Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Berserk Halldor, Neda Bousaid

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Today at 01:18

Yesterday at 22:23

Yesterday at 22:05

Yesterday at 20:54

Yesterday at 20:28

Yesterday at 17:47

Yesterday at 15:28

Yesterday at 13:20


Share | 
 

 These are the voyages...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

félvér

⌲ Foglalkozás :
Chief of Naval Operations
⌲ Hozzászólások :
13
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jul. 29.
⌲ Kor :
721

TémanyitásTárgy: These are the voyages...   Pént. Dec. 07 2018, 02:52

A nyakunkban dobog mindannyiunk szíve. Tudom, érzem. Ez egy olyan csoport, amelyik harcra született és arra neveltetett. Az elitek legelitebbjei. Apámmal majdnem versenyt futottunk a koreaiakkal, hogy a létező legjobb haditengerészeket és gyalogosokat állítsuk a közös hadgyakorlat piedesztáljára. A gyalogosokból apánknak előnye van, viszont szerintem alábecsüli, hogy egyes halandók milyen áldásokkal születtek erre a veszett világra. A vezérhajón a rádiós jobb, mint maga a szonárháló azonosításban. A kormányosunk vakon, térkép nélkül egy stopperrel és egy iránytűvel megy végig tengeri aknamezőkön is. Hiába érzem apám felől a részleges neheztelést, valamiért kibaszottul önelégült. Nem csak azért, mert harcolt Dél-Koreában vagy velük, hanem mert titkol valamit. Az elnök, vagyis Kratosz mögöttem áll és olyan erőt ad ki magából, hogy szabályosan úgy érzem, hogy a talpam alatt hullámzik az acél is. Az istenek közül rengetegen vannak, akik hamarabb ismerik el őt, mint Zeuszt valaha, ez pedig csak erősíti a jó öreg egyeduralmat.
Kénytelen vagyok figyelmen kívül hagyni minden zúgolódást. Káosz ereje egyre nagyobb, amit a halandókon is érzek. Fél lépésre vagyok attól, hogy nem isten lettem, hanem egy korcs. De ma mindenkinek be kell velem érnie. Én vezetem a haditengerészetet. Amikor kiszáll az összes dél-koreai katona, akkor vág fejbe a saját fiam, Jin-Sun és a neje Eun Ae hatalmas ereje. Élesen vonszolom a tüdőmbe a levegőt. Nem képzelődöm. Őket évtizedekkel ezelőtt elvileg kivégezték. Ekkor vándorol a tekintetem Martinra és mellette Brunára. Aprót bólintok feléjük, hogy mindjárt indul a buli. Lehet nem is érzik, de aki a koreai egységet vezeti, az a saját vérem, ergo Árészé is. Apám felé egy olyan tekintetet engedek el, amiben benne van az, hogy "kurvára felrobbantalak Pentagonnal, tokkal, vonóval". Előre lépek és végig nézek a két nemzet elitjein. Mindenkin látszik, hogy a mai napra a legjobb formájában érkezett hozzánk. Gyakorlatban elhárítunk egy háromfrontos támadást és kimentünk egy kazal civilt. Ez elvileg mindennapos. De Árész, három leszármazott, egy valkűr és egy okeánisz Elwood nimfa is a soraink között lapul. Kratosz nem mond beszédet, hanem int nekem. Én pedig előre lépek a pódiumra.
- Pihenj! A mai nap két hatalmas és erős nemzet tengeri egységét méltatott bizonyítani. Mindkettő megküzdött már mind belső, mind külső hódítás ellen sikeresen. December hetedike a napja annak, hogy megerősítsük a barátságunk és az együttműködésünk. 35 percen belül kihajózunk a hajdani Vörös Hadsereg régi vonalaira, ott egy csatahajóval és egy tengeralattjáróval mentési gyakorlatot hajtunk végre. Jó vizeket mindannyiunknak!
Ugyanezt megismétlem koreaiul is, majd ellépek egy meghajlás után és átöltözöm. Mi mind a hajón leszünk...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Navy Seal Commander
⌲ Hozzászólások :
17
⌲ Tartózkodási hely :
Norfolk
⌲ Csatlakoztam :
2018. Oct. 28.

TémanyitásTárgy: Re: These are the voyages...   Szomb. Dec. 08 2018, 11:51

A hátam közepére nem kellett most ez a katonai parádé. Az elmúlt hetek olyan fárasztóak voltak, hogy azt se tudom merre áll a fejem, ráadásul újonnan feltámadt érzelmeim is rendesen bekavarnak. És még ha csak valami nőcskét szedtem volna össze, de nekem a helyettesembe kellett bele zúgnom. És ezelől már nem menekülök, bele estem mint vak ló a gödörbe. Egy valkűrbe, Árész félvér fiaként. A sors fintora azt hiszem, de hát most már abból kell főznöm, amim van. Ki hozzuk belőle a legjobbat, és talán a következő érzelem-nyílvánításunk már nem egy mindent elpusztító verekedés lesz.
Viszonzom bátyám apró biccentését, jelezve ezzel neki, hogy mi készen állunk megmutatni magunkat. Valamiért Laytonnal nagyon jól kijövök, függetlenül attól, hogy ő szíve szerint bele eresztene egy egész tár skulót apánkba. Ellenem nem tett semmit az öreg, de meg tudom érteni, ha bátyám dühös rá. Azért én mégis szerencsésebb helyzetben vagyok, hogy ember volt az anyám, remélem testvérem nem neheztel rám emiatt.
Apám felé is küldök egy gyors pillantást, és Bruna felé bökök a fejem apró mozdulatával, mintha csak azt kérdezném, "Na, mit szólsz?" Büszke vagyok rá, hogy ez a csodálatos nő a helyettesem, bár nem így indult. És úgy szeretném bemutatni apámnak, hogy hozzá teszem, ha minden jól megy, hamarosan Bruna és én egy pár leszünk. Bár lehet be fogja fonni a szemöldökét, ha megtudja, hogy szívem választottja egy valkűr, de úgy vagyok vele, hogy majd bele törődik. Úgyis ő ugrált a hátamon, hogy csajozzak már be végre.
Felszegett fejjel hallgatom a bátyámat, ahogy beszél, közben dagad a mellem. Boldog vagyok, hogy végre nem csak egy kis senki vagyok a seregben, nem azt mondják rám, hogy értékes katona, de semmi több. Igyekezni fogok, hogy újonnan megtalált családom büszke lehessen rám, hogy helyet vívjak ki közöttük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
katona, ex-valkűr
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 19.

TémanyitásTárgy: Re: These are the voyages...   Hétf. Dec. 10 2018, 15:35

can i get an Amen?
to: everyone zene  • Credit:
Bevallom, nem egészen így képzeltem el az első találkozást Martin családjával. Csalódtam? Igen, kellemes csalódást érzek; lássuk be, hogy egy ünnepélyes családi vacsorán aligha tudnám elképzelni magamat. Arról nem is beszélve, hogy én valószínűleg nem is lennék meginvitálva egy ilyen jellegű vacsorára. Miért is lennék? Nem mondhatni, hogy a felettesem és én túl bizalmas viszonyban volnánk.  És függetlenül attól, hogy személyesen semmi problémám nincs vele, mégis még mindig nagy világfájdalmam, hogy egy férfi, EGY FÉRFI (!), parancsolgat nekem. Ennek gondolatától pedig akaratlan, maró ideglelés vágtat végig a gerincem mentén. Még a hideg is kiráz, és egy pillanatra görcsöt érzek a gyomromban: nagy, nagy szégyen ez rám nézve, hogy egy hímnemű áll felettem rangban. Mi mást érezhetnénk hát a világfájdalmon túl? Különös világ egyébként az embereké, ahol úgy vettem észre, hogy a nők leginkább csak másodlagosak, és ugyan sikerült némi haladást elérni az évtizedek, évszázadok folyamán, ám az igazság az, hogy továbbra is csak elvétve látni nőnemű teremtményeket a harcászat különféle területein. Vagy hát, bárhogy is hívják ezt manapság. Szomorú, nemde?
Kusza gondolataimból Martin bátyjának (?) a monológja zökkent ki. Nem tudom, hogy mit várnak ettől a nem egészen hétköznapi hadgyakorlattól. Vagy jobb kérdés, hogy én mit várok tőle? Egyelőre még azt is nehezen élem meg, hogy nem a saját „fajtámmal” vagyok összeeresztve, hanem főként görög istenekkel – és annak a leszármazottaival. Ennél a pontnál alig észrevehetően, s mindössze csupán egy pillanat erejéig a felettesemre sandítok. Megnyugtat a tudat, hogy ő legalább itt van mellettem. Pedig ő maga is Árész félvér fiainak a táborát erősíti, de mentségére szóljon, hogy legalább vikingként nevelték! Így nem érzem úgy, hogy a végletekig kilógok az itt egybegyűltek soraiból…
Viszonozom a biccentéseket, és a felém intézett pillantásokat, majd amikor már mindenki befejezte a beszédét, és kínos csend telepszik ránk, egyszer csak teljesen váratlanul megszólalok.
- Uram! Most, hogy ez úgysem egy szokványos hadgyakorlat lesz, engedélyt kérek az ellenséges hullákat meggyalázni, az ellenállókat pedig hitetlen keresztények módjára megerőszakolni, és a végén lakomázni egyet a tetemük felett!
Ha már úgyis kimaradt a családi vacsora, ahol összeismerkedhetnénk, ez egy tökéletes megoldás lenne annak pótlására, és nem mellesleg mifelénk amúgy is így szoktak zajlani a közös lakomák. Hullahegyeken vigadva, mulatozva. Hát igen… Nagyjából így fest az, ha viking nőt viszel a civilizált emberek közé hadgyakorlat címszó alatt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Hadnagy
⌲ Hozzászólások :
2
⌲ Csatlakoztam :
2018. Sep. 21.

TémanyitásTárgy: Re: These are the voyages...   Csüt. Dec. 13 2018, 22:14

Csak igaza lett Árésznak, pedig nem akartam neki hinni, mivel még nem álltam készen, hogy újra lássam az apósom, aki azt hiszi, hogy meghaltunk. Sőt most sem állok készen, de szerintem a férjem se. De jó Árész unokaként néha alig lehet belőle valamit is kihúzni, ha az érzelmeiről van szó, ugyanez az öccse, és annak a fia is. Viszont Samie-t otthon hagytuk, nem katonának készül, hanem rendőrtisztnek, ha még az előbbinek tanulna talán el tudjuk hozni. Mondjuk akkor számolni kell azzal is, hogy az apósomon szívmasszázst kell alkalmazni, aztán tényleg lenyakaz minket, amit lehet mi se úszunk meg. Muszáj lesz megérteni, hogy mindenki érdekében tettük az egészet. Ők is csak most buktak le, úgy látszik mi vagyunk a következő dominó, dőlünk mi is.
Viszont Káosz miatt úgyis lebuktunk volna, nem ültünk volna otthon tétlenül, ha esetleg kiszabadul lentről. Nem vagyunk olyanok. Kedvem lenne Samie fiát anyáskodóan megölelgetni, profi ez nem vitás, viszont először fog találkozni Árésszal, és a nagyapjával, így is elég sok munkánk volt vele, hogy ne hánytasson meg random módon embereket. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy mi lesz, ha a két nagyagyú mellett találja magát. Még mielőtt kiszállnánk a járművőből súgok egy minden rendben leszt ógörögül, kaptunk már fura pillantást, mert így beszéltünk, nem tehetünk róla, a vérünkben van.
- Meg fogunk halni. – súgom a férjemnek egy fejcsóválással. Aztán figyelem az apóst, ahogy beszédet mondd, most még Árész se vigyorog, pedig szerintem betegre röhögné magát, a helyzeten. Ami késik, az meg nem siet. Akkor is fura, hogy ennyi természetfeletti van egy helyen. Ennyire erősek ráadásul. Remélem csak a félsz beszél belőlem, és nem fog történni semmi.
Majdnem sikerül elkuncognom magam a szőke valkűr mondókája miatt. Kicsit mintha lemaradt volna, pár évvel, nem sokkal. Végül halkan köhintek, mint akit zavar a levegő, nem is hazudok nagyot. Megszoktam a koreait, viszont óceáni nimfa vagyok, pár perc és jól leszek.
- De nem is lesz ellenség mit szeretne meggyalázni? – vonom fel a szemöldökömet, s úgy nézek a mellettem álló férjemre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Sergeant major, ROK-SWC
⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2018. Sep. 21.
⌲ Kor :
108

TémanyitásTárgy: Re: These are the voyages...   Vas. Dec. 16 2018, 23:02

A helikopteren nem éppen halkan ropogtatom ki a hátamat, amire az unokaöcsém csak derűsen néz rám és öregez le, amire én szolidan lépen könyökölöm őt. A nejem meg persze rosszallóan néz mindkettőnkre, kettőnk közül ő aggódik a mai nap miatt jobban. Én nem magam miatt aggódom, hanem Eun Ae és a születendő gyerekünk miatt. Viszont én messze nem adok úgy hangot az érzéseimnek, mint ezek ketten mellettem, én a csendesen őrjöngők alfajában vagyok, ami nem oké, mert ha a kölyök is itt van, akkor mi vagyunk az új Phobos és Deimos, de mi lenne ha itt lenne Sam. Nekem most szellemileg fel kell készülnöm arra, hogy hiába baráti gyakorlati szituációba megyünk, ez nekünk nagyon is ellenséges lesz. Hiába fog majd lebegni a pofám, hogy mit miért tettünk akkor, nem fogjuk megúszni. Shi-Jin könnyedén ugrik le, én kicsit ólmosabb mozdulatokkal követem és nyújtom a kezem a nejemnek, nekem itt várandósan ne nagyon ugrándozzon. Én vagyok egyébként is az egység feje, mert a kölyök átadta a lehetőséget, amint megtudta hogy merre vesszük az irányt. Én is visszasúgok ógörögül, de csak annyit, hogy tudom. Nem vagyok szófosós. Felvesszük az alakzatot és nem tudom úgy igazítani a sapkám, hogy apám ne lássa a képemet. Érzem mögüle, hogy öregapám, mármint az anyai az olyan pókerarccal tajtékzik, hogy tanítania kellene.
- Semmi kétségem, asszonyom. - motyogom vissza. Apám arca is igen izgalmas formációkat ölt fel, az apja az meg éppen csak a térdét nem csapkodja. Én ezekkel leszek összezárva? De jó nekem, mindjárt idepisilek. Felszalad a szemöldököm a homlokom közepére, úgy hajolok előre kicsit, amikor kinyitja a valkűr a száját. Hallottam már faszságokat, kőkorszaki dolgokat, de fogta a lécet és feltolta a picsába most.
- Biztos nem kapta meg a memót, hogy mentőakciót gyakorlunk, nem szokványos hadigyakorlatot. - motyorgom, majd újra lépen könyökölöm Shi-Jint, mert az meg röhög mint a fakutya.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Commandant of the Marine Corps
⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D. C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 08.

TémanyitásTárgy: Re: These are the voyages...   Hétf. Dec. 17 2018, 07:17

Vannak olyan időszakok, amikor távol lennék a picike családomtól, na ez a nap is pont olyan, mondjuk azért kíváncsi leszek a fiam arcára. Ó, igen, előre látom, hogy meg akar ölni a szemeivel, aztán majd felrobbantja az irodámat, megint. A napokban szabadultam meg a csillámportól is, komolyan néha annyira gyerekes…mint én. De még mindig én vagyok a porondmester, úgyhogy csináljon bármit úgyis nagyobb ajándékot kap vissza. Több ezeréves tapasztalom van, így járt. Talán a Pentagont nem kell újjá építeni.
Amúgy meg a kisebbik fiam van a célkeresztemben, majdnem beszakadt miatta a tüdőm! Komolyan miért nem képes otthon megdönteni bárkit is? Még én se csinálok semmit Nikével, pedig megtehetném.
Megérkezik a várva-várt csipet-csapat, már most fürdőzni lehetne a feszültségben, mert hiába van pókerarca Kratosznak, az érzéseit még ő se tudja annyira elnyomni, hogy ne érezzük teljesen. Layton, meg..hát ő Layton. Én legszívesebben nyerítenék a röhögéstől, viszont nem tehetem, inkább komoly képet próbálok vágni, nagy rangú vezető vagyok, nem viselkedhetek úgy, mint valami kocsmatöltelék. Nem Trójában vagyunk.
- Amint talál valami ellenséget, felőlem azt csinál vele, amit akar. – villantok egy szarkasztikus vigyort a szöszke valkűr felé. El is felejtettem, hogy mennyire nem normálisak tudnak lenni Odin kicsi valkűrjei.
- Mi lenne, ha megnyugodnál, és hagynád, hogy elmagyarázzák én mit tudtam róluk, és te nem? – csapom gyengéden háton egyik kedvenc gyerekem, mindennek oka van, ezt neki is tudnia kell.
- Szóóval, és tettel, amúgy valami nem kóser itt. Van egy fura érzésem, hogy Kalózgyilkos Kisasszony hamarosan tényleg megteheti, amit szeretne. – szusszanok fel halkan, minden kis idegsejtem, az összes picike hajszálam az égnek áll, legutóbb a második világégésnél éreztem ezt. Az pedig remek buli volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

félvér

⌲ Foglalkozás :
Chief of Naval Operations
⌲ Hozzászólások :
13
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jul. 29.
⌲ Kor :
721

TémanyitásTárgy: Re: These are the voyages...   Hétf. Dec. 17 2018, 16:03

Most robbantani lehetne pusztán velem is. Ideje lesz elővenni a B-tervet. Vagyis ez inkább a D-terv, mert gyorsan át kellett fejben ugranom pár dolgot. Tudom, hogy apám fejében most inkább csak az esetleges retorziók pörögnek, de előtte azért még nem ártana túlélni a mai napot úgy en bloc. Egyébként is, hamarosan itt az ideje, hogy fegyverszünetet kössünk, mert együtt is kellene valahogy dolgozni.
Legalább Martin öröme derűt csal az arcomra egy pillanatra, ő is épp úgy tud időzíteni mint ebben a családban mindenki más.
Legszívesebben lelépnék innen csak, hogy megfojtogassam a fiam és utána megöleljem, mennyi ideig hittem őket halottnak. De ahhoz ezek szerint túl erősek, még akkor is, ha fel kellett adniuk a lányukat azért, hogy neki lehessen élete. Nem mintha nem ismerném azt a helyzetet.
Zsebre vágom a kezeimet ahogy megszólal a valkűr. Már ki sem borítanak az ilyen dolgok, de tényleg.
- Amint arra érdemtelent és méltatlant talál, Haraldsdóttir, hogy ne juthasson Valhallába. - felelem én is neki, de az én arcomon nem sok kifejezést talál most. Mert mérhetetlenül elárultnak érzem magam. Könnyedén söpröm le apám kezét egy fintorral magamról.
- Nincs is szükségem a te magyarázkodásodra, hogy miért keverted a szart. Inkább visszakéretem magam a Pentagonról az óceánra. - el is lépek tőle. Eddig nem volt egetverő szükségem rá az életemben, ne most kezdje könyörgöm.
- Valószínűleg belegyalogolunk Káosz egyik csapdájába. Számoltam ezzel is. - morgom, majd visszafordulok. - Martin Maxwell, Bruna Haraldsdóttir, Go Jin-Sun, Eun Ae Elwood, Yoo Shi-Jin, utánam. A többiek az előre eltervezett gyakorlati irányokat kövessék, miénk a tengeralattjáró.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: These are the voyages...   

Vissza az elejére Go down
 
These are the voyages...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Amerika más részei-
Ugrás: