War, war never changes
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Brian Ingram, Desirée Ingram

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. 3 Márc. - 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Today at 1:52

Yesterday at 22:32

Yesterday at 20:18

Yesterday at 11:30

Yesterday at 0:23

Yesterday at 0:09

Szomb. 19 Jan. - 19:51

Szomb. 19 Jan. - 17:29


Share | 
 

 C & D - You are free

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Foglalkozás :
Psychiatrist
⌲ Hozzászólások :
13
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 14.
⌲ Kor :
25

TémanyitásTárgy: C & D - You are free   Kedd 8 Jan. - 20:56


Béna, de lesz jobb szottyongat
Ide jön a zene
to Mr. Scorpe
Volt szerencsém találkozni Cedric édesanyjával és hát igen, meg kellett kérnem, hogy kint várja meg a fiát. Egyrészt a szemeivel próbált engem megölni, legszívesebben tarkón vágtam volna, hogy térjen észhez, nem tudja ki vagyok... Másrészt túl sok obszcén jelző hagyta el a száját, amivel engem illetett, már bőven megérdemelt volna a pofon az "olcsó szajha" megnevezésre. De persze engem nem kifejezetten zavart a viselkedése, bár a békesség nevében jobbnak láttam, ha kint vár, díszkíséretet is kapott, nehogy eltévedjen ezen az egyenes folyóson.
Mindössze öt napomba telt, öt nap alatt sikerült kijátszanom azt a férget, de azóta nem sokat aludtam, vagyis az elmúlt két napban nem aludtam. Egész este átnéztem az aktákat és a harminc aktából tizenhat olyan volt, mint Cedric aktája. Rengetegen voltak itt bent minden ok nélkül, de volt négy ember, aki tényleg belebolondult a bezárásba. Mindenesetre bírósági ügy lett belőle és Cedric és én is érintetek vagyunk az ügyben. Én tártam fel a bizonyítékot és Cedricet fosztották meg a szabadságjogaitól alaptalanul. Azt hiszem azt mondta, hogy egy hetem van, hát nem is kellett nekem egy hét, megoldottam pár nap alatt, bár nem mondom hogy a családnevem és a pénzem nem gyorsította meg az eljárást kicsit. Ez a hely nem kicsit jelentéktelen...
Szó esett még arról is többek között, hogy befogják zárni a helyet és lerombolják vagy felújítják. Bár ez engem csöppet sem érint, nem igazán kötődöm ehhez a helyhez, mindössze öt napja dolgozom itt és hamarosan áthelyeznek. Azonban apám érdekes üzenete is elgondolkodtatott. Azt írta, hogy nem kéne mindenbe beleütnöm az orromat, mert megüthetem a bokámat. Óvatlan, ostoba és meggondolatlan... Érzem, hogy tervez valamit, ennek is járhatok majd utána. Éppen az ajkamhoz emelem a bögrémet, mikor nyílik az ajtó és Cedric lép be rajta utcai ruhákban. - Jó reggel Mr. Scorpe. - mind a hangom mind az arcom tükrözi a fáradtságomat. Tényleg ideje lenne most már majd tényleg aludni és leállni a kávéról. Csak pár papírt kell aláírnia és már mehet is innen, két napja abba is hagytuk a gyógyszeres kezelést, szerencsére nem is tervezett megszökni, tudtommal tartotta magát az egy héthez. - Már csak egy percig se kell elviselnie az arcomat és szabad ember lesz. - mondom neki egy fáradt mosollyal az ajkaimon, biztosan örül, hogy nem kell többet látnia az arcomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Szervkereskedő
⌲ Hozzászólások :
33
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2017. Oct. 23.
⌲ Kor :
27

TémanyitásTárgy: Re: C & D - You are free   Vas. 13 Jan. - 12:34

Diana && Cedric
A holttestek társasága megtanított a türelemre. Közöttük sosem lehet kapkodni, hiszen ha egy vágás félremegy, akkor már akár egy több milliós üzletet is elbukhatok. Eleinte, mikor az egyetem után visszahúzódtam a magányos, erdőszéli kis házamba, nem volt egyszerű megszokni a csendet, és a tényt, hogy több halott van a házban, mint élő. Ez a légkör tanított meg a fegyelemre, hiszen régebben eléggé hirtelen haragú voltam, s többször előbb használtam az öklöm, mint a szám. Ez amolyan családi örökség. Sem a szüleim, sem a két húgom nem egy türelmes ember. Sőt, ők négyen sokkal hangosabbak és hevesebbek, mint én, s így pár nappal a szabadulásom előtt már most tudom, hogy anyámmal az élen milyen balhét fognak csapni. Jó esetben csak a szűk család érkezik, rossz esetben, nos... Az azt hiszem, mindenkinek rossz lesz.
Mióta beszéltem dr. Ackermannal, onnantól kezdve eléggé unalmasan teltek a napjaim. Már nem voltak folyamatosan a nyomomban az ápolók, s szép lassan a gyógyszeradagom is eltűnt, így legalább volt pár napom arra, hogy kitisztuljak. A hölgyeményt azonban nem tudtam kiverni a fejemből. Tudom, hogy nem miattam csinálta... Tudom, ha egy kövér, nagy darab, undorító fickó ült volna helyettem ott a székben, azzal is megtette volna ezt... Viszont láttam egy különös csillogást a szemeiben, amit egyszerűen nem tudok elereszteni a gondolataimból, s akárhányszor nyílt a fehér szobám ajtaja, mindig azt vártam, hogy majd ő lép be rajta. Ám nem, a doktornővel alig találkoztam a beszélgetésünk óta. Úgyhogy az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy összeszedjem a gondolataim, s ráhangolódjak ismét a kinti világra. Nem is kell mondanom, ez igazán hamar sikerült.
Most, a szabadulás napjának reggelén visszakapok minden holmit, amit elkoboztak tőlem. Így végre visszakerülnek a piercingek és a fülbevalók, s újra felhúzhatom a kényelmes, fekete öltözékem egy remek acélos bakanccsal. Mikor elhagyom a szobámat, az előtt vár pár ápoló, bár nem engem, hanem hogy előkészítsék a szobát egy esetleges új betegnek. Nagy vigyorral lépek el előttük, s gúnyosan lengetem meg előttük a középső ujjam. Az utam persze nem egyből a kijárat felé vezet. Ha nem kellene aláírnom még pár papírt, akkor is a kisasszony irodája felé venném az irányt, ahova egy erős kopogás után be is lépek.
- Szép napunk van, doktornő, nem igaz? - mosolygom, majd megkerülve az asztalát, közvetlenül a hölgyemény mellé lépek. A kezem nyújtom felé, hogy kifejezzem a köszönetnyilvánításom, s ha ő is nyújtja a sajátját, akkor váratlanul megragadom azt, s ha csak nem húzza el, úgy a kézfejére hintek egy lágy csókot.
- Szeretném megköszönni a segítségét. Ha Ön nem jön ide, valószínűleg életem végéig itt rohadtam volna meg. - ha még mindig nem húzta el a kezét ő maga, akkor én még mindig tartom a sajátomban. A fáradt szavakra sejtelmesen elmosolyodom. Érezhetően sokkal több élet van bennem, mint egy hete.
- Pedig én szívesen elviselném máskor is a doktornőt... - ha eddig nem állt még fel a székről, úgy leguggolok mellé, egyik kezem a szék támlájára, másikat pedig az asztalra helyezem. Ha viszont áll, akkor még közelebb lépek hozzá, mélyen nézve a szemeibe.
- Nincs kedve velem meginni valamit ma este? Tudom, talán hirtelen jött a kérdés, de hát ki tudja, hogy holnap melyik elmegyógyintézetben, vagy épp börtönben kötök ki, nem igaz? - biccentem oldalra a fejem vigyorogva. Már nem áll fent orvos-beteg kapcsolat amúgy sem, s mivel kiderült, hogy nem vagyok idevaló, így erről még talán egy hete sem beszélhettünk.
- Szeretném meghálálni a kedvességét egy kicsit kellemesebb körülmények közt. - vonom fel a szemöldököm, várva a válaszára. Nem tudom, hogy elfogadja-e az ajánlatom, de kíváncsi vagyok, hogy az intézet falain kívül is ennyire fagyos a hölgyemény, vagy épp teljesen máshogy viselkedik.
"Egyetlen érintés felér tízezer szóval." |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Psychiatrist
⌲ Hozzászólások :
13
⌲ Tartózkodási hely :
Los Angeles
⌲ Csatlakoztam :
2018. Dec. 14.
⌲ Kor :
25

TémanyitásTárgy: Re: C & D - You are free   Hétf. 14 Jan. - 10:23


SZERETLEK  
Ide jön a zene
to Mr. Scorpe
Elfáradtam, ha őszinte akarok lenni magammal, akkor belátom, hogy elfáradtam ebben a pár napban, az akták átnézésében és a jogi dolgokban. Persze a betegek nagy része boldog és örül, hogy van egy kis remény a szabadságukra, de azért nem tudják, hogy nekem ez mennyi munkával jár. Szívesen teszem, nem az a baj, csak ez az egész dolog, valahonnan emlékszem arra a dagadt faszfejre, aki olyan hangot engedett meg magának velem szemben, amit nem tűrök. Legszívesebben fogtam volna egy katanat és levágtam volna a fejét, mert miért ne tenném? Megszolgált a halálra és ha akarom, akkor megölöm, hiszen arra születtem, hogy gyilkoljak. Egy vadász vagyok, akinek természetfeletti lényeket kell ölnie, két napja voltunk is vadászaton, amit sikeresen zártunk, csak meghalt az a démon. Esélye sem volt, rajta vezettem le a dühöm.
Várom, hogy újra láthassam őt, hiszen évekig nem láttam és most újra láthattam őt. Sokat gondolok rá, talán egészségtelenül sokat és nem lesz olyan jó hosszútávon nekem. Hogyan mondhatnám el neki, hogy én vagyok az, hogy én vagyok Teresa? Összetörne vagy megutálna és talán többet tudomást sem venne a létezésemről, hiszen most hazudtam neki, tagadtam hogy ő én lennék. Bár amiket mesélt, hogy még mai napig hisz benne, hogy talán egyszer visszatér... nem tudom kiverni a szavait a fejemből. Jól esett hallani és én is elmondtam volna neki, hogy mennyit jelent nekem és hogy mai napig sem múlt az iránta érzett vágyam és egyebek... Nem mintha ettől kevésbé kötődnék hozzá.
Feltűnően jó kedve van, de miért is ne lenne? Hiszen kiszabadult és végre szabad és ezt a szabadságot én adtam meg neki. - Önnek biztosan szép, számomra a végtelen papírmunka napja ez is. - mondom egy sóhaj keretében, majd rámosolyogok azért, ez egy béna vicc volt, de nem hazudtam... Tényleg sok papírmunkával jár, hogy kiszabadult innen. Biztosan kap egy szép nagy összegű kárpótlást, amit a hízó fog neki kifizetni. Kinyújtom a kezemet, miért is ne nyújtanám, bár az cseppet sem tetszik, hogy hirtelen ragadja meg a kezemet, testem automatikusan azzal reagálna, hogy tenyeremmel beverjem az ádámcsutkáját, de visszafogom magam. - Micsoda úriember. - mondom neki a kapott kézcsókra, ezzel tényleg meglepett engem. Bár régen is kaptam tőle kézcsókokat.
- Csak a munkámat végeztem. - mondom neki, miközben nézem, ahogyan a kezemet tartja és egyszerűen nem tudom elhúzni... Pedig el kéne húznom, nem kéne engednem, hogy fogja, mert... nem szabad. Kezdem úgy érezni magam, mint aki az ő gyógyszeradagját kapta meg, most ő tűnik kipihentnek és élettel telinek. Mikor pedig azt mondja nekem, hogy ő szívesen elviselne engem máskor is. - A hála miatt nem kell ilyeneket mondania. - közlöm vele egyszerűen, hiszen tényleg nem kell ilyeneket mondania. Szívesen tettem mindent, amit tettem és megtenném még sokszor, mert ez volt a helyes, nem volt idevaló és nem is tartozott ide.
Nem igazán tudom, hogy mit kéne felelnem a kérdésére, mert szívem szerint igent mondanék és hát... tényleg az arcomra is kiütközik a tanácstalanságom. - Nem is tudom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: C & D - You are free   

Vissza az elejére Go down
 
C & D - You are free
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: Los Angeles :: Külvárosok :: Glendale-
Ugrás: