Louis Blaze

Kezdjük ott, ahol minden élet kezdődik. Megszülettem. Egészen pontosan születtünk, hiszen büszkélkedhetek egy hihetetlenül édes ikertestvérrel, akit Artemisnek hívnak. Nem voltunk tervezett gyerekek, sőt. Ez úgy ment, ahogy szokott, Zeusz, a nagyöreg megkívánt valakit, és hopp… zabigyerek. Rögtön kettő. Héra majdnem felrobbant, és egy istenek háta mögötti szigetig üldözte szerencsétlen anyánkat, ahol aztán megszülettünk mi. Hát, ja. Tök jó környezet két csecsemőnek egy olyan hely, ahol az anyjuk senkit sem ismer, és kirekesztettként kell éljen. Ehhez képest mégis egészen jól felcseperedtünk, túl éltük a megpróbáltatásokat. Anyánk folyton mondogatta, hogy mennyire büszke ránk, apánk meg nem volt kíváncsi ránk, de mi se rá.
Fiatal férfikoromban végeztem Püthóval, aki folyamatosan terrorizálta a környéket. Elhittem, hogy ünnepelt hős leszek, hogy ódákat zengenek majd Apollón hőstettéről. Mekkora egy barom voltam. A rusnya dög Gaia egyik gyereke volt, így hát tessék, büntetés jár érte. Normális esetben ünnepelnék azt, aki megölt egy bazi nagy kígyót… bár ki tudja, talán ez csak a felmagasztalt félvérecskéknek jár ki. Engem, bevágtak egy koszos istállóba 9 évre csicskásnak, nem mintha halálra dolgoztam volna magam. Mikor haza tértem, eszközöltem pár változtatást, és nemsokára magaménak tudhattam az ókori világ egyik legnagyobb csodáját: a Delphio jósdát. Özönlöttek az emberek, hogy Püthián keresztül a nagy Apollón tanácsát kérjék, bár én csupán tehetséget adtam, nem suttogtam a fülébe állandóan. A halandók egyszerűen csak baromi hiszékenyek tudnak lenni, és ez szórakoztatott is.
A jósda megalakulásával egy időben lett egyszerre kilenc „csajom”. Persze nem a barátnőim voltak, csupán követni kezdtek, mint a művészetek istenét. Ők voltak a múzsák. Nem voltak számomra vonzók egyáltalán, kivéve egyikük. Ő volt Uránia, aki abszolút kiemelkedett a testvérei közül. Gyönyörű, nyilván, mint a másik nyolc, de mellette művelt, hihetetlenül okos, nem csak egy üresfejű liba, mint a testvérei. Oda voltam érte, totálisan bele zúgtam, mint vak ló a gödörbe. Persze, szép és okos nő révén hallani sem akart rólam. Azzal indokolta, hogy szépfiú vagyok, úgysem tudnám a gatyámban tartani a farkamat. Le voltam törve, és igyekeztem eszeveszett viszonyokkal féltékennyé tenni. Azt kérdezed most magadtól, hogy ez össze jött-e. Egy frászt. Egyszerűen csak felfogtam, hogy nem fog egyből a karjaimba omlani. Udvaroltam neki, elhalmoztam mindennel, amire csak vágyhat.
Azóta is házasok vagyunk, jóban-rosszban, tűzön-vízen át egymás mellett. Imádom őt, és büszke vagyok rá, hogy ő a feleségem. Minden baromságomban támogat, pedig néha tényleg el tud szállni az agyam. Mégis, ő ott van velem, és már három gyönyörű gyereket szült nekem (jó, ebből kettő sajnos meghalt már, de ezt a dossziét most nem nyitom ki.) Uránia, avagy Lilian, a legjobb feleség a világon, és most nagy szükségem van a támogatásra.
Szükségem van rá, persze nem azért, mert olyan rossz korszakomat élném. Sőt, most élem a legkirályabb szakaszát az életemnek. Csak hát, jah… illegaláis ügyletbe vágtam bele. Úgy voltam vele, hogy mit szenvedjek egy tisztességes munkahelyen, elvégre isten vagyok. Úgyhogy bele vágtam a fűtermesztésbe, és sikeres vagyok benne. Ez azért se baj, mert legalább mindent meg tudok adni a feleségemnek és a lányomnak, amit csak akarnak. Imádom az életemet. Sikeres, fiatal fűtermesztő vagyok Florida Keys-en, gyakorlatilag az Államok legjobb cuccát árulom, a feleségem boldog, a másfél éves kicsinek pedig nem kell tudnia erről az egészről semmit. Nem sírom vissza az ókort.