Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Okt. 15 2018, 21:46

Pént. Okt. 12 2018, 06:35

Csüt. Okt. 11 2018, 18:53

Csüt. Okt. 11 2018, 15:43

Szer. Okt. 10 2018, 12:59

Kedd Okt. 09 2018, 00:42

Hétf. Okt. 08 2018, 22:33

Csüt. Okt. 04 2018, 20:08

Csüt. Okt. 04 2018, 16:09


Share | 
 

 Úszkálj, kicsi halacskám....

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Tartózkodási hely :
A yachtomon
⌲ Csatlakoztam :
2017. Nov. 08.

TémanyitásTárgy: Úszkálj, kicsi halacskám....   Pént. Dec. 08 2017, 00:27

Honeyfish & Rhodé
I am perfect. Maybe, not for you, but perfect.
Újabb csodálatos napra virradt, és én enyhe részegséggel mászok ki a takaróm alól, körülnézve és megállapítva hogy valami csinos vöröske döglik mellettem. Mármint remélem nem szó szerint, nincs kedvem takarítani a tetem után, de jobban megnézve még szuszog. Végigsimítok a hajamon és mély érzéssel kurvaanyázok ahogy elakad egy kócban, így hát fél órás küzdelem árán sikerül kifésülnöm. Persze felöltözve még mindig nem vagyok, és erre csak később kerül sor, miután kiürítettem magamból a fáradt olajat és megmostam a képem, és úgy döntötem, levan szarva hogy borosts, úgyis mindig kinő... Minek szenvedjek vele.
Visszabotorkálok a szobámba és magamra húzom a gatyám. Háromnegyedes horgásznadrág néven hirdették annó, és megtetszett, mivel ma aztán meg sem akarok moccanni a yachtomról. És ha valamit nem akarok, akkor azt nem akarom. Teljesen és nagyon. Miután elment a vöröshajú ribanc, rendelek egy nagy adag kaját, és a hajóm fedélzetén szándékozom elfogyasztani, így hát nekikészülődök az ebédnek, amikor valami furcsára leszek figyelmes. A tenger felől valami közeledik, és egyből éberebb leszek, hiszen itt vagyok a legerősebb, meg tudom védeni magam. Félmeztelen jelenek meg a hajó korlátnál és lepillantva uszonyokat látok. Sellők. szirének? Tudjafaszom egyre mennek.
- Eltévedtél talán halacska? - kérdezem az előbukkanó nőalakot, de nem megyek közelebb, még a végén belerántana a vízbe, előfordult már. Bájos mosollyal nézek rá, hiszen csinosnak csinos. Ki tudja mit akar épp tőlem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Tartózkodási hely :
Víz mellett.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Nov. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Úszkálj, kicsi halacskám....   Vas. Dec. 31 2017, 22:53

Talán ma, talán most! Régóta figyelem azt a pofátlan semmirekellő szarházit és már ezerszer elképzeltem milyen érzés lesz a puszta kezeimmel megfojtani. Csak így, csak ekkor lelhetek megnyugvást mindazon szörnyűségekért, melyeket ellenem követett el annak idején.  Semmi mást nem látok, semmi mást nem érzek csak a vágyat, azt az olthatatlan vágyat, hogy elvegyem az életét. Én leszek a végzeted, te istenek szégyene. Rhodé! Fémes ízzel a szádban fogsz az életedért könyörögni, saját véredben és hányásodban fetrengve fogsz kuncsorogni, esdekelni és én kinevetlek! Hangosan, kacagva fogok a szemed közé nézni. Te csaló, te galád! Megrontottál és megloptál, nem élhetsz, nem létezhetsz. Nem engedem. Évszázadok óta ölök, gyilkolok és tetemet tetemre halmozok csak azért, hogy elég tapasztalatot gyűjtsek. Eleget ahhoz, hogy egy isten akaratát hajtsam igába mézédes hangommal. Valaha szikrázó arany uszonyom most már korom fekete. Fényes. Halálos. Szirén vagyok, az óceánok egyik legrettegettebb szirénje. Volt időm kiérdemelni ezt a címet, még egy verset is írtak hozzám. Közeledem a hajóhoz, érzem ide a szagát, azt a fűszeres, balzsamosan alkohol áztatta babérillat. Figyelmen kívül hagyom azt a kicsin érdeklődést és réveteg gondolatgócot, ami fogant erre az agyam hátsó zugában s a bosszúvágytól telve úszom a hajójához. Még látok elmenni a nőstényt onnan azonban pár percre rá már az illetékes is a hajókorlátot támasztja. Én pedig a vízben bukfencezve, hajamat hátravetve jövök fel a felszínre. Idomaimat csupán pár tincs nedves haj takarja valamennyire, egyébként uszonymeztelen vagyok. A vízben valahogy nem igénylem a kagyló cicifixet. Egyébként rém kényelmetlen, és nem tudod úgy megreszelni a kagyló szélét, hogy ne törjön szét, de ne is vágjon. Szóval csak korallnövényekből készített széles nyakláncot, vagy a hajamat használom érdeklődésjavítónak. Ellenben, ő úgy fest, nem ismer fel. Fekete hajamon csillog a napfény, én pedig pajkosan kacagok fel. Csak gyere közelebb...
- Ne viccelődj, pont annyira tudnék eltévedni, mint te...
Kuncogok, s kelletem magam, majd a víz alá bukva a hajó másik oldalánál bukkanok fel. Kénytelen voltam, mert megpillantottam a kagylómat a hajában és egyszerre öntött el a méreg...és valami kellemetlen bizsergés.
- Nem jössz le? Kellemes a víz... kellemesebb mint  a hajód.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Tartózkodási hely :
A yachtomon
⌲ Csatlakoztam :
2017. Nov. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Úszkálj, kicsi halacskám....   Hétf. Jún. 04 2018, 21:10

Honeyfish & Rhodé
I am perfect. Maybe, not for you, but perfect.
A hajóm kényelmét élvezem, és semmi kedvem idő előtt megmoccanni és bármit is csinálni, így amikor elmegy a ribanc akkor nyújtózkodok ki tisztességesen és csak úgy recseg ropog a csontom. Kibaszott jó éjszakám volt, és kielégülten támasztom a korlátot, mikor hullámzás kerekedik és egy furcsa lény jelenik meg. Szirén vagy sellő, mittudjam én. Halféle halféle. Egyre megy az összes.
- Szóval engem kerestél, ez sok mindent elárul. Már csak azt mondd el hogy miért akartál ennyire megtalálni engem? Feledhetetlen élményt okoztam? - vigyorodom el egoistán, és nyilván nem a csodás személyiségemre gondolok, hanem arra hogy nagyon kedvelem a női társaságot, és ki tudja... talán voltam sellőkkel is már. Ismerős az arca, szinte biztos hogy... meg akart enni. Vagy az nem ő volt? Fasz se tudja.
- Kössz, nem. Ha engem akarsz ki kell jönnöd. A kajámat várom, szóval addig nem fürdőzöm amíg nem ettem, de esetleg megosztom veled is halacska - pillantok rá ahogy lassan eltávolok és hátat fordítok a korlátnak. Kíváncsi vagyok meddig hajlandó elmenni hogy elérje amit akar. Akit akar.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Tartózkodási hely :
Víz mellett.
⌲ Csatlakoztam :
2017. Nov. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Úszkálj, kicsi halacskám....   Vas. Jún. 24 2018, 21:34

Hogy a kentaur nyalná meg a meztelen szemgolyódat te felfuvalkodott hólyag! Úgy ül ott fent, mintha a világ császára lenne, pedig csak egy aljas kis tolvaj, akinek a perverzitásánál csak az önimádata a nagyobb! Nem Lore, viselkedj, nem érezheti meg rajtad azt a tömény utálatot, ellenszenved és vágya.... ho-ho-ho, ez még viccnek is rossz. Ideje bevetni a szirénségem legjavát, ha meg akarom leckéztetni ezt a baromarcút. Sőt... megölni akarom. A szemem se rebben, mikor jön a nagyzolós dumájával, még enyhén el is tudtam pirulni! Remélem csak véletlen volt...
- Ily gyorsan kitalálni...
Sóhajtok egyet, s kicsit megigazítom a fekete tincseimet. Éppen csak takarják melleim egy részét, de pont ezért jók. Felkeltik a férfiúi kíváncsiságok, hogy mi lehet még ott. Hogy nézhet ki az egész a haj nélkül.. hogy milyen a tapintása, a puhasága... Ami azt illeti... ujjaim bizseregni kezdenek, ahogy mellizmait figyelem. Milyen lehet simogatni? Szinte valós zavar ül ki arcomra, mikor ebbe belegondolok. Sürgősen száműznöm kell ezeket a furcsa gondolatokat a fejemből. Biztosan ő használ valami bűbájt maga körül, hogy a csitrik fejét elcsavarja. Csak ez lehet... Picsába, nem olyan hülye, mint reméltem... nem hajlandó lejönni. Nekem felmenni veszélyes, hisz ha foglyul ejt és nem enged vissza a vízbe, elpusztulok. Felkuncogok jól hallhatóan, majd csobbanás hangja száll, ahogy alámerülök, majd a fenékről megfordulva erőteljes uszonycsapásokkal kilövök a vízből és megkapaszkodva a korlátban húzom fel magam, s ülök rá a tetejére, miközben farkam vége még a víz felé néz. Sután mosolyogva nézek rá félig lesütött pillákkal, miközben a fekete tincseimből csavargatom a vizet.
- És utána úszol velem egyet?
Nézek rá olyan ártatlanul, ahogy csak tudok, miközben igyekszem érdeklődést felkeltően pózolni neki. Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy ennek a... ennek csinálom ezt, de a cél szentesíti az eszközt. Még ma halott lesz, ez a pondró isten. Talán még túl korai lenne... talán még nem kéne, de rettenetesen furdalja a lelkem, hogy vajon hatással lenne-e rá a hangom. Viszont akkor szinte azonnal le is bukok. Ellenben nem ostoba.. távolságot tart tőlem, így nem tudom megragadni és belevájni a fogaimat a nyakába. Nem tudok várni...
- Mit szólnál egy kis műsoros vacsorához?
Pillantok a part felé, ahol megáll egy ételfutár. Uszonyomat lábakra cserélem átmenetileg, bár így borzasztóan mezítelennek érzem magam nélkülük, de azért az emberi lábaim is elég formásak. Ahhoz biztosan, hogy a futár legeltesse rajtam a szemét, amíg átadja az ételt. Kérdés... hogy ez a dög mit szól hozzám. Várjunk.. miért is érdekel ez engem? Egyáltalán nem érdekel. Megvárom amíg elmegy a csigaszemű, majd megköszörülve a tokrom, kiengedem a varázslatos hangom. Egy szirén melódiát éneklek, egy újabbat, hogy ne ismerje fel azt a dallamot, amit annak idején használtam ellene. Az uszonyom már fekete, több mint száz halál tapad kezeimhez. Abban biztos vagyok, hogy valamennyire hatni fog rá. A kérdés az, hogy meddig... én azonban ülök a korláton és kezeimet nyújtva felé ölelésre hívogatom őt a hangommal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Tartózkodási hely :
A yachtomon
⌲ Csatlakoztam :
2017. Nov. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Úszkálj, kicsi halacskám....   Kedd Júl. 17 2018, 15:43

Nate & Rhodé
I am perfect. Maybe, not for you, but perfect.

Valahogy nem kedveltem meg hosszú életem során a sziréneket meg sellőket, mert alatomos kis jószágok és egyszer egy klánnyi meg akart enni engem és az embereimet, bár akkor egészen jól megúsztam és még el is hoztam egy kis szirén kagylóját. Lehet hogy azóta felnőtt és most akar bosszútállni? Az uszonya sötét ami sok jót nem jelentene egy halandó ember számára. Micsoda szerencse hogy én egyik sem vagyok. Nem számítottam rá hogy ennyi év után is képes utánam kutatni. Akkoriban még kalózkodtam és egy hajóra való árum ment kárba amit el tudtam volna adni, és igen szívesen megsütöttem volna mérgemben a kis halfarkút, de ott ők voltak többen és volt annyi eszem hogy ne kísértsem a szerencsémet. Most viszont egyedül van és.... tulajdonképpen unatkozom is. Sokkal férfiasabb lettem, és jóképűbb.
- Nem volt valami nehéz. Engem ritkán keresnek véletlenül tengeri teremtmények, pláne a halfarkúak közül... Mondhatni nem tettünk egymásra túl jó benyomást - vigyorgok, hiszen ha ő az, akkor pontosan tudnia kell hogy miről beszélek. Provokálom, ahogy a korlátra támaszkodom, és eszem ágában sincs a vízbe merészkedni, bár még ott is nekem kedvezne a helyzet, hiszen én tengeri istenség vagyok, és könnyűszerrel visszaélek a helyzettel ha úgy adódik. Mindenféle lelki ismeretfurdalás nélkül.
- Még meglátjuk. Nem ígérhetem meg - mosolyodom el és ahogy közelebb jön, végigmérem alaposan. Nem ronda látvány, és az a korallnyaklánc is csak útban van és azt is látom hogy ő is tudja magáról ezt.
Figyelem ahogy megjátsza magát, és nem rontom el a szórakozását, hagyom hadd higgye csak hogy ez így rendben van. Meg hogy hatással van rám.
- Attól függ milyen műsor, mert elég kreatív tudok lenni ha arról van szó. Lássuk, mit tudsz mutatni nekem Szépségem - provokálom, ahogy elveszem a kaját a futártól, és elzavarom. Már fizettem is, és visszafordulok a nő felé. Leteszem a dobozokat az asztalra és felcsendül egy igazán érzéki ének. Beleborzongok, és egy pillanatig eljátszom a gondolattal hogy a képébe röhögök, de aztán inkább jobb jut eszembe. Elmosolyodom, olyan igazi üdvözült mosollyal mintha minden rendben lenne és lassan közelebb megyek. Lassan, mert mégis csak egy isten vagyok, gyanús lenne ha rohannék. Zavarodottan pillantok rá, ahogy közelebb érek, és az ölelésre tárt karjai közé lépek, hogy aztán...
Magamhoz ölelve, megfordítom hogy a háta nyomódjon nekem, és szorosan tartom hogy ne tudjon szabadulni tőlem. A fizikum nekem kedvez, de csodálom a bátorságát.
- Na már most kicsikém, meséld csak el nekem egészen pontosan mit is akarsz tőlem? - dorombolom a fülébe ahogy éppen csak súrolom ajkaimmal a fülcimpáját. Vonzó kis dög, és lehet hogy még idő előtt a kedvem fogom tölteni benne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Úszkálj, kicsi halacskám....   

Vissza az elejére Go down
 
Úszkálj, kicsi halacskám....
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Amerika más részei-
Ugrás: