belül már épp hogy csak látom a távolban a partot.
A város moraját szép lassan felváltja az óceán mély zúgása, a szél játéka, s mikor már egyáltalán nem látok semmit a civilizált világból, leállítom a motort, s hagyom, hadd ringassák a hullámok a hajómat. Én közben kiülök a fedélzetre egy doboz cigarettával, s kényelembe helyezve magam kezdek pöfékelni.
Az első nap nagyjából ezzel remekül eltelik. Sokat ücsörgök kint a borús ég alatt, iszogatok, füstölök, s mélyen eltemetem magam a gondolataim mélyére. Nem szól sem zene, se semmi más, csupán néha a radar csipog fel, sajnos az utóbbi egy órában igen csak gyakran. Vihar közeleg... Bár alaposan megnéztem az időjárást előre, erre azért nem számítottam. Hiába, a mai gusztustalan világban már az időjárásnak is saját "lelke" van. A távolban feketén gomolyognak a felhők, melyek helyén egy órája még aranylón próbáltak átszökni a napsugarak a parányi felhőfoszlányok között. Most pedig hallom az ég dühös moraját, ahogy a tengert kezdi korbácsolni a messzeségben, mely egyenesen felém tart. Magam mögé pillantva kémlelem a végtelenben elveszett partot, amit akkor sem érnék már el, ha maximum sebességgel járatnám a motort.
Lassan a fedélzeti kormány felé sétálok, megragadom azt, pontosabban inkább végigsimítok rajta, s csupán egy halk mondat csúszik ki ajkaim között.
- Légy erős, Kedvesem, mert ez fájni fog...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
szirén
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
nyílt vizek, New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Ocean Waves    Szer. Nov. 15 2017, 16:27

Cedric & Victoria


Gyűlölöm az embereket, a szárazföldi világot. Nem is értem, mit gondolt Peiszinoé, mikor idejött. Ez maga a borzalom. Jobban teszi, ha értékeli, hogy idáig követtem. Undor fog el, ahogy a zsúfolt, zűrzavaros városon vágok keresztül. Eleve két lábon is utálok járni, a víztől való távolság is zavar, a körülöttem lévőkről nem is beszélve. Legszívesebben egyesével tépkedném le a fejét mindnek, de itt ezt most természetesen nem tehetem meg. Sajnos. Mert ennyi eszem azért nekem is van. Vízben különben is kellemesebb ölni. Csak találnám már meg a húgomat. Visszarángatom magammal a vízbe, ha a hajánál fogva is kell tennem és alaposan ellátom a baját. Verbálisan legalábbis mindenképp. Bár amilyen feszült vagyok, még a tettlegességtől sem biztos, hogy most visszariadnék, ha túlzottan makacskodik.
Fura ez a zűrzavar, kicsit pánikszerű hangulat uralkodik a városban, de én sokat nem foglalkozom vele. Érzem, hogy elég nyomasztó valami a levegőben, de engem már maga a szárazföld, a tömeg is eléggé frusztrál ahhoz, hogy ne vegyem ezt túl komolyan. Szükségem is van arra, hogy visszatérjek a vízbe ennyi eredménytelen keresgélés után. New York borzasztó nagy és zsúfolt, a húgomat, akárhogy keresem, napok óta nem találom. Ez dühít. Bedobom magam a habok közé és messzire úszom a parttól. Jól esik érezni a természetes közegemet. Az uszonyomat is sokkal jobban szeretem, mint azokat a suta lábakat...
Csak úszok egyre beljebb, élvezem a vizet, a természetes közegemet magam körül. Egy jó ideig vissza sem tervezek térni a szárazföldre. Szükségem van néhány nap regenerálódásra. Már csak egy potenciális áldozatra lenne szükségem a teljes elégedettséghez.  Egy halandóra, akinek feltéphetném a torkát. Ez a leghőbb vágyam. És úgy tűnik, rám is mosolyog a szerencse. Észreveszek ugyanis egy hajót. Egy utas szagát érzékelem csak rajta. Egy férfiét. Tökéletes. De nem vetem rá magam rögtön természetesen. Kivárok a megfelelő alkalomra. Ami nem is sokára el is jön.
Néhány óra csak és beborul az ég. A felhőkből látom, igen nagy vihar készülődik. Csodálatos. Jobb nem is lehetne. Nem messze tőle látok egy köves szirtet. Oda mászok fel, hogy derékig látható legyek. A széljárás épp kedvező, ahogy rázendítek énekemre, melynek nincs az a halandó, aki ellent tudna állni. A hajója pedig a köves szirtnek nem fog, ami kicsivel előttem igen hegyesen csúcsosodik ki, a fodrozódó hullámoktól azonban nem látható rendesen. Nem ez lesz az évszázadok alatt az első és nem is az utolsó férfi, akinek a csáberőm lesz a veszte. A módszerem bombabiztos. Ennek teljes tudatában eresztem ki hangomat, mely angyali csengésével tölti meg a teret, míg a viharba került, balszerencsés, magányos hajós fülébe is eljut, hogy elbódítsa őt, igyekezzen bármennyire is a hajója viharral szembeni megtartására koncentrálni épp.


432 szó ● Demons ● Bocsi a késésért!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Ocean Waves
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Amerika más részei-
Ugrás: