Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:24

Hétf. Nov. 12 2018, 14:44

Kedd Nov. 06 2018, 00:08

Hétf. Nov. 05 2018, 11:28

Vas. Nov. 04 2018, 22:46

Csüt. Nov. 01 2018, 21:46

Csüt. Nov. 01 2018, 18:09

Szer. Okt. 31 2018, 17:58


Share | 
 

 Martin Storm

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Navy Seal Commander
⌲ Hozzászólások :
1
⌲ Tartózkodási hely :
Norfolk
⌲ Csatlakoztam :
2018. Oct. 28.

TémanyitásTárgy: Martin Storm   Kedd Nov. 06 2018, 00:08

Martin Storm
Az a legjobb katona, aki már mindent elveszített.
Martin, Kölyök
826
Demigods
Alex Hogh Andersen
Egyedülálló
aszexuális/hetero
saját
A testvéreihez hasonlóan kiváló katona. Leginkább a tengeren érezte mindig otthon magát, így a modern korban is kiváló tengerész lett belőle. Jártas a küzdősportokban, és kiemelkedő lövész. Képes a halott katonák feltámasztására, akár csak az apja, és sajátos harcmodort alakított ki ebből. Minden csata előtt, maga köré gyűjti a háborúban valaha elesett legvérszomjasabb katonák lelkét, és az erejüket a sajátjába olvasztva válik sokkal erősebbé. Ilyenkor gyorsabb, és erősebb mint egy átlagos halandó, vagy akár félisten katona. A rengeteg lélek, és azok dühe szinte kifogyhatatlan energiával látja el, ilyenkor fizikailag képtelen elfáradni. Ebben az állapotában szinte sebezhetetlen, halandó fegyver nem fog rajta, de egy isteni fegyverrel könnyedén meg lehet ölni, nem számít a megannyi lélekből készített "védőpajzs"

useri információk
Ahogy vissza tudok emlékezni, soha nem volt egy igazán szeretetteljes, és megértő otthonom. Nem volt kedves gyerekszobám, ahol egy átviháncolt nap után álomra hajthattam volna a fejemet, és nem volt anyám, aki esti mesét olvasott volna, hogy utána betakargasson, elmondja, hogy mennyire szeret, hogy nyugodtan hunyhassam le a szememet. Nem is csoda hogy nem lett belőlem normális felnőtt, hiszen rám halmozottan igaz a "nem volt gyerekszobája" kifejezés.
1192-ben születtem, Görögországban. Az egykor virágzó Hellász már hanyatlásnak indult, az istenek már eltűnőfélben voltak. Ám Árész még úgy érezte, nem jött el a visszavonulás ideje, neki még igenis joga van halandó nőkkel kezdeni. Anyámat, aki egy befolyásos politikus felesége volt, nem volt nehéz elcsábítani. A férje nem foglalkozott vele, a város ügyi jobban le kötötték, így anyám kapott az alkalmon, mikor a jóképű katona megjelent
a háza előtt. Nem volt nehéz rá jönnie később, hogy a gyermek, akit a szíve alatt hordoz (vagyis én), nem a férjétől fogant, de hallgatott erről. Megszült engem, a házban pedig hatalmas volt az öröm. A férfi, aki apám kellett volna legyen úszott a boldogságban, hiszen úgy tudta, az ő fia vagyok. Mindez rendben is lett volna, de hát Fortuna kegyetlen asszony. 3 éveske lehettem, mikor anyám újra teherbe esett, ezúttal azonban már a férjétől. És bár apró gyermek voltam, egy emlék olyan élesen az elmémbe égett, hogy soha nem felejtem el. Ez volt az az este, mikor magamra maradtam.
Csendes volt már az egész ház, én is aludtam, mikor arra eszméltem, hogy valaki kelteget. Anyám volt az, negédesen mosolygott, gondolom bizalomgerjesztőnek szánta. Azt mondja keljek fel, ki megyünk a város melletti hegyre, megnézzük, hogyan ugatják a vadkutyák a holdat. Fel öltöztetett szépen, akár az áldozati bárányt, és meg engedte, hogy magammal vigyem a kis játék kardomat, amit a bácsikámtól kaptam ajándékba. Kézen fogott, és elindultunk. a szívem hevesen vert, már alig vártam ezt a nagy éjszakai kalandot. Mikor a hegy tetejére értünk, nem láttam, hogy honnan, hatalmas ütés érkezett a tarkómra, amitől azonnal elsötétült a világ. Mire magamhoz tértem anyám már nem volt sehol. Rettegve pattantam fel, és szólongattam, de ezzel csak azt értem el, hogy az imént már említett vadkutyák felfigyeltek rám. Könnyű zsákmánynak véltek, így megindultak felém. Félelememben, azt hiszem félig ösztönösen kardot rántottam. Anyám nem tudhatta, hogy a kis játékkard valójában éles, elvégre a nagybátyám katona volt, és ilyennel képzik ki a fiatalokat. Mikor az első kutya ugrott, hirtelen elhomályosult a világ. Nem tiszta a kép, ahogy apró fiú létemre a hatalmas állatokkal viaskodom, de tudom, hogy megtörtént.
A kutyák véres teteme között ülve talált rám egy furcsa idegen. Az a fajta ember volt, akiket a nevelőapám gyakran "barbárok"-ként emlegetett. Ő volt az, aki megszánt, és magához vett, haza vitt az apró falujába, ahol mint kovács kereste a kenyerét. Mellette kupálódtam ki én is valódi barbár harcossá és kováccsá, feledésbe is merült, hogy én Görögországból származom, vagy az, hogy ki a vér szerinti apám.
Alig voltam 30 éves, mikor megismertem Őt. Bátran állíthatom, hogy életem szerelmét. Egymaga érkezett a falunkba, egy karon ülő gyermekkel, és szállást kért néhány napra. A nevelőapám megszánta és befogadta a házunkba. És bár nem egy nőt ismertem már előtte, iránta valami olyan szikra gyúlt az első pillanatban, amit nem éreztem még azelőtt, és amit ő sem tagadhatott le sokáig. Minél több időt töltött nálunk, annál jobban elodázta a tovább indulást, és minél későbbre halasztotta ezt, annál többet beszélgettünk, jártunk sétálni a patak partjára, és egyéb szentimentális ostobaságok. Az apró kislányt is úgy szerettem, mintha a sajátom lenne, és néhány hét múlva már azon kaptuk magunkat, hogy az esküvőnk alig néhány nap múlva lesz. Na igen, ez akkoriban normálisnak számított. Én magamban már mindent eltervezte,, gyönyörű életünk lett volna. És az is volt, egy jó darabig. A kislány lassan cseperedett fiatal nővé, életem szerelme pedig egyre inkább öregedett meg, csak én nem változtam. Huszon évesnek néztem ki, még akkor is, mikor a feleségem már rég vénasszony volt, és a lány is középkorú. Nem mondhatom azt, hogy tragikusan gyorsan veszítettem el őket, de ez talán még annál is iszonyatosabb volt. Ahogy szeretett hitvesem élete egyre halványodott, én egyre több időt akartam vele lenni. Csak még egy és még egy újabb napért fohászkodtam, hogy csak még egy kicsit hadd maradjon velem, hadd ne kelljen eltemetnem, de az Idő kegyetlen játékot űz, minden Földi lénnyel. Egy késő délutánon, ez a valamikor sugárzó nő, lassan elhervasztotta szépsége utolsó szirmait is, élete lángja, mely már régóta halványan pislákolt, végleg kialudt. Én pedig ott ültem, ugyan úgy fiatalon, és életerősen, és éreztem, hogy valami nincsen rendben velem. Nem öregedtem, és nem haltam meg vele együtt, bár a szívem sírba szállt vele.
Utána nem is volt, és valószínűleg nem is lesz senkim. Jól érzem magam, a magányos farkas szerepében, aki minden korban megtalálja a maga számítását, ami a megélhetést jelenti. Szinte mindig katona voltam, nem értek máshoz, és nem is akarok mást csinálni. De azt már tudtam, hogy valami nagyon nincsen rendben velem, elvégre már több mint 600 éve életem, minden következmény nélkül. Így hát kutatni kezdtem, és a szálak el is vezettek a valódi apámhoz. Akkorra már végképp feledésbe merült, hogy én Görögországból származom, őt pedig meglepetésként érte, hogy van egy fia. Még egy. Így mind a ketten kis híján szörnyet haltunk. Én a tudattól, hogy egy görög istenség félig halandó gyermeke vagyok, ő pedig attól, hogy van még egy fia, akiről nem tudott. Bár miután el mondtam neki, hogy anyám hogy elbánt velem, és kicsit beszélgettünk, ki derült, hogy igazán rendes tag, és szeretne jó apa lenni. Nekem pedig, a tudattól, hogy végre lett egy apám ezerre pörgött a teljesítmény kényszerem. Így most azon vagyok, hogy apám büszke lehessen rám.
Végig harcoltam a világ szinte összes háborúját ez is igaz. Szerintem annyi időt harctéren ember nem töltött még el, amennyit én. És ez jóval azelőtt volt, hogy tudtam volna ki az apám. Egyszerűen ott éreztem otthon magam, akkor is ha hideg volt, akkor is ha meleg. Úgy éreztem ez az egyetlen dolog amihez valóban értek, így tökélyre fejlesztettem. És bár rengeteg ember vére szárad a kezemen, mégsem érzem a lelkiismeretem súlyát, nem érzem bűnösnek magam. Talán ez apám vére miatt van, remélem egy nap kiderül.

Egyenlőre ennyi, és még bővül. Cool

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Martin Storm
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: félkész lapok-
Ugrás: