War, war never changes
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Yesterday at 22:32

Yesterday at 20:18

Yesterday at 11:30

Yesterday at 00:23

Yesterday at 00:09

Szomb. Jan. 19 2019, 19:51

Szomb. Jan. 19 2019, 17:29

Szomb. Jan. 19 2019, 13:38


Share | 
 

 A r t e m i s z

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
vadgazda mérnök, ménesgazda
⌲ Hozzászólások :
1
⌲ Csatlakoztam :
2019. Jan. 10.

TémanyitásTárgy: A r t e m i s z   Pént. Jan. 11 2019, 15:35

Norma Blaze Armitage
She wasn't looking for a knight she was looking for a sword bow.
Artemisz, Diana - a szűz istennő
kortalan
görög istenség
Tasya Teles
örök hajadon
aszexuális
canon és keresett
Zeusz és Létó gyermeke, Apollón ikernővére; a Hold, a vadászat, a vadállatok és a természet szűz istennője. A nők (kiváltképp a vajúdó nők) és a gyermekek védelmezője, aki képes enyhíteni a szülés fájdalmait, amennyiben kérik tőle. Ám nem mindig ábrázolták őt kegyesen - úgy tartják, hogy nyilai rettenetes járványokat is kilőttek, úgymint veszettséget, leprát és köszvényt.
Leggyakrabban a távoli hegyi erdőket járta nimfákkal a sarkában, akik közül csak a szüzeket tűrte meg maga körül. Ezekben az erdőkben vadászott többek között oroszlánra, párducra, szarvastehénre és szarvasbikára. Ennek ellenére ő volt a gondozójuk is, aki segítette és védte őket, valamint utódlásukat biztosította.
Artemisz, látva az istenek bánatát és küzdelmét a szerelem miatt, háromévesen úgy döntött, megkéri Zeuszt, hogy örök szűziességet ajándékozzon neki. Az istennő igen kemény büntetést rótt ki arra, aki tisztaságát akár csak egy kicsit is veszélyeztette. Így történt egyszer, hogy egy vadász, akinek a neve Aktaión volt, megpillantotta Artemiszt és nimfáit, ahogyan egy eldugott medencében meztelenül fürödtek. A csodás látványtól Aktaión teljesen megfeledkezett magáról és mereven bámulta az istennőt. Artemisz észrevette a leskelődőt és szarvassá változtatta, majd dühében ráuszította Aktaiónra a saját kutyáit, akik széttépték szarvasnak hitt gazdájukat.

A képességei közé tartozik, hogy ért az állatok nyelvén és alkalomadtán irányítja őket. S ha a kedve úgy tartja, akkor ő maga is állati alakot ölt - amilyet csak szeretne -, de mást is ugyanúgy fel tud ruházni a vadállattias léttel - büntetés vagy jutalom gyanánt.
Ezen felül képzett harcos hírében áll, ám értelemszerűen az íjjal bánik a legjobban; olyan messzire képes lőni nyilait, hogy azt emberi (de még talán isteni) tudat fel nem foghatja. Rendkívül jó nyomolvasó, és sötétedés után is remekül eligazodik az erdők sűrűjében.

useri információk
A fáklyák lángja vérszegényen, szinte csak pislákolva világítják meg a lábaim előtt heverő, megkötözött és mezítelenre vetkőztetett férfiak csupasz testét. Mintha lenne valami titkos és rejtegetnivalóval teli az éjszakai holdfényben. Az erdő sűrűjében. Az összejövetelünkben.
Nem pillantok rájuk, hiszen még ehhez is méltatlanok ezek az ocsmány, alantas lények. A férfiak, akik embertelen módon gyalázták meg a szűz nimfáimat, majd undorító vétküket végül vérrel mosták le. Mert nem elég, hogy meggyalázták őket; végezni is kellett velük! (…) Nehogy híre járjon a dolognak, vagy netalántán felelősségre legyenek vonva. Úgy vélték, hogy a tettük majd megtorlatlanul marad, elvégre könnyedén megúszhatják, ha sikeresen eltüntetik a nyomaikat. Csakhogy nem tudták ők, az ostobák, hogy minden, minden, ami az erdőben történik, az végezetül visszatalál hozzám. Visszhang formájában; egy varjúrikoltásban, a fák susogásában, a folyó zúgásában. S előfordul, hogy olykor maguk az erdő szellemei szólnak hozzám; a meggyilkolt nimfák itt ragadt lelkei vezettek el ahhoz a felbolygatott földrészhez, ahová a holttestüket temették. Így legalább megkaphatták azt a temetést, amely az elhunytaknak valójában kijár, és tisztességesen meg lettek gyászolva, hogy a lelkük végre méltó helyre kerülhessen.
Egyedül az én lelkem volt az, mely nem talált békére. Sokkal inkább dühödt vadállatként feszült neki a csontból, húsból és inakból álló porhüvelyemnek. S akkor, ott, azon az éjjelen vészjóslóan villantak meg a szemeim a hold sápatag fényében. Vérszemet kaptam. Akár egy ragadozó, aki a prédáját méricskéli – nem volt már visszaút. Ha én egyszer vérszemet kapok, soha többé nem tekintek hátra.
Észveszejtő vehemenciával mártom bele ujjbegyeimet a vérrel teli tálkába, majd így lépek oda az egyik reszkető férfialakhoz.
- Ezek a férfiak voltak, akik meggyalázták testvéreinket – hangom erőteljesen zendül a fáklyákból alkotta kör kellős közepén. Amerre csak tekintek, szűz nimfák hada sorakozik, vérszomjasan, akik csakis arra várnak, hogy bosszút állhassanak testvéreikért. Akárcsak én. – Ismét bebizonyosodott hát, hogy milyen alávaló lény is az ember. S miként ők megtagadták emberi mivoltukat, úgy ezennel én pedig megtagadom őket emberi jogaiktól. Mától nem vagytok egyebek, mint űzött vadak a ma esti vadászaton – pillantok rájuk most először azóta, hogy itt vagyunk. Mindeközben pedig összemázolom a férfi arcát vérrel. Majd a következőét is. És a következőét…
A rituálé úgy teljes, ha önnönmagam képét is vérrel díszítem, ezzel is tisztelegve az atyám és a többi isten előtt. Természetesen az igazi tisztelgés majd akkor lesz, ha ezeknek a korcsoknak a vére fogja öntözni a földet. Azzal fog beteljesedni a szertartás, mely áldozatbemutatás és vadászat is egyben.
S mindenekelőtt bosszú.
Felülök a lovam nyergébe, ujjaim görcsösen tekerednek a kantár szárára, ám nem ez az, amivel irányítok; a sarkam vérmesen szorítja meg a ló oldalát, mire álló helyzetből vágtába ugrik. Körbevágtatok a fáklyák által írt körön, miközben a hangom vigasztalhatatlanul hasítja ketté a levegőt.
- Ezen férfiak vére és élete legyen az áldozat, melyet az isteneknek ajánlunk a békébe helyezett testvéreink lelkéért cserébe. Ők kísérjenek utunkon, és adjanak szerencsét a vadászathoz!
Feszültség és patadobogás zaja vegyül az erdő csendjébe. A vadászatra nevelt hű nimfáim, s azok a halandó asszonyok, akik önként, vagy barbár fosztogató férfiak karmai közül kimenekítve kerültek hozzám – mind egyként mozdulnak most, ahogy kiadom az utasítást.
- Vágd el a kötelet!
A férfiak hirtelen és váratlanul szabadulnak ki, látszólag még őket is meglepi ez az újonnan jött fordulat, ámde mielőtt még egyetlen lépést is megtehetnének, lábaik állatias patává korcsosul. Szarvassá változtatom mind a három férfiembert. Aztán íjammal közéjük lövök, mire szétrebbennek, és három különböző irányba szaladnak. Végre menekülni kezdenek, hogy mi a lovaink hátán – vagy van, aki gyalogosan – utánuk eredhessünk. A ma éjszakai vadászaton ők lesznek az űzött vad, s mi pedig a ragadozó bestia, aki hamarosan – annak rendje és módja szerint – elejti őket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Hozzászólások :
26
⌲ Csatlakoztam :
2018. Apr. 05.

TémanyitásTárgy: Re: A r t e m i s z   Hétf. Jan. 14 2019, 13:47

elfogadva
welcome to our family
Kedves Artemisz!
Hűha! Nehezen jutok csak szóhoz, elképesztő et-t hoztál.  *-* Tiszteletet parancsoló, erős és független nő vagy, nem csodálom, hogy férfiak egész hada csahol a nyomodban. Mindig az a legcsábítóbb, amit nem érhetnek el.
Csodálni való, ahogyan te és vadászaid össze tartotok, hogy így védelmezed őket, akár egy valódi anyatigris. Megérdemelték a sorsukat azok a férfiak, akikkel elbántatok, senki sem ítélhet el miatta téged.
Nem is szaporítom tovább a szót, ne felejts el foglalózni, aztán menj, vigyázz tovább a lányaidra, és neveld meg kicsit a széllel bélelt öcsédet.    
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
A r t e m i s z
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: Istenek :: görög istenek-
Ugrás: