Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:48

Yesterday at 22:21

Yesterday at 21:53

Yesterday at 21:34

Yesterday at 19:57

Yesterday at 19:41

Yesterday at 19:38

Csüt. Jún. 21 2018, 11:34


Share | 
 

 Gwyneth MacAulay

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
tanuló
⌲ Hozzászólások :
1
⌲ Tartózkodási hely :
Anglia
⌲ Csatlakoztam :
2018. May. 23.

TémanyitásTárgy: Gwyneth MacAulay   Csüt. Május 24 2018, 15:24

Gwyneth MacAulay
Egy gyermekkor margójára
Gwyneth, barátoknak csak Nessi
15
félisten
Raffey Cassidy
egyke
aszexuális
saját
Látja a szellemeket. Nem mindig, és nem nagyon képes még irányítani. Jelen pillanatban ott tart, hogy szóba elegyedik velük, saját akaratán kívül találkozik a holtakkal. Ha gyakorol, sokat, rengeteget és fejlődik, el fog jutni arra a szintre, hogy kénye-kedvére idézze, bocsássa útjára a szellemeket, de ahhoz először is el kell fogadnia teljesen a képességét. Hosszú út áll még előtte.

useri információk
Kedves naplóm! Vagy hogyan is nevezhetlek én meg? Hiszen, nincsen különösebb tippem rá, viszont ez nem a kétszavas megszólítás annyira begyöpösödöttnek hangzik, hogy az valami hihetetlen. Gyerünk Nett, biztosan kitalálsz valamit. Kilian biztosan valami hülyeséget írna, de persze, ő mindig csak elvicceli a dolgokat. Ezzel védekezik az iskolában, állandó jelleggel kiszúrják őt a nagyobbak. Futni nem szeret, pedig minden egyes felmérésnél a négyszáz métert kábé egy és fél perc alatt lefutja. Tegnapelőtt megdöntötte a rekordját, 66 másodperc lett. Én személy szerint örülök, ha megvan két perc alatt, ugyanis utálok futni, egy idő után már görcsöl a talpam meg minden bajom van.  És most gratulálhatok magamnak, ugyanis ahelyett, hogy valami príma megszólítást találtam volna ki, egy teljesen más témáról kezdtem el írni. Na, mindegy, mára befejezem, tanulni kell bioszra.

- A Queen akkor is jobb, mint a Powerwolf, MacKinley! - akadok ki rá, és bár csak suttogom, a hangerőt szándékosan növelem. Igen, tudom, hogy Mr. Elwoodra kellene figyelnem, tanóra közben de annyira unalmas. Így inkább ezt a tűzről pattant hülyét próbálom érvekkel meggyőzni.
- Nessi, nem. A Queen lehet, hogy a maga nemében jó volt, de nem ér a Powerwolf közelébe. Power metal, pörgős, fülbemászó a dallama. Megvan benne minden, ami kell. Tudod, hogy ki az a Rob Halfrod? Na, ő is adott hozzá magához, a műfajhoz pluszt. Magas hangon énekel, rohadt jól méghozzá. Amúgy meg, a Queenen be lehet aludni - közben dobol a térdén, radírjait építgeti. Nyakigláb, vörös hajú srác, aki enyhén szólva is hiperaktív. Továbbá a legjobb barátom, akiért képes lennék tűzbe menni. Még ha most éppenséggel egy idióta is.
- Mi a jó édes uborka bajod van a Queennel? - igen, nem lehet káromkodni a suliban, egyes tanárok meghallják kilencven méterről is, így lett az, hogy zöldség és gyümölcs nevekkel helyettesítjük ezeket. Utolsó padban ülünk, én ablak mellett. Nyáron egy rémálom, olyankor én személy szerint alszom. Kili meg szét szereli a padot - minden idők egyik legjobb bandája! Elképesztő, négyen voltak, egy számban benne volt minden. Megvan még a Bohemian Rapsody, te menknurlan? - kérdem meg tőle.
- Fogd be, vlacas. Igen. El is feledkeztem róla - oldalra néz a srác, ezt a csatát én nyertem. A háborút még nem.


Egy fehér virágokkal tarkított réten áll a leányzó, meglepődve néz körül, hogy mégis hol lehet. A pizsamájában van, amin macskák vannak. Á, cseppet sem ciki ez, á nem.
- Szervusz kicsim - szólítja meg őt egy férfi. Hirtelen szőke hajjal és jégkék szemekkel rendelkezik, bőre sima és röpke harminc centivel magasabb a lánynál, aki megfordul a hangra.
- Ömm, hali? - nem tudja, hogy miért álmodja ezt. Mert biztos abban, hogy álmodik.
- Megnőttél, Gwyneth. Sajnálom, hogy eddig nem tudtam szerepet vállalni az életedben, és hogy a képességedet jelenleg neked kell megtanulnod. Az apád vagyok, Tanatos, a görög halál isten - a megnevezett lány a férfit nézi, és az állát keresi - el tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehet neked eldönteni, hogy ki az élő, s kit látsz szellemként. De tudod, engedély nélkül nem mehetsz el Angliába, hanem...
- Mi van? 15 év után csak úgy felbukkansz, és beletolakszol az álmomba?! Mint valami elfuserált zs kategóriás szappanoperában, komolyan mondom. Másfél évtizedről beszélünk, ne merd nevezni magadat apámnak, mert nem vagy az. Maximum valaki, aki adta a spermáját. És mi az, hogy nem költözhetek el az anyámmal? Ezek után az a minimum, hogy elintézed, hogy lehessen, oké? Tekintve, ha már eddig nem méltóztattál megjelenni az életemben - kiakadt? Az biztos. De hát, ki ne tenné, ha csak így felbukkan az apja? Tanika viszont csak felnevet. Igen, határozottan számított arra, hogy ilyeneket fog a fejéhez vágni.
- Olyan vagy, mint az anyukád. Ám legyen.

- Szóval tényleg elmész? - Ott állunk, ketten, a könyvtár eldugott kis részén, félhomályban. Senki se hall, lát bennünket. A villany felkapcsolva minek is lenne, így csak épphogy látom az alakját. Kiliannak, ennek a zakkantnak, kit itt kell hagynom Észak-Amerikában.
- Igen. Majd, foglak hívni. Üzeneteket küldeni, levelet írni és feladni. Oké? - Kérdem meg elcsukló hangon. Mindketten azon vagyunk, hogy ne boruljunk ki. Óvoda óta ismerjük egymást, mikor elvette a homokozó lapátomat, válaszul megharaptam. Három voltam akkor. Nem sírok, ő se sír. Erősek vagyunk, mi nem pazarolunk könnycseppeket ilyen értelmetlen, haszontalan dolgokra.
Zokogva borulunk egymás nyakába. Két gyerek, legjobb barátok. Megszoktuk már, hogy félszavakból, nézésből megértjük egymást. Hogy mindig ott vagyunk egymásnak, bármikor és bárhol. Hogy gond nélkül játszhatunk, beszélgethetünk, ugrathatjuk egymást és veszekedhetünk. Most szakadunk két félre anyám hülyeségek miatt.

London. Utálom, egyszerűen rühellem. Hiányzik a napfény, a szabadság, az hogy tudom, mi hol van. A megszokott szellemek. Mert igen, látom őket. Beszélek velük. Léteznek, kár is tagadni. Nem teszem szóvá, nem mondom el senkinek. Anyám mégis megsejthette, megláthatta, ahogy beszélek az egyikkel. Másképp nem tudom elképzelni azt, hogy mégis miért megyünk el egy mókushoz. Mr. Sayed. Vicces, mert arabul azt jelenti az El Sayed, hogy mester. Alec mester. Ha egyszer így szólnék hozzá, venné a lapot? Amúgy Kilian nyomozta ki, én nem vettem a fáradtságot. Csak Powerwolfot üvöltettem, majd Dethklokot. Had örüljenek a szomszédok, ha már én tehetem meg. Szabad akarok lenni.
Körbenézek, a két felnőtt beszélget. Istenem, hogy én mennyire unom magamat itt. Jé, az ott egy szellem? Tökéletes, pont most kellett felbukkannia egynek, nem ért rá máskor. Hogy örülök-e annak, hogy itt van, vagy én itt vagyok? Egyáltalán nem. Tele van egyiptomi csiricsáréval az egész, meg növényekkel. Jó, azért nincsen rengeteg, de én inkább hazamennék. Nálam a kaktusz is megdöglik, meg nem szeretem a haszontalan dolgokat. Nem mondok semmit se, ha kérdeznek. Zenét hallgatok. Az anyám rontotta ezt el azzal, hogy úgy döntött válik. Hogy úgy döntött, joga van ide-oda hurcolászni, mint valami tárgyat. Hogy joga van beleszólni abba, hogy mit veszek föl, mit eszek, kikkel barátkozom, mikor alszok, mikor tanulok, mit hallgatok, mit olvasok. Nem szeretem a szabályokat. Éppen ezért hallgatok Bohemian Rapsodyt most is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
27
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Gwyneth MacAulay   Csüt. Jún. 21 2018, 11:34

Elutasítva!
welcome to our family
Kedves Gwyneth!

Sajnos nem jó hírrel jövök, mert az előtörténetedet nem tudjuk elfogadni. A története még csak csak összeáll, de annyi benne a nyelvi buktató és helytelenség, hogy egyszerűen élvezhetetlen. Ha már egyszer írni kezdünk, akkor elvileg az lenne a cél hogy mások is élvezzék és lehessen regálni de erre... ne haragudj de nem tudok. Szerintem érdemes lenne átgondolni hogy tényleg akarod-e ezt csinálni, mert akkor viszont előtted is hosszú út áll, nem csak Gwyneth előtt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Gwyneth MacAulay
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: félkész lapok-
Ugrás: