Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Vas. Jan. 14 2018, 00:04

Pént. Jan. 12 2018, 11:23

Csüt. Jan. 11 2018, 23:30

Csüt. Jan. 11 2018, 16:22

Csüt. Jan. 11 2018, 13:40

Vendég
Csüt. Jan. 11 2018, 11:15

Vas. Jan. 07 2018, 14:48

Csüt. Jan. 04 2018, 20:35


Share | 
 

 Treasure of the Jungle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
26

TémanyitásTárgy: Treasure of the Jungle   Vas. Jan. 07 2018, 14:48




Belle & Cedric
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od`adnék
Egy csókodért nem kell az élet!


A repülőtér halk morajába erőtlenül kúszik be a gurulós bőröndöm rekedtes hangja, s az acélozott talpú bakancsom monoton kopogása szinte el is veszik a zajban. A kezemben ott pihen a jegyem, s a forgalomnak köszönhetően kicsit késésben is vagyok, így az utam először a kijelző táblához vezet, melyen már ott pislog zölden a jel: Check in. Még utoljára a tekintetem a kapun túlra réved, végül egy nagy sóhajjal vágok bele a kalandba. Bár hivatalos - de illegális - üzlet miatt megyek Afrikába, hiszen pár "különleges" testet kell megvizsgálnom, majd kipakolnom. Igen, értem még Afrikából is fizetnek, s lévén, hogy az útiköltségeket is ők állják, így egyértelműen belementem. Jót fog tenni a kimozdulás már, hiszen a magányos kis házikó, ahol élek, egyre jobban kezd beszippantani, s alig akar elengedni. Lassan úgy érzem, hogy én is a ház része leszek, s mint valami kísértet, úgy lélegzek én is a fákkal, a kövekkel... Ha most nem lépek, talán nem lesz visszaút.
E gondolatok közepette rakom a bőröndöm a futószalagra, ami minden további nélkül könnyedén csusszan át az ellenőrzésen, ahogy én magam is. Szerencsére eddig gyorsan ment, így akad még röpke negyed órám, míg megnyitják a végső kaput, így hát ezt az időt egy pohár forró kávé, s egy cigi társaságában töltöm a dohányzóban. Ahogy kipillantok a helyiség ablakán, azon tűnődök el, hogy vajon milyen is lehet Afrika. Egy biztos, teljesen más, mint itt. Némi izgalom azért ott él bennem, hiszen most látogatom meg először e kontinenst, a munkáról pedig ne is beszéljünk. Még ha nem is gondolok rá, valahol a tudatalattimban azért mégis ott motoszkál. Különleges holttestek? Miért annyira különlegesek? Ennél a jelzőnél többet nem is voltak hajlandóak sem írni, sem mondani a telefonban. Semmit sem bíznak a véletlenre, így ha bárki esetleg lenyomozna engem, vagy őket, akkor csak egyszerű vizsgálat és boncolás előkészületeit fogja megtalálni. Nem többet, nem kevesebbet...
Az utolsó langyos korty kávé is lecsúszik a torkomon, majd elnyomom a csikket, s megindulok a kapu felé, ahol már elkezdték tovább engedni az embereket a buszok felé, melyek elvisznek minket a géphez. Innen már gyorsabban megy, talán két percet ölel át az idő, míg eljutok a buszhoz, mely szinte utánam rögtön be is csukja ajtaját, s gurulunk tovább. Elsőként jutok le róla, így könnyed tempóval is talán ötödik lehetek, aki felszáll a repülőre. A helyem hátul van, s bár kérhettem volna az első osztályra, valahogy nem éreztem volna ott jól magam. Így hátulról a hetedik sorban ülök, ablak mellett. Egy kisebb táska lesz itt társaságom, hiszen a bőröndöm már valahol ott pihen a többi csomag között. Szépen elkényelmesedek végül, s talán egy fél óra elteltével már gurulunk is kifelé a pályára.
Hogy aggódok-e az út miatt? Egyáltalán. Többször ültem már repülőn, s azon kívül, hogy mondtak le járatot hóvihar miatt, semmi kellemetlenségem nem akadt. Most miért lenne? Ez a legbiztonságosabb közlekedései forma az összes többi között. A kilátás mesés, a hely kényelmes, s van jó pár nyugodt órám, hogy kicsit magamba szálljak, s átgondoljam az életem. Jó irányba tartok, vagy kezd beszippantani a Halál? Én, mint a Halál inasa... Egy segítő kéz, ki eltakarítja s kihozza a legtöbbet a munkájából.
A repülő egyre gyorsul, majd egy könnyedebb lökést követően már el is emelkedik a földtől, s mire tényleg feleszmélek, hogy innen már nincs visszaút, Szomália tárt karokkal vár, addigra már a felhők felett vagyok. Nagy sóhajjal pillantok ki az ablakon, s miközben egyre gyorsabban s távolibban zúgnak el alant az erdők, folyók, tavak, hegyek, úgy kezdek egyre inkább elhúzódni valahova elmém egy sötét bugyrába, majd szép lassan elnyom az álom...
Perzselő karmú Afrika, mondd, befogadsz-é magadba?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Treasure of the Jungle
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Afrika :: Afrika más részei-
Ugrás: