War, war never changes
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:32

Yesterday at 20:18

Yesterday at 11:30

Yesterday at 00:23

Yesterday at 00:09

Szomb. Jan. 19 2019, 19:51

Szomb. Jan. 19 2019, 17:29

Szomb. Jan. 19 2019, 13:38


Share | 
 

 I. Szín; Brokát

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

kalandmester

⌲ Foglalkozás :
Telling tales of you all
⌲ Hozzászólások :
27
⌲ Tartózkodási hely :
Between the pages
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 16.

TémanyitásTárgy: I. Szín; Brokát   Vas. Jan. 06 2019, 21:05

Brokát

Az egész világ megremegett, a sötét felhők nem akartak eltűnni az égről, inkább egyre sűrűbbé váltak. Olyan érzés lett úrrá a halandókon, mintha itt lenne a világvége. A sötétség elnyelte a fényt, mesterséges fényforrásaikhoz kellett, hogy nyúljanak; igen, felkapcsolták a villanyt. Mégis tudták, hogy nincs rendben valami. Olyasmi történik, amit ép ésszel fel nem tudnak fogni.
Hisz, ami kiszabadulni készül abban már rég nem is hisznek. Káosz nekik semmi más, mint egy játékban, könyvben szereplő entitás. Azokat a halandókat pedig rendszerint kinevették, kigúnyolták, akik róla prédikáltak. Nos..nekik lett igazuk. Az istenek, és egyéb lények felkészültek a legrosszabbra, készen állnak arra, hogy megvédjék a halandókat, akár a saját életük árán.


Pentagon: Árész érezte, hogy valami nagyon nincs rendjén, éppen ezért hívta magához két fiát, akik a közelben voltak. Együtt erős kis hadsereget alkotnak, de hiúság lenne azt higgyék, bármivel elbánnak, amit csak Káosz az utukba görget. A Minótaurusz vérben forgó szemekkel várja, hogy újdonsült parancsnoka, Niké megmondja, mit tegyen. A nő, teljesen kifordulva magából lép be az épületbe, kezében a hatalmas istenölő pallossal, szeme őrült tűzben forog. A szörnyeteget elküldi, hogy hadd romboljon, hadd öldököljön. Ő maga pedig megindult, az iroda felé, és kegyetlenül rúgja rá az ajtót a három férfira.
Layton, abban a pillanatban, ahogy támadna, gyengének érzi magát, mintha félvéreket megszégyenítő ereje és gyorsasága elhagyta volna, Martin pedig egyetlen szellemet sem tud elő hívni a sötétségből. Árész hirtelen olyan erőtlen lesz, mintha sosem lett volna isten: mind a hárman elvesztették erejük nagy részét.


Kezdésjoga; Victoria Lockwood
Résztvevők; Niké, Árész, Layton, Martin
Következő mesélés; január 13


 

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Solymász
⌲ Hozzászólások :
6
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 14.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Brokát   Hétf. Jan. 07 2019, 17:05

Káosz mindent elnyomott a nőben. A szeretetet, amit a hadisten és fiai iránt érez, a saját igazságérzetét, a józan eszét. Nincs semmi most Niké lelkében, csupán az őrült lángolás, és a gyilkolási vágy. Annak a vágya, hogy minden fájdalomért, minden visszautasításért, és átsírt éjszakáért bosszút álljon Árészon, a saját vérében fojtsa meg a hadistent, és eltörölje írmagját is, meggyilkolva minden gyermekét, azzal együtt, amelyik saját méhében növekszik. Neki nem kell az a mocskos kölyök, Árész átkozott vére, aki ugyan olyan becstelen lenne felnőve, mint az apja.
Ez a nő, nem az a Niké, akit ők ismernek. Ő, a valódi győzelemistennő, kétségbe esetten kapálózik saját tudata mélyén, hogy megtörje a ránehezedő átkot. Ő nem akarja bántani kedvesét, nem akarja bántani a fiait, nem akarja elveszíteni a kisbabáját.
Kívülről mégsem ez látszik. Döngő léptekkel, kegyetlen mosollyal arcán siet végig a folyosókon, miközben a Minótauruszt elküldi tombolni.
- Menj, ölj meg mindenkit, aki az utadba áll! -súgja kegyetlen hangján a szörnyetegnek, majd ő maga is elindul, tudja nagyon jól, hogy hová. Egy gyors mozdulattal rúgja rá a három férfire az ajtót, és még mielőtt bármelyikőjük is mozdulhatna, ki nyújtja kezét, és alig látható vörös fénynyaláb lövell ki belőle. Mikor látja, hogy ellenfelei megtántorodnak, elvigyorodik, és az isten tekintetébe fúrja a sajátját.
- A győzelmed elhagyott Árész! Kész vagy meghalni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Commandant of the Marine Corps
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D. C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 08.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Brokát   Vas. Jan. 13 2019, 01:13

Már reggel is fejetlenség volt itt a Pentagonban, az egy dolog, hogy nem értem el Kratoszt, az meg egy másik dolog, hogy Nikét se. Mind a kettő aggasztott, főleg az utóbbi, az elnököt elérni ilyen időben, annyira azért nem meglepő. Ezért is hívom a két fiamat magamhoz, a hatalmas térkép felett görnyedek, amikor mind a kettő megérkezik. Minden egységet ki kellett vezényelni. Még akkor is, ha hatalmas áldozatokkal fog ez járni. Jelen pillanatban nem okoz örömet a vérontás, mert az én halandóim mennek a halálba, nem másé.
- Na fiúk, ezen a csodálatos napon mindennel játszhatunk, kaptam egy sms-t az alelnöktől, ennyire volt ideje. Senki se tudja, hogy hol lesz a nagy buli, abban viszont biztos vagyok, hogy a Fehér Házba dupla adag kaja..akarom mondani csapat kell. – pakolászom a kis játékkatonákat a térképen.
- Még mielőtt nagyon elharapóznának a dolgok. Mivel nemrég tudtam meg, hogy létezel Martin ezért csak mostanra készült el a csodafegyvered, ami majdnem minden porontyomnak van. – adom át neki a dobozt. – Jelenlegi állapotában egy gyönyörű szép Colt, viszont az lesz amit csak akarsz. Remélem nálad is nálad van. – nézek a nagyobbik fiamra. Szükségük lesz rá.
- Philotész nincs a városban, ugye? Martin, ha neked is van valakid azt is paterold el innen. Nem érdekel, ha maga Athéné akkor is. Jó, tudom viccnek is rossz, a nővérem valószínű New Yorkban van. – nyúlok a csörgő telefonom után, amit majdnem össze is roppantok mire leteszem. – A kurva faszba, ez fasz mindent bevet. Mantikór, sárkány, kiméra..és az óriásokat is. Hála a magasságosnak, hogy az enyém annyira békés, hogy nincs kedve velem megküzdeni. – morgom indulatosan, s az asztalra csapok az öklömmel. Felkapom a fejem, vészjelzés, mi a jó balhere jön ma még, a világ végén kívül? Nem vagyok elég gyorsan, fel se fogom mi történik, csupán a vörös istennőmet látom, akiben nagyon megváltozott valami. Olyan érzésem van mintha egy doboz tejet nem bírnék felemelni. Meghallom az emberek kiabálását. Minótaurusz. Remek.
- Én kellek neked nem igaz? Hagyd a fiaimat. Ők nem okoztak neked fájdalmat, nem bántottak meg, csak én. – jelenik meg a kezemben a kardom. Ő nem az én Nikém, ő ott van bent valahol tudom, és meg is mentem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

félvér

⌲ Foglalkozás :
Chief of Naval Operations
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jul. 29.
⌲ Kor :
721

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Brokát   Vas. Jan. 13 2019, 01:55

Nagybetűs káosz. Ez itt ennyi és semmivel sem kevesebb. Jelen pillanatban nem papírnehezék vagyok, hanem stratéga, akinek egyetlen feladata, hogy minden hajója biztonságban legyen, lehetőleg minél hamarabb, mert a tenger is háborog. Néhány tengeralattjárónak nincs üzemanya, viszont elég energiatartaléka van, hogy hetekig fenékre üljenek és segítségre várjanak. Vannak azok, amelyeket valamelyik tengeri szörny már megtépázott, őket kell minél hamarabb vízről lehozni és a gyalogsági kiképzetteket apám erőivel összehozni egy egységbe. Azt hiszem ezért is volt az a pokoli hadgyakorlatunk. Felvillan a civil telefonom. Jin-Sun. Csak annyit ír: "Itt ügyön vagyunk." Legalább ennyire futotta a több évtizedes halottnak tettetés után. Éppen csak nem remeg minden ablak meg, ahogy bevágom magam mögött az ajtót, hogy átmenjek apám irodájába. Nem tisztelgek, mert egyenrangúak vagyunk. Biccentek Martinnak. Ma is kár volt mindkettőnknek felkelnie, azt hiszem.
- Van tíz hajóm és tengeralattjáróm, amit azonnal partra kell juttatnom, több mint ezer lélek veszhet oda. Az óceánok mindkét oldalról maguk a poklok. Az utolsó NSA jelentés szerint úgy öt perce, Erisz úton van a gazdatestért. A SIGINT szerint a Fehér Ház ostrom alatt van, Obszidián készen áll bevetni egy kísérleti módszert az ellen, de az elnököt lehetetlen elérni, mi mint vezérkar dönthetünk. - nézem, ahogy tologatja a katonákat.
- Üdv a csapatban, tesó. - mosolygok halványan Martinra, ahogy megkapja a fegyverét, majd a kérdésre élesen fordítom vissza a tekintetem apámra és előveszem a tollat, ami felveszi a megszokott M1903 Springfield alakját. - Mindig nálam van. - emelem meg a szemöldököm. Nevezzék elavultnak a fegyvert, még ma is használják és nagyon megbízható. Ez volt az amivel egykoron Japán ellen vonultam Csoszonban.
- Nincs, a lányunkkal van New Yorkban. Egyébként szerintem egyik öt milliónál nagyobb város sem életbiztosítás most. Kivéve Los Angelest talán. - de megszólal a telefonja, én pedig Martinra tekintek, hogy rendben van-e. Kimondottan nagy csatába megyünk most.
- Írok az unokámnak, hogy állítsa át a műholdakat, hogy... - de mire kimondanám, hogy kimondottan szörnyeket keressen, addigra a monitoron minden átalakul. A kis zseni mindegyikünket képes követni energia alapján és térképre rakni. Ennél fogva Káosz szörnyeit is. De a bejáratnál Niké-t ír jelenleg a gép, a neve mellett egy kérdőjel éktelenkedik. Mire rámutatok, addigra felkapja a fejét.
- Érezted? - pillantok az öcsémre, de amire fegyvert emelnék és lőnék, addigra olyan fájdalmasan gyengülök el, mintha egy betontömb próbálna a földdel egyenlővé tenni. Nem tudok menekülni, nincs gyorsaságom. Nincs semmim.
- Te sem ártottál neki... Ez nem a nő akit szeretsz. - a minimális súrlódásommal ami az Őrzőket és a Végzetet illeti, megtanultam egyet s mást. Abban az esetben ha megszállottat látsz, beszélj a gazdatesthez. Van ott bent még valaki. - Niké! Emlékszel amikor megölte a hűbérúr a családot aki befogadott, én pedig elmenekültem és eltévedtem az erdőben? Te jöttél értem! Te vittél a családhoz, akik mellett felnőttem végül! Egy igenis gondoskodó nő van benned, nem egy szörnyeteg! Emelkedj felül!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Navy Seal Commander
⌲ Hozzászólások :
20
⌲ Tartózkodási hely :
Norfolk
⌲ Csatlakoztam :
2018. Oct. 28.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Brokát   Vas. Jan. 13 2019, 16:23


Életemben nem láttam még ekkora felfordulást, mint most. Az egész Pentagon felbolydult, úgy rohangál mindenki, mint egy csapat mérgezett hangya, én meg mindennek a közepén, egy parancsnokhelyettesét vesztett osztaggal, elég szerencsétlenül érzem magam. A legutóbbi bevetésen veszett nyoma Brunának, mintha a föld nyelte volna el, a fiúk pedig érzik a hiányát. Mindennek ellenére én is, végtére is egészen jó barátok lettünk. Mégis, ennek az iszonyatnak a közepéből ki kell mentenem az embereimet. Nem isteni lények, mindegyikük halandó, akiknek családjuk van. Így még apám irodája felé rohanvást is a telefonokat intézem, mindegyiküket egyesével küldöm el. „Fogd az asszonyt, és a gyerekeket, és húzzatok el, olyan messzire, amennyire csak tudtok!” Bár, ahogy így elnézem a kialakult helyzetet, egy atombunker sem lenne elég, hogy megvédje őket, attól, ami rájuk vár.
Az irodában ácsorogva viszonzom bátyám, Layton biccentését. Ugyan olyan keserves képet vág, mint én, nem ez életünk legjobb napja. Csendben hallgatom őket, a térkép fölé görnyedve, ami tőlem tellett, azt megtettem, bár lassan úgy érzem, hogy az összes Navy Seal osztag parancsnoka én vagyok, a többiek úgy berezeltek. Halandók, nem értenek ők ebből semmit sem, csak azt látják, hogy a világ lángokban áll. Így jobban láttam, ha szépen kimenekítem őket a háborús zónából, csak azok maradtak, akikről tudom, hogy valamilyen isteni vér csörgedezik az ereikben.
- A SEAL-ek között van nem egy hozzánk hasonló, ők maradtak. A halandókat elküldtem, hogy olyan messze legyenek ettől az őrülettől, amennyire csak lehetséges. –adom le a rövid helyzetjelentést, szerencsére én még nem vagyok olyan magas rangú, mint a bátyám, nem is nagyon tudnék még mit kezdeni vele. Még azt a gondolatot is szoknom kell, hogy Árészfi vagyok.
Pislogok egy nagyot apám felé, ahogy át veszem a fegyvert. Bármivé át tud alakulni, ez nem rossz annyira. Ahogy a kezembe veszem, érzem, hogy oda készítették, és elég gyorsan felveszi egy viking csatabárd alakját. A legmegszokottabb fegyverem volt, és hiányzott is már, elé rendesen.
- Köszönöm apa! -mosolygok rá -Kösz, bátyó!  –viszonzom Layton vérszegény mosolyát. Ez most nem az a helyzet, amiben egymás hátát kell veregetni. Ha meg túl éljük, akkor meg azért fogjuk.
Újabb hosszú csend következik részemről, de egy helyeslő bólintással megnyugtatom bátyámat. Tartom magam, és nem félek. Sosem féltem a halált, mert már nincsen mit veszítenem. Ha ma meghalok, talán láthatom végre szeretett hitvesemet, akinek a hiánya évszázadok óta kínoz.
Meglepetten pislogok a monitorra. Niké…és egy bazi  kérdőjel mellette. Mit keres itt? Majd, mintegy válaszul a fel nem tett kérdésre, a nő, akit úgy szeretek, mintha az édesanyám lenne ránk rúgja az ajtót.
- Igen…- válaszolom Laytonnak, és ezzel egy időben megpróbálom megidézni a lelkeket, akik segítenek nekem. De semmi. Síri csend, és mintha el se érném őket, nem válaszolnak. Erőtlennek érzem magam, mintha agyon akarna nyomni valaki.
- És arra emlékszel, mikor megsebesültem? Mikor apa a karjában vitt haza, és te ápoltál, míg fel nem épültem?! Te több vagy ennél, anya…kérlek…ne add fel!

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

kalandmester

⌲ Foglalkozás :
Telling tales of you all
⌲ Hozzászólások :
27
⌲ Tartózkodási hely :
Between the pages
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 16.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Brokát   Vas. Jan. 13 2019, 17:26

Brokát

A felbőszült Niké nem foglalkozik a két Árészfival, hiszen Káosz azt parancsolta neki, hogy csak a hadistennel törődjön. Újonnan kapott ereje segítségével, egy egyszerű mozdulattal söpri félre a két férfit, akik a falnak repülnek, erejük nélkül éppen olyan védtelenek, mintha csak halandók volnának. A falból lassan vörös kacsok nyúlnak ki, oda szegezve őket, kezeiket és lábaikat szétfeszítve, hogy meg se tudjanak mozdulni. Egyedül a kezükben tartott fegyverekre támaszkodhatnak, hogy ki tudjanak törni a szorításból, és ne kelljen végig nézniük apjuk halálát.
Árész mindeközben egyre gyengébb, akkor sem lenne képes segíteni a fiain, ha akarna. Niké lassan szipolyozza el az erejét, és építi be a sajátjába, még erősebbé válva ezáltal.


Résztvevők; Niké, Árész, Layton, Martin
Következő mesélés; január 22


 

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Solymász
⌲ Hozzászólások :
6
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 14.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Brokát   Hétf. Jan. 14 2019, 00:20


Nem érdeklik sem a szép szavak, sem a könyörgés. Hajthatatlan, csakis az érdekli, hogy végezzen Árésszal. Hogy elégtételt vegyen az istenen minden bűnéért, és örökre eltörölje a föld színéről. Megvető pillantást vet a két féllényre. Az egyik félig démon, a másik meg félig halandó. Mocskos kis korcsok, nem méltók az isteni fegyverekre, amiket a kezükben tartanak. Ahogyan az apjuk szeretetére és figyelmére sem… az övére meg pláne nem. Nem is figyel rájuk, mintha szavaik el sem érnének a füléig. Egyet lát csupán: útját állják, megpróbálják megakadályozni, hogy kiontsa a harc istenének vérét, megpecsételve ezzel a sorsát. És ezt nem hagyhatja, mert Káosz haragja mérhetetlen lesz. Tudja jól, hogy ha itt elbukik, neki vége van. Nem hagyhatja, hogy ezek az öszvérek az útjába álljanak.
Egy intésébe kerül csupán, hogy a két számára méltatlan ellenfél a falhoz vágódjon, és hogy a vörös nyalábok teljesen lefogják őket. Úgy, ott jók lesznek, nem zavarnak majd sok vizet, és láthatják, hogyan törik meg az apjuk, mielőtt ők is meghalnak. Hosszú, kecses léptekkel indul el az istenség felé, de félúton megtorpan. Nem hezitál, csupán szeretné kiélvezni a pillanatot. Koncentrál, hogy az ezután kimondott szavak, megfelelő helyet találva a két fiú agyában, gyökeret eresszenek, sötét indaként folyva be tudatukat, és ocsmány tettekre sarkallják őket. Öngyilkos, és gyilkos gondolatok ezek, melyek majd át fogják venni az uralmat a két Árészfi felett. Szemeit először az ázsiai férfira emeli, ajka kegyetlen mosolyra húzódik.
- Emlékszem… hogy ne emlékeznék. –szólal meg, de hangja olyan éles, és kegyetlen, ami nem illik szép arcához. – Hagynom kellett volna, hogy meghalj, te mocskos félvér! Nem tettél semmit a világért, csak szaporítottad a saját undorító fajtádat. De ne aggódj...ha neked véged, ők következnek!
Ezzel el is fordul, és egyenesen Martin szemeibe néz. Arcán ugyan az a gunyoros mosoly játszik, ám szemei érzéketlenek.
- Anya…jaj te szegény pára, hogy sajnállak! Azt hiszed, valaha is kelleni fogsz nekik? Azt hiszed, hogy apád véletlenül felejtett el? Senkit sem érdekelne, ha már nem élnél. Senkinek sem hiányoznál.
Miután végzett, vissza fordul Árész felé, és undorral köp a földre. Taszítja az isten egész lénye, minden, amit képvisel.
- Ezek a legjobb katonáid, hadisten? –vigyorog- Két sápítozó kisfiú! Szánalmas!
Hirtelen fut neki, és hatalmas lendületet véve rúgja mellkason az erőtlen istent. A Káosztól kapott hatalommal, és Árész saját erejével, olyan csapást mér rá, hogy megtántorodik. Kezében meglengeti a hatalmas istenölő kardot, és a feje fölé emelve le sújt vele Árészra.
Én pedig, a saját tudatom mélyén sikoltozom, és vergődöm. Káosz átka túl erős, gúsba köt, nem tudok szabadulni. Ez a nő, aki ilyen iszonyatos dolgokat mond, amiket én soha nem mondanék ki nem én vagyok. Szeretem Laytont, és Martint, és főleg nagyon szeretem Árészt. Sosem ártanék neki. Így csupán kétségbe esve kaparom börtönöm rácsát. Itt vagyok fiúk! Hallak titeket! Segítsetek!

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Commandant of the Marine Corps
⌲ Hozzászólások :
8
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D. C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 08.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Brokát   Szomb. Jan. 19 2019, 19:51

Gigantikus szar van a pirinyó palacsintánkban, és az se biztos, hogy sikerül eltakarítani a mocskot. Minden olyan gyerekemet riasztottam akikkel beszélek, a két vadász meg szinte énekelve közölte, hogy bármit lelő, ami él és mozog. De legalább Európában is van szemem, ez is egy kis előny. Nem vagyok őrző, pocsék vagyok abban, hogy felismerjek bizonyos érzéseket, de amit a nagyobbik fiacskám áraszt magából azt nagyon jól tudom milyen.
- A víz most kurvára necces, ha nem csinál valamit Poszeidón, és a többi normálisnak maradt vízipocok akkor sajnos újabb tömegsír lesz a vízen. Azt a gazdatestet meg is fogja szerezni, nem, nem vagyok pesszimista. Erisznek ez maga a paradicsom, főleg, hogy Káosz mellé állt. Ott lesz a végjáték..Én meg döntöttem, vesse be, most a civil áldozatok sem érdekelnek, ha utána a veszteség minimális lesz. Helyesen tetted Martin, a SEAL kemény fiúkból áll, viszont ez most nem halandóknak való háború.– döntöm fel végül az egyik bábut.
- Mondanám, hogy ne használd, csak, ha vészhelyzet van, meg kiselőadást kéne tartanom abból, hogy milyen jó gyerek vagy meg a többi, de vegyük úgy ez megtörtént. – szusszanok halkan, én még egy vérszegény mosolyt se tudok kierőszakolni magamból. – Jó, hülye kérdés volt. – vonom meg a vállamat.
- Nem lesz baja, egyébként teljesen jogos amit mondasz. Szerintem még az Északi sark se lenne most biztonságos. – új telefont kell vennem ez most már biztos, nem bír ki még egy roppanást. Mondjuk az se biztos, hogy szükségem lesz újra, nem tudom mit hoz a jövő nekem, az egyik alakulatomnak meg biztos, hogy már nem kell.
- Nem, az a nő ott van mélyen legbelül..és ki fogom szedni onnan..Addig meg ezzel a pattogó bolhával kell foglalkozni.. – dühösen meredek a nőre, aki csak nagyon hasonlít arra, akit szeretek.
- Ugyan, azt hiszed, hogy egy kis hátráltatás miatt majd könyörögni fogunk neked, te ribanc? - csikorog a fogam, de tehetetlen vagyok, mint valami ócska halandó, legalább a két fiamat ne kínozná. Főleg, hogy szívja a saját erőmet is, a mellkason rúgás se hiányzik, ha képes lennék a támadásra se tehetném meg..kárt okoznék bennük. Noha a reflexeim nem a leggyorsabbak, még így is sikerül arrébb csapnom a kardot, hogy a vállamat sértse meg, még nincs itt az időm, előbb kiszabadítom Nikét ebből a fogságból. Éget a penge, viszont kirántom a vállamból, s a pöttöm istennő elé dobom a kardját.
- Csak ennyire vagy képes? – vonom meg a szemöldököm. – Ne aggódj Niké, ki foglak hozni onnan, tudom, hogy hallasz. Kapsz majd megint virágot, amit fél órán belül megdöglik, addig meg legalább szép lesz. – engedek meg egy kis kuncogást magamnak.
- Egyébként Káosz pincsikéje valamit baromire elfelejtettél, meg Káosz is, én erősítem a fiúkat, ők engem..két-három másodperc és elborul az agyuk..szóval húzzál ki szépen a leendő nejem testéből, vagy kiszedünk onnan fájdalmasan. – nézek elsötétült tekintettel rá. ~ De nem bánthatjuk őt, a leendő gyerekünknek élnie kell. ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Brokát   

Vissza az elejére Go down
 
I. Szín; Brokát
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Kalandjátékok-
Ugrás: