Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Okt. 15 2018, 21:46

Pént. Okt. 12 2018, 06:35

Csüt. Okt. 11 2018, 18:53

Csüt. Okt. 11 2018, 15:43

Szer. Okt. 10 2018, 12:59

Kedd Okt. 09 2018, 00:42

Hétf. Okt. 08 2018, 22:33

Csüt. Okt. 04 2018, 20:08

Csüt. Okt. 04 2018, 16:09


Share | 
 

 Pain and love

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Hozzászólások :
37
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.

TémanyitásTárgy: Pain and love    Vas. Júl. 29 2018, 19:17




I miss you so much

Úgy érzem mostanában... alig élek. Egy üres váz vagyok csupán, ki teszi, amit tennie kell. Ott vagyok a gyűléseken, irányítom a kultuszom rendbetételét, a palotám csillogását helyreállítom. Per-Bastet újra az a pezsgő cicaparadicsom, ami egykoron volt. Még mindig kérnek tőlem áldást, újra hisznek bennem, miután helyretettem a hiányosságokat. Az idősek történeteket találtak ki, hogy az istenük hol lehetett idáig... bár tudnátok... akkor könnyebben visszafordulnátok felém. De talán nem is ez az, amire vágyom. Kiadom az utasításokat, végzem a dolgom... s mégis... annyira üres vagyok. És közben észre sem vettem, hogy egy átható kék szempár figyeli minden grimaszom...

Csendben figyel a sarokból, hallja a sóhajokat, látja esténként a könnyeket, amit úrnője fakaszt magából, ahányszor a nyakpántját szorongatja. Nem sokat ért az ilyen dolgokhoz, de annyit azért ő is tud, hogy az Úrnője nincs jól és hogy egy félisten tehet róla. Napok telnek, el, hetek és hónapok... Az állapota nem javul, nappal úgy tesz, mintha minden rendben lenne, de ez a kék szempár figyeli őt éjjel is, amikor álomba sírja magát az istennő. Bizonyos, hogy ez így nem jó, így amíg az úrnője a következő megbeszélésre siet el, ő fogja magát és elhagyja a paradicsomot... Előzetesen már kikérdezte a többieket, hogy mit tudnak a félistenről, elvégre, bizonyos benne, hogy a társai figyelik őt annak ellenére is, hogy az úrnő leállította őket. Ők is érzik, hogy valójában figyelniük kell azt a férfit. Nem volt nehéz megtalálni őt, így egy átjárót nyitva a közelépeb hasad meg a tér, a kertjében két öreg fa között hullámzik fel a lég s bújik elő a cicaszolga. Fehér masnijával a nyakában megvakarja a füle tövét, majd nekilódul felfedezni az életteret s megtalálni benne a félistent. Egy lépcsőhöz érve kezdi el felküzdeni magát rajta, hogy megnézze mi van azon túl, de pici teste és kicsi lábai miatt nem jut fel teljesen, valahol a közepén kifáradva kapaszkodik, miközben a következő lépcsőfok egyik résébe beleakad a karma. Keservesen nyávog, nem így tervezte megtalálni a férfit.
- Majúúú, mjaúúú, mjaúúú!
I'm so sorry...  ♥️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Dúsgazgad
⌲ Hozzászólások :
42
⌲ Tartózkodási hely :
Nizza
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.
⌲ Kor :
581

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Szer. Aug. 01 2018, 23:18

Niita & Demetri

   
A meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk.
Minden porcikámat marja a keserűség, a szavai vízhangoznak a fejemben, amiket a búcsú alkalmával mondott nekem, ugyan minek… én nem úgy szerettem őt. Csak most már valahogy más az egész, a hanghoz test is társul, nem teljesen tiszta, de egy női alak rajzolódik ki előttem, és áll ott előttem, dölyfösen, lenézőn, az istenek magasztos tartásával, és ezekkel a szavakkal tipor porrá, mert, megteheti. Mert ő egy istennő…? Még most is nehéz felfognom nagyjából, de igen… egy macska bőrbe bújt istennő. Akik a magamfajtákkal mindig szórakoznak. Az istenek már csak ilyenek. Sose fogok rá emlékezni… persze vannak megfakult emlékeim a korábbi éveimről is, de mindenre emlékszem. Nézem Aphrodité láncát ahogy a földre pottyan, én pedig…úgy kongok akár az a hang, amelyet kiadott magából a földre esésével. Üresen, siváran. mindegy, a magányosságot ismerem, időről időre felüti
Persze…persze ég veled! nem látok mást csak egy elkullogó macska feneket. Felhorkantok, lerogytam az ágyra ahol az imént még tutujgattam és csak bámulom a plafont. Ki tudja,hogy meddig. Az agóniámat az unokám telefonálása zavarja meg, már elég régóta próbál elérni, és megtanítottam egy rúnára, hogy ha nem találna, akkor valahogy tudjon velem kommunikálni, azt hiszem ezt igazán jól elsajátította. Felkeltem, és mindent úgy hagytam a helyen, és felszedelődzködtem, segítettem az unokámnak, amiben tudtam, nem hagyhattam el magam. Tettem a dolgom, igen kijátszuttuk a cége ellen ténykedőket, ezt élveztem, aztán amikor úgy láttam, hogy meg tud állni a saját lábán, felkerekedtem, a világot jártam, gyalog. Törökországból indultam, India felé tartottam, mindenhol ahol kellett segítettem, nem érdekelt ,hogy más valláshoz tartozhattak, egy vajúdó anya megérdemelte a segítségem, a földön aludtam, odakint a szabad ég alatt, eső elől védve. Ehhez értettem, ez biztos.  Paxké városában hosszabb időre is megálltam, attól még hogy skandináv vagyok, érdekelnem más országok kultúrái is. Itt a buddhizmus az ami megragadt, nem bánom. Tiszteletben tartom a kultúrájukat, és én csak nézelődök, semmi ártó szándék nincs bennem, sőt! Csak egy félisten vagyok, ugyan, kinek akarnék ártani, akár az itteniek közül. Az egyik helyi tehetősebb ember megvendégelt, az egyik szállójában, ki tudja, hogy mióta nem láttam fürdőt, sem puha ágyat, és ettem kiadósabb ételt, persze nem volt erre sem problémám, mindig is szerettem az egyszerűséget. Órákat töltöttem a fürdőben, hogy emberibbé varázsoljam magam, a szakállam, az arcom, és úgy egyébként magam. A meleg miatt, egy szál törölközőben ültem az asztalhoz, enni, és közben az unokámmal beszélgettem, sok mindenről, biztosítottam róla, ha úgy érzem, hogy mindenhova eljutottam ahova szerettem volna, akkor visszamegyek hozzá, nem hagyom magára. Nem tennék vele ilyet. Így is épp elég fájdalmas lesz majd látni, ahogy ő öregszik én pedig nem.
- Ha szeretnéd, jövőre bejárhatjuk így a földet, vagy akkor amikor már beindult a vállalkozásod jobban, és ki tudsz venni nagyobb szünetet anélkül, hogy felborulna minden. – mosolyogtam rá.
Ezután halk kopogást hallottam az ajtómon, és egy Laoszi szépség állt az ajtóm előtt. Ó igen! Amióta nincs macska rengeteg, nem kell nő nélkül lennem, és micsoda megkönnyebbülés! Mennyivel jobb!
Miután mindkettőnk megkapta amit akart, ő kiszökött az ágyamból, én alvást mímeltem, hogy ne kelljen senkinek se magyarázkodnia, meg kínosan éreznie magát, aztán a hátamra fordultam és felszusszantottam. Maradj távol tőlem, magas sarkú, feszes combok és formás fenék és kerekded mellek, valamint az a különös macska szem, de nem, ma éjjel is azzal álmodok, azzal a körvonalas testtel, és még jobban fáj, mint eddig. Úgy érzem szüksége van rám, nekem is rá.
- Baromság! –  horkantva kelek fel és megyek megfürdeni, szeretek fürdeni, így ázom a vízben és itt is elbóbiskolok a kádban, amikor furcsa rezgést érzek a ház körül, így felkelek és elindulok, hogy felkutassam a nyomát. Egy fürdőlepedőbe csavarom magam, a fekete anyag szorosan simul rám, egészen a térdemig. A hajam még vizes, és óvatosan járom körbe a helyet, amikor meghallom a nyávogás hangot. Ostoba módon összeszorul a gyomrom, majd aztán elenged. Butaság… Azt a hangot ezer közül is felismerném. Kilépek a hátsó verandára és egy fehér apró szőrmókot pillantok meg a lépcsőkön, vernyákol, és a masnijai sokkal nagyobbak mint ő, csoda hogy nem esik hasra. De ápolt, ez pedig a gazdagabb negyed, lehet hogy elkóborolt a gazdáitól, és a szoszédokat látogatja. Csípőre teszem a kezem, és figyelem az apró alakot, nem volt igaza Bastetnek, nem lett macskám, nem is lesz több, nem akarok, egyébként is kutya párti vagyok ,azok hűségesek holtukig. Mindegy… vállrándítva lépek le a lépcsőkön, mezítláb, és úgy helyezkedem, hogy kiszabadíthassam a kis mancsát.
- Gyere te csicsás kislány, megnézzük hogy van-e neved, címed és gazdid, aztán mész haza. – igen, keményen mint a napon megszáradt veréb szar. Nálam nem marad egyetlen állat sem. Ez is megy oda vissza ahonnan jött, több tortúra nincs, befellegzett.


× zene Lost On You × öltözet  × üzenet: Ide menekültem

©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Hozzászólások :
37
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Szomb. Aug. 04 2018, 15:50




I miss you so much


Nem egészen így tervezte a dolgot, de úgy fest, hogy ez a szerencsétlen véletlen végül mégis a hasznára válik. Elvégre, a keresett személy siet segítségére és szabadítja ki kis fehér pracliját. Hálás nyervogás és dorombolás, próbálja karmai akasztani a bőrébe, s nyávogva pillantgat a két fa irányába. Egyik mancsát mutatólag fel is teszi irányba, de a félisten csak a gazdiját akarja megkeresni. Hát épp oda akarja őt elvinni... csakhogy idelent nem más, mint egy macska, sem beszélni, sem alakot váltani nem tud, mindez csak Per-Bastet varázsának eredménye, amikor ott van. No meg úrnőjének akarata.
- Prrr, prr, nyau. Nya!
Próbálja rávenni a félistent, hogy irányba menjenek, de nem igen tud érdemben nyávogni neki, ellenben mikor az kiejti a neved szót, a biléta felizzik és narancs vonalak rajzolják ki a bolyhos kis csoda nevét: Mimi. Több se kell a kis rosszcsontnak, leugrik a kezeiből és a bokájába harapva kezd el tolatni a fák felé, próbálja lépésre késztetni a félistent, nem ér ő rá egész nap ezzel szórakozni. Kicsúszik a láb a fogacskái közül, hátrabukfencezve gurul le a lépcsőn. Kissé kábán rázza meg magát, aztán a fáig szalad, meg vissza. Nyújtózik két kis mancsát összetéve kérleli a félistent. Az űrnőjét meg akarja gyógyítani, bármi áron...
I'm so sorry...  ♥️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Dúsgazgad
⌲ Hozzászólások :
42
⌲ Tartózkodási hely :
Nizza
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.
⌲ Kor :
581

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Szomb. Aug. 04 2018, 16:13

Niita & Demetri

   
A meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk.
Fogom a kis fehér szőrmókot és nézném a bilétáját,de valami nem stimmel, furcsán viselkedik! Talán megmérkezték? Vagy nem is tudom… furcsa. Hiába tapicskol nem értem.
De felizzik valami a nyakörvén és már olvasnám is le, amikor kiugrik a kezemből.
- Mi……- mondanám a nevét, de egy velős káromkodás az, ami kicsúszik a számon.-- ….asz?! – és rávicsorgok a macskára, engem általában nem bántanak az állatok, szeretnek, kikerülnek, rajtuk is szoktam segíteni, érzik, hogy félisten vagyok, más mint a többi ember, ezért is lep meg a támadás. Komolyan ,ha itt lenne a telefonom, akkor felvenném videóra, ahogy tartja a kis előadását, de még kissé könnybe lábadt szemmel, és fájós lábikrával eredek utána.
- Állj meg te kis szaros! Hazáig kergetlek! – iramodok utána, és haragomban észre sem vettem ,hogy átrohantam egy kapun.
- Segítek és belém harapsz? Ágyelőt csinálok belőled! – vicsorgom, igen, idáig süllyedtem, hogy egy macskával izmozok. Viszont furcsa, mert nem tudom,hogy hol vagyok, olyan volt, mintha egy vízburkon léptem volna át, mintha átmentem volna a könyvtáram másik dimenziójába, azért se tűnt fel a váltás úgy, mert azt rengetegszer szoktam művelni. Körbe se nézek ,csak a fehér gombócot üldözöm,és valahol elhagytam a fekete fürdőlepedőmet is a derekamról, hiszen nem egy nadrág, és egyébként se futást terveztem az éj hátralevő részében, hanem alvást, miután megfürödtem.

× zene Lost On You × öltözet  × üzenet: Ide menekültem

©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Hozzászólások :
37
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Vas. Aug. 05 2018, 12:48




I miss you so much


Nos, mondhatjuk, hogy alapjában véve sikeres volt a haditerve, igaz, nem úgy ahogy gondolta, így nyekkenve dermed meg a meginduló félisten előtt, aztán az életösztön mégis csak dolgozik benne és belefut egyenesen a portálba, majd Per-Bastetbe átkerülve a leplekkel díszített folyosón szalad előtte egy szobáig, ahol is lefékez és leül előtte. Hagyja magát elkapni s mikor a férfi kezibe van, cicásan elmosolyodik.  
- Üdvözöllek Per-Bastetben Demetri, a félisten.
Nyávogja el neki gyermeki hangon, mire sok-sok cica szalad elő, szájukban egy fehér lepellel s keresztbe kasul ugrándozva a férfi között, egy tógát varázsolnak testére. Ez idő alatt Mimi kifészkeli magát a kezekből s még a levegőben körbeveszi a narancsos láng, melynek okán két lábbal érkezik a földre. Hosszú fehéres haj, nagy égkék szemek, édes kis szalagok és fehér ruhácska.No meg csengők a fürtjeiben és a nyakában is egy. Ő Mimi, az első számú macskája a hely úrnőjének. Épp csak a derekáig érhet a félistennek.
- Köszönöm, hogy követtél. Lenne egy kérésem hozzád. Teljesítsd kérlek.
Előhalászik a kis zsebéből egy érmét és felé nyújtja. Éppen felajánlást tesz a kívánságáért cserébe.
-Kérlek, gyógyítsd meg az úrnőmet. Három hónapja alig eszik, alig alszik. Minden este sír és én nem tudom mit tehetnék.
Néz rá a hatalmas kiscicaszemeivel, olyan ártatlanul, olyan esdeklőn, hogy ember legyen a talpán, aki nemet mond neki. Harsonák szólalnak, meg, Mimi pedig belöki a férfit egy elválasztó fal mögé. Bastet még nem ért ide, de már az épületben van.
-Segítesz, vagy nem?
I'm so sorry...  ♥️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Dúsgazgad
⌲ Hozzászólások :
42
⌲ Tartózkodási hely :
Nizza
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.
⌲ Kor :
581

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Vas. Aug. 05 2018, 21:41

Niita & Demetri

   
A meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk.
Kis hiján lefejelem az ajtót , ahol megtorpan, ezt még én is észrevette, ha már a környezetemet most kezdem. Apám most mondaná, hogy jó hülye vagy gyerek, ha nem veszed észre, hogy átkerültél portálon, aztán meg azt ,hogy isteni erők fonnak körbe. Jó… ő épp sörrel tömi a bendőjét na! Érdekel is egy iszákos édesapa véleménye? Azt hiszem jelen esetben nem. Megnyúlik az arcom, amikor a macska narancsos fénnyel övezve változik át. ismerem ezt az energiát, szeretem. Kellemes emlékek fűznek hozzá, de ettől még kevésbé tetszik az amit mondani kezd. Ráadásul… figyelem az izgő mozgó macskákat! Megáll az eszem! Tóga! Rajtam?! Tóga?! Tóga… Sosem viselnék ilyet, mert egyáltalán nem skandináv, ami azt jelenti az olvasatomban ,hogy nem férfias! Egyáltalán nem az. Mégis jobb, mintha egy szál pöcsbe ácsingóznék, és a lepedőmet egyébként is elhagytam valahol, ügyes vagy Demetri. Amikor a kis fehér hajú derkéig érő teremtés megáll előttem, nem bírok nem kajánul nézni rá, hát… mi ez, ha nem egy cuki kisgyerek? De nem az, tudom, még nálam is öregebb. Még akkor is ha kedvem lenne megdörzsölni a fejét a két füle között, de visszafogom magam. Felegyenesedek és kihúzom a hátam, ahogy a régi formulával igyekszik rávenni a kérésére, a szívességre. Igen, vannak helyek ahol még így működnek. Távoli országokban is, a modern nép már elhagyta ezeket, főleg ha kívánság teljesítéséről van szó, kell valami áldozatféleség.
Elveszem tőle az érmét, és megforgatom az ujjaim közt, majd a macskaemberlányizére pillantok és figyelem amit mond.
[color:a20c=#cornflowerblue]- Az úrnőd beteg? – ráncolom a homlokom, mire felkapom a fejem, a harsonák hangjára és visszapillantok a kicsi gyermek kinézetű alakra. Vajon selymes a füle? Meleg is? Igen meg akarom tapogatni, már épp nyúlnék a kis füleket megtapogatni, hogy érezzem , nagyon érezni akarom… igen cicafül fétist is fel lehet írni a listára valahova.
[color:a20c=#cornflowerblue]- Segítek. – [/i] sóhajtok, bár még mindig nem tudom,hogy hova kerültem, és mit akar tőlem ez a fura alak, és miért érzem ,hogy köze van a volt macskámhoz ennek az egészhez. Hiszen az ő ereje vibrált amikor átváltozott a kis látogatóm.
[color:a20c=#cornflowerblue]- De hol… - [/i] kérdeznék még , igen, megannyi kérdés cikázik bennem, de már be is lökött és kis híján felnyaltam a márvány padlót, és a spanyol falnak is neki ütköztem, majdnem. A kezemben az érmét forgatom, majd szemügyre veszem az elválasztó fal aprólékos munkáját, a rajzokat rajta, óegypitomiul írnak le rajta egy történetet. Épp csak beleolvasok valamiféle sáska járásról szól, de már rebben is tovább a figyelmem, vajon miért ilyen hosszú ez az elválasztó fal? Szörnyen kényelmetlenül érzem magam a tógámban, így kicsit megcibálom magamon. Nem, ha tényleg a volt macskám előtt fogok megjelenni, és ha ő is emberi alakban van, akkor … nem kellene teljesen meztelennek lennem. Mit sem változtat a tényen, hogy kényelmetlenül érzem magam. Sokkal jobb volna egy melegítő nadrág, vagy egy szörf nadrág. Túl nagy kérés? Legalább várhatott volna a kismacska, hogy…nem is tudom, megfelelőbb öltözetben legyek?
Duzzogva és kíávncsian futtatom körbe az arany berakásokon a kezem, soha nem láttam ekkora gazagságot sehol, mondjuk én nem is szerettem az ekkora fényűzést, a kényelmet igen, de a fényűzést nem.


× zene Lost On You × öltözet  × üzenet: Ide menekültem

©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Hozzászólások :
37
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Pént. Aug. 10 2018, 13:43




I miss you so much


Ütemesen koppanó cipősarkak fémjelzik, hogy közeledik, hogy jön a ház úrnője s Mimi is ekképpen lesz kissé sürgetőbb a félistennel. Hirtelen szuszakolja a paraván mögé, rejtve tartani őt asszonya előtt, nehogy idő előtti lelepleződése csak rontson a helyzeten. Üres tekintettel néz rá, arra,miszerint segít, csak egy bólintás a válasza. el is várja, hiszen...
- Miattad van ilyen állapotban.
Teszi még hozzá, aztán kiszalad a paraván mögül, lévén érzi a gazdűja közeledtét. Bastet lépdel kecsesen, fekete ruhában, aranyozott övvel, fekete selyemsállal a nyakában, melyre kecses csigákba rendezve omlik dús haja.

Sietősen lépdelek, annyi a dolgom, hogy néha nem is tudom mihez fogjak először. Rengeteg időt elvesztegettem amiatt a szemét miatt, így jócskán van mit behoznom. Szívem egyedül csak annak örül, hogy távozásomkor Per-Bastet egyszerűen csak megfagyott s egyetlen édes puhamancsúm sem hagyta itt az élők sorát mialatt tudattalan ténferegtem a világban. Sárgás papírokat lapozgatok a kezemben, gyorsan átfutom őket, mialatt cicaszolgák követnek, vagy fél tucatnyian.
- Lux menjen Kenába, nemsokára hármas ikrek fognak ott születni. Azt akarom, hogy vigyázza őket és jelentsen minden furcsát. Popo induljon el azonnal Sinnurisba, gyermekágyi betegség miatt sokan fohászkodnak. Találja meg a baj forrását és szüntesse meg. Ha túl nagy falat, Lola menjen segíteni, ő tapasztalt a miazmák terén. Még valami?
Egy újabb cica csatlakozik be mellém és a kezembe materializálódik egy jelentés.
-Hát még mindig semmi híre annak az aljas dögnek... Nem baj, folytasd a kutatást.
Pillantok a dörzsölt képű sziámi macskámra.  Ha beledöglök is, de Loki megfizet mindenért. Erre megesküszöm. Összecsapom a tenyerem, a papírok szerte foszlanak és kis gyöngyök formájában visszakerülnek a macskáim nyakörveikre. Én pedig biccentéssel engedem útjukra őket.
-Lina továbbra is figyelje a kívánságokat. Jelentést kérek, ha bármelyik védencünkkel történik valami. Hallok egy beleegyező nyávogást, majd sebes léptekkel folytatom utam a folyosón tovább az uticélom felé.
-Mimi! Merre vagy kiscicám?
Hívom őt már messziről, de közben megérzem hogy már eleve a szobám előterében van, így arra fordulok. Előttem magától nyílik az ajtó s amint beléptem, be is csukódik. Fáradtan sóhajtok fel, megállva az ajtónak támaszkodom s figyelem fáradt ábrázatom a szemközti egész falas tükörben, mialatt Mimi szökken mellém és lehúzza az ékszereket a kezeimről, majd a helyükre pakolja a díszes tárolóba. Utoljára a sál szélét ragadja meg és húzza le a nyakamról azt, ujjaim önkéntelenül is simulnak a díszes kis nyakörvre.
-Úrnőm?
Fájdalmas mosollyal forgatom ujjaim között a bilétát, miközben Mimi már a fekete szoknyaszélem rángatja. Összerezzenve guggolok le hozzá és simogatom meg a fejét.
-Ne aggódj kiscicám. Jól jegyezd meg Mimi, szeretni mindig fájdalmas.

I'm so sorry...  ♥️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Dúsgazgad
⌲ Hozzászólások :
42
⌲ Tartózkodási hely :
Nizza
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.
⌲ Kor :
581

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Pént. Aug. 10 2018, 23:24

Niita & Demetri

   
A meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk.
Felhorkantok a kis macska ember megjegyzését hallva.
~Miattam?! Méghogy Miattam?! Ő hagyott csak úgy engem, csak úgy lógva, mint egy darab eldobható , egyszer használatos fogkefe!~
Magamba dohogva és mogorván pillantok a fehér alakja után, persze! Azt se tudom,hogy hol vagyok! Azt nem értem ,hogy hogy a fenébe lehet ennyire hosszú a paraván, és azt se, hogy nem tudok kilépin mögüle… végtelenítve van? Igen, létezik ilyen illúzió varázslat, így a szakállamat dörzsölgetve állok és figyelem a paravánt, kissé kékesen izzik fel a tekintetem, ahogy elkezdem tanulmányozni a mágia szövedékét, és megtalálom, a mutató ujjbegyem végén jelenik meg egy kék kis pászma és elkezdem bontogatni a jeleket. Igen Mimike! Nem lehet ám engem csak úgy elzárni! Igen, kicsit negatív vagyok, amióta dobtak, mert dobtak, ez valljuk be nem tett jót az önérzetemnek, még akkor is ha egy macskából avanzsálódott istzenség volt az illető.
- ÁÁhh! – dőltem át szinte a túloldalra, de valóban eldőlt a spanyol fal, és én meglepetten álltam, hallottam pusmogást, de kicsit távolinak tűnt, de ha azt vesszük, hogy ez egy afféle akadály volt… Tógában ácsorogtam, egy gyönyörű nő előtt; fekete haj, szép göndör, csillogó, finom ívű szemöldök, bájos orr, és telt ajkak, az álla… és a nyaka… a kezében tartott macskára siklott a tekintetem, és igen… végigmértem. Alaposan, a szemeim döbbenetet tükröztek. Az álmom! A nő! A lábak! nem, senki sem mondhatja, hogy láb fetisiszta volnék, mert szeretem, de igen is szeretem azt a testrészt is, és… végtére is a macs-kám. Vagyis nem….megráztam a fejem, és lekaptam róla a pillantásom, majd a plafonra szegeztem a tekintetem, végül rá, de megint elkaptam róla a szemeimet. Esküszöm mint egy pisis óvodás.
- Úrnőm! – szólok rekedten, igen hallatszik a hangomon a visszafogott düh, a becsapottság érzése és a vágy, a remény, hogy ne hajtson el, de kit akarok átverni…?
- Bocsáss meg, hogy szerény hajlékodban zavarni mertelek. - hajtok fejet, én a skandináv félisten, egy egyiptomi istennő előtt. Ez még viccnek is rossz! Nem haragszom az egyiptomiakra , egyáltalán. Egy valakire haragszom.
- Engedd meg, hogy teljesítsem valaki kívánságát, s aztán, ha zavarok, úgy elmegyek. – térdelek le előtte és ismét fejet hajtok. Fél térdre ereszkedtem, a térdemen átvetettem azt alkaromat, és méltóságteljesen, akár a nemesek úgy térdelek előtte. A markomban megcsillan a peták, amit kaptam, elvileg ha teljesítem, eltűnik, köt az ígéretem, így amíg a kis peták fizikai formában jelen van ebben a világban, addig teljesítetlen a kívánság is. Szóval ravasz a kis macska, idekötött, egy időre, ezzel a fogadalmammal. Igen… a magam módján én is az emberek vágyait teljesítem.
- Demetri Deveroux vagyok, Heimdall fia. – mutatkozom be illőn, igazából nem tudom, hogy ilyen esetekben mi a protokoll, sosem jártam még így, hogy a macskám előtt térdeljek, aki most jelenleg azt hiszem eredeti alakjában áll előttem. Kényelmetlenkedve lejjebb húztam magamon a tógát, de… mindegy. Végül is már látott meztelenül, minek takargassam, nem? Mert ehhez nem jár alsó, és egyébként se vagyok túl alsó párti. Lassan újra felemeltem a tekintetem, és az arcán állapodtak meg az íriszeim, majd a sötét hajzuhatagán, baj volt, hogy szerettem volna beletemetni az ujjaimat, és végig simítani rajta? Nem tudom, hogy mit tehetnék egyébként. Ő egy macska volt, én pedig ember.
- Először is szeretném megköszönni a búcsú ajándékod, igazán hálás vagyok azért, hogy megszabadítottál azoktól a béklyóktól. Mivel istennő vagy, láthatóan nem szenvedsz semmiben sem hiányt, így nem tudom, hogy mit adhatnék neked azért a gesztusért cserébe. – igen, még mindig udvariaskodom vele, mi mást tehetnék? S az, hogy térdelek előtte, legalább lefoglalom magam, mert állni vele szembe, rosszabb mint térdelni. Jobb a békesség, mégis megakad a tekintetem a nyakörvön és a kis bilétán, nagyot dobban a szívem, próbálok nyugalmat erőltetni az arcomra, de a tekintetem árulkodó, az arcom is mindig beszédes volt, így végtére nehezen tudom eltüntetni a döbbenetemet, felpattanok és lépek hozzá néhány lépést közelebb.
- Meg…megtartottad? – csuklott el a hangom és tétován kinyújtottam felé a karomat, majd visszaléptem, és leeresztettem a kezem. Most viszont felvettem a póker arcot, nem láthatja, hogy milyen viharok dúlnak bennem. Minek tartaná meg azok után, hogy csak úgy ott hagyott?!

× zene Lost On You × öltözet  × üzenet: Ide menekültem

©️
[/quote]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Hozzászólások :
37
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Vas. Aug. 12 2018, 15:28




I miss you so much


Kedvtelve simogatom az én kis legelső cicámat, megvakargatom a füle tövét, amit ő lehunyt pillákkal dorombolva jutalmaz. Mosolygom bár, de mosolyom fájdalmas, ahogy pillantásomból is árad a szenvedés. Ő pedig érzi és tudja ezt, azért néz rám ilyen aggódva.
- Ne nézz így rám... nem tudok vele mit csinálni.
Sóhajtok fel egy kicsit, mert megint mereszti az aggódó, csillogó égkő szemeit rám. Ilyenkor tud bűntudatot is kelteni bennem, de most üres vagyok. Mérhetetlenül üres és megkeseredett. Mimi belém kapaszkodik, és hozzám bújik, tudja jól, hogy ez gyakorta megnyugtat, amikor zaklatott vagyok. Ám bár most... valaki másnak az ölelésére vágyom, de azt már nem kaphatom meg sosem...
- Úrnőm, én...
Fejemet teszem a kis fejére, s hallgatnám, hogy mit akar nekem mondani, de ekkor nem várt fordulat következik. A spanyol fal, mely mögött öltözni szoktam hirtelen felborul. Mimi-t felkapom és hátrálok vele pár lépést, narancsos lángok materializálódnának, amikor megismerem... Minden mágiám úgy pukkan ki, mint egy szappan buborék, arcomon totális megdöbbenés és hitetlenség. A kétlábúm? Mit keres ő itt? Szinte odafagyok, levegőt sem véve nézem őt, a tökéletes izmait, a gyönyörű ajkát és az isteni illatát szagolva szédülni kezdek. Mimi lecsúszik a kezemből és megtart, mialatt ő... térdre ereszkedik előttem. Mi ez? Miért szorul össze  a szívem? Mit keres ő itt?
-Mi... hogy... miért...  
Szavak buknak csak ki a számon, az agyam nem hiszi el a szememnek, amit lát. Aztán, összeáll a kép.
-Mimi, mit tettél??? Nézek rá ha nem is dühösen, de kétségbeesetten. Minek, mi végre? Hát mi rosszat tettem ellened kiscicám? ez az érzés csak fokozódik, amikor Dem realizálja a pántot a nyakamban, ijedten kapom oda a kezeimmel és hátrálok.
-Ezért jöttél? Nem, felejtsd el! Nem adom vissza! Nem! Csak ez maradt meg nekem! Nem akarom... nem veheted el!  
Kiáltok rá reszketve, mert.. annyira rideg, úgy viselkedik, mintha sose laktunk volna együtt. Fáj, elviselhetetlenül fáj, az újbóli felismerés, hogy neki én nem vagyok semmi sem. Könnyeimet visszanyelve nézem a padlón konokul, szorongatva a bilétámat.
-Úrnőm... szerintem a két szeretet... nem különbözik egymástól.
Mimi csendesen szólal meg, se nem hangos, se nem dühös, mintha csak azt mondaná, a fű zöld. Dacosan rázom meg a fejem.
-Ne áltass. Lehetetlen, senki sem szerethet bele egy macskába! Soha, senki, érted Mimi? Csak egy macska voltam, vagyok neki. Semmi más. Miért kellett idehoznod?
Ajkaim remegnek, ahogy a visszatartott könnyeim játszanak a szemem sarkában. Hátat fordítok mindkettejüknek, egy istennőt nem láthatnak sírni.
-Akkor.. az rendben van, hogy három napig sírtál, miután az a nőstény kétlábú az úrfinál járt?
Levegőt is elfelejtek venni, elvörösödve fordulok hátra, most már nagyon dühös vagyok.
-Mimi!

I'm so sorry...  ♥️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Dúsgazgad
⌲ Hozzászólások :
42
⌲ Tartózkodási hely :
Nizza
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 18.
⌲ Kor :
581

TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    Vas. Aug. 12 2018, 19:06

Niita & Demetri

   
A meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk.
Az arcomat elönti a rémület, amikor a lángok felkapnak körülöttem, nagyon is ismerem ezeknek a lángoknak az erejét, mert volt hozzájuk már szerencsém, s csak az tudna megóvni aki épp megtámadni készül. Épp csak nem égtem ott én magam is, mindenem leégett rólam, még a ruhám is!  Felkapom a karom és a szemeim elé tartom, és próbálom legyűrni a torkomba toluló epét, becsületemre legyen mondva, sikerült, zihálok és felkészülök a halálra, a tűzön keresztül, a hátráló istennőre néztem. Aztán elmaradt a rémálom, az ahogy olvadt aranyként haltak meg a nők a mosdóban. Eztán mertem csak belevágni a mondandómba, még jó hogy tartózkodó vagyok, kis híján kiírt a világegyetemből ezzel a tüzével. Még ennek ellenére is elmondtam, amit akartam, igaz rögtönöztem jó szerével. A nyakláncnál meg is retten, mintha el akarnám tőle venni, lépek hátra egy lépést és összefonok a kezeimet a mellkasom előtt.
- Ha tényleg az én macskám voltál, úgy nem viselkednél így, mint most. Mint egy hisztis gyermek. Még macskának is bátrabb voltál. igen, merész szavak tőlem, és tudom,hogy az életemmel játszom, hiszen ő mégis csak egy istennő, pusztító lángokkal.
Aztán úgy csinálok, mint aki tényleg nincs itt, mert láthatóan úgy folytatják a beszélgetést, mintha itt se lennék, de hallok ám! Hahó!
- A macskám esélyt se hagyott, hogy megismerjem, nem gondolod, hogy ez így igazán egyenlőtlen? Te ismersz töviről hegyire… szinte tudsz rólam min…~dent, pár hónappal azelőttig…?! Nem! ~
Zavarodottan pislogok és az istennő hátára, majd a kismacskára pillantok értetlenül, nem fejeztem be a mondatomat, inkább csöndben maradtam.
Szusszantok, és közelebb lépek az istennőhöz, míg végül megérintem a vállát és magamhoz húzom, óvatosan. A hátát a mellkasomnak, hátulról ölelem át.  A kezeimet keresztezem a mellkasa előtt  és a karjait fogom, a fejem beletemetem a hajába, ha meg kell halnom legalább úgy haljak meg hogy aránylag jól éreztem magam, még az utolsó pillanatokban. A bundája… vagyis a haja…a szemeim csukva és beletemetem a tincsei közé a fejem, beszívom az illatát, és odadörgölöm a fejem, kicsit erősebben szorítom meg a testét, majd szaggatottan szívtam be a levegőt, és eresztettem is ki.
- Kár, hogy esélyt sem adtál nekem arra, hogy megismerjelek. Bizonyára, egy félisten nem elég jó neked, és az istenek kiröhögnének, ráadásul skandináv is vagyok.  Csakhogy, hiába vagyok félisten, félig ember, nem vagyok hülye. Megértek dolgokat, hiszen ismersz, vagy ismertél. Nem tudom mire emlékszel azokból az időkből amit velem töltöttél. – nem eresztem még. Fogom, míg beszélek hozzá. – De gondoskodtam rólad, vigyáztam rád, etettelek, elviseltem a kis furcsa szokásaidat, mindez hiányzik az életemből, de valóban nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak hozzád. Mégis… nem tudom. Nem én állítom az akadályokat kettőnk közé, hanem te.  Idén leszek ötszáznyolcvanegy éves. Nem most születtem, ha ez az oka, hogy elakarnál taszítani, az idő nem lehet akadály, mert meg tudnánk ismerkedni. Vagy… -engedtem el ezúttal és elhátráltam tőle. – Vagy annyira elfoglalt vagy, hogy nincs efféle hülyeségekre időd, gondolom.
Beletúrtam a hajamba, és idegesen álltam meg mögötte. Egész biztos, hogy ő volt az a nő aki minden éjjel szerepelt az álmomban, az egyik nagyanyám ajándéka az álom látás volt, de én megbízhatatlannak gondoltam ezt az ágat, mert… sosem biztos az, hogy bejön az amit sugallnak, olyan bizonytalan, mint az hogy holnap esni fog-e vagy se, mondjon bármit az időjárás előre jelző.
- Nem akarok semmit sem elvenni tőled. Heimdall fiaként megvan mindenem, amire szükségem van.  hazudtam, mert nincs, de nem fogom elmondani neki, hogy a legrosszabb a bő ötszáz év alatt most már majdnem hatszáz, végig nézni azt, hogy akiket szeretek meghalnak, elsorvadnak, mert bennük nincs annyi isteni erő mint bennem. MŰindig van egy utolsó ahol eldöntöm, hogy nem lesz több, hogy nem esek szerelembe ,vagy jó nekem magányosan, de alapvetően társas lényeknek születtünk, valljuk be.
- Mimi, küldj valakit, kérlek aki elvezet a szobámhoz. gondolkodnom kellett és ismerkednem a helyzettel. Azt tudtam ,hogy macskaként is féltékeny volt a nőkre ha körülöttem legyeskedtek, de hogy istennőként három napig sírjon miattam?
- Tudod mi más az emberekben? Ők nem haboznak megkapaszkodni valamiben, még akkor is ha az fájdalmas lehet, mert ezzel tapasztalnak, éreznek, és ha elértek az útjuk végére, úgy érzik, teljes életet éltek, nem úgy ha nem próbálták meg és nem élték át. Az tette őket azzá amiként megbékéltek végül magukkal és azokkal a dolgokkal amiket maguk mögött hagytak. Nyilván nektek isteneknek, más az érték rendetek, ti pazarolhattok, ők, mi nem. – nem tudom, hogy érti-e hogy mire akarok kilyukadni, de remélem, hogy érti. Ennél többet egyelőre nem tehetek. Nekem is szoknom kell, hogy nem egy szőrös macska áll velem szemben. Nem az én maincoonem.
- Mimi, én nem vagyok a feljebb valód, kérlek, csak teljesítsd a vendéged óhaját! pillantottam hátra a vállam felett a kis macskára. Csak… megugrott az ádámcsutkám és a korábbi epe még mindig marta a számat, a tóga is rám tapadt, mint egy második bőrréteg, igen csak leizzadtam a tűztől, a tudattól, hogy meghalok. A félelmem szaga betölthette a helyet, és biztos érezhettek mást is, de úgy ült meg a korábbi erődemonstrálás köntöse rajtam, mint egy levakarhatatlan gúnya. Brr. Megdörzsöltem a karomat és vettem egy szaggatott levegőt. Úgy hiszem neki is időre van szüksége, hogy rendezze az érzéseit.

× zene Lost On You × öltözet  × üzenet: Ide menekültem

©️
[/quote][/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Pain and love    

Vissza az elejére Go down
 
Pain and love
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Európa más részei-
Ugrás: