Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég
Még a világot is képes lettem volna érte lerombolni, hogy megtaláljam, de szerencsére nem borultam el annyira, mert nem is ezen a síkon volt. Ezért kellett ennyi évet várnunk egymásra, így is kevesen múlt, hogy ne bolonduljak bele a hiányába, viszont egy panteont kellett akkor is fenntartanom, ami nélküle sokkal nehezebben ment. Végre már nem vagyok egyedül. Tudom, hogy sikerült a rituálé, érzem az erejét, már látom is, ahogy szinte kiesik onnan, nem tudom visszatartani a könnyeimet, gyorsan rendezem magam, ráérek később is örömöm sírni. Magamhoz is ölelem, mintha attól tartanék megint elveszne tőlem, abba már tényleg belehalnék. - Haza megyünk. – simítok végig az arcán. – Csak előbb még elintézünk pár dolgot, mint a megjelent Yama felszabadítását is, akinek úgyis van egy lánya, Reira-t szívesen fogadom, a Varjúnak elég lesz Japánra is vigyázni. Az esküvőkre meg úgyis jövünk. – fordulok a jegyesek felé, valószínűleg ilyen esküvőt sosem láttunk még. - Menjünk haza, a gyerekekhez. – pillantok a férjemre mosolyogva, a kicsi sárkányaink végre megismerhetik az apjukat is. Mielőtt eltűnnénk fejet hajtok a többiek felé, nem vagyok udvariatlan sárkány.
Csendben tűröm a megaláztatást, mert megérdemlem, de most már egy ideig úgysem lesz dolgom velük. A testvéreim úgyis sokkal jobban értenek ehhez, be kell ismernem nekem is, engem nem érdekeltek az emberek annyira, mint őket. És elég sok minden miatt vezekelnem kell, még a lányunk születése után is, túl sok mindent tettem ellenük. Figyelmen kívül hagyom Agrona nevetését, és most még Ranra sem reagálok, egyszerűen nincs több erőm most erre is. - Megértettem. – nézek Nu Wa felé, még biccentek is, hogy nyomatékosítsam, tényleg nem vagyok ostoba. De még mielőtt ott hagynám őket, megvárom, sikerül-e visszahozniuk Fuxit, nem mintha kételkednék bennük. Meghajlok Fuxi felé, utána viszont el is tűnök, vissza a jinjába. POTUS
Rannak igaza van és a Sötét Csillagnak is meg NU Wanak. Amaterasura nincs most szükségünk. Ugyanakkora erőkifejtést kell végrehajtanunk mint aznap. Csak harc nélkül most. Örülök, hogy Nu Wa nem pipa rám. - Értettem. Gyerünk, te vén sötét, dologra. - viszonzom Kenji pillantását és összpontosítok , hogy megnyithassuk a portált, rengeteg erőt kell belefektetnem, a földbe is szúrom a kardom, hogy földeljen. Ő sötét mint a sátán segge, én meg olyan elektromos hullámokat bocsájtok ki, hogy szerintem Észak-Koreában most mindenhol van áram. Megnyílik a kapu, Nu Wa pedig félig átváltozik. Szerencsére Fuxi emberi alakban esett át, nem kell nagy portált nyitni, mert akkor kisütném a kontinenst. De azért magamban mosolygok, hogy Ran sárkánygyümölcsöt kapott. Amint Fuxi biztonságban van, úgy engedem el a portálnyitást, hogy záruljon is. Sikerült. Fárasztó ez a rituálé... szó szerint. Nagyot szusszanok megkönnyebbülten. - Sikerült... - ahogy eltűnik a volt főistennő, úgy érzem, hogy immáron a nejem tábornoka vagyok. - Azt hiszem innentől a koreai panteonnak van dolga, bőven. - pillantok a japán társaimra.
Csoda, hogy nem a kis szívem csücske Amaterasu? Még csak arra sem képes, hogy reagáljon bármit is. Még jó, hogy ez a kicsinyes nő leadta a két értelmesnek a vezetést. Próbálok nem horkantani Nu Wa szavaira, nekem a rituáléra kell koncentrálom. Futsu is belead mindent. Felnőttebb vagyok már sokkal, rendesen tudom irányítani az erőm, talán jobban mint régen. Engem körülvesz egy áthatolhatatlan sötétség, de végül sikerül a ritálé és átesik Fuxi, pont úgy kinézve, mint azon a napon mikor eltűnt. Szusszanok csak egyet. Fuxi meg fog lepődni otthon, hogy a távolétében ikrek apja lett. - Egyetértek Pocokkal. - nevetek kicsit, majd Rinrinre vigyorgok. - Sok sikert, srácok!