War, war never changes
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:32

Yesterday at 20:18

Yesterday at 11:30

Yesterday at 00:23

Yesterday at 00:09

Szomb. Jan. 19 2019, 19:51

Szomb. Jan. 19 2019, 17:29

Szomb. Jan. 19 2019, 13:38


Share | 
 

 I. Szín; Parázsvörös

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

kalandmester

⌲ Foglalkozás :
Telling tales of you all
⌲ Hozzászólások :
27
⌲ Tartózkodási hely :
Between the pages
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 16.

TémanyitásTárgy: I. Szín; Parázsvörös   Vas. Jan. 06 2019, 22:42

Parázsvörös

Az egész világ megremegett, a sötét felhők nem akartak eltűnni az égről, inkább egyre sűrűbbé váltak. Olyan érzés lett úrrá a halandókon, mintha itt lenne a világvége. A sötétség elnyelte a fényt, mesterséges fényforrásaikhoz kellett, hogy nyúljanak; igen, felkapcsolták a villanyt. Mégis tudták, hogy nincs rendben valami. Olyasmi történik, amit ép ésszel fel nem tudnak fogni.
Hisz, ami kiszabadulni készül abban már rég nem is hisznek. Káosz nekik semmi más, mint egy játékban, könyvben szereplő entitás. Azokat a halandókat pedig rendszerint kinevették, kigúnyolták, akik róla prédikáltak. Nos..nekik lett igazuk. Az istenek, és egyéb lények felkészültek a legrosszabbra, készen állnak arra, hogy megvédjék a halandókat, akár a saját életük árán.  

Alexandriában is zűrzavar támadt, a medjayok mind megjelentek, régi vezetőjükkel Linussal. Több démon is ellenszegült Anubisz parancsának, valamint Ozirisz se tudott mit kezdeni velük, a káoszmágia erősebbnek bizonyult náluk. De volt valami fontosabb dolog a medjayoknak, le kellett menniük az Alvilágba, hogy megmentsék Tartaroszt, mert ők úgy tudják a hatalmas isten, még Káosz rabja. A lenti világban Neda vezeti őket, aki álmaiban már járt azon a helyen, viszont egyedül nem jutott semmire, talán most, hogy Zahra, Ebony, Ardeth, és a vénszatír is vele tart van esélyük a sikerre.
Ám csalódniuk kell, a cellát nem Tartarosz foglal el, hanem Kampé , sárkányaltesttel, skorpiófarokkal rendelkező női szörny, karmai mérgezőek, és borotvaélesek, a hátán pedig hatalmas bőrszárnyak feszülnek. A csapatnak ketté kell oszlania, mert Medúza is megjelent, hogy újabb szobrokkal gyarapítsa a gyűjteményét. Nincs sok idejük a döntésre, akár mindannyian belehalhatnak a két nő támadásába.



Kezdésjoga; Linus Elwood
Résztvevők; Ebony, Neda, Zahra, Ardeth, Linus
Következő mesélés; január 13


 

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás legény

⌲ Foglalkozás :
Medjay
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 10.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   Kedd Jan. 08 2019, 20:15


The Order's worst day

Ha más időkben lennénk, akkor öt medjay, állig felfegyverkezve, tökéletesen természetes és megnyugtató dolog lenne. Egy kapitány, egy démon, az igencsak alvilágira sikerült istennő, akivel egymásért epekednek, az én istennő lányom és Neith félistennő leánya, Na'eemah. Két száműzött, egy helyét kereső, egy szarkofágszökevény és egy normális. Jók az esélyeink azt hiszem.
De érdekes módon, Káosz képes áttörni elég könnyedén Anubisz szisztémáján, ami a démonokat illeti. Azt hiszem hálás lehetek Sitrának, hogy Ardeth-en láthatóan nem fog a káoszmágia, de rajtunk sem, mert mindannyiunknak ott van esküje, hogy védjen még egyet rajtunk. Nem mondtam el soha nekik, de olyan erős, mint az amit a görög tesznek le a Sztüxre. Aránylag gyorsan rendezzük fent a dolgokat, mert sietnünk kell, eleget késlekedtünk így is.
Én vagyok a csapatban erők szempontjából talán a leggyengébb, de egy darabban lejutunk. Sitra mintha ragyogna itt lent, úgy navigál keresztül minket az Alvilágon.
- 5500 egyiptomi fontot teszek rá, hogy idelent szülte meg Ma'at. - súgom Ardethnek cinkosan. De aztán törünk előre, mint a talajvíz, cikázva a hátborzongató hangokkal csipkézett titáncellák között. Ahogy közelebb érünk Kronosz régi helyéhez, úgy áll látványosan égnek a hajam.
- Apám szőrös picsájára! - rántok kardot, ahogy meglátom Kampét. Lehet nem volt hülyeség megáldatni a fegyvereinket, mielőtt lejöttünk. Én majdnem szűz fegyverrel jöttem le, de Menhit addig erősködött, míg le nem raktam az anyja oltárára az egész arzenálomat áldásért. Na'eemah nem volt túl bőszavú arról, hogy ő hogy csinálta, de tudom, hogy Anubisz, Thot és Ma'at személyesen áldotta meg életem kedvenc párjelöltjének a fegyverzetét. És köszönöm, pont kurva öreg vagyok, hogy nem kell látnom sem Medúzát balról, hogy tudjam, hogy jön.
- Kölyök, miénk a sziklás banya, nektek kell ahhoz a csinoshoz egy boszorkány. - bökök Sitrára, nem érdekel, hogy ha két napig nem szól hozzám. Lendül tovább a kezem olyan magasságba húzva sziklákat, hogy ne láthasson minket Medúza és ha követ a lányom, akkor én biztosan ugrok is felfelé, hogy véget vethessünk neki.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
[Medjay, rendőr]
⌲ Hozzászólások :
6
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 18.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   Szomb. Jan. 12 2019, 15:55

"Aki harcol, veszíthet.
Aki nem harcol, már vesztett is."

Parázsvörös: Alvilági kaland

Sötét felhők vetnek szűnni nem akaró árnyékot az emberi világra. Az emberek szemébe értetlenség, szívükbe félelem költözik, mikor világuk feketeségbe borul. Itt a világvége? Meg fogunk halni? Rebegik egymás közt halkan félelemmel. Nyugtalanság költözik az én lelkembe is, de amikor a káosz tanyát ver Alexandriában, nem kérdés, hogy mennem kell. Nekem is ott a helyem a medjayek között. Az idő sürgető, most minden perc számít. Ezért nem pazaroljuk a szavakat, azonnal a lényegre térünk. A feladat világos. Veszélyes utazás elé nézünk. Alászállunk mindannyian a halottak világába Tartarosz megmentéséért. Neda vezet minket lefelé, a föld alá, ki álmaiban már barangolt azon a helyen. Tartom a tempót, de figyelmem éber. Egyetlen apró nesz sem kerülheti el figyelmemet. Kezem combjaim mellé simítom, közel tőrjeimhez. Ujjaimat díszes markolatán tartom, hogy bármikor előránthassam és élét csontjáig mélyesszem annak, ki életünkre tör.  
Minden lépéssel egyre mélyebbre jutunk az Alvilágban, egyre közelebb a célhoz, miközben egyre távolabbra sodródunk az élőkétől. Léptek lépteket követ, s eközben mintha az idő megállt volna odalent, nem érzem a múlását. Végre megérkezünk, ám nem várt meglepetés fogad. Tartarosz helyett egy sárkányaltestű, skorpiófarokú női szörnyeteg fogad, kit Kampénak neveznek. Meglepetésemet komor vonásaim mögé rejtem és gyanakodó tekintettel veszem szemügyre a szörnyeteget. Mindezt röpke ideig, ugyanis a másik irányból egy váratlan "vendég" tűnik fel Medúza személyében. Egy nagyobb sziklafal tövébe húzódok és tekintetem gyorsan elkapom, hisz ismerem a róla szóló történteket: Ki szemébe réved, kővé lesz. Nem vágyom kőszoborként a gyűjteményébe kerülni, ahogy a többiek sem. Végezünk kell vele, mielőtt ő teszi meg. Halkan előhúzom a tőrömet és szemeim elé emelem, hogy pengéjét tükörként használva meglássam helyzetét, honnan várható támadása. Figyelem a többieket is, ki mit lép, ha esély nyílik rá, segítkezem Medúza lefejezésében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
☥ Medjay - haditudósító ☥
⌲ Hozzászólások :
28
⌲ Csatlakoztam :
2018. Apr. 03.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   Vas. Jan. 13 2019, 03:38



So raise your banner, fight your war
Út közben megengedtem magamnak néhány mosolyt, ahogy apát és lányát, Apherut és Menhitet marakodni hallhattam. Anyám minden tollára sem találtam volna ki, hogy pont ő az apja, de így egymás mellett látva őket, elég egyértelművé vált minden. Nem vagyok teljesen nyugodt, de Ardeth jelenléte megnyugtat. Lehet nélküle bepánikolnék, mint amikor lekerült rólam a nyakék és megkaptam szóban is, hogy "Thot leánya". A démonok változása már nagyon rossz dolgok előszele. De csak egy részük tört meg, Anubisz általános közönyéből ítélve pedig úgy sejtem, hogy elég hamar pótolni fogja őket. A puszta és csupasz tény, hogy öten megmaradtunk a rendből, már magában nagy szó. A vén kecske mindvégig tudta, mára megtanultam. De amíg ő elvégezte a toborzó hadműveletet, addig én medjayhoz méltó szüntelen és önbüntető módon dolgoztam a saját képességeimen. "Semmit sem lehet elrejteni örökre, téged sem. Jobb, ha ezzel szembenézel." Szerintem maga Ardeth sem tudta, hogy mennyire nyers igazságot beszélt akkor. Láttam ezeket a sötét felhőket álmaimban és azt is tudom, hogy ez Káosz lapjai között van.
Pontosan úgy, ahogy Anubisztól egy szívdobbanásnyi idő alatt elsajátítottam, úgy viszem le magunkat az Alvilágba. Pontosan arra a helyre, amihez nekem kötődésem van. Egy terem, állandóan halványan pislákoló gyertyák fényében, kísérteties csendben. Sugdolózhat akármennyit a kapitány, meghallom és lassan fordulok hátra, hogy rá és Ardethre nézzek.
- Abban a sarokban születtem meg. - mutatok a terem bal alsó sarkába, ahol egy szedett-vedett ágy honol, felette egy kis polcon Maat és Anput szobraival. Igen, Anput volt a bábám. Végső soron nem a származásom, hanem a születési helyem tesz engem alvilágivá, de mivel közvetlenül a Szerapeum alatt vagyunk, így maradtam Alexandriai. Könnyebb itt a levegő nekem, mint odafent, ahol sosem tudtam normálisan beilleszkedni. Azt hiszem a nővérem, Szesat nyerte meg kettőnk közül a halandók világát, mint helyét. De mennünk kell tovább, én pedig ahogy már a Tartaroszban vagyunk majdhogynem kislányosan szökellek, úgy állok meg egy idő után és nézek körül. Itt lennie kellene hét pokoli erős léleknek, de hűlt helyük. Dulakodásnak nincs nyoma. - Drífáék csapdába sétálnak Izlandon. - motyogom szinte magamnak, majd Na'eemahra és Menhitre tekintek.
- Minden rendben? A legmélyebb ponton vagyunk ami az alvilágokat illeti. - a tekintetem barátságos, de én is tudom, hogy az utolsó idegsejtem is éles, mint egy jó penge, folyamatosan pásztázom a helyet és mindenben veszélyt látok.
Amikor a folyosó elejére érünk, ami egykor a titánok celláit rejti magában, úgy szusszanok egyet. Itt vagyok. Az elmém már nem egyszer, nem kétszer, több százszor eljutott idáig. De most nyoma sincs azoknak a dolgoknak, amiket láttam. De érzem, hogy ez volt még nem is oly' régen Káosz bázisa. Ösztönösen rántok fegyvert, ahogy egy cellányira vagyunk Kronosz régi lakhelyétől. Két szablya, az egyiket az apám, a másikat az anyám szentelte fel, de van még nálam pár dolog, ha ezek nem lennének elegek. Megugrik a szemöldököm Apheru szavaira. Csak kibukik belőle a szatír olykor. Az agyam még nem egészen regisztrálja Medúzát, mikor megüti a fülemet, hogy minek nevezett a kapitány, én pedig jó hangosan fel is szisszenek a boszorkány szóra.
Ha így, hát így. Futólag pillantok Ardethre és leszegem röviden a fejemet, mielőtt lelökném a csuklyát, amit felvettem és úgy mozdulok meg, hogy az erőmmel majdnem vihart verek az itt leült porban, ami meglepheti még Kampét is. Elvégre volt egy napom, amikor a jéggé fagyott Izlandon, még az erőm töredékével kizökkentettem Káoszt annyira, hogy Panakeia meg tudta állítani a lánya ámokfutását. Én a skorpiófarkát választom Kampénak, úgy teleportálok mögé, a tekintetem szinte táncba hívja Ardeth-et. A hátulja veszélyes nagyon, én vállalom ezt. Tizedmásodperces különbséggel lendül meg a jobbom, hogy kövesse a balt, ha lehet, legalább két nagyon fájdalmas csapást mérve rá, hogy az erőmmel leláncolhassam, hogy ne tudjon megfordulni. Na'eemah szemmel tartja a Medúzát, ami nem egy rossz ötlet.

The Order
To seek justice and truth. To live with honor. To protect the weak and poor.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
☥ One of the last Medjays...
⌲ Hozzászólások :
23
⌲ Tartózkodási hely :
☥ Everywhere
⌲ Csatlakoztam :
2017. Jun. 16.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   Vas. Jan. 13 2019, 10:54



Fight to the better end
Medjayok első szabálya, hogy mindent az uralkodóért. Elfogadtam, hogy Anubiszt kell szolgálnom, hogy az Ő oldalán kell állnom, legyen akármi is. Most? Mikor Káosz ereje átütött az élet szövetén? Mikor magam is éreztem, hogy az a kapocs, ami az Istenemhez köt, hangosan szilánkosra törik? Mintha az démoni lét kalitkájának ajtaja kinyílt? és nem Anubisz állt ott, hanem Apheru, hogy mennünk kell. Árulás? Ára lesz, hogy elfordultam Anubisztól. Nem most, mikor a vészterhes felhők még nagyobb vihart ígérnek, de az öröklét oly hosszú és végtelen... Mi történt Anubisszal? Mi lehet vele? Kapcsolatunk hullámvasútja most éppen völgyeket járt meg, de ezek után... Valahol nem éreztem, hogy rosszat tennék, valahol pedig tudtam, nekem nem itt van a helyem, bármennyire is jó érzéssel töltött el még több medjayt látni - Menhit Linus és Szekhmet lánya, Na'eemah Neith lánya, Sitra Thot és Maat lánya. Ennyi medjay egy helyen? Miközben évezredekig kerestem őket. Megnyugtató volt itt létük, a múltam azon része, ami lassan feledésbe merült a számomra.  
- Nem fogadok - jegyeztem csak meg összehúzott tekintettel. - A te lányod hol is született? - jelent meg az ajkamon egy apró kis görbület, ahogy Menhit felé tekintettem. Apa-lánya... És ahogy a kettőre tekintettem, valóban egyetértettem, hogy van bennük valami közös.
Végül vigyorba torzult arcom, ahogy Sitra megmutatja hol is született, vállba löktem Linust. - 5500 fonttal lettél volna gazdagabb.
Különös érzés volt az Alvilágba járni, pláne Anubisz nélkül. Ismertem a kietlen vidéket, tudtam vele azonosulni. De hol van Anubisz, ha itt sem?
Üres volt minden, a folyosók csendesek, amitől rossz előérzetem támadt, mintha csak egy tökéletes csapdába sétáltunk volna bele. Ami azt illeti, valami olyasmi, mikor nem Káosz pofikájával nézhettünk szembe, hanem Kampé eltorzult vonásaival. - Ez egy csapda...  
Azonnal két csoportra oszlottunk, Apheru szavaival szemben, igazság szerint számomra mindegy lett volna, hogy Medúza vagy Kampé, bár talán legalább ezzel az utóbbi döggel szembe lehet nézni. Nedával összetekintünk, mire csak bólintok. Szavak nélküli kommunikációnkból is tudom, hogy mit kéne tennem, ahogy az ívelt szablyám előkerül, ami már oly sok évezrede is a sajátom. Egymásra hangolódunk, egymás gondolataira és mozdulataira, mely nem is oly nehéz, hisz hasonló kiképzésben volt részünk, még ha két ellenpólust is birtoklunk.  Démoni gyorsaság, démoni érzékek, amitől merészen megközelítem. Alakom körvonalát veszti, gomolygó füstszerűen állok össze, ahogy megvárom a tökéletes időzítést, mikor Sitra leköti a szörnyet, az pedig ostobán fordulna hátra, bármennyire is nem megy a számára. Azonnal lendülök, szárnyait veszem célba, hogy esélye se legyen sehova sem menekülni. Haragítjuk magunkra, de a düh köde mindig jó vakságot tud okozni az ép észnek.

the last medjays
Remélem jó :3 ha nem, akkor pm :3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

egyiptomi istenség

⌲ Foglalkozás :
Medjay - történész
⌲ Hozzászólások :
16
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   Vas. Jan. 13 2019, 17:53

Nincs mit tenni le kell menni az Alvilágba, Tartaroszért, és nálunk jobb mentőcsapat úgysincs. Öt medjay. Legyen bármilyen szörny a föld alatt megöljük, más opció nincs. Nem azért fogadtam el az örökségem teljesen, hogy megint a szarkofágba kerüljek, most nem. Megígértem Nate-nek, hogy visszatérek, és nem szoktam üresen ígérgetni.
- Szóval tényleg itt születtél..nem is rossz. Mármint ritka az, aki tényleg az alvilágban születik meg. – szusszanok fel halkan, és itt sokkal jobban ragyog az aurája, Londonban az övé is kopott volt. – Ó, azt senki se tudja, hogy hol születtem, apa talált rám, mint oroszlánkölyök és vitt el a fáraó anyjának, hogy neveljen fel. De valószínű valami olyan helyen ahol sok volt az oroszlán. – vonom meg a vállamat könnyedén, mindig is szerettem a nagymacskákat, most is szívesen veszem fel ezt a formát. A két familiárisom pedig hűségesen követ most is. Lent mi is jobban érezzük magunkat.
- Safiya, Nubia..maradjatok a hátunk mögött. – utasítom őket, nem féltem őket, erős démonok oroszlánalakban, nagyobbak is, mint egy átlag állat. Aztán meglátom Kampét, mi a jó isten ez a dög?
- Mi a jó ég ez az izé? A görögöknek mindent kutyulni kell? – fintorgom el magam. Medúza történetét viszont ismerem.
- Meg ne támadjátok, van egy ötletem..talán nem halok bele, próbáljatok a háta mögé kerülni..ha megkapjátok a jelzésem fejezzük le a sziszegő hajút nénit. – hunyom le a szemem, jók az érzékeim, feltérképeztem a területet, vakon elnavigálnám magunkat most már, viszont elég lesz a lehunyt szemem is. Elindulok a kígyótestű nőhöz, és egy mozdulattal állítom meg Medúza támadását, a kardommal.
- Nem akarlak bántani, én legalábbis. A többiek se..Kampé más tészta, ő elég rusnya, de te..gyönyörű vagy Medúza! Nem is értem miért teszed ezt..Athéné már rég elfelejtette mit tettél..el kell engedned a múltat. Megmutatnod, hogy nem vagy te gonosz, szörnyeteg se vagy. Csupán el vagy veszve a világban, tudom milyen érzés. De te nem tudhatod milyen az, amikor négyezer év után kikerülsz egy szarkofágból, azt se tudod milyen évet írnak..miért viselnek az emberek olyan fura ruhákat. – érzem a kígyókat az arcomnál, a nő cseppet se kellemes leheletét, habozik..hinni akar nekem, hinni akar abban, hogy valaki tényleg szépnek látja, nem pedig csak átveri.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

kalandmester

⌲ Foglalkozás :
Your worst nightmare
⌲ Hozzászólások :
1
⌲ Tartózkodási hely :
Mindenhol és sehol
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   Vas. Jan. 13 2019, 19:52

Parázsvörös

Ennek a kis... "csapatnak" a ténykedését azóta figyelem, amióta le tették ide a lábukat. Erősek... el kell ismernem. De hogy elég erősek-e ahhoz, hogy velem játszanak... Ez egy igazi kérdés. Még nem vagyok erőm tökéletes teljében. Még nem. Ahhoz szükségem van Ephraim testére, az én sajátomat, amiben most vagyok, meglehetősen elrontotta a kényszeralvás. Mégis, van egy kis személyes vendetta is abban, hogy most itt vagyok. Sitra kibabrált velem rendesen. De most itt a tökéletes alkalom arra, hogy visszaadjam neki a kölcsönt és a hazaárulásból született rend maradványainak is. Azokat, akiket nekik szántam, elküldtem máshová. Játszhatnak velem cserébe a kis szerencsések. Milyen megtisztelő dolog ez, pár percig nem a testem ostromolom. Ügyeltem arra, hogy minél díszesebb és veszélyesebb lényeket ültessek ide, főleg Tartarosz cellájába, ami lám, lám... Üres, mert a fiamat odavetettem a nejének, hogy csináljon amit akar vele, én meguntam és van jobb dolgom is. Anubisz sincs itt, hogy segítsen nekik, rázúdítottam egy adag felbőszített démonját, hadd mulasson ő is. Ahogy látom küzdeni a démont és a boszorkányát, el kell ismernem... Nem egyszerű harcosok, táncol a kezeikben a penge. De van itt három igen szórakoztató dolog még... A félistennő, az áruló és az ostoba lánya. Egy csettintéssel húzok fel egy falat a két hadszíntér közé. Hang, fény, semmi nem hatolhat át rajta.
Lassú tapssal közelítem meg hátulról őket.
- Egy igazi Elwood... Már majdnem én is elhittem, hogy milyen ostobaságokat beszélsz. - intek egyet, amire Medúzából eltűnik a kétely és ugyan kővé nem változtatja Menhitet, de megmarja majdnem az összes mérges kígyó a fején. Medúza valósággal tombolni kezd, ahogy felfedem a sikamlós kis fejében az árulást, amit ott hárman el akartak követni ellene és egy sötét kis kacajjal tűnök el a szemük elől.


Résztvevők; Linus, Ebony, Neda, Ardeth, Zahra
Következő mesélés; január 22-25


 

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

legendás legény

⌲ Foglalkozás :
Medjay
⌲ Hozzászólások :
14
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 10.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   Kedd Jan. 15 2019, 17:47


The Order's worst day

Semmi megbánást nem érzek, amiért mindenkire rárontottam, hogy azonnal gyülekező van. Egyébként is elmondhatják magukról, hogy mindenki láthatta a hajnali rézfaszú bagolyt, amit úgy hívnak, hogy ébresztő általam. Abban is megnyugvást lelek, hogy senkinek nem volt olyan életveszélyesen fontos dolga, amibe én rondítottam bele, Anubisszal meg majd beszélek, hogy bocsi. Elkámpicsorodva nézek Ardethre amikor közli velem, hogy nem fogad velem.
- Ééés ha abban fogadnánk, hogy kommandóban jött le? Az alsónemű túlértékelt. - Menhit válaszára elröhögöm magam, azon a fertelmes Elwood-módon, amiből apám milliomos lett. - A mai Leontopolisban született amúgy. Úgyhogy ja, elég sok oroszlán volt ott mindig. - folytatnám a pusmogást, amikor mattot ad a junior alvilági. A sarok felé bökök kérdően, de mondjuk a szobrok alapján elég egyértelmű is lehetne. Kurva sötéten sandítok Ardethre, ahogy elvigyorodik. - Lettem volna, de most te vagy az ünneprontó, nem úgy mint én egykor. Tudtad, mi? Vagy gyanítottad! - duzzogok tovább, ahogy haladunk lefelé a cellasorra. Mekkora mák, hogy engem csak kiutasítottak, nem ide vetettek.
- Az édes lányom, Kampé. - felelem Menhitnek, mielőtt az aurámba nem akarna lógni a Medúza. Én már mögötte vagyok, amikor a lányomnak hősködhetnékje támad. Egészen megbotránkozott a pofám, amikor neki áll szövegelni. Beletenyerelek a képembe. - Szahmet segíts, a lányunk túlzottan a nagyanyjára ütött. - Ahogy megérzem Káosz jelenlétét, úgy érintem meg ösztönösen Na'eemah vállát, még akkor is ha kicsit teleportálnom kell ehhez. Meg kell vallanom, hogy meglepett, majdnem infarktust hozott rám. Ráadásul ketté választotta a csapatot. Ardeth, barátom, legyetek erősek... Már köpnék Káosz felé dühösen a szavaira, amikor hallom a kígyókat.
- Ebony, fejezd le, amint megáll! - rikkantom, majd átugrok a dögön, a fejére taposva, hogy egyszerre próbáljam a lányom sebeit gyógyítani és az első adandó alkalommal leszúrni Medúzát, hogy egy sziklára tűzzem a testét.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
[Medjay, rendőr]
⌲ Hozzászólások :
6
⌲ Csatlakoztam :
2018. Nov. 18.

TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   Yesterday at 22:32

"Aki harcol, veszíthet.
Aki nem harcol, már vesztett is."

Parázsvörös: Alvilági kaland

Kardom pengéjének tükrében figyelem a hírhedt kígyóasszonyságot, miközben arcomra meglepettség költözik, szemöldököm a homlokom tetejére vándorol, de fejem nem mozdítom feléjük. Csak a szemem sarkából vetek egy vegyes érzésű pillantást. Ez most komoly? Nem akarok hinni a füleimnek. Ostobaság. Ez az első gondolatom, miként Menhit ténykedését figyelem. Miben mesterkedik ez a lány? Talán lyukat akar beszélni a kígyószörny hasába? Ám azt is látom, hogy Medúza félig-meddig felül a kedveskedő szavaknak. Női lelkének tetszik a hízelgés, még akkor is, ha ott van benne a kétely. Őszinték-e ezek a szavak? Már olybá tűnik Medúza hisz a lánynak, de ekkor...egy csettintésszerű hang és falak emelkednek a magasba. Kis csapatunk fele a fal túloldalán reked. Nem mozdulok, vállammal a hideg falnak feszülök és éberebb vagyok mint eddig bármikor. Megérzem Káosz sötét jelenlétét és egyidejűleg egy kezet a vállaimon. Linusra pillantok, majd tekintetem Medúzára emelem.
Medúza égtelen haragra gerjed, mintha egy csettintéssel eloszlott volna belőle minden kétség, és az a meggyőződése támad, hogy csúnyán átverik. A fején ülő kígyókoszorú vészjósló sziszegésbe kezd, majd a mérges kígyófejek Menhitbe marnak. Hallom, ahogy Linus elordítja magát. Fejezzem le a dögöt, erre utasít, miközben a megsebzett Menhit felé vetődik. Válaszként igenlően bólintok, és már rohanok is a nő felé, megsuhintva éles pengémet bal kezemben. Nem nézek rá, kerülöm a pillantását, mégis pontosan tudom hol áll, merre mozdul. Igyekeznem kell, mielőtt kővé dermesztene. Az első suhintás csupán néhány kígyócskát nyes le a fejéről, miként nyakát oldalra mozdítja, de jobb kezem pengéje a balomat követi, az edzett acél kegyetlenül áthatol a torkán. Éles sikolya megakad, és hörögni kezd. Fejezzem le! Nem hagyok időt az ellentámadásra, egy csapással megszabadítom fejét csinos nyakától. A teste összerogy és elterül a földön, de a feje nem áll meg, hanem tovább gurul, végül egy nagyobb darab kő fogja meg. Azt hiszem vele már nem lesz bajunk, de ott van a sérült Menhit. Odasietek.
-Hogy van? - érdeklődöm melléjük guggolva, kardjaimat magam mellé eresztve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: I. Szín; Parázsvörös   

Vissza az elejére Go down
 
I. Szín; Parázsvörös
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Kalandjátékok-
Ugrás: