Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Today at 01:18

Yesterday at 22:23

Yesterday at 22:05

Yesterday at 20:54

Yesterday at 20:28

Yesterday at 17:47

Yesterday at 15:28

Yesterday at 13:20


Share | 
 

 Eros

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Live Sexual video page Manager
⌲ Hozzászólások :
1
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 25.

TémanyitásTárgy: Eros   Vas. Nov. 25 2018, 11:06

Mario D'Angelo
Az emberek mindig arra vágynak, hogy sose legyenek egyedül. Én pedig...senkit sem hagyhatok társ nélkül, nem?
Erósz, Eros
kortalan
Godess
Toni Mahfud
Egyedülálló
Pán-szexuális
saját
Szemkápráztató képességem van, ha meglátják arany szárnyaim. Egyúttal, el is felejtik ha meglátak. Ez sok halandó egy éjszakás kalandomnál volt már hasznos, ha kitöröltem magukat az emlékeikből.
Nyilaim: A fekete tollú, kiírt minden szeretetet az illetőből, feloldhatom, csak én tudom feloldani a fehér tollú vesszővel, de erre ritkán volt példa.
Sima fehér tollú nyílvessző: Bármely halandó akár öt perc után is megkaphatja,ha ilyen csélcsap a szíve.
Fehér aranyozott tollú, olthatatlan vágyat érzel életed párja iránt, általában kevéssé tévedek, de az emberi szív gyarló, akár percenként is képes fellángolni bárkiért. Ezekért a lángolásokért nem mozdítom magam, csak azokért, amikre még maguk a párkák is azt mondják, hogy ezek évezredeken átívelő lelkiszerelmek lesznek.
Legyek bárhol is a világon, a nyilam célba talál, ez a különleges szemeim és a velem született ajándékom miatt van. Szerelemben fogantam, már ha létezik ilyen Nüx és Kratosz közt, de... hé, erre én vagyok a bizonyíték.

useri információk
Tartozom, az a nagy büdös helyzet, még pedig Aphroditének. Ciki lenne ezt bevallani anyámnak, bár tudom, hogy kinevetne, de segítene rajtam. Nem karddal a kezemben születtem, nem is harcosnak, még ha nyilaim vannak, hanem a szerelem istenének. Gyakorlatilag ne lenne olyan istenség, akivel rosszban lennék, mert azért valljuk be, segítettem az ő álmaik valóra válásában is. Vagy… egy-egy fekete nyíllal tettem tönkre nemzeteket, mert a felsőbb érdek úgy kívánta. Íjásztudásban még Athénével is felveszem a versenyt, de azt hiszem ezt, mindketten bölcsességből nem tettük. Jobb így.
Le kellene lőnöm egy olyan nőt, a fekete íjjal, aki igazából bejön nekem. De… nem akarom. Aztán ott van a tény, hogy az istenség mániás szüleim miatt sem lehet az enyém, így kicsit kezd elegem lenni abból,hogy mindenki boldog lehet, csak én nem! Komolyan, Erósz, lődd meg ezt, meg azt, mert ő Zeusz fia, és legyen szerelmes abba a halandóba, ő a nagy Hádész fia, legyen szerelmes abba… Én?! Mindenkit komolyan csak az foglalkoztat, hogy kibe szerelmes, kibe ne legyen szerelmes. De ha rólam van szó?! Nem szép dolog anyám szoknyája alá futni, meg nem is zavarom, feleslegesen. Eltetszelegnek az Amerikai Elnök és felesége szerepben, nem mintha vitatnám tőlük, csak… én is itt vagyok, hahó!
Hogy feltűnési viszketegségben szenvednék? Nem… Dehogy is. Gyakorlatilag itt vagyok, száz éve bezárva Aphrodité titkos börtönébe, egy kibaszott felhő buborékba, de mostanában máshová figyel, más köti le a figyelmét, így repedezik a burok, repedezik az ereje körülöttem. Ki gondolta volna, hogy a korábban brahiból meglőtt Árész végre nyitni mer felé? Én mondom, elkélt már annak a fazonnak is a szerelem, annyira savanyú.
- Nüx! – suttogásom egyre hangosabbá vált az éjszaka alatt. – Anyám! – hát szólongatlak legalább száz éve, nem hiányzom neked?! – Nüx! Édesanyám! – vergődök a kalitkámban, amelyet Aphrodité talált ki nekem, elfáradtam. Hiába a repedések, nem jön át rajta semmi fény, se sötétség, se a hold fénye.
Lebegek, a szárnyaim ernyedten lógnak mögöttem, letépek belőle egy darabot s utolsó megkísérelt erőmmel próbálom meg kijuttatni azt az egy toll darabot. Lustán mosolyodom el, anyám mennyit panaszkodott miattuk, amikor születtem, a fedő tollaim aranyozottak, mint a legfényesebb nappal, puha akár a legpuhább galamb tolla, sikerült átszuszakolnom a kis résen a tollamat, és fáradtan ernyedtem el. Eleinte harcoltam, küzdöttem, de egy isten sérülései folyamatosan be is gyógyulnak. A nyilaimmal senkinek se tudtam üzenni, amikor kilőttem, az célba talált és szerelmet adott, azonnal. Ezeket kilőhettem a varázslatos kalitkámon túl. Hallottam itt Zeusz hangját is olykor, tán miatta vagyok itt?! Tán így próbálná meg sakkban tartani anyámékat?! Nem lehet! Ki kell szabaduljak végre.
Ami mást megijeszt, az engem nem, kellemes sötétség ölelte körbe először az ujjamat, majd felkúszott a karomon, egészen a vállamig, majd beborított.
- Anya! – ez ő volt, balzsamos sötétség, finom érintése felpezsdített, de azon nyomban a sűrű fekete folyadék eltakarta a számat is. Az én erőm kevés volt, hogy kiszabaduljak, de az övé! Azon a lyukon távoztunk, ahol bejött értem.
Hol vannak már a palotáink, már nem ott vagyok. A sötétség mégis körbe vesz és álmomban mosolygok. Kinyúlok oldalra, és fáradtan felpislogok rá, majd közelebb bújok hozzá, ő az én mindenem. Vele bensőségesebb a viszonyom, mégis úgy érzem, atyám is itt van olykor. Én nem születtem olyan harcosnak, mint a többi testvérem, és azt hiszem képes elfogadni így. Most, hogy itt vagyok újra. Meg kellene beszélnünk ,hogy hogyan illeszkedjek be a világukba…De ahhoz fel kellene ébrednem…
Egy éve alszom, egy éve már annak,hogy kiszabadultam, de  megviselt az egyedüllét és a magány. Anyám jelenlétét mind úttalan érzem magam körül. A közelemben, nem olyan megközelíthetetlen, és kegyetlen. De ezt nem igazán hangoztatom bárkinek is.
Halogatom az ébredést, de tudom,hogy egyiket sem verhetem át, egyszerűbb volna ha nem keresnének, de minden nap, a tudatom ébredésével hallom, hogy hány szív áhítozik szerelemre, és erős a késztetés ,hogy teljesítsem a vágyukat.
- Atyám. – suttogom, ahogy felülök, az ő alakját látom kibontakozni a sötétségből. – Gyenge voltam… - suttogom lehajtott vállakkal és magam köré húzott szárnyakkal. Máskor fénylik, máskor ragyog, Hirdetve azt az erőt amiből születtem. Most, matt aranyszínben magam köré húzom, mintha fáznék.
- Féltékenységből magánál tartott. A kaporszakállú is járt nála többször is…Ne bántsátok Ditét, lehet, hogy sakkban tartja valamivel. - hunyorogtam, és visszadőltem, lehet, hogy nem kellene elsietnem a felkelést? Lehet, hogy nincs is itt az apám? Fontos dolga van, az embereket kormányozza.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Eros
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: félkész lapok-
Ugrás: