Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Okt. 15 2018, 21:46

Pént. Okt. 12 2018, 06:35

Csüt. Okt. 11 2018, 18:53

Csüt. Okt. 11 2018, 15:43

Szer. Okt. 10 2018, 12:59

Kedd Okt. 09 2018, 00:42

Hétf. Okt. 08 2018, 22:33

Csüt. Okt. 04 2018, 20:08

Csüt. Okt. 04 2018, 16:09


Share | 
 

 Daisy Raianna Devon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
❴ h e a d h u n t e r ; m e r c e n a r y ✽
⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jul. 18.

TémanyitásTárgy: Daisy Raianna Devon   Hétf. Júl. 23 2018, 23:28

daisy raianna devon
it was her chaos that made her beautiful
raianna
kétszázhatvanhárom
halfblood / félvér
alicia vikander
egyedülállóan bonyolult
heteroszexuális
saját
A holdvilágot félvér fattyúként láttam meg, hiszen ereimben nemcsak a rusnya démonok fekete vére elegyedik a gyönyörűséges nimfákéval, hanem az isteneké is. Gaia görög istennő lányának, Rhea névtelen félisten utódjának a leszármazottjaként születtem meg egy denevérek lakta, guanóban tocsogó sötét barlangban, ahol nemzőm, Czerek ( démon ), nemcsak fogva tartotta édesanyámat, Amethiát ( oreszoki nimfa ), hanem meg is erőszakolta – s ennek a gyomrot forgató násznak a végterméke vagyok Én, a számkivetett.
A faji kereszteződések vége láthatatlan sora megpecsételték a sorsomat; sem az emberi, sem pedig a „természetfeletti” lények társadalmába nem voltam képes beilleszkedni – tulajdonképpen nem is próbálkoztam, mivel tudatában voltam annak, hogy hiábavaló az erőfeszítés. Az előbbi csoport akaratlanul is viszolyog a megjelenésemtől, sötét kisugárzásomtól, ami körbe ölel, az utóbbiak tekintetében pedig nemcsak undor van, hanem NAGYBETŰS megvetés is – mivel az ő nézőpontjuk szerint Én nem vagyok több, mint egy aprócska korcs. Igazuk is van. Ám, ez a hátrány nem zavar; a véleményem az, hogy többé tesz és ebből tudok erőt meríteni, hiszen mégis csak több vagyok, mint egy „átlagos” földöntúli teremtmény.
A halandók ereje az enyém mellett… Cseklély – minden kétséget kizárólag. Az, hogy egy kamiont emeljek fel egy kézzel vagy egyetlen ütéssel döntsek romba egy négy emeletes épületet számomra normális – persze ez utóbbit nem gyakran csinálom, ugyanis a magam módján meglehetősen „törékeny” vagyok; könnyen gyógyulok, de a tisztavérű „társaimhoz” képest sokkal sérülékenyebb és ez egyenes út vezetett ahhoz, hogy kiküszöböljem ezt a csorbát mindenféle tulajdonsággal felvérteztem magam mint például a gyorsaság, találékonyság, előrelátás és alkalmazkodó képesség. Nehéz elkapni – aki szeretne, annak hajrá. És, hogy mi mindent tudok még? Csak figyelj.
A nimfák népes családjáról az a hír járja, hogy különösen vonzódnak a gyönyörű tájakhoz; nos ez az állítás a magam részéről nem igaz. A legtöbbekből, ha egy ilyen idilli hely azt váltja ki, hogy itt akar élni és meghalni addig belőlem mindössze egy szájhúzást vált ki. A lelki békémet a fák borította erdőn, a barlangokhoz közeli sziklaormokon lelem meg, ahol ritkás a növényzet vagy a már lepusztult épületek közelében több kilométerre minden élőlénytől, tökéletes távolságban a gyűlölködőktől. Rám kimondottan találó az a mondás, miszerint a „jég hátán is megélek” – és ez a tulajdonság az oreaszoki nimfákra is jellemző; lehet szó fagyott hóról és kőkemény fagyról, enyhe szellőről és tomboló hurrikánról vagy a pusztulás szélére ítéltetett sivatagról, túlélek. A reflexeim nemcsak kiválóak, egyenesen tökéletesek. Az érzékeim nem különben; egy zöldellő pusztán akár több kilométerre is képes vagyok lelőni egy szarvas bébit egy kezdetleges nyíl faragvánnyal – ez az eszköz pedig bár régi módi, hatékony és nagyon kézhez álló.
Azonban… a Nemzőm öröklete korántsem ilyen lenyűgöző és igazság szerint még csak teljesnek sem mondható – tulajdonképpen olyan, mintha az öröklétig a gyermek és a felnőtt kor között rekedtem volna; pubertás korszak. Az alapvető démoni mivoltom a személyemben sokkal erőteljesebben nyilvánul meg, hiszen nem keresem a bajt, hanem én magam kreálom, hogy a nálam jóval megtermettebbeken éljem ki az ösztöneimet. A visszataszító nimfa megjelenésemet nem teszi tökéletesebbé a bennem élősködő démoni szörnyeteg; az átlagos, szinte semmit mondó lapos arc és orr mellé élettelen barna haj és szem társul – eddig semmi rendhagyó, ugyebár – és az alkatom sem árul el sokat, hanem maximum csak annyit, hogy apró homokszem vagyok a sziklányi nagyfiúk között, azonban ami már igenis szemet szúr az a látszólag törékeny csontomon megfeszülő huzatom, amelyet bélelek, azt helyenként szürkés elszíneződés figyelhető meg, ami inkább a felrepedezett tapéta tapintását idézi – göcsörtös, száraz és visszataszító akár a pikkelysömör. Undorító. Igazság szerint hiába próbáltam mindenféle kenceficét, semmi sem hatékony, a mocsári szurok sem. Az állatias alakom pedig sokkal inkább olyan, mint egy bebábozódás előtti pillangó; se nem teljes, se nem elkezdett… csak úgy van – de ez se kevésbé lenyűgöző. Mindenki ismer históriákat szörnyetegekről, akiket csak homályos képen és/vagy videókon lehet látni, de a létezésük korántsem bizonyított ( a bogár ember vagy a figyelő ); azt hiszem hasonló kategóriába tartozom. A bőröm színezete a tűz utáni hamut idézi; szürke és fekete egyvelege lesz. A szőrzet meghosszabbodik, erőteljesebb és ellenállóbb lesz – főleg az időjárásbeli viszontagságoknak. A szemem egészen feketévé válik, szembogaram eltűnik. A lábaim meglepően gyengék lesznek, éppen csak használni tudom őket, leginkább a megnyúlt karomon támaszkodom, amelyeken hatalmas karmok görbülnek, amelyet mintha csak arra találtak volna ki, hogy kibelezzek vele másokat. A felső végtagjaim, valamint a testem között bőrhártya feszül, akár egy denevérnek. A beszédre nem vagyok képes teljes mértékben, hiszen arcszerkezetem is inkább olyan lesz, mint a repülő emlősöké. A fogaim élesebbek lesznek, könnyedén át tudom harapni velük bárki torkát.

useri információk

❴ Argentína, Amazonas-medence
valahol a Rio Negro folyón

évtizedekkel korábban


A levegő fülledt, leírhatatlanul párás és fojtogató. A heves esőzés nemrégiben állt el, olyannyira, hogy a fák még mindig könnyeztek, azonban az élővilág – amely mindeddig száraz helyre húzódva várta a végét, ami egy ilyen nyirkos helyen valóságos kihívás lehetett – ébredezni kezdett. A fákon színes madarak, többnyire közönséges papagájok ültek és visongtak, elvétve egy-egy lomha lajhárt lehetett megfigyelni. Nem olyan messze tőlünk egy fekete kajmán hevert a parton – láthatóan jól lakott és elégedett volt a zsákmánnyal; senki sem háborgatta békésen pihent, a legkevésbé sem törődve velünk. A hajó körül éhes, maradékra vadászó madarak keringtek, míg mellettünk a vízben egy folyami delfin ugrándozott a vízben vidám hangot hallatva. A távolban éhes jaguár ordítás, majd reppenő madarak – a sikerestelen vadászat miatt sajnálkozott vagy éppen ünnepelt, hogy az ő asztalára is finom falat került, fene se tudja. A táj zöld és barna egyvelege, vidám színeket és lüktető életet tükrözött.
A hajó korláton ültem; egyik lábammal kapaszkodtam, a másik kényelmesen lógott a víz felett – egy csöppet sem tartottam attól, hogy valami kiugrik és beránt. A kapucnim az arcomba lógott, az alól bámészkodtam és csodáltam a tájat – inkább minthogy a szedett-vetett társasághoz csapódjak. Egy orvos-biológus szüntelen a diktafonjával a kezében járt fel és alá, lejegyezte az okosságait miközben a hajó egyik végéből a másikba ment, mindez idő alatt bájos felesége nem volt rest a mi Llanos kapitányunkkal flörtölni – micsoda kár, hogy az emberünk éppen démon volt és valószínűleg a nőt inkább vacsorára fogyasztotta volna el, amennyiben hinni lehetett a szóbeszédeknek a kikötőben – ez volt a legolcsóbb megoldás… Mi tagadás, ez van, ha valaki nem bővelkedik a pénzben. Továbbá a fedélzeten tevékenykedett még egy mitugrász félisten, aki démonnak osztotta az észt minden bizonnyal egy olyan témában, amiről én nem akartam volna semmiképpen tudni. Az elmúlt két napot ezen a hajón töltöttük mindannyian, így mostanra kezdtem úgy érezni, hogy elkezdett ennyi különféle identitásnak szűkös lenni a környezet; baj közelgett. Úgy éreztem magamat, mint egy Agatha Cristie regényben, a Gyilkosság az Orient Expressenben vagy egy csapni való Cluedo társasjátékban. A kérdés csak az, hogy ki fog kit megölni hamarabb. Nekem megvolt a személyes befutóm.
– Nocsak, nocsak! Az édes kis félvér. – Szólított meg a félistenke. – Nem vagy túl kommunikatív, senki sem tudja, hogy miért vagy itt. Egy kicsit akklimatizálódni kellene, ha nem akarsz gyanakvást kelteni.
Körbe néztem, majd vállat vontam: – És te akarsz ettől megmenteni?
– Ugyan, dehogy. – Forgatta a szemeit. – Csak tudomásom szerint egy az úti célunk.
– Az attól függ, hogy te hova tartasz… Én vakációzom.
– Bájos. – Irritálóan felnevet. – Egy olyan kincset keresel, ami nem létezik. Felesleges idő pazarlás.
– Akkor Te bizony feleslegesen vagy itt?
– Én valaki miatt vagyok itt. – Jelentőségteljes pillantással méreget, pofáján elégedettség simul és az én arcomon ezzel a lendülettel jelenik meg az undor.
– Akkor keresd tovább, menj kártyázz a démonnal, hátha még több pénzt versz el. Elég vesztes típus vagy, csakhogy tudd. – Arcomba húzom a kapucnimat, karjaimat keresztbe fonom magam előtt. Alig vártam, hogy elmenjen a közelemből.
– Vesztes? Nem, én nyerő típus vagyok, viszont erre magadtól is rá fogsz jönni, édesem.
– Sokáig fogsz még zavarni?
– Tetszik, hogy a lényegre akarsz térni…
– Csak azt akarom, hogy lekopj. Semmi mást.
– Társuljunk. Én segítek neked, hogy megtaláld, amit szeretnél.
– És mit szeretnék?
– Egy órát, ami képes bizonyos dolgokra.
– Mitől is lenne különleges egy óra, a sarki boltban kapok Pikachusat… Az sokkal menőbb.
– Mert ez az óra… visszavisz egy olyan napra, amikor megszeretnél akadályozni valamit… mondjuk a megszületésed. – Gúnyosan horkantottam. Ennél sokkal messzebb akartam elmenni, egészen pontosan oda, hogy esélyem se legyen megszületni. – Esetleg korábbra, hogy még azelőtt megöld az apádat, mielőtt… megszületett volna vagy az ő szüleit megölni.
– Mi a helyzet veled, honnan tudsz ennyi mindent rólam?
– Számít ez? A helyzet az, hogy én a helyedben félszemmel aludnék csak. – Bizalmasan közelebb lép, szeretnék elhúzódni, de az igazság az, hogy már nincs hova. Lehet a piranhák általi halál sokkal szerencsésebb lenne? – A démon azért jött, hogy valakit levadásszon. Szerinted, ki küldte?


❴ egy Alcatraz-féle börtön a különféle lények számára
évekkel korábban


A percek órákká deformálódtak, s azok napokká majd hetekké.
A testem haldokolt; az utolsó levegő is elhagyta tüdőmet, mely fogva tartotta. A víz alatt rángatózni kezdtem, hiszen az ösztöneim minden szinten azon voltak, hogy életben tartsanak – igazán kevés sikerrel. Mozdulatlanná meredtem. A testemen kívül éreztem a mozgást, hogy kiszedtek a vízből. Nem mozdultam. Izmaim plettyüdten ernyedtek el, fejem előre bicsaklott. Agyam tompán vette fel az információkat. Mozgást hallottam, de nem reagáltam. Ütést éreztem valahol az oldalamba, de… nem tudtam vele mit kezdeni; blokkolta a fájdalmat a testem – képtelen voltam hangot adni. Hirtelen vizet köptem, levegőhöz jutottam. A víz csepegett hajamból és szét szakadt ruhámból.
– Él még? – Kérdezte egy hang.
– Ja… elég masszív egy félvér. Hogy rohadna meg…
Fejem jobbra, s balra bicsaklott a pofontól, amit kaptam – s égető fájdalom kísérte; kiugrott az állkapcsom a helyéről.
– Figyu’ már! – A démon megragadta a fejemet, nyála amely az arcomra fröcsögött perzselt, valószínű valamilyen savat termelt. – Nagyon unalmas vagy… Azt hittem… Ennél többre fut tőled. Beszélni tudsz egyáltalán, te nyomorult hegyi szakadék!? – A testem kezdett erőre kapni, ahogy a tudatom megint kitágult, már körbe tudtam nézni, hogy szabadulás reményében keressem a mentőövet, de nem volt. A helyiségben nem volt több, mint egy istenverte dézsa, amibe fürdettek. Fürdettek… Kínoztak.
Az ajtó kinyílt.
Az a nyomorult félisten lépett be rajta.
Minő „váratlan” fordulat…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
∿ FLOTUS ∿
⌲ Hozzászólások :
219
⌲ Tartózkodási hely :
∿ Washington D.C. ∿
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Daisy Raianna Devon   Kedd Júl. 24 2018, 21:11

elfogadva
welcome to our family
Kedves Daisy!
Remélem hívhatlak így, mert nagyon tetszik ez a név. *-* Először is nagyon örülök, hogy félvért hoztál, és nem is akármilyet, még görög vér is csörgedezik az ereidben. Szerintem Rheia még oda is figyelne rád, ha tudna a létezésedről, hiába vagy ennyi idős.
Kíváncsivá tettél azzal a félistennél, ki az, miért lépett pont be ekkor? Tövig fogom rágni a körmöm! juuj juuj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Daisy Raianna Devon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: félvérek-
Ugrás: