War, war never changes
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:32

Yesterday at 20:18

Yesterday at 11:30

Yesterday at 00:23

Yesterday at 00:09

Szomb. Jan. 19 2019, 19:51

Szomb. Jan. 19 2019, 17:29

Szomb. Jan. 19 2019, 13:38


Share | 
 

 I. Szín; Kobaltviola

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

kalandmester

⌲ Foglalkozás :
Telling tales of you all
⌲ Hozzászólások :
27
⌲ Tartózkodási hely :
Between the pages
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 16.

TémanyitásTárgy: I. Szín; Kobaltviola   Vas. Jan. 06 2019, 21:53

Kobaltviola

Az egész világ megremegett, a sötét felhők nem akartak eltűnni az égről, inkább egyre sűrűbbé váltak. Olyan érzés lett úrrá a halandókon, mintha itt lenne a világvége. A sötétség elnyelte a fényt, mesterséges fényforrásaikhoz kellett, hogy nyúljanak; igen, felkapcsolták a villanyt. Mégis tudták, hogy nincs rendben valami. Olyasmi történik, amit ép ésszel fel nem tudnak fogni.
Hisz, ami kiszabadulni készül abban már rég nem is hisznek. Káosz nekik semmi más, mint egy játékban, könyvben szereplő entitás. Azokat a halandókat pedig rendszerint kinevették, kigúnyolták, akik róla prédikáltak. Nos..nekik lett igazuk. Az istenek, és egyéb lények felkészültek a legrosszabbra, készen állnak arra, hogy megvédjék a halandókat, akár a saját életük árán.


Rosalie mihelyst tudomást szerzett róla, hogy Ephraim egyedül van az új lakásában, rögtön oda is teleportált. Habár nem sikerült pont az épület elé, mert útját állta egy csapat kentaur, de miután kisebb sérülések árán elüldözte őket, végre fel tudott menni a lakásba. Ephraim a sarokban kuporogva pillant a vörös hajú istennőre, a lilás aura körül öleli, mintha valami védelmi pajzs lenne. A hangok egyre jobban zavarják, mindenről tud, ami a világban történik, néha nem beszámító az állapota, néha pedig igen. A védőburok nem érdekli Rosie-t, így hát dacolva a fiatal isten erejével mellette van. Az élete árán meg akarja védeni Káosztól.


Kezdésjoga; Rosalie Winston
Résztvevők; Rosaile, Ephraim
Következő mesélés; január 13


 

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
NSA Agent
⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D. C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jun. 10.
⌲ Kor :
43

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Kobaltviola   Hétf. Jan. 07 2019, 23:47

Éppen Henninggel figyeltem a babákra, amikor éreztem, hogy mennem kell. Egyáltalán nem érdekel, hogy mire kért, vagy mire nem kért Ephraim, akkor is mellette leszek. Nem az ő döntése, hanem az enyém. Nem maradhat egyedül ilyen vészterhes időkben, ameddig tudom visszatartom azokat, akik ártani akarnak neki. Ha pedig ez lesz az utolsó tettem a világon, elfogadom a halálomat is, de ne azért haljak meg, mertnem próbáltam, hanem azért, mert megpróbáltam a lehetetlent is.
- Félre ti nyomorult pónilovak! – jelenik meg a kezemben egy tűzgömb és vágom feléjük, az se érdekel, hogy egy-két nyílvessző a vállamba fúródik, egyszerűen csak kitépem a húsomból, később ráérek majd picsogni, viszont KGB-s nevelést kaptam, nem most fogom elsírni magam. Felforrósítom alattuk a talajt, végül az aszfaltba gyökeredzik a lábuk, nem kímélem őket, akik az elsővonalban vannak, mind elég, a többi pedig nyargal is a másik irányba. Erről ennyit, nagyon bátrak.
Szinte feltépem az ajtót, rögtön Ephraimot kezdem el keresni, az egyik sarokba meg is találom, az aurája makacsul öleli körbe, azt hiszi ellenség vagyok..
- Eph..én vagyok az Rosie..nem akarlak bántani, segíteni szeretnék. – sétálok közelebb, nem törődve a sérülésekkel, amiket ő okoz nekem. Nem szándékosan teszi, tudom.
- Hagyd, hogy veled legyek, csak rám figyelj. – karolom át az épkarommal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Kongresszusi képviselő (I-NY)
⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D.C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jun. 13.
⌲ Kor :
29

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Kobaltviola   Kedd Jan. 08 2019, 21:24

A sarokban billegek, szinte zihálva. Napok óta nem múlik ez a "roham". A bal szemem éktelenül világít, már én is felemás színű szemű vagyok, mint az apám. Hallok mindent és mindenkit. Látok mindent és mindenkit. Hallom a nagyapám hangját is a fülemben.
Remélem, hogy élvezed a kilátást. Nem sokára egyek leszünk és visszaveszünk mindent. Azok az átkozottak, Zeusszal az élükön, tönkretették a művemet. Nem a halandóknak és nem annak a tizenkettőnek a kénye-kedvére alkottam meg ezt a világot. Nincs joguk létezni benne, ezt te is tudod. Apád is tudja, de anyád, a saját lányom volt olyan ostoba, hogy nem szállt szembe önként ellenük, ahogy azt kellett volna. Ahogy azt illett volna. Minden gyerekem áruló, de Tartarosz... ő különlegesen ostoba. Neki volt esélye egy saját birodalomra, de egy gyáva féreg volt. Ezért bűnhődik most, te is tudod. Még álmomban is tudtam, hogy huszonkilenc éve valami különleges született. Te, Giygas. Csak a te erőddel felvértezve tudjuk együtt megváltani ezt a mocskot. Mert hiába indította el Kratosz az utópia felé a halandók világát, mind gyarlók. Mindent elpusztítanak, egymást, amit nem ismernek, ha rajtuk múlik, akkor minket is.
Még erősebbre húzom a védőaurát magam körül, így a többit csak úgy hallom, mintha víz alól bugyborékolás hallatszana. Nem látom Rosie-t azon keresztül, jelenleg a levegőt is halálos fenyegetésnek érzem. Hallom a hangját végül halkan.
- Menekülj! Közel van és mindenkit meg akar ölni, téged is! - remeg a hangom, mert egy pillanatra a fejembe vetíti Káosz Rosie holttestének a képét, ahogy én ölöm meg. Reszketek, nem bírom a gondolatát. Ahogy végül megérint és ránézek, akkor láthatja, hogy a bal szemem nem kék többé, hanem zöld.
- Most dobta fel Tartaroszt a felszínre, odalent csapdába ejtette Aegidionékat, jön Erisz, a kovácsok haldokolnak, még Zeuszék is bajban vannak... Miattam. Bárcsak halandó lehetnék és maradhattam volna áldott tudatlanságban Philék mellett, mint vágó... - akaratlanul kapaszkodom belé. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
NSA Agent
⌲ Hozzászólások :
4
⌲ Tartózkodási hely :
Washington D. C.
⌲ Csatlakoztam :
2018. Jun. 10.
⌲ Kor :
43

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Kobaltviola   Vas. Jan. 13 2019, 23:01

Szinte megütközve nézek rá, nem fogok menekülni, ameddig tudok kitartok mellette, nem vagyok képes arra, hogy itt hagyjam. Ha itt lesz végem, akkor itt, és el fogom fogadni a sorsomat. A meghátrálás sosem volt a szótáramban, nem is most lesz.
- Meglepődtem volna, ha nem vagyok rajta a rosszak listáján. – próbálok viccelődni, ám nem megfelelő az időpont erre. Mosolyogva nézek a szemébe, látom a változást, most már pont ugyanolyan, mint az apjáé, felemás.
- Nekem így is tetszik egyébként a szemed. Lehet, sőt biztos, hogy miattad vagyunk ekkora slamasztikában, viszont meg fogjuk oldani. Ephraim, kérlek, ha bennem nem is bízol, nem bánom, de bízz meg a többiekben. Akik érted harcolnak. Igen, a tudatlanság néha nagyon jó lenne minden istennek, nekünk viszont nem adatott meg ez az ajándék. Szedd magad össze. – szorítom meg a karját, és csókot nyomok a homlokára.
- Nem azért verekedtem meg a kentaurokkal, hogy feladd nekem. Ha ennek vége kinek fogok az agyára menni az irodádban, ha? – döntöm a fejem a vállára. – Úgyhogy nem engedem meg, hogy feladd, és feladj értünk mindent, mert esküszöm, hogy a világ végére is elmegyek érted. Remélem érthető voltam. Fontos vagy számomra. – fontos..az életemet adnám érte. Csak éppen a szeretlek szót nem tudom sose kinyögni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Kobaltviola   

Vissza az elejére Go down
 
I. Szín; Kobaltviola
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Kalandjátékok-
Ugrás: