War, war never changes
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:32

Yesterday at 20:18

Yesterday at 11:30

Yesterday at 00:23

Yesterday at 00:09

Szomb. Jan. 19 2019, 19:51

Szomb. Jan. 19 2019, 17:29

Szomb. Jan. 19 2019, 13:38


Share | 
 

 I. Szín; Akvamarin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

kalandmester

⌲ Foglalkozás :
Telling tales of you all
⌲ Hozzászólások :
27
⌲ Tartózkodási hely :
Between the pages
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 16.

TémanyitásTárgy: I. Szín; Akvamarin   Vas. Jan. 06 2019, 22:02

Akvamarin

Az egész világ megremegett, a sötét felhők nem akartak eltűnni az égről, inkább egyre sűrűbbé váltak. Olyan érzés lett úrrá a halandókon, mintha itt lenne a világvége. A sötétség elnyelte a fényt, mesterséges fényforrásaikhoz kellett, hogy nyúljanak; igen, felkapcsolták a villanyt. Mégis tudták, hogy nincs rendben valami. Olyasmi történik, amit ép ésszel fel nem tudnak fogni.
Hisz, ami kiszabadulni készül abban már rég nem is hisznek. Káosz nekik semmi más, mint egy játékban, könyvben szereplő entitás. Azokat a halandókat pedig rendszerint kinevették, kigúnyolták, akik róla prédikáltak. Nos..nekik lett igazuk. Az istenek, és egyéb lények felkészültek a legrosszabbra, készen állnak arra, hogy megvédjék a halandókat, akár a saját életük árán.


Ahogy a hajó kiköt, a parton állók is tudják, hogy okkal vannak ott. Senki sem tudja, mi következik ezután, de abban biztosak lehetnek, hogy Káosz nem lesz kegyes velük. És bár a két Olümposzi testvér régen nem látta egymást, nincs sok idejük örülni egymásnak.
A vízből két hatalmas alak emelkedik ki, míg a harmadik a part felől érkezik, közre fogva a kis csapatot. Porphyrion  óriás, Zeusz átka, és Polybotes Poszeidón végzete dörgő léptekkel érkeznek, hogy végleg eltöröljék a föld színéről a Triász két tagját, a vízből pedig Héraklész régi ismerőse, a hüdra emelkedik ki. Mint ismeretes, ha ennek a szörnynek levágják egy fejét, kettő nő a helyébe, Polybotes óriás pedig halálos mérget rejteget. Valami halvány esélyük mégis van, hiszen mellettük van egy titán, és egy fenséges szörnyeteg, Hyperión és Gryla személyében, valamint Hypnos is feltűnik a színen.


Kezdésjoga; Jace Whitaker
Résztvevők; Poszeidón, Zeusz, Gryla, Hypnos, Hyperion, Héraklész
Következő mesélés; január 13


 

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Billionaire Investor
⌲ Hozzászólások :
23
⌲ Tartózkodási hely :
James Bradshaw State Jail
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 30.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   Hétf. Jan. 07 2019, 09:53


Hérának igaza volt hát. Valami tényleg közeledett. Épp csak nem sejthettük, hogy milyen sebesen. Nem rég még Sun Valley-ban csevegtem arról, hogy mennyi Oracle részvényt érné meg venni a következő tizennégy évre tervezve, vagy inkább ideje lenne-e megszabadulni tőlük és más irányba fordulni. Most meg? Egy mólón állok harmad magammal. Én érkeztem elsőként, ahogy az istenek királyához méltó. A méregdrága öltönyt azonban, amit az üzleti vacsorához vettem fel út közben lecseréltem. A vacsora elmarad és tudtam, hogy ahova megyek, ott nem öltönyre lesz szükség.
Égkék tekintetem nem a közeledő hajóra tapad, ahogy talán társaimé. Helyette haragosan figyelem az eget. Ezek nem az én viharfelhőim. Nem én parancsolok nekik. És ez dühít. Szembe köpik az Istenek Tanácsát és veszélyeztetik a halandókat, akiknek a létét oly hosszú ideje védjük. Porphyrion és Polybotes tűnik fel, két ismerős arc a rég múltból. Előbbi látványától még inkább megacélozódnak arcizmaim, csuklómtól ujjbegyeimig pedig apró kisülések futnak végig. A sötét felhőket, melyek nem az enyémek, akaratomból egy erőteljes villám szeli át, mely néhány másodpercre kilométerekre bevilágítja a környéket, ezzel tekintetemnek is egyenes utat biztosítva a gigász felé.
- Érdemes lenne elgondolkodni azon, hol a trükk. – Haragvó szavaim nyomán újabb villám szeli át a viharos eget, ismét „napfényt” biztosítva. A társaimnak szóló félhangos felvetésem jogos lehet. Ennyi idő után bújnak elő az árnyékból? Épp most? Látszólag túlerővel szembe? Hol van hát a trükk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
a tengerek királya/hobbi tengerbiológus
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
Miami
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 14.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   Szer. Jan. 09 2019, 18:00


Gyanúsan hullámzott a tenger, már akkor is, mikor a part még nagyon messze volt. Ezeket a hullámokat nem én keltettem, nem az én tridentemtől származnak. Olyan volt, mintha rengene a föld, mintha valami, ami eddig a felszín alatt lapult, felébredt volna, hogy kitöltse bosszúszomját a világon. Kikötni is nehezünkre esett, de Gryla valódi matrózként állt helyt. De valószínűleg, ha még egy kicsit hánykolódtunk volna a háborgó mélységben, felborult volna a jachtunk, és akkor úszhatunk a kikötőig. Nem mintha gondot okoznak, de hát a ruhák, amiket viselünk, nem vízállóak.
Mikor kikötünk, az első akit kiszúrok, az öcsém, Zeusz. Ha nem lenne ekkora a vész, valószínűleg felkapnám a földről, és csak amolyan szeretetből jól megropogtatnám, de ez most nem a szentimentalitás ideje. Így csak bólintok felé, és kezemben jelentőségteljesen megforgatom szigonyomat.
Egy pillanatra kiráz a hideg, ahogy meglátom a két óriást. Ezek a tetvedékek még élnek?! És az még csak hagyján, de ki a fene szabadította ránk őket. Mert aki ezt a két rohadékot ránk szabadította, az nagyon a halálunkat kívánja, talán még a fejünket is kitűzné trófeának. Nem azt mondom, valószínűleg sok embernek vagyunk a bögyében, de ez azért már egy kicsit túlzás.
- Valaki nagyon elszántan holtan akar látni minket öcsi. -válaszolom Zeusz felvetésére, egyet értek vele. Gyanús, hogy pont most bújtak elő, mikor rengeteg esélyük lett volna rá. Szilárdan megmarkolom a kezemben szorongatott tridentet, a másik kezemmel pedig kicsit hátrébb húzom Grylát, hogy közel legyen hozzám, és vigyázni tudjak rá, ha arra van szükség.  

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
kannibál
⌲ Hozzászólások :
9
⌲ Tartózkodási hely :
New Orleans, Louisiana
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 14.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   Szer. Jan. 09 2019, 21:04


Valami vészjóslóan közeleg. Valami veszedelmes. Valami végzetes. Valami, aminek az eredetét egyikünk sem tudná beazonosítani – legalábbis eleinte még biztosan nem –, ám mégis mindnyájan érezzük, amint a bőrünk alatt ösztönszerűen megfeszül egyfajta belső intuíció, mely minduntalan azt mantrázza, hogy „fuss, menekülj!” S csakugyan leküzdhetetlen kényszert érzek arra, hogy amilyen gyorsan csak tudok, távozzak a helyszínről – illedelmes úrinő módjára –, de még a világ színéről is. A tenger, oda kéne most menni, a mélyén biztonságban lehetnék; a sötétségbe senki sem merészkedik a szörnyetegeken kívül. És mint tudjuk, én egy vagyok közülük, a Szörnyanya gyermekei közül. Így nekem, ha azt nézzük, nincs is mitől félnem… Pedig nagyon is, hogy van; immár, hogy újra Poszeidón, a tengerek ura oldalán harcolok. Mert hát egyértelmű, hogy ahol ő van, ott a helyem nekem is, s éppen ezért bármennyire is szeretnék elmenekülni, bármennyire is vágyom a tenger hullámait, vagy a biztonságot és védelmet nyújtó mélységet, nem tehetem meg, hogy magára hagyom Őt ebben a csatában. Úgyhogy legyűröm az ösztönt, lecsitítom háborgó lelkemet, és minden egyes ellenszegülni vágyó idegsejtemen úrrá leszek, hogy maradni tudjak. Nem mintha megérdemelné… Csakhogy, emlékeztetem magamat újfent, ez itt és most nem rólunk szól. Nem kettőnk harca ez, hanem a és a rossz küzdelme. Ahol nekem előbb vagy utóbb állást kell foglalnom. Mert hiába akarok Poszeidón oldalán küzdeni, nem harcolhatok a jóság és az igazság nevében, úgy, mint ő, hiszen én egy szörnyeteg vagyok. Nem másíthatom meg a múltat. Nem kerekedhetek felül önnönmagam gyarlóságán. Alapjáraton nem. De most, ebben a percben talán mégis több lehetek annál, aki vagyok, és aki voltam… sokáig, évszázadokon keresztül. Egy mocsári lidérc. Ennek gondolatától pedig akaratlanul is morogni kezd a gyomrom: úúúgy éhezem!
Körbetekintek hát az egybegyűlteken, kit is lehetne megízlelni, hogy legalább egy egészen kicsikét csitíthassam háborgó ösztöneimet.
- És mire vár még? Tegyen hát minket próbára! – süvöltöm Poszeidón mellől, aki úgy karol belém, mintha valami védelmezésre szoruló hölgyike volnék. Nem sokáig maradok így, hajt a vérem, előre és előre, bele a csata sűrűjébe – noha egyelőre még senki sem csatározik, az én legnagyobb bánatomra –, küzdeni és zabálni, tépni és marcangolni. Ocsmányabbnál ocsmányabb jövőkép tárul elém, hogy mit is fogok én itt majd tenni az ellenséggel. Csak el kéne döntenem, hogy ki is itt az ellenség… Ezen észveszejtő gondolataim közepette pillantom meg végül az ismerős lényt. Hüdra. S nem csupán látom, hanem érzem is. Idebent, a szívemben. Mert ő vér a véremből és hús a húsomból.
- Testvér – suttogom magam elé vérszegényen, miközben önkéntelenül is a kezemet nyújtom felé, szinte vágyva, sóvárogva az érintése után. Vele kéne hát megküzdenem? (…) a tulajdon testvéremmel?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 29.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   Szer. Jan. 09 2019, 22:18

Hideg verítékben úszva riadtam fel, édesnek semmiképp nem nevezhető mély álmomból. Ziháltan kapkodtam levegő után, tekintetem az ablakra szegeződött. Basszameg. Villámsebességgel rúgtam le magamról a takarót, és botladoztam a kijárat irányába. Féllábon ugrálva kapkodtam magamra egy futtában előkotort pár tornacsukát, és ahogy voltam, csíkos pizsamanadrágban, és trikóban rontottam ki az utcára.
Pánik és fejetlenség. Nem azért, de az alvilág is a patinás rend fénylő jelképe ehhez képest. Az emberek tényleg semmi toleranciával nem bírnak a stressz iránt. Ezt tudtuk idáig is. Ez azért már egy picikét túlzás.
Viharfelhők. Lépteim automatikusan visznek a móló felé. Nincs szükség teleportálni, nem nagy táv. Még mázli. Ismerős arcok fogadnak. - Valaki nagyon kedveli az arcotokat. – értettem egyet a tengeristennel. – Mint egy rossz álom. – jegyeztem meg csendesen, tekintetem szokatlanul éberen próbálta felmérni a helyzetet. Ki lehet ennek a hátterében? A célja egyértelmű. Nagyot nyeltem. – Mi a terv? - szárnyaim időközben felfedték magukat, és nyugtalanul megrebbennek. Nem vagyok egy harcos alkat. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy nem lépek előre, ha szükség van rám, de idáig sikerült majdnem minden konfliktust harc nélkül megoldanom. Most viszont nem vagyok biztos benne, hogy egy altató elegendő lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 04.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   Szer. Jan. 09 2019, 22:55

Sóhajtottam. Éreztem, hogy a szabadulásom nem lesz sokáig felhőtlen. Tény, az örökkévalóság is kevés lenne élveznem az életet, amit visszakaptam. Az égbolt beborult, és minden erőmmel igyekeztem újra előcsalogatni a Napot, ami bár válaszolt a hívásomra, és a vihar nem enyhült, a felhők mögül felsejlett a lángoló égitest, de képtelen volt leküzdeni a sötétséget- ismét eltűnt. Felesleges energia és időpocsékolás tovább próbálkozni.
A tenger hullámai egyre agresszívebben verik a partot, a levegő nehéz a sós párától. Ismerős alakok bukkannak fel, és kerítik körbe az összegyűlt maréknyi kis társaságot. Ha halandó lennék nem maradnék itt sokáig. Testemet aranyló fény öleli körbe- válaszul a sötétségre, ami ránk telepedett. – Üdvözletem.- hangom nyugodt. Én is az vagyok, de leginkább gyanakvó.
-Milyen furcsa véletlen. – annyi mindenki közül pont ez a három jómadár bukkant fel, hogy éppen Zeusz és Poszeidónnal nézzenek szembe. Vajon mi történik a világ többi pontján? Alig hiszem, hogy nyugalmas péntek estét élvezhetnek. Talán mindenki szembenéz a saját végzetével. Talán találkozik is vele, beteljesíti. Nem bánnám. Túl öreg vagyok már az ilyesmihez. – Feltételezem a felhők nem hozzád tartoznak. – fordultam Zeusz felé. Meglehetősen zavaróak. Ahogy látom ő sem elégedett a helyzettel. Csodálatos. Ki van még itt. A tengeristen, Hypnos, és egy kelpie. Válogatott csapat. Csak reménykedni tudok, hogy valaki még feltűnik.
El sem tudom képzelni milyen lehet most az embereknek. Nem kell halhatatlannak lenned, hogy felfogd mennyire közel a világvége.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

kalandmester

⌲ Foglalkozás :
Telling tales of you all
⌲ Hozzászólások :
27
⌲ Tartózkodási hely :
Between the pages
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 16.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   Vas. Jan. 13 2019, 17:53

Akvamarin

A két óriás mit sem törődve az összeverődött kis csapattal, azonnal megkezdi a támadást Zeusz és Poszeidón ellen. Csak rájuk figyelnek, és olyan erős csapásokat mérnek rájuk, hogy a móló, amelyen hőseink gyülekeznek, félig leszakad. Porphyrion  villámokat küld Zeusz felé, és mivel ezeket nem ő gerjesztette, a főisten nem képes teljes mértékben kivédeni a támadást. A gigász egy pillanatra sem tántorodik meg, nem hagy Zeusznak időt, folyamatosan szórja villámaival.
Polybotes lesújt Poszeidónra, három ágú szigonyával, melynek végei mérget rejtenek. Ha a tengerek ura hagyja, hogy megszúrja, néhány perc alatt életét veszti a gyorsan ölő méreg hatására. Az óriás igyekszik hát megszúrni, és közben olyan messzire ragadni őt Grylától, amennyire csak lehetséges.
A hüdra száll szembe a többi hőssel, és mint ismeretes, a szörnyeteg egyik feje tüzet köp, valamint, ha megpróbálják levágni egy fejét, kettő nő helyette. Mivel Héraklész egy pillanatra figyelmetlen volt, hüdra első csapása őt éri, és leteríti.Héraklész testét a felbukkanó Kharón viszi arrébb, akinek aztán a szánt szándéka, hogy legyőzze a fenevadat a többi istennel.
Fejei Hypnosz és Hyperión ellen acsarognak, miközben halkan suttog Gryla fejében, úgy, hogy csak a nő hallja, senki más.
- Komolyan értük akarsz harcolni? Poszeidónért, aki elárult, és megbecstelenített? Akik a mocsárba száműzött?! Jöjj nővérem, küzdj az oldalamon, és állj méltó bosszút a tengerek urán!



Résztvevők; Poszeidón, Zeusz, Gryla, Hypnos, Hyperion, Héraklész, Kharón
Következő mesélés; január 22


 

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
Billionaire Investor
⌲ Hozzászólások :
23
⌲ Tartózkodási hely :
James Bradshaw State Jail
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 30.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   Hétf. Jan. 14 2019, 08:03


Fivérem szavaira baljós mosoly fut át komor vonásaimon. Olyan hirtelenséggel jön és megy, ahogy a villámaim fénnyel árasztják el a környéket, majd hagyják, hogy ismét elöntse a tájat a sötétség. De képtelen vagyok legalább ennyire nem megmosolyogni. - Sok sikert számukra. - Alig várom, hogy megpróbálják. Érzem a halandók félelmét és a félelméből adódó haragját. Ők a mi védelmünk alatt állnak. Az Istenek Tanácsával senki nem fordulhat szembe és úszhatja meg szárazon. Futólag a Poszeidónt kísérő kelpievel is összeakad a tekintetem. Nem nehéz megfejteni, hogy mi körül tekeregnek a gondolatai. Így mielőtt szóra nyithatná a száját gyomorrontást küldök rá a puszta szemeimmel. Képletesen értve persze. Jobb, ha figyel, hová néz, engem ne méregessen.
- És te ezen még meglepődsz, drága Hypnos? - Hangomra ismét a tenyérbemászó, érdekes éllel megáldott tónus telepszik. Mily meglepő, hogy a börtönben nem voltam egy közkedvelt figura. De hát nem is azért vonultam be a közelmúltban.
Bosszúsággal tölt el a gondolat, de be kell vallanom, hogy itt mindőnk közül most Hypnos a legértékesebb játékos a képzeletbeli sakktáblán. A legfontosabbak Poszeidón és én vagyunk, de nem a legértékesebbek. A tény mellett pedig nem szándékszom elmenni szó nélkül. Ahelyett, hogy hagynám, hogy mindenki fejetlenül, a szomját ontva nekirohanjon az őt támadónak, kiadom a parancsokat. Elvégre én volnék az istenek királya. Vagy, aminek manapság nagyobb súlya van, az Istenek Tanácsának egyetlen jelen lévő tagja. Észrevehető, hogy tudatosan támadnak minket, összehangolva. Mi is így fogunk tenni, de nem az ő szabályaik szerint.
Porphyrion talán sejti, mire készülök, hisz lélegzetvételnyi időt sem hagy számomra. Igyekszem ellene fordítani a villámait, de csak magamat sebzem vele. Cseréljünk.
- Poszeidón! - Fivéremmel jól ismerjük egymást. Nem kell esszét írnom ahhoz, hogy tudja, mi a feladata. Porphyrion az övé, én pedig már el is mozdulok, az esetleges támadása útjából. - Hypnos, Polybotes. - Ő is megkapja a laposztást. Altassa el. Tudom, hogy képes rá, ha Héraklész segít neki, hogy a közelébe jusson.
Én pedig, ha Poszeidón kivédi a gigász ellenem szóló támadásait, két karommal leszakítom az eget és nem eresztem Hüdrát a villámaimmal, miközben figyelmem maradékával igyekszem felhasítani a felhőket, hogy a nap táplálhassa Hyperiont. Persze csak miután meggyőződtem arról, hogy a mi oldalunkon áll. Együtt kell működnünk, mindannyiunknak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
a tengerek királya/hobbi tengerbiológus
⌲ Hozzászólások :
10
⌲ Tartózkodási hely :
Miami
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 14.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   Yesterday at 11:30


A mélység most már háborog, és én is érzem haragját. Hogy ne tenném, hiszen én magam vagyok a mély. Magam vagyok a szökőár, a vad hullámverés, mely kérlelhetetlen és könyörtelen. A szeretett nő jelenléte pedig csak még engesztelhetetlenebbé tesz. Ha valaki bántani meri őt, ha akármelyik szörnyeteg kezet emel rá, velem kell kiállnia, és én rázúdítom majd a hét tenger minden haragját. És nem csak Gryla miatt ölök. Itt van az, akit minden erőmmel védenem kell, hiszen vér a véremből. Kezdeti dühöm iránta már rég a múlté, hiszen már rá jöttem: merhetetlen hatalmat adott a kezembe. Ők ketten azok, akikért harcolok, s a birodalmam.
Tudom, érzem, hogy katonáim alant vitézül helyt állnak. Védik az otthonunkat, és a fentiek világát, hiszen olyan szörnyetegek támadtak fel, melyek ha rá szabadulnak az emberi világra, minden, amit ma ismerünk elpusztul. Hiszen ezt akarja Káosz. Ez a lételeme, a halandók és az istenek fájdalmas kiálzozása ad neki erőt. Beteg állat. Zeusz parancsa nem lep meg Elmés. Hozzá méltán rafinált, hiszen mindent, amilyen ma van csellel szerzett meg, ahogy miket is egy elmés ötlettel mentett ki apánk gyomrából.
- Vettem! -bólintom csupán, tudom mit akar. Az enyém a villámokat szóró gigász, míg ő kiáll a másik ellen. - Vigyázz vele testvér, a szigony mérgezett!
Mielőtt azonban támadásba lendülnék, egy pillanatra Gryla felé fordulok. Kinyúlva felé kezemet az arcára simítom, és egy gyors csókot lehelek vörös hajába. Tudom jól l, hogy nem megmentésére szoruló virágszál, hanem valódi harcos, így engedem, hogy kivegye részét a harcból, bár azt nem mondom, hogy nem aggódom.
-Bárhogy is lesz vége ennek, tudd, hogy mindennél jobban szeretlek! Légy óvatos!-szólok neki, és csak neki. Rövid, ám tartalmas buzdító beszéd ez, de el kellett mondanom neki. Még egy pillanatra gyönyörködöm benne, majd a támadó gigász elé ugrom, kezemet kinyújtva hatalmas vízfalat húzok Zeusz elé, a villámok elektromosságát így elvezeti a víz, és nem tehet kárt fivéremben. Megforgatom szigonyomat a kezemben, és egy eszelős vigyor húzódik szét arcomon.
- Na gyere, te ocsmány dög!

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Akvamarin   

Vissza az elejére Go down
 
I. Szín; Akvamarin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Kalandjátékok-
Ugrás: