Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:48

Yesterday at 22:21

Yesterday at 21:53

Yesterday at 21:34

Yesterday at 19:57

Yesterday at 19:41

Yesterday at 19:38

Csüt. Jún. 21 2018, 11:34


Share | 
 

 Soren Lindahl

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2018. May. 26.

TémanyitásTárgy: Soren Lindahl   Szomb. Május 26 2018, 21:43

Soren Lindahl
hands down better than your ex
Soren
latszatra 25 korul
demon
jung jaewon
egyedulallo
biszexualis
sajat
Fajtam legtobb kepviselojehez hasonloan nekem is kifinomultabbak az erzekeim, mint a halandoke; sokkal gyorsabban regeneralom a sebeimet is, bar egy levagott testreszt nem hiszem, hogy vissza tudnek noveszteni, szoval inkabb ne probaljuk ki, jo?
Meg ertek egy picit a nekromanciahoz is; talan kepes lennek tiz-tizenket percre feltamasztanom egy holttestet, panikot okozva ezzel egy temetesen. Vagy csinalhatnek egy masfel perces, tizenot szemelyes zombi testorseget. Aztan meg ataludnam a kovetkezo par napot, mert amugy a sajat "eleterom" kell adnom szerencsetlen testeknek, szoval igy, jobban belegondolva... Nem eri meg. Talan ha tobb idot szentelnek arra, hogy ezt fejlesszem, vagy kuncsorognek Anubisztol valami segitseget; bar, diszkreten tovabb alltam mellole par evre, es most van egy lanyom, vajon hogy reagalna? Meg igazabol... mihez kezdenek azzal a rengeteg zombival, amit csinalnek?
Ja, meg igazabol kepes vagyok fekete szerval alakot felvenni, es neha engedem, hogy megvakargasd a fulem tovet. Hat nem vagyok kesz fonyeremeny?

drink slow henny
A helyszin egy mocskos raktar valahol Incheon kulvarosaban. A fulledt, nyari levego a ver szagatol terhes, a szaga a borombe issza magat, forro, ragacsos.
Gezt tekerek a tenyeremre; figyelem, ahogy figyeli, hogyan feszul az anyag a csontos ujjbutykokre, a lehorzsolt borre, csatakos haja kuszan hullik az arcaba, ahogy segitsegre nyujtja a kezet, amit ellokok magamtol. A fogaimmal igazitom meg az elcsuszott csikokat, aztan undorodva kopok a foldre, mindhiaba. A ver ize tovabbra is a nyelvemen marad.
Ha epp nem ugrottam volna at a reggelit, most minden bizonnyal az egyik torott szekre tamaszkodva hanynek a sarokban, de egyelore meg nem birom magam ravenni arra sem, hogy felkeljek arrol a nehany teglarol, amin viszonylag stabil ulohelyet talaltam magamnak. A falak fojtogatnak, az utolso, haldoklon villogo villanykorte fenye elporlad a kitagult iriszeiben.
Engem nez.
Nehez, kohogesbe fullado lelegzetvetel, lassu, fegyelmezett.
- Hat... - Ezzel kezdi.
Leintem.
Jobb, ha nem beszelunk rola.


Valamikor nem voltunk ilyenek.
Voltak reggelek, amikor draga hotelekben ebredtunk, es a nap elenken sutott, es nevettunk, es boldogok voltunk.
Volt olyan ido, amikor biztos voltam abban, hogy majd egy nap gyurut huzok az ujjara, aztan leelem vele az eletet, mielott utolso lelegzetvetelet vennem, mielott rajonne, ki vagyok.
Mi vagyok.
Aztan betortem az apos orrat; olyan het perccel azutan, hogy a lanyat betoltam a szuloszobara, ot bevezettek a sebeszetre, hogy osszerakjak az osszetort csontjait, engem meg kivezettek a korhaz kertjebe.
Harom honappal kesobb vegul gyurut huztam az ujjara.
A draga apos meg sem jelent az eskuvon.


Es most itt van a karjaimban, fuldokolva nyeli vissza a konnyeit, megtort teste reszket a kezeim alatt, arcat a nyakamhoz rejti. Tudom, hogy mondana valamit, de nincs kedvem hallgatni a hangjat, nem most, nem kesobb.
Ovatosan intem le, talan tul sietosen is, mikor szolasra nyitja a szajat.
- Ssssh... Sird csak ki magad. - Hangon uresen, erzelemmentesen verodik vissza a falakrol. - Jobb lesz utana.
Minden szo mereg.


Gyonyoru, hoka boru, ebenfekete haju kislany, az anyja kikopott masa. Ver a verembol, megis annyira idegen, hiaba toltom minden szabad percem vele, nem tudom megszokni.
Gyakran kerdezi, hol az anyja.
- Egy nap talan talalkozol majd vele. - Mondom, es kitartoan allom a tekintetet, amig fel nem adja.
A pluss macskajat a labanal fogva vonszolja maga utan, ahogy visszavonul a szobajaba. Valamit dudol; felismerem benne az anyja altatojat.
Az anyjaet, akit en magam kuldtem a pokolba.


Undoritoan pink, macska bogrere kulcsolom az ujjaim, a pereme folott furkeszve a papirlapra skiccelt rokafelet. Probalok ra koncentralni, valami eletet talalni benne, de ez is csak ugyanolyan ures skicc, mint a tobbi, valami, amit par nap mulva talan sikerul eladni egy kliensnek, felvarrni valahova a testere, aztan soha tobbe nem latni ujra.
A tetovaloszalon ajtajan tul fulledt, forro a nyar, tele lehetosegekkel, amiket kihasznalhatnek, de hiaba hajt az oszton, nem allok fel.
- Apa, apa...! - A lepcson vagtat le, edyik kezeben a pluss macskaval, aztan a masikkal az asztalra teriti a hatalmas papirlapot, amit magaval hozott. - Nezd, mit rajzoltam!
A feketere satirozott lapra bamulok; es a Sotetseg visszanez ram.
Azt hiszem, le sem tagadhatnam, hogy az en lanyom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
∿ FLOTUS ∿
⌲ Hozzászólások :
202
⌲ Tartózkodási hely :
∿ Washington D.C. ∿
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Soren Lindahl   Pént. Jún. 08 2018, 22:10

elfogadva
welcome to our family
Démon, aki megölte a lánya anyját, miért is nem lepődök meg? Na, de mindegy is nem az én dolgom, az viszont dicséretes, hogy nevelgeted a csemetéd. Ezek szerint bennetek démonokban is található még emberi érzés. Dicséretes.
Remélem a lurkó meghirdetésre kerül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Soren Lindahl
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: démonok-
Ugrás: