War, war never changes
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:32

Yesterday at 20:18

Yesterday at 11:30

Yesterday at 00:23

Yesterday at 00:09

Szomb. Jan. 19 2019, 19:51

Szomb. Jan. 19 2019, 17:29

Szomb. Jan. 19 2019, 13:38


Share | 
 

 Aston Ackeron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
révész & taxisofőr
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
nagy alma
⌲ Csatlakoztam :
2019. Jan. 05.

TémanyitásTárgy: Aston Ackeron   Szomb. Jan. 05 2019, 20:38

Χάρων
'damn those needy souls'
Kharón a révész - manapság: Aston
kortalan
istenek
christopher charles wood
mikor mi
hetero
saját ötlet alapján fogjuk rá; canon
Az Alvilág révésze vagyok. Tulajdonképpen arra kárhoztattam rendeltettem, hogy a holtakat vigyem át a csónakomban (nem, véletlenül sem ladik, ez téves fordítás minden forrásban, ahol így szerepel) a Sztüx és/vagy Akherón folyón. Mindig is hatalmamban állt ítéletet hozni az átkelők felett, hogy valóban átérhetnek-e a túlvilágra vagy kényszerű bolyongásra marasztalódnak-e a két világ között kereken száz évre.
Nem mondom, előfordult olyan, hogy valaki képes volt kijátszani és rábírt egy-egy kifizetetlen útra, de meg kell mondjam, ez inkább a rendkívül ritka esetek közé sorolható. Az utat ugyanis minden esetben meg kell fizetni, ingyen semmi sincs a világban. Ez már a kezdetek kezdetén is így volt és ebben a tekintetben nem sok változás történt és igen, képes vagyok arra, hogy behajtsam azt, amivel tartoznak nekem.

no comment
Nem, ez sosem a pénzéhségről szólt. Sokkal inkább a leckéről, miszerint mindennek megvan a maga ára, amit meg kell fizetni. A halottnak éppen úgy, mint az élőnek, kivétel pedig nincs.
Ennek semmi köze a keményszívűséghez vagy bármi ehhez hasonlóhoz. A felelősséghez viszont annál inkább. A tanításhoz, miszerint úgy szabad és érdemes élni, hogyha feldobod a pacskert, akkor is legyen majd valaki, aki megteszi ezt érted, neked. Legyen olyan személy az életedben, valaki, bárki, aki hajlandó gondoskodni rólad a halálod után és megfizeti a révész pénzét.
...vagyis a béremet.
Mert, ha nincs, akkor súlyos büntetésnek nézel elébe. Száz év, hidd el nekem, hihetetlenül sok ahhoz, hogy kóborolva, céltalanul töltsd el egy olyan helyen, ahol semmiképpen sem találod majd, hová is tartozol pontosan. Az élők már rég kivetettek maguk közül, a holtak birodalma pedig még nem fogadott be. Neeem, nehogy azt hidd, hogy létezik menny és pokol és a többi, fantáziára épülő baromság. A valóság ennél ugyanis sokkalta másabb képet fest. Hidd el nekem, pontosan tudom, hogy miről is beszélek…

- Nyolcvan dollár és huszonöt cent lesz. - Monoton egyszerűséggel olvasom le a taxióra kijelzőjén mutatott számokat. Hiába változott az évezredek alatt az obolosz dollárra és centre, maga a munka vagy az, amiért történt, teljesen ugyanaz maradt. Ezen pedig az sem változtat, hogy az ócska csónakot sárga taxira cseréltem. A munka a megszokott; elvinni az érkezőt A pontból B-be és itt New Yorkban egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az általános napi forgalom és a többi kísérő nem teszi-e ki azt, ami a Sztüx és Akherón felett ringva éltek meg az átkelni vágyó lelkek.
Valódi, kézzel fogható pénz helyett ma már sokkal inkább csak kártyákat kapok kézhez nap mint nap. Egy időben még az érme, a súlyáról, méretéről, színéről felismerhető fém volt az, amely biztosította a béremet egy-egy út alkalmával, ma már azonban elektronikusan lehúzható plasztik kártyák látják el ugyanazt a feladatot.
Ugyanazzal a blazírt képpel veszem át a kis műanyagdarabot, mint bármikor máskor és húzom le a terminálon. Persze így a borravaló elmarad, de arra már akkor sem számíthattam, amikor az átkelő lelkeket kísértem folyamatosan. Ebben legalább nem sokat fordult a világ a tengelye körül.
A modoromra és mosolytalanságomra tett megjegyzést elengedem a fülem mellett. Nem azért vagyok, hogy jobb kedvre derítsek embereket. ...vagy bármi mást. Ez ugyanis sosem tartozott a munkakörömhöz. Sem évezredekkel ezelőtt, sem pedig most.
Unottan nyújtom vissza a kártyáját és amíg ő kárálva csapja be az ajtót, addig én az előttem elterülő aszfalt felé fordítom a képemet. A diszpécser hamarosan bemondja az újabb címet és amint nyugtáztam, hogy ezt a fuvart vállalom, már tekerem is a kormányt, hogy így visszaálljak a forgalomban résztvevők sorába.
Hogy unom-e? Rossz kérdést teszel fel. Van, ami alól képtelenség valaha is szabadulni, ezt már réges-régen elfogadtam és talán, nagyon talán, de megtaláltam benne azt, ami miatt nem elviselhetetlen számomra a kirótt feladat...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
∿ FLOTUS ∿
⌲ Hozzászólások :
247
⌲ Tartózkodási hely :
∿ Washington D.C. ∿
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Aston Ackeron   Kedd Jan. 08 2019, 16:47

elfogadva
welcome to our family
Kisfiam! Azért én nagyon örülök, hogy hellyel - közzel megtaláltad a helyed az új modern világban, lehet csak kicsit kéne megerőltetned magad, hogy ne fuvarozd mások hátsóját. Már nem az ókorban élünk, de azért tudd, hogy nagyon szeretlek. <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Aston Ackeron
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: Istenek :: görög istenek-
Ugrás: