Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Vas. Jan. 14 2018, 00:04

Pént. Jan. 12 2018, 11:23

Csüt. Jan. 11 2018, 23:30

Csüt. Jan. 11 2018, 16:22

Csüt. Jan. 11 2018, 13:40

Vendég
Csüt. Jan. 11 2018, 11:15

Vas. Jan. 07 2018, 14:48

Csüt. Jan. 04 2018, 20:35


Share | 
 

 When everything is broken - Opal & Acheron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
28
⌲ Tartózkodási hely :
Vízközelben
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 06.

TémanyitásTárgy: When everything is broken - Opal & Acheron   Szer. Dec. 13 2017, 14:03



Orphné & Acheron
Vannak tettek, amelyek következményeire csak később döbbenünk rá.



Egy hete… egy hete , hogy magára hagytam azt a gyönyörű nimfát, egy hete erőnek erejével állok ellent a kísértésnek, hogy megjelenjek az ajtaja előtt, és a bocsánatáért esedezzek, hogy otthagytam, magában. Persze, miután elaludt, szépen visszavittem a házába, megfürdettem, emlékszem minden porcikájára, hajlatára, ahogy a víz körbejárta a testét. Gyengéd voltam vele, az arcát figyeltem, olyan békés és nyugodt volt. Ógörög női tógát adtam rá, gyönyörű volt benne, illett hozzá ez az öltözék, kék szín, amely kiemeli a szemei színét, és betakargattam, álmot hintettem a szemeire, hogy aludjon addig, amíg el nem távolodom tőle. Messzire mentem, innen a kis falutól. A folyóm torkolatáig. Ammoudia
városáig, valaha itt volt a palotám, most is itt van, emberi szem számára láthatatlan helyen, de nem ott szálltam meg, hanem egy luxus hotelben. Ari egy hete egy szót sem szólt hozzám, haragudott rám azért, mert megjelöltem egy nőt, fennen hirdetve, hogy ő hozzám tartozik, bármely isten hagyja őt békén, hiszen semmi közük hozzá.
Számtalan éjjel riadtam arra, hogy hiányzik mellőlem, hogy fűt a szükség, a vágy, érte. De veszélyes lett volna ha újra felkeresem, így is… öt napot voltam vele, öt napig megállás nélkül csak a testi örömöknek éltünk. Én élveztem, hogy nem felejt el, de hogy nem védekeztem mellette az is biztos! A hold besütött a szobám ablakán, a meleg tengeri fuvallat pedig a testemet simogatta, rekedt nyögés hagyta el a torkomat. Tudtam, hogy hasztalan lenne zuhanyzással próbálkoznom, mert rám nem hat úgy a víz, ahogy egyes emberekre, ha épp a fiziológiai szükségleteiken próbálnak könnyíteni, enyhíteni. Az óceánba kellett megmártóznom. Ari mellettem feküdt az ágyon. Szerintem nem volt képes elviselni a testem sóvárgását, ezért sem feküdt fel rám tetoválás formájában.
Az óceán sötét színéről ébenfekete fürtjei jutottak az eszembe, őt lestem mindenhonnan, vártam, hogy előbukkanjon, és felpofozzon, majd a karjaiba vonjon. De tudtam, mind hiába, ha elmúlik a varázslatos pár nap hatása, akkor úgy is elfelejt. Hiszen az esetemben ez így volt rendjén. A város hegytetőjére mentem, és onnan vetettem magam a mélybe, hagytam, hogy elnyeljenek a habok, a hullámok. Atyám jelenléte megnyugtatott, ritkán, de szoktam beszélgetni vele, vagy… csak épphogy érezteti velem a jelenlétét, és ez is bőven megnyugtat. A tenger fenékre süllyedtem, ahol pedig anyám Gaia jelenlétét is éreztem, elheveredtem a homokban, és éreztem, ahogy egy kisebb domb sűrűsödik körém, egy kis barlang szerűség.  Rég elfeledett dallamot hallottam, azt hiszem, hogy talán anyám dalolt, az ő hangját hallottam magam körül. Nem tudom, hogy mennyi időt töltöttem így, de jólesett elmenekülni a gondok elől, talán nyugovóra kellene térnem egy kis időre, elvonulni, kivonni magamat a forgalomból, de… valami miatt képtelen voltam erre.
Elsuttogtam néhány ógörög szót a szüleimnek, a hálám jeléül és siettem, a partra, mert úgy éreztem, hogy odakint a városban vár rám valaki aki fontos lehet nekem.  De végül csak Ari volt aki aggodalmaskodva vont kérdőre.
- Hol voltál?! Ari már keresgélt órák óta, mit órák! Napok! – elkapott és megölelt, szorosan húzott magához. A nap a szemembe sütött, ezért felvettem egy napszemüveget is, számos ember halad el mellettünk, szokás szerint csak a kishúgomat nézték meg, engem azonnal el is feledtek. Sötétkék pólót viseltem, egy hosszabb rövidnadrággal , és egy kényelmes cipővel. A karomon drága óra pihent, és mosolyogva ráztam meg a fejem.
- Kellett, egy kis idő, hogy magam legyek, remélem megérted. – egy közeli fagylalt árushoz tereltem, ahol izgatottan kezdett egy hatalmas fagylaltkelyhet összerakatni magának. Minden volt benne. Banán daraboktól, eper, málna és vegyes gyümölcsön át, az összes fellelhető fagyiból legalább kettő vagy három adag is.  Én is kértem magamnak egy ugyanolyat, és kifizettem, leültünk az egyik közeli asztalhoz, és elkezdtünk falatozgatni.
- Ari látja ám, máshol jár az eszed, azon a gyönyörű nimfán! – itt elpirult kissé, és behúzta a nyakát. – Hiányzik neked! Miért nem mész vissza hozzá? Ő…szerintem neked való lenne!
Láttam, hogy turpisságon töri a fejét, és nem akartam elhinni, hogy rossz fát tett a tűzre de túl jól ismertem.
- Mit csináltál Arianna? – emeltem meg kissé a hangom, mire ő behúzta a fülét farkát ,és el is illant, ki tudja, hogy hova? Ha akarnám megkereshetném, de nem akartam ezzel vesződni, élveztem a magányosan elfogyasztott édességemet. Nem tudtam, hogy elment Opalhoz is, hogy nyíltan keressen nála, még.  Hirtelen támadt fel a szélvihar, és gőzölt be a tenger is, meg a folyóm is, nem értettem ezt a hirtelen változást, ám mintha mi sem történt volna a részemről, ettem tovább az édességet, már végeztem a sajátommal, amikor Ariéért nyúltam. Ekkor a kishúgom megjelent, és kikapta a kezemből a kelyhét egy arcra puszi kíséretében. Belőlem egy rekedt, meglepett nyögés szakadt ki, amikor is fájdalmas szúrást éreztem a mellkasomban, és levegőt is alig bírtam venni. Mi ez?! Mi történtik?! nem vagyok ura a testemnek, az érzéseimnek! Le kellene nyugodnom, mert ha így folytatom, az egész várost maga alá temeti a tenger is és a folyó is.
Felkaptam a pillantásomat és a szemüvegen keresztül ismerős ében hajzuhatagot láttam meg távozni a főtér közeléből, liliom illatot fújt felém a szél, a hajzuhatagot néztem, nem volt igazi, valami nem stimmelt. De velem sem, a környezetemmel sem. A cukrászda asztalára könyököltem, és a homlokomat masszíroztam, majd a következő pillanatban levegőért kapkodtam. Mintha fuldokolnék, pedig nem is! Köröttem minden csendes volt, mindenki folytatta a saját életét, mintha mi sem történt volna, csak én agonizáltam csendben. Felőlük itt helyben meg is halhattam volna, hiszen észre se veszik az egészet, azonnal elfelednek.


Now we are Free ⁞   ⁞ Megjegyzés: Csak egy nimfa kellett, hogy jól érezzem magam, végre! Razz  ⁞
×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Florist
⌲ Hozzászólások :
13
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jul. 18.

TémanyitásTárgy: Re: When everything is broken - Opal & Acheron   Vas. Dec. 31 2017, 23:33

Ash & Opal

Olyan volt az egész mintha csak álmodtam volna. Mintha csak elmém űzött volna velem gunyoros tréfát. Aztán tétován siklott mellemre a kezem s azonnal végighullámzott a testemen az elmúlt napok sóhajokkal terhes emléke. Gondosan megtisztítva, felöltöztetve aranyos ruhában hazahozott engem, betakart, talán még puszit is kaptam. Aztán vártam… széles mosollyal, már-már szerelmesen ültem az ablakban minden áldott nap. Megjelent egy fiatal lány, kinek aurája oly ismerős volt, s mégis oly idegen. Először nem tudtam hova tenni, talán magához vette, talán a kishúga. Talán… ki tudja… Az eszemet is elvette szikár alakja, mindegy egyes eltelt perccel csak jobban sóvárogtam utána. Betegesen, vigasztalhatatlanul. És ő nem jött… nem bizony. Napok teltek el, és a tökéletes csődör nem jelent meg az ajtómban. Nimfa vagyok… a virágaim hervadoznak. Képtelen vagyok immáron ugyanolyan hévvel élni, mint ő előtte. Az ő tüzében akarok égni, az ő ölében vonaglani minden áldott éjjel. Kertem megfakult, a növények szinte szürkévé aszódtak körülöttem. A bolt zárva van… már egy hete. Beteg vagyok, betegnek érzem magam, ahogy hiánya lassacskán felemészt. Mi az? Miért nem jössz? Mi baj? Nem voltam… elég jó? Adj még esélyt… Gyere vissza. Így nem tudok élni, így nem tudok létezni. Nélküle nem, már nem megy! Nem emlékszem, hogyan kell. Csak ő jár a fejemben, kisajátítva az összes gondolatom, az érzéseim, a vágyaim. Ő lett a Minden úgy, hogy én Senki sem vagyok neki. Abba a tógába öltöztem fel, amiben ő hagyott hátra. Ma van a napja… mához pontosan egy héttel korábban esett be a kertembe. A mai nap jó lesz… Egészen eddig zarándokoltam testből testbe, de most… érzem, tudom, hogy nem lesz tovább. Ő volt az, aki miatt újra és újra megszülettem, Ő utána már nem lesz semmi. Így nem tudok nap, mint nap felkelni úgy, hogy ő nincs velem. Itt és most… pontot teszek a végére, az életem végére. Mezítláb közeledem az Acheron felé, fehér tógámba bele-belekap a szél. Fekete sörényem kuszán kavarodik körülöttem, de nem is érdekel. Lassan lépdelek a vízben, gázolva egyre beljebb, miközben a felszínt simogatom.
- Ne haragudj... remélem megérted. Mondd csak… mint minden életem egyetlen biztos pontja… leszel a sírom?
Morzsolok el egy könnycseppet, még utoljára körbetekintek, beszívom a friss levegőt s belemerülve a vízbe egészen az aljáig úszom, ahol beakasztom a lábam egy fenéken pihenő uszadék fába. Ott lebegek a vízben, érzem, ahogy tüdőm egyre sajdul, apró buborékok szöknek ki az ajkaim közül és kíváncsi halak méregetnek. Hát ez mit keres itt? Ne haragudjatok… Gyáva vagyok és gyenge. Elmenekültem attól az élettől, amiben Ő nincs benne. Újabb adag buborék távozik, érzem ahogy pici víz jut le a tüdőmbe. Érzem, ahogy éget, szúr és mar. Itt már nincs oxigén… a látásom homályosul, a mellkasom robbanni akar… én pedig sírok. Nem jött vissza….

POTUS

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
28
⌲ Tartózkodási hely :
Vízközelben
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 06.

TémanyitásTárgy: Re: When everything is broken - Opal & Acheron   Csüt. Jan. 11 2018, 13:40



Orphné & Acheron
Vannak tettek, amelyek következményeire csak később döbbenünk rá.



Földre rogyok, és a mellkasom majd ki akar szakadni a helyéről. Bitang rosszul érzem magam! Megdöglök bele! Az orromon víz folyik, köhögök, és egy adag víz jön fel a torkomon. A folyóm, lehunyom a szemem, baj van! Mérgezik talán?! Nem, ez… sokkal nagyobb fájdalom, sokkal… Elemibb. Fáj! Hagyd abba! Ari térdel mellettem aggodalmasan, én a hátamon fekszem és szenvedek, de nem tudom mitől! Elkapom Ari kezét és újra vizet köhögök fel magamból, mire hátrabicsaklik a fejem, és lehunyom a szemem, víz zubog a fülemben, hallom a saját vérem dobogását, ahogy zubog a fülemben, látom, ahogy halak cikáznak el mellettem, fehér ruha foltjai úsznak el mellettem, és érzem, hogy feladom. Amikor kívülről látom az eseményeket, én vagyok végre a víz, én vagyok az aki körbeölelem, én akarom megölni őt, de miért?! Érte nyúlok, mire elszorul a torka, haldoklik! Arit magammal rántva teleportálok a folyóm azon pontjára ahol már jártam korábban, egy hete. Ott vagyok, ő a testemre kúszik, én a vízbe merülök, azzal együtt mozgom, és meglátom, a víz mélyén, a folyó mélyén a legcsodásabb nőt, akivel valaha találkoztam, az egyetlent, aki volt képes megdobogtatni a szívem, újra.
Felüvöltöttem, mire a folyó zabolátlanul hömpölygött fel és szaggatta a partot, mindkét oldalon. Lemerültem, elkéstem! Még látom az arcán legördülő könnycseppeket, más az alakja mint a folyó vízének, de látom, megtudom különböztetni. Elkéstem!
-NEeeeeeem! – üvöltök fel fájdalmas hangon, és a karjaimba zárom, kiemelem a vízből, egy levegőbuborék vesz körbe minket a patakmeder alján, majd kőrkörös áramlat kerül ki minket, amelynek közepén mi vagyunk, én és ő. Elszívom az összes vizet,a közeléből és a kezeimben tartom a testét, ringatom.
- Neeeeeem! -   újabb üvöltés hallatszik, mire hallom, hogy a hegyek is zengnek tőle, az eső is elered, de minket kikerül, ahogy mindig is elkerül a víz engem.
Mit kéne tennem?! Ne menj el! Ne hagyj itt, mit csináltál?! Ezután vettem egy nagy levegőt, egyszer láttam a tévében egy újraélesztést, vagy…próbáljam meg a lelkét megkeresni? Nem lehet még messze. Higanyszürke szemeim ezüst színben izzottak, ahogy a karjaimban fekvő nőre pillantottam, kerestem a lelkét, de… olyan közelinek s mégis távolinak éreztem, ,nem tudom, hogy meddig próbálkoztam. Az arcát cirógattam, amely korábban mindig mosolygott, most valahogy olyan fakónak tűnik az egész, már-már élettelen. De nem halhatott meg!? Elkéstem?! Felnyaláboltam, és kimentem vele a partra.
- Ari látta veled azt az újraélesztős műsort! – kel fel mellém Ari, és letérdel, aggodalmasan hajol előre, hogy meghallgassa Opal szívverését és fej rázva pillant rám. A folyó felszínán álltam, nem nyelt el, Opal a kezem között bicsaklott hátra, miközben hátra fektettem a vízen, amely meg sem mozdult, stabil üvegfal volt alattunk, három nyomás egy fújás, a nyomással kezdtem, majd fújtam. Mellette úgy éreztem, hogy élek, olyan régi emlékeket láttam, vagy tapasztaltam, vagy nem is tudom, nem teljesen értem, láttam is, olyan volt mintha a kirakósom egy darabja bekerült volna a helyére.
–Akarlak! Elveszíteni meg egyáltalán nem akarlak! Ébredj fel, hallod?! - A hajam is visszaváltozott valamikor félhosszúvá, bánom is én, nem érdekelt. Őt öleltem, suttogtam a fülébe, őt nekem teremtették! Én meg nem láttam tisztán! féltem attól, hogy mi-van ha elfeled? Erre, inkább a folyómba veti magát?
De miért?! Nem érek annyit! Nem… én nem vagyok annyira értékes senki számára, sőt! Mindenki átnéz rajtam, meg se jegyeznek, csak egy tünékeny gondolat vagyok a számukra. -suttogom halkan.Bárcsak…visszamehetnék az időben. cirógatom az  arcát, és az ajkát, végül megcsókolom. Kétségbeesetten próbálom ezzel ösztökélni arra, hogy mozduljon meg a nyelve, de tudom, hogy nem fog, mert én vagyok a hibás, miattam halt meg, egy olyan kis gyöngyszem, akit nekem teremtettek, annyira illett a karomba, az összes hajlatomba, azt se tudtam ,hogy ki ő, csak azt, hogy fél nimfa és hogy annyira hozzám illik.
Elfeküdtem mellé, és a karjaimba csomagoltam.
- Itt fogok rád várni, bármikor, bármennyi idő fog is eltelni, ha újra reinkarnálódsz, én itt fogok rád várni! –  súgom halkan, és az arcát dédelgetve  kezd reá potyogni a könnyem. – Sosem foglak elfelejteni kicsi Opal, kicsi nimfám; hallod? Remélem hallod. Öntözöm a kerted, vigyázok a virágaidra, még ha a kezem alatt ki is fognak pusztulni. De itt leszek, ebben a kis viskóban. –  az orcáját cirógattam, a homlokomat az övének döntöttem, és mélyen felsóhajtottam. Az ujjaival a kezeivel matattam, minden porcikáját az emlékezetembe akartam vésni. Fájt, hogy nem hallottam a nevetését többet. Tudtam, hogy miattam halt meg a folyóm megsúgta, ő megmondta a folyónak, hogy értelmetlen tovább az élete.
- Nem volt értelmetlen az életed, hiszen egymásra találtunk. –  suttogom az ajkára. A hátamra fordultam, és fordítottam magamra a testét, a fejét a mellkasomra vontam és szorítottam magamhoz, halkan dúdoltam, egy rég elfeledett dalt, miközben lassan ereszkedtem a víz alá, a teste. Itt leszek vele, amíg a kavicsok és a homok el nem mossák a testét, és eggyé nem válik a folyómmal. Lassan, ünnepélyesen merültünk alá.


Now we are Free ⁞   ⁞ Megjegyzés: Csak egy nimfa kellett, hogy jól érezzem magam, végre! Razz  ⁞
×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: When everything is broken - Opal & Acheron   

Vissza az elejére Go down
 
When everything is broken - Opal & Acheron
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Európa más részei-
Ugrás: