War, war never changes
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Brian Ingram, Desirée Ingram

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Today at 01:52

Yesterday at 22:32

Yesterday at 20:18

Yesterday at 11:30

Yesterday at 00:23

Yesterday at 00:09

Szomb. Jan. 19 2019, 19:51

Szomb. Jan. 19 2019, 17:29


Share | 
 

 Gregory & Victoria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Solymász
⌲ Hozzászólások :
6
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 14.

TémanyitásTárgy: Gregory & Victoria    Kedd Nov. 13 2018, 23:08


To: Mr. War
Mindig is azt hittem magamról, hogy erős vagyok. Hogy engem nem lehet csak úgy elcsábítani, megvezetni, és ha én elhatározok valamit, akkor az úgy is lesz. Ez így is volt, több ezer éven át. A keménység és az eltökéltség álcája mögé rejtettem sajgó szívemet, nem engedtem közel senkit sem, a testvéreimen kívül. Főleg Árészt nem, hiszen ő törte össze a szívem. Azt mondogattam magamnak, hogy én erős nő vagyok, nekem nincsen rá szükségem, nem kell a törődés, és a szerelem, legyen boldog azzal akit választ magának. Erre tessék, az első adandó alkalommal ott felejtettem magam nála egy randevú után. Pedig először nem akartam. Makacsul tartottam a két lépés távolságot, ezzel nyilván sértve az egóját. De nem tudtam ellen állni, csupán néhány hónapig.
Szívem szerint a fejéhez vágnék egy párnát, a francért vagy ilyen szívdöglesztő felkiáltással, de inkább csak figyelem, ahogy alszik, a hatalmas szürke macskát magához ölelve. Olyan békés most, mintha nem a történelem összes háborúját megjárt harcedzett katona lenne, csupán egy kisfiú, aki kedvenc állatkájával szendereg. Bezzeg nem volt ilyen békés az éjjel. Minden szilajságát rám zúdította, majd mikor végleg a karjába zárt, azt mondta, először is engem kellett volna válasszon, és elaludt. Ezek a szavak még mindig ott visszhangzanak a fejemben, kellemes melegséggel árasztva el a szívemet.
Miután ki gyönyörködtem magam alvó alakjában úgy döntök ideje fel kelni. Lassan ki kászálódom az ágyból, magamra veszem a földön heverő sötétkék inget. Azt mondják egy férfi ing egy nő testén olyan, mint kitűzött zászló a meghódított váron. Elmosolyodom a gondolatra, majd a macska sereglet kitartó dorombolása közepette ki sétálok a konyhába. Halkan felnevetek a hűtő tartalmát látva. Annyira nem meglepő a nagy semmi, ami benne fogad. Tipikus agglegény. Így abból a kis valamiből kell kreatívnak lennem, ami a rendelkezésre áll. Liszt, tojás és egy kis tej van itthon. Akad cukor is remek. Dudorászva készítem a palacsintát, közben a győzelem kellemes bizsergése fut végig rajtam. Mégis én vagyok most mellette, le győztem a vetélytársakat.
Az elkészült reggelit egy tálcára pakolom, egy nagy bögre kávét is teszek mellé, és be lépek a hálószobába. Még mindig alszik, békésen hortyog a fehér paplan alatt. Valószínűleg egy lövészárokban is tudna aludni, de nem szeretném, ha bármi fontosról le maradna. Gyengéden simogatom meg a karját, le teszem a tálcát az éjjeli szekrényre.
-Árész... -szólítom finoman valódi néven-...épp itt lesz az ideje fel kelni! Kedvesem! -mosolyogva simogatom a karját, egészen addig, amíg kótyagosan rám nem néz. – Jó reggelt harci mormota, hasadra süt a nap! -mosolygok rá szelíden -Csináltam reggelit!
Zene helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Commandant of the Marine Corps
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D. C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Victoria    Vas. Dec. 30 2018, 19:18

Ha azt mondanám, hogy könnyű volt megszereznem Niké kezét, akkor óriásit hazudnék, mert minden volt, csak könnyű nem. Ehhez persze kellett néhány…igen, néhány ezerév. Össze kellett kaparnom magam Aphrodité után, aztán újabb nőket szedtem össze, miért? Mert dacos, és sértődött voltam, engem nem lehet csakúgy dobni, én dobhatok bárkit, dehogy engem? Na az ki van csukva, és előbb intézek megint egy háborút, minthogy ez megtörténjen. Viszont a sokadik próbálkozásomra igent mondott a szőkeség, még virágot is vettem, a kedvencét, orchideát, természetesen le is cseszett. Honnan a pokolból kellett volna tudnom, hogy víz nélkül nem marad meg az a gyom? Nem vagyok kertész, egy hadistennem nem az a dolga, hogy szeretgesse őket, arra ott van Perszephoné, meg a dilis anyja, és természetesen a Napsugár öcsém, Apolló.
Azt is megszokta, hogy legalább öt macska járkál a házban, plusz a kutyák. Sosem voltam nagy macskakedvelő azt hagytam az egyiptomiakra, viszont a maine coonok tiszteletet parancsolnak, mint én. Főleg az én kis Normandiám, ha nem Nikét, akkor őt ölelem alvás közben.
Gyengéd simogatásra ébredek, inkább próbálok, olyan szépet álmodtam..hogy el is felejtettem rögtön.
- Nyhöm..ühüm.. – veregetem meg kedvesen a kezét. – Ég a ház? – pislogok rá kis szemekkel, én egy rocksztár vagyok, miért nem alhatok délig? Ja nem..az a korszak is elmúlt már, most Pentagon tag vagyok, szabadnappal. – Szólni kéne Napsugárkának, levehetné a fűtést. Mi jót főztél? – nézek a tálcára majd rá. – Volt itthon minden? – azt se tudom mikor tettem be utoljára a lábam a boltba, mindent kiszállítanak, a pizzát, a gyrost meg el se kell készítenem, akkor meg minek vásároljak?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Solymász
⌲ Hozzászólások :
6
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Victoria    Hétf. Jan. 14 2019, 01:06


To: Mr. War
Azt mondják, a türelem rózsát terem. Hát én aztán eléggé türelmes voltam. Megvártam, míg lecseng a nagy szerelem Aphroditéval, és türelmes voltam csapodár viszonyai alatt is. Azt hiszem azért, mert ismerem a férfiakat. Két bátyám is van, és mind a kettő lehetetlen alak. Pontosan ezért voltam úgy vele, hogy én aztán türelmes vagyok. Megtanultam már, hogy néha az győz, aki tud várni.
És tessék, megérte. Minden egyes perc. Aphroditénak most már főhet a feje, elkívánhatja tőlem Árészt akárhogyan, már nem fogja tudni behálózni. Elvére, a női praktikáknak nem csak ő lehet birtokában. Én is tudok néhányat, és azt hiszem éppen elégnek is bizonyultak. Hiszen végül ő jött el hozzám, virággal (ami később megdöglött, lényegtelen), és szép szavakkal, bűnbánóan. Bevallom, imponált, nem is kicsit, hogy a hadak bősz istene így keresi a kegyeimet.
Éppen ezért játszik a kis győzedelmes mosoly az arcomon, miközben a reggeliét készítem. Nem nézem ki abból a ribancból nőből, hogy valaha is ágyba vitte volna neki a kávét. Pedig hát, egy kellemes éjszaka nem áll meg a lepedő akrobatikánál. Apró figyelmességekkel lehet széppé tenni azt is, hogy melletted ébredt, hogy ne csak az legyen kellemes, hogy melletted aludt el. Éppen ezért még mielőtt belépnék újra a hálóba, a tálcával a kezemben, kicsit megborzolom vörös hajamat, és hagyom, hogy az ing lecsússzon az egyik vállamról. Műsoros reggeli, nem csak jóllakik, de még nézelődhet is.
Ébredezését halk kuncogással jutalmazom. Hát igen, hosszú volt az éjszaka, ez is igaz, de nincs is már olyan nagyon korán. Jóleső érzés, ahogy megsimogatja kezemet, igazán figyelmes érintés ez, amelyből tudom, hogy minden, amit éjjel mondott, igaz volt.
- Nem, nem ég a ház! –nevetek fel, és előre nyúlva kisimítok egy eltévedt barna tincset a homlokából. Tudom, hogy ez a szabadnapja, de csak nem kéne, hogy az egészet átaludja.
- Varázsoltam nagyfiú! –mosolygok, való igaz, juharszirupért a szomszédba kellett át mennem. – Egy kis palacsinta! Egyél, ne Napsugárkával foglalkozz!
Mosolyogva óvatosan az ölébe teszem a tálcát, figyelem, ahogy kicsit méregeti a palacsintát, majd megkerülve az ágyat vissza ülök a saját „térfelemre”, és oda húzódom mellé.
- Hogy aludtál?
Zene helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Victoria    

Vissza az elejére Go down
 
Gregory & Victoria
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Lakások-
Ugrás: