Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

James Ethan Seo, Yuna Seo

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szomb. Szept. 22 2018, 16:15

Csüt. Szept. 20 2018, 23:10

Szomb. Szept. 15 2018, 22:24

Szer. Szept. 12 2018, 22:51

Szer. Szept. 12 2018, 22:42

Szer. Szept. 12 2018, 15:16

Vendég
Hétf. Szept. 10 2018, 21:12

Vendég
Hétf. Szept. 10 2018, 21:12

Vendég
Csüt. Szept. 06 2018, 08:20


Share | 
 

 Our Little Sanctuary

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

félvér

⌲ Foglalkozás :
Chief of Naval Operations
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jul. 29.
⌲ Kor :
720

TémanyitásTárgy: Our Little Sanctuary   Kedd Aug. 14 2018, 23:30



Say that everything will be fine after all

---내가 내 인생에서 무언가 잘한 게 있다면 당신에게 내 마음을 준 것이다.---

Ha valamit is jól csináltam ebben az életben az az volt, hogy hagytam, hogy vezessenek az ösztöneim egyenesen Philotész karjaiba. Minden megbotránkozott vagy épp felfújt mókuspofijára emlékszem amikor kiborítottam őt. Általában azért én voltam a hunyó. Legutóbb is kaptam a pofámra, amikor nála hagytam az egyik zenedobozt mielőtt tengeralattjáróba szálltam és nem köszöntem el. Ő megoldotta, hogy ott is elérjen és ordítson velem, hiába volt az a hivatalos kifogás a különlétre, hogy válófélben vagyunk. Nem vagyunk, sosem voltunk és sosem leszünk. De még séta közben is mosolyt csal az arcomra, amikor eszembe jut, hogy miként tud rám nézni. Egek, mit tud művelni a szemeivel, amikor a látóhatárán belül vagyok. A kezemben egy csokor hibiszkusz, pontosan olyan, mint amilyet az eljegyzésünk napján szedtem neki. Koreában nem hordanak gyűrűt még most sem, de amióta ideköltöztünk, azóta ezt a szokást felvettem. Talán, hogy jelezzem, hogy bárki is hiába görcsöl, én már régóta foglalt vagyok.
Belépek a lakásába, ami most már a lakásunk, mert tegnap összeszidott, hogy legalább költöznék hozzá, ha már mindig nála vagyok így is-úgy is. A konyhában érem utol a tűzhelynél, majd alattomosan magamhoz ölelem hátulról és úgy tartom el a csokrot a hajába csókolva.
- Ma már 111 éve, hogy megkértem a kezed és újra megtenném azóta is bármikor.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Szexuálpszichológus
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D. C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jul. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Our Little Sanctuary   Kedd Aug. 21 2018, 22:24

Azért jó, ha valakinek magánrendelője van, mert akkor van bent, amikor akar. Ma amúgy is rengeteg dolgom volt, egész nap rendezgettem, kipakoltam a szekrényből, hogy helyet tudjak csinálni a férjem ruháinak is. Azt hittem nincs ennyi cuccom, de azt hiszem szentimentális vagyok, és ragaszkodom a dolgainkhoz. Na meg úgyis lesz kérdése Faridnak, és Henningnek is, akikkel úgyis én fogok találkozni, tekintve, hogy az Árészfi szinte beköltözött a Pentagonba, vagy csak az apja irodájába szerelt mindenhova bombát, még nem tudom. Legalább már van helye nálam, hamarabb is eszembe juthatott volna, hogy hozzám költözzön, nem kell egy órával előbb kelnie, hogy beérjen a munkahelyére, plusz többet van velem, zseniális ötleteim vannak néha.
Legalább arra is szakítottam időt, hogy vásárolni menjek, így bulgogi-t készítek, természetesen olyan ragadós rizzsel, hogy a szomszéd tuti sikítófrászt kapna, szerinte így ehetetlen. Szerintem meg az övé az.
Halkan felsikoltok, már megint megijeszt, pedig elég lett volna figyelnem, de hát leköt a főzés figyelmem, még a végén odaég. Széles mosoly jelenik meg az arcomon, még mindig képes meglepni engem.
- 111? Így repül az idő? - fordulok felé, majd csókot nyomok az arcára.Az én fejemből totál kiment, amin nem kell csodálkozni, a család női tagjai között sok a feledékeny, anyám is az. - Ha minde por elül megkérheted a kezem, és örömmel hozzád megyek, megint. Ma megtaláltam az esküvői ruhámat is. Csoda szép. - szusszanok fel egy sóhajjal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

félvér

⌲ Foglalkozás :
Chief of Naval Operations
⌲ Hozzászólások :
11
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jul. 29.
⌲ Kor :
720

TémanyitásTárgy: Re: Our Little Sanctuary   Kedd Aug. 21 2018, 22:52



Say that everything will be fine after all

---내가 내 인생에서 무언가 잘한 게 있다면 당신에게 내 마음을 준 것이다.---

Nem fogom azt hazudni, hogy nem élvezem, hogy a kedvesem nem a klinikumi keretek között dolgozik többé, mert amikor abban volt és nekem meg értetlenül kellett mosolyognom az elhaladó munkatársaira, akik éppen valami magasröptű dologról társalogtak, amikhez nekem se erőm, se affinitásom nem volt, akkor egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mi folyik itt. De szerintem ő is, mert amilyen szemeket néha meresztett egyikőjükre, amikor kitört belőlük a tudásért kizsákmányoló féreg, akkor azt hittem, hogy nekem kell majd lefognom őt. Be vagyok ékelve az új munkahelyemre, mert nem vagyok hajlandó úgy második emlékeket szerezni apámról, hogy becsméreli a munkám és a fejlesztési javaslatot. Ami sajnos egyenlő egy vödör üres politikai eszmecserével, értelmetlen ígéretekkel fegyvergyártókkal és így tovább. Ha a feleségem elcsuklaná magát valahányszor rágondolok naponta, akkor nem tudna funkcionálni.
Az ajtóból megcsap a főztje illata és minden erőm tarkón kell fognom, hogy ne a térdemnél himbálózzon a nyálam, mert hiába ettem régen is bulgogit, addig sosem ettem igazán, amíg ő nem főzött nekem. Én meg cserébe belevittem a cukrászdák sarokasztalánál elkövethető bűnök armadáiba - nem csak a süteményekbe. Halkan elnevetem magam, amikor felsikkant. Legyőzhetetlen vagyok ha arról van szó, hogy a feleségem meglepjem. Visszamosolygok rá és úgy adom át a virágokat.
- 111, bizony. Melletted még így egy pillanatnak tűnik az egész. - átkarolom őt és hatalmas csókot kap a homlokára. Én élvezem, hogy az enyém az első lépés amikor évfordulós ajándékról van szó. - Kérés nélkül is megteszem. Az én hanbokom is ott bujkálhat akkor. Legalább öt másodpercig nem is kaptam levegőt, amikor megláttalak benne. Csak azért csodaszép, mert te is az vagy. Rajtam sokkal esetlenebbül állt a ruhám, addig csak öltönyben mutattam magam a világnak. - hajolok egy kicsit lejjebb, hogy megkeressem a tekintetét.
- Azt hittem, hogy az évfordulónak van a bulgogi, de lehet tévedtem. - sandítok a tűzhely felé egy sunyi kis vigyorral.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Szexuálpszichológus
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D. C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jul. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Our Little Sanctuary   Szomb. Szept. 01 2018, 19:45

Tudom, hogy a férjem örül neki, hogy magánpraxist alakítottam ki magamnak, először is azért, mert nehezen viseltem el régebben a kollégákat, utáltam odajárni, mert sok volt a pénzéhez dög. Ellenben én tényleg segíteni szeretnék az embereknek, félisteneknek, meg még néha az isteneknek is. Persze köt a titoktártás úgyhogy sosem árulom el milyen istenekkel is van dolgom. Nem Árésszal, azért ennyit csak mondhatok.
Egyébként meg örülök, hogy végre tisztáztunk mindent a szüleimmel, most már csak a büntetést várjuk, közösen visszük el a balhét akkor is, ketten vagyunk a házasságban nem egyedül. Talán végre láthatnánk a lányunkat is. Meg a többi unokánkat, és nemcsak suttyomban tudnék menni, amikor Allurát szeretném látni, pedig előbb-utóbb Fariddal és Henning-gel is találkoznom kell, és megmagyarázni a dolgokat, hogy mit miért tettünk Layton-nal.
Valami oknál fogva bulgogit főzök, pedig csak ritkán szoktam, amikor fontosabb esemény van. Mondjuk nem jut eszembe, hogy valami nagyszabású esemény jönne. Hátha a férjem tudja, aki megint megijeszt, nem figyelek, jobban kéne pedig. Nem mintha bárki bántani szeretne engem, viszont jobb felkészülni.
- 111 még gombócból is sok. Persze, hogy annak, nem kell emlékeztetni, hogy csak most költöztél be, és lettél részese az életemnek újra. – bújok hozzá boldogan. – Persze, egymás mellett bujkálnak. Szerencsére, hogy utána igen, mert bajban lettem volna egy halott férjjel. Nem voltál benne esetlen, fura inkább, mert megszoktam az egyenruhádat. – magyarázom mosolyogva.
- Nem tévedtél…emlékeim szerint mindig ilyenkor főzök bulgogit, nem? – kérdezek rá, mert amúgy nem tudom, és tudom, hogy tudja, hogy én nem tudom fejbe tartani az eseményeket. Semmi fontos dátumot nem tudok megjegyezni, ezért van noteszem, amit rendszerint elhagyok, vagy ott hagyom a rendelőmben.
- De be kell vallanom valamit, megint nem vettem semmi ajándékot. 111 év alatt már mindent kilőttünk, majd jövőre veszek neked valami béna plüsst, mint az amerikaiak. – kuncogom el magam. – Hálás lennék, ha kezet mosnál, és leülnél az asztalhoz. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Our Little Sanctuary   

Vissza az elejére Go down
 
Our Little Sanctuary
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Washington D.C. :: Lakóövezet-
Ugrás: